Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-25 / 47. szám

„•„Es azt hogyan mondják oroszul:mese? Medgyesegy hám, általános iskola. Az épületiekkel körbe­fogott udvaron csend, a buj­káló nap fénye megtörik egy tenyérnyi, valahonnan ideho­zott jégdarabon. Az igazgatói irodában kellemes a meleg, a szünetig még tíz perc van hát­ra. „Órán voltam” — nyújt ke­zei Hubai András igazgató, majd az alsós orosz tagozatról beszélgetünk. — Régóta van már, mondja. Ha* évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy a harmadik és ne­gyedik osztályban is legyen. Az ok igen egyszerű: adottak vol­tak a feltételek, a jól képzett szakos tanárok. Különben két- két osztályos egy évfolyam. Az „A” az orosz tagozat. Második­ban a szülők megkerdezesevel válogatjuk ki a legjobb képes­ségű tanulókat. Harmadikban és negyedikben eldől, . kinek milyen a nyelvérzéke, meny­nyiben tud lépést tartani a ta­gozatos tananyaggal. Aki nem felel meg a követelményeknek, azokat a tanulókat „sima” osz­tályba helyezzük viasza ötödik­ben. •** gén tartunk, igen szépen olvas­nak — mondja csendben Mol­nár Sándorné. — Legnagyobb problémánk a gyerekek kivá­lasztása. Az lenne jó, ha mind a két harmadik és negyedik osztályban taníthatnánk a nyel­vet, a kiválasztás ötödikre to­lódna, így második osztály vé­gén nem lenne véletlenszerű. A tanulók lassan befejezik a javítást. Az óra negyvenöt per­cének mai meglepetése a most megjelent, „Kolbak” című szí­nes képes szovjet gyermek-fo­lyóirat bemutatása. Rövidesen a med gyesi gyerekek, is megvá­sárolhatják. A csodaszép folyó­irat érdekessége a lemezmel­léklet. A tanárnő bekapcsolja a lemezjátszót, felharsan a vi­dám ének a télről, a játékról. A XV. Aszájtátva figyeli a dalt, a nyelvet, a kiejtést, amellyel most ismerkedik. Kieső nigetneá„ A „nagyiskola” felé sétálva mondja Molnár Sándorné: — Igazan az volna a jó, ha már a betűvetéssel egy időben kezdenék a gyerekek az orosz nyelv megismerését. A művelő­dési ház a Jövő héttől az óvo­dósokkal szervez élőképzőt. Elbúcsúzunk . »#» A művelődési ház igazgatója az iskola és a közművelődési intézmény kapcsolatának újabb formájáról beszél: — Nem akarunk „komoly” nyelvtanfolyamot Csak annyit, hogy amikor például a nagy- csoportos ovodások sétálni men­nek, az óvó nénikkel egy peda­gógus is megy, aki a gyerme­keknek tízszer, hússzor el­mondja, mi a neve oroszul a bokornak, fának, a padnak. Az elsős, másodikos kisiskolások­nak pedig tanfolyamot szeret­nénk indítani itt, a művelődési házban. Azt hiszem, erdemes lesz — mondja Kucsera Lajos. « *• Tavaly volt a magyarországi orosz nyelvoktatás negyedszá­zados évfordulója. A két nép közötti barátság, kapcsolat a nyelv megismerésével is gazda­godik. Medgyesegyházán ezt a folyamatot igyekeznek teljeseb­bé, valóságosabbá tenni. Siker­rel. ÍN cm eső TV-JEGYZET A nagy kísérlet A Rádiőűjságban megjelent előzetes is azt állítja előtérbe a „Hóvégi hajrá” című, szombat este látott műsorról írt cikké­ben, hogy afféle kísérlet lesz ez, hiszen visszatér a tévé a hőskorhoz, amikor egyenes adás­ban sugározták a műsorok nagy részét. Nem is akármilyen ki- I Bérletre számítottunk, hiszen egyenes adásban vidám, hétvégi műsor, fűszerezve a ki nem ja- víthatóság jelenlevő izgalmával: valóban ígért valamit. Például: hajdan-volt szilveszteri esték itt és most hangulatát; a rögzített I műsorok kimódoltságának (mert sokszor kísért ilyesmi) elfelejté­sét legalább egy órára; egyálta­lán azt a kikerülbetgtlen vib­rációt, mely „a most, e pillanat­ban milliók látják” felfokozott helyzeteit megteremtik. Szóval vártunk valami erede­tit, izgalmasat, régen-voltat. Nem kaptuk meg, ezt már az el­ső negyedóra után csalhatatla­nul éreztük, és el is kedvetle- nedtünk tőle. Mert — ha jól em­lékezem — két filmbetéten kí­vül, minden „egyenes” volt, de — ki tudja miért? — folyton er­re figyelmeztetett bennünket az egyébként rutinos és szellemes Antal Imre, a műsor vezetője. Hogy miért volt fontosabb ez az örökös odakacsintás, hogy ha valami bak! lesz, vagy nem si­kerül, csak nyugalom, mert jön a technika számos mentőöve — érthetetlen marad a számomra. Egyszer-kétszer lehet viccelődni azzal, hogy „ugyanakkor va­gyunk itt, amikor látja, de őrök­ké? Sok volt, és ahogy ilyenkor már lenni szokott, akadt is baki jócskán. (Nem az volt a képen, amiről beszéltek; sorozatosan késve váltottak kamerát, és a képernyőn felejtett arc mosolya torz kimerevedéssé változott; csengett a telefon, pedig nem kellett volna stb.) Az ember el­gondolja: de szép is volt ez 15 éve, a hőskorban, viszont most? Semmivel nem jobbak az adott­ságok, kínos hibák nélkül nem képesek megszervezni egyetlen órás „egyenes” vidám műsort? Ügy látszik, nem. Pedig lenne varázsa ezeknek az egyeneseknek! Az ötlet ki­tűnő! Csak jobban oda kell fi­gyelni a megvalósításra. És még valamit: szegényes is volt ez a „Hövégi hajrá”. Tartalmában is, díszleteiben is, kivitelezésében is. Ennyire azért nem maradhat kevés pénz egy-egy „Hóvégi haj­rára”. Március végéig lehetne gon­dolkozni ezen. Ha egyáltalán — lehet. Sass Ervin Mérlegen Dévaványa közművelődése Ezen a napon a IV, A osz­tály negyedik órája orosz. A tanár: Molnár Sándorné. Az osztályterem vagy 200 méterre van a főépületiŐL — Amikor idekerülte«», nem is gondoltam arra, hogy alsó­sokkal is meg kell szerettetni ezt a nyelvet. Féltem kicsit, de hamar elmúlt. Majd meglátja az órán, miért. A karszalagos pöttöm kisfiú­hetes oroszul jelenti a létszá­mot. A 27 tanulóból egy hiány­zik. Beteg. A világos, tiszta, halványzöld alapszínű tante­remben a kis nebulók kinyitják a könyvet Fél szemük a „vá­ratlan vendégen”. Olvasással, fordítással kezdődik az óra. A téma: a család, az otthon este. A papa rádiót hallgat, a mama vacsorát készít.” A kisdiákok majd kiesnek a pádból, úgy jelentkeznek. Az egyik kislány ceruza véggel követi a sorokat. „Ti mit szerettek hallgatni?” — kérdezi a tanárnő. Egymás szavába vágva válaszolnak. Egy kisfiú nagyon jelentkezik, a ta­nárnő felszólítja: „Tessék meg­mondani, hogyan mondják azt oroszul: mese?” „Szkázka”. És a kisfiú máris mondatba fogal­mazza a most hallott új szót: „Én mesét szeretek hallgatni a rádióban”. Nem marad el a di­cséret Folytatódik az óra. Az elmúlt alkalommal írásbeli felmérés volt. Molnár Sándorné szóban értékeli a dolgozatokat, legjob­ban és legszebben Szlávik Ma­rikáé, Holecz Ritáé és Domokos Zolié sikerült. A megdicsérték kiosztják a kék fedelű füzeteket. A tanárnő felírja a zöld táblá­ra: „17. urók. Javítás.” Előke­rülnek a tollak, a tanulók csendben dolgoznak. — Heti öt oroszórájuk van a gyerekeknek Harmadikban a nyelv kiejtési elemeinek elsa­játítása volt a cél, az idén az írott és a nyomtatott betűket ismerik meg Már az ábécé vé­Több éve már, hogy a Békés megyei Tanács művelődésügyi | osztálya az országban elsők kö­zött szervezte meg a közmüve- lődésügyi szakfelügyeletet, mely­nek tagjai a megye legképzet­tebb és legtapasztaltabb nép­művelői lettek. Mintegy két éve, hogy a megye egy-egy községé­ben komplex vizsgálatokat vé­geznek, és elemző tanulmányai­kat az adott település politikai, gazdasági és kulturális vezetői­vel megbeszélik. Legutóbb Dévaványán vizs­gálta Havasi Istvánná, Hévízi Eszter és Tímár Imre szakfel­ügyelő a közművelődési intéz­mények és az iskolák kapcsola­tát. Körültekintő és alapos mun­kájukat közel húszoldalas ösz- szefoglalóban juttatták el a köz­ség vezetőihez, mindazokhoz, akik a közművelődési élet fel­lendítésének tevékeny részesei lehetnek. Az összegzés első ré- I szében a nagyközség lakosságát jellemzik különböző szempontok szerint, majd a nagyközségi ta­nács irányító munkájáról szól­nak. Ezt követi a könyvtárban, a művelődési házban, a film­színházban és az iskolákban szerzett tapasztalatok sokoldalú értékelése, végül javaslatokat tesznek, hogy véleményük sze­rint, hol és hogyan kell iavítani a közművelődés helyzetén. Az összegzést február 20-án vitatták meg Dévaványán a közművelődési szakfelügyelet megbízottjai, valamint Molnár István nagyközségi tanácselnök, Szűcs La‘os, a pártbizottság tit­kára, és Major János, a szeghal­mi Járási Hivatal művelődési osztályának vezetője. A tanács­kozáson részt. vett valamennyi kulturális intézmény vezetője is. A megbeszélés — mint arról í Csende Béla, a Békés megyei Tanács közművelődési csoport­jának vezetője tájékoztatta la­punkat — hasznosnak bizonyult és remény van arra, hogy Déva­ványa közművelődési élete már a közeljövőben sokoldalúbban kibontakozik. Elmondotta, hogy a szakfelügyelők vizsgálata ered­ményeképpen elkészült a nagy­község egységes közművelődési terve, melyet hamarosan meg­vitat a tanács végrehajtó bi­zottsága. Üjból kiderült, hogy Dévaványán igen eredményes az ifjúság körében végzett műve­lődési tevékenység, Ifjú Zeneba­rát hangversenyeiket — például —- évente sok ezren látogatják. A művelődési ház felszereltsé­gét ezért is bővítették a napok­ban új pianínóval. Sok a gond azonban a felnőttek közművelő­désével, Itt az eddiginél konk­rétabb és eredményesebb össze­14. Nem nézhették el az asszo­nyok, hogy Grisa gyúrja a tésztát; a fiatalabbik kivette a kezéből a sikálót. De a többit azután mind Grisa mesterked­tem Csuda az, hogy mindehhez értett, azelőtt — Pest alatt —■ is ő szakácskodott legszíveseb­ben. Pesten már nem nagyon, ott, abban a nagy bérházban nem teltek olyan jó hangulat­ban az esték. Orosz étel ez a pirog, nem is tudták volna az asszonyok úgy elkészíteni, kisütni; sosem próbálták még. ízlett nekik, persze. — Jó azért ez — mondta a fiatalabbik. — Van ebben minden. Az anyja ráérősen csámcso­gott fogat’an szájával. — Hiszen meg lehet enni!... — Csendesen tette hozzá ké­sőbb: — Tudod, azért egy kis fokhagymával más volna. Meg aztán... ó, te jó isten, paprika nélkül-.. Tudják u> ezek. fogásra van szükség. Meg kell választani a művelődési ház társadalmi vezetőségét, ez nél­külözhetetlen ahhoz, hogy a köz- művelődés társadalmi alapjai és feltételei megteremtődjenek. Nagy probléma még, hogy a ter­melőszövetkezet és ipari szövet­kezetek nem segítik a művelő­dési ház munkáját, holott má­sutt már természetes, hogy a gazdasági egységek anyagilag is támogatják ezeket az intézmé­nyeket. A Kulturális Minisztérium ál­tal elismert Békés megyei köz- művelődési szakfelügyelői gár­da további és egyre sokoldalúbb vizsgálódásai — mint azt a dé- vaványai példa is bizonyltja — nélkülözhetetlenek a kulturális élet korszerű kibontakoztatásá­hoz. Jókedvük volt a katonáknak. Grisa harmonikázott, vizes po­hárból itták a vodkát. Jurij, egy kopaszra nyírt, cigányképű fiú szerezte az italt a születés­napjára. ö úgy teleette magát pirog­gal (a fiatalasszonynak volt igaza, nem hiányzott abból semmi), hogy csak lebújt a vackára, és nyomban elaludt. Hajnalban felébredt ő is a készülődésre, de Grisa meg­nyugtatta: aludjon csak. Nekik most indulniuk kell a frontra, és amíg visszajöhet érte, gond­ját viselik addig a háziak. Akkor már ágyúztak min­denfelől. Alighogy elmentek Grisáék, az egyik ablakot be­törte a légnyomás. Reggelre a németek vissza­foglalták a falut. — Maradj csak, fiam — mondták neki az asszonyok. Most tegezték először. — Elle­hetsz itt minálunk valameddig. Majd azt mondjuk, rokon gye­rek, a bombázások miatt.. Tél végi ellenőrzés A megy« élelmiszer-ellenőr­ző és vegyvizsgáló intézeteké végi ellenőrzést tartottak a* édesipari üzemekben. Egyebek között megállapították. Az el­múlt évhez képest jelentős a ja­vulás, több gyárban korszer® berendezésekkel javították a termékek minőségét A szállít­mányok egy részét azonban ki­fogásolniuk kellett különféle szabványhibák miatt Egyebek között italokat brandyt es szil- vapálinkát vonattak ki a for­galomból, azért mert az üve­gek alján üledéket találtak, ami azt bizonyítja, hogy az érle­lési folyamat nem megfelelő­en játszódott le. Hasonlóan „járt” néhány gin-szállítmány is, emiatt a tételeket visszaküld­ték a gyárakba, ahol megfelelő tisztításra került sor. Az a baj, meg sem kérdez­te annak a hegyközi falunak a nevét Pedig volt eszében, hogy megkérdezi, de csak az­után, hogy itt is rejtekhelyei készített És akkor már nem volt rá alkalom. A németek után már más­nap nyilasok jö.tek, és elővet­ték a sapka miatt 0 volt a hibás. Kellett neki orosz prémsapkában grasszálm az utcán, a nyilasok orra előtt­Egy bi Ígéri csizmás, fekete egyenruhás nyilas leütötte a fejéről. — Te kölyök!». Honnan ez TI Tudta már ő akkor, hogy baj lesz. ^Elszaladhatott volna — nagy, tohonya ember volt a nyilas —, de csak a sapkát nézte, a bilgeri orránál, a sá­ros flaszteron. A nyilas elkapta a karját, s úgy megszorította, feljajdult. — Gyere csak, te vakarák bolsi, a kurva anyád... — es csú­nyát káromkodott — Korán kezded a hazaárulást.. ö csak vinnyogott a marká­ban, talán nem is a fájdalom­tól, inkább a hirtelen rémület­től, amely úgy elfogta, a térde megroggyant. Ezek most felakasztják a sap­ka miatt. A községi irodán egy karszala­gos katonatiszt kezdte vallatni. — Zsidó vagy? — Nem én. Református. — Hülye, Nem a vallásodra A Volán 8. sz. Vállalat felvételre keres autóbusz-vezetőket, kalauzokat, tehergépkocsi-vezető­ket, rakodógép-kezelőket, éret'sfglzett férfi-és női dől. gozókat forgalmi, szellemi, könyvelői, SZTK-ügyintézői munkakörbe, darabaru raktári munkásokat, bérezés tel­jesítménybér 2300—2800 Ft-lg. Autószerelőket, karosszé­rialakatosokat, segédmunkásokat, valamint gép- és gyorsírőnóket. Jelentkezni lehet Volán 8. sts. Vállalat munkaügyi önálló osztály. * (—s.) seosaBsessaeseeBaBsasesseeesesseaea eaaoew Fekete Gyula: A fiú meg a katonák

Next

/
Oldalképek
Tartalom