Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

few’s?—angol fcffzBs nyHa’frozai Visszafordíthatatlanná tenni 9 kedvez© világpolitikai változásokat A barátság okmánya A Kremlbe« hétfőn Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára és Harold Wilson, Nagy-Britan- nia miniszterelnöke aláírta azt a szovjet—angol közös nyilat­kozatot, amelyben összegeztek Harold Wilson február 13 .és 17, között lezajlott szovjetunió- béli látogatásának eredményeit. A két ország képviselői kije­lentették; azok a megbeszélő-. sek és tárgyalások, amelyek Moszkvában lezajlottak Harold Wilson látogatása idején, „új szakasz kezdetét jelentik a szovjet—angol kapcsolatokban és pozitív módon 'hozzájárul­nak a nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdításához, kü­lönösen Európában”, A Szovjetunió és Nagy-Bri- tannia hangsúlyozták: „eltökél­ten törekszenek arra, hogy a nemzetközi helyzetben végbe­menő kedvező változások visz- szafordíthaiatlan jelleget öltse- nek és az enyhülés kiterjedjen a világ valamennyi térségére Megállapították, hogy az egye­temes tftke megszilárdításának ügye szempontjából fontosak a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok között lé .re jött egyezmé­nyek és megállapodások, köz­tük a nukleáris háború elhárí­tásáról és a hadászati fegyver­zet korlátozásáról szóló egyez­mények”. A felek meggyőződése: „meg­vannak az előfeltételei annak, hogy befejezze munkáját az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet és annak harmadik szakasza a legrövi­debb időn belül a legmagasabb szinten kerüljön megrendezés­re”. Ugyancsak hangsúlyozták, hogy „a politikai enyhülést szolgáló intézkedéseket ki kell egészíteni a katonai enyhülésre irányuló intézkedésekkel”. A Szovjetunió és Nagy-Bri- tannia megerősítették: szilárd szándékuk rendszeresen kicse­rélni nézeteiket különböző szinten a fontos nemzetközi problémákról és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről. „En­nek kapcsán hangsúlyozták, hogy „különös jelentősége van a két ország vezetői közötti ta­lálkozóknak”. Harold Wilson brit kormány­fő hivatalos látogatásra hívta meg Nagy-Britanniába Leo- nyid Brezsnvevet, az SZKP Központi Bizottsága főtit­kárát, A’ekszei Koszigint, a Szovjetunió Minisztertanácsa Hétfőn Genfben közös közle- < ményt hoztak nyilvánosságra Andrej Gromiko szovjet és Henry Kissinger amerikai kül­ügyminiszter február 16—17-i genfi tárgyalásairól. A közlemény szerint Gromi­ko és Kissinger ismételten han­goztatta, hogy a szovjet—ameri­kai kapcsolatok további javítá­sának eltökélt híve azoknak a megegyezéseknek és megállapo­dásoknak megfelelően, amelyek — szilárd meggyőződésük sze­rint — megfelelnek a Szovjet­unió és az Egyesült Államok népei, az egész világ érdekeinek. A külügyminiszterek kijelen­tették: rendkívül fontosnak tartják a hadászati támadó 2 Békés mm^ i2üSl február is. elnökét és Andrej Gromikőt, a Szovjetunió külügyminiszte­rét. A meghívást a szovjet fél köszönettel elfogadta. A Szovjetunió és Nagy-Bri- tannia két hosszú lejáratú prog­ramot írt alá az ipari-gazda­sági és a tudományos-műszaki együttműködés fejlesztéséről. Aláhúzták a köztük lebonyo­lódó kereskedelmi forgalom növelésének és a nagyarányú együttműködés fejlesztésének szükségességét a kölcsönös elő­nyök alapján. A Magyar Távirati Irodát il­letékes helyről felhatalmazták az alábbiak közlésére: A Magyar Népköztársaság kormánya és népe megdöbbe­néssel fogadta a hírt. hogy a ciprusi török közösség vezetői egyoldalúan lépéseket tettek önálló állam létrehozására a sziget török csapatok által el­foglalt részén. Ez a lépés ellen­tétes a Ciprusi Köztársaságra vonatkozó ENSZ-határoza tokkal, súlyosan veszélyezteti a sziget- ország függetlenségét és terü­leti egységét, s tovább élezi a feszültséget Cipruson és a Földközi-tenger keleti térségé­ben. Ez az akció egybeesik bi­zonyos NATO-köröknek a szi­get megosztására irányuló tö­rekvéseivel. A Magyar Népköztársaság kezdeltől fogva síkraszállt a Ciprusi Köztársaság független­ségének, szuverenitásának és el nem kötelezett politikájának biztosítása mellett. Ismételten követelve valamennyi külföldi katonai erő haladéktalan kivo­nását. Támogatta és támogatja Makariosz érsek kormányát és azt tekinti Ciprus egyetlen tör­vényes kormányának. Biztosí­tani kell, hogy a ciprusi görög és török közösség külföldi be­avatkozás nélkül, maga oldhas­sa meg a felmerült problémá­kat A .ciprusi válság legutóbbi fejleményei ismételten bizo­nyítják, hogy csődöt mondtak a Ciprusra vonatkozó, Zürich­ben és Boridonban létrehozott garanciális egyezmények és fegyverek további korlátozásá­val kapcsolatos megállapodást. A felek további határozott erő­feszítésekre készek annak érde­kében, hogy a folyó évben meg­felelő megállapodást dolgozza­nak ki hosszabb távra. A Szovjetunió és az Egyesült Államok — hangzik a közle­mény — továbbra is aktív erő­feszítéseket tesz, hogy az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet rpielőbb sikere­sen befejeződjék. A- felek abból indultak ki, hogy az értekezlet eddigi eredményei lehetővé te­szik az értekezlet zárószakaszá­nak legmagasabb szinten való megtartását. A ciprusi kérdéssel kapcso­latos véleménycsere eredménye­ként Andrej Gromiko és Henry Kissinger kijelentette: szilárdan támogatja Cinrus függetlenségét, szuverenitását és területi integ­ritását. A Ciprusi Köztársaság törvényes kormányaként a je­lenlegi kormányt ismeri el. A XL VIT-et 1978-ban rendezik Havannában A vasárnapi kubai lapok ve­zető helyen számoltak be anról, hogy a VIT előkészítő bizott­sága úgy határozott: a XI. Vi­lágifjúsági Találkozót 1978 nya­rán Havannában rendezik meg. A kubai KISZ első titkára hang­súlyozta: „A döntést a kubai forradalom iránti tisztelet meg­nyilvánulásának tekintjük. 1978 nyarán ünnepeljük a Moncada laktanya megtámadásának 25. évfordulóját. Ez még rangosab­bá teszi a világ haladó ifjúsá­gának havannai találkozóját. mindazon kísérletek, hogy a ciprusi kérdést a ciprusi nép érdekeivel ellentétben a NATO országok szűkebb csoportja ke­retében oldják meg. A Magyar Népköztársaság úgy véli, hogy az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának hatékony intézkedéseket kell foganatosí­tania eddigi határozatai hala­déktalan végrehajtása érdeké­ben. A Magyar Népköztársa­ság támogatja a Szovjetunió ez­zel kapcsolatos javallatát. A ciprusi kérdés tartós, igazságos megoldására az ENSZ égisze alatt összehívandó, az államok szélesebb körét képviselő kon­ferencia lenne a legalkalma- , sabb fórum, ahol lehetővé vál- j na a Ciprusi Köztársaság szu­verenitását, függetlenségét és területi épségét biztosító garan­ciális rendszer kidolgozása. (MTI) A KOMMUNISTA pártok na­gyon régóta törekszenek már ar- . ra, hogy a munkásosztály érdé- ’ keinek hatékony védelmére lét­rejöjjön az érintkezés, lehetőség szerint az együttműködés is a szocialista és a szociáldemokra­ta pártokkal. Az ilyen irányú tö­rekvések és erőfeszítések törté­nete roppant gazdag pozitív és negatív tapasztalatokban egy­aránt. Tény például, hogy az emberi történelem egyik legtra­gikusabb fordulatára, a német nácik hatalomra jutására soha­sem kerülhetett volna sor, ha a kommunisták és szociáldemok­raták a harmincas évek elején hatékony antifasiszta népfront­ba tömörülnek. Ennek és még sok más tör­ténelmi tanulságnak a szem előtt tartása a szocialista és szo­ciáldemokrata pártokkal való érintkezésben, fontos alkotóele­me az MSZMP nemzetközi tevé­kenységének is. A gyarmati rendszer teljes felbomlásának és ä neokolonia- lizmus elleni harcnak abban az intenzív korszakában, amelyet a második világháború óta át­élünk, nagyon megnövekedett az ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai nemzeti felszabadító moz­galmak jelentősége. Ezek a rendszerint széles demokratikus tömegbázisú harci szervezetek természetes szövetségest' látnak a forradalmi munkásmozgalom­ban, támaszkodnak a szocialista országok erejére és segítségére. A kommunisták internacionalis­ta kötelességüknek tekintik e mozgalmak támogatását. A po­litikai, gazdasági, s ha szüksé­ges, akkor a katonai segítség- nyújtás is a nemzeti külpolitika részét alkotja mindazokban az országokban, ahol marxista—le­ninista pártok vannak hatalmon. t A kapcsolatoknak vagy az „Uraim f9 — így hangzott az ünnepi beszédben a megszólítás huszonhét évvel ezelőtt, 1943. február 18-án, a magyar—szov­jet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésekor. „Ked­ves elvtársak, barátaim!’ — volt a megszólítás 1967-ben a szerződés megújításakor. A két dátum között történelmi kor­szak feszül, az óriási változások kora, mely változások azóta is, a szerződés megújítása óta el­telt hét esztendő alatt is jellem­zik hazánk szocialista fejlődé­sét. Három esztendővel a felsza­badulás után végleg eldőlt, hogy merre tart Magyarország. A nép legyűrte belső ellenségeit, de nem mondhatta el ugyanezt a kívülről fenyegető veszélyek­ről. A Szovjetunió barátsága és ereje volt a biztosítéka annak, hogy a még gyenge népi hatal­mat nem sodorták el külső erők, amelyek éppen azokban az idők­ben indították el a hideghábo­rút. De más jelentősége is volt annak az; ünnepélyes aláírásnak. Magyarország, amely három esz­tendővel azelőtt még a fasizmus szekerét tolta, ezzel a szerződés­sel mintegy belépőt kapott a nemzetközi életbe: egy győztes nagyhatalom egyenrangú társsá emelte. A barátsági szerződésből az­óta barátság lett, az együttmű­ködésből mély eszmei és poli­tikai kapcsolat. Magyarország a Varsói Szerződés Szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának tagja, s a nem­zetközi életben megbecsülésnek örvend. Soha sem felejtjük el azonban, hogy honnan indul­együttműkődésnek az elvi alapja a szocialistákkal és a szociáldemokratákkal, illetve a különféle nemzeti felszabadítási mozgalmakkal az a törekvés, hogy minél szélesebb legyen a béke potenciális erőinek front­ja, minél hatékonyabb legyen az antiimperialista küzdelem. Ez semmiképpen sem jelentheti az ideológiai különbségek elhallga­tását, vagy kiváltképp eltusso- lását a partnerek között, hanem a lehetőség szerint minél széle­sebb politikai közös nevezőnek a megkeresését és felhasználását az együttműködés céljából. AZ MSZMP gyakorlatából ta­nulságos példaként feltétlenül említést érdemel a pártközi kap­csolatok megteremtése, fokoza­tos kiépítése a nyugatnémet szo­ciáldemokratákkal. Ismeretes, hogy az SPD a vezető politikai ereje annak a bonni kormány- koalíciónak, amely éppen a szo­cialista országok irányába meg­újította az NSZK külpolitikáját és a hetvenes évek elején meg­kötött szerződésekkel döntő mértékben hozzájárult az euró­pai légkör kedvező megváltozá­sához. Ez a szociáldemokrata párt működési területén továbbra is részben a munkásosztályra tá­maszkodik. Szavazóinak tömege bérből és fizetésből élő ember, emiatt az SPD vezetősége min­den vonatkozásban nagyobb fi­gyelmet kénytelen fordítani a dolgozó emberek érdekeire, mint bármely más polgári párt. Akkor is, ha egyébként az SPD programiéból és politikai gya­korlatából kitűnik, hogy lénye­gében a kapitalista társadalmi rendszer védelmének platform­ján áll. EZEK a tények és összefüggé­sek késztetik az MSZMP-t és más kommunista pártokat is az érintkezés, az eszmecsere kere­tünk, hogy a katonai és az er­kölcsi vereség szakadékéból, amelybe az úri Magyarország sodorta nemzetünket, a szovjet nép segített fölemelkedni ben­nünket. De még kevésbé szabad elfe­lejtenünk: az a tekintély, ame­lyet a Magyar Népköztársaság élvez, annak köszönhető, hogy nem áll egyedül, nincs kitéve a nemzetközi erők játékának. Bar. rát és ellenség egyaránt tudja, hogy egyértelműen és követke­zetesen a szocialista közösség álláspontját, érdekeit képvisel­jük. Ez az elvszerű következe­tesség teszi, hogy komolyan vesznek bennünket a nemzet­közi porondon, hogy szerepünk lehetett és van a nemzetközi enyhülés megteremtésében. Ez a közösség, ez a baráti összefo­gás biztosítja, hogy itthon nyu­godt körülmények között fej­leszthetjük gazdaságunkat, épít­hetjük kultúránkat, megteremt­hetjük a szocialista társadalmat. Magyarország új élete termé­szetesen a felszabadulással kez­dődött, de a huszonhét éve kö­tött barátsági szerződés mint­egy hivatalos állami szintű meg- pecsételése volt annak, hogy együtt, szoros szövetségben kí­vánjuk járni a történelem út­ját, Ez a szerződés a nemzet igaz érdekeit szolgálta és szol­gálja. Fock Jenő miniszterelnök mondta a szerződés megújítása alkalmával, hogy kapcsolataink ezekben az évtizedekben szoros testvéri szövetséggé kovácso- lódtak, és ennek a szövetségnek az erősítése a magyar nép nem­zeti érdeke volt és marad a jö­vőben is. ! sésére a nyugatnémet szociálde- ! mokratákkal. Annak tudatában, hogy az SPD ideológiája és po­litikája nem mentes a kommu- nistaellenesség bizonyos elemei­től sem, kiváltképp odahaza, az NSZK-ban. ahol a Német Kom­munista Párt elleni harcot az SPD gyakran elébe helyezi a szélsőjobboldal elleni küzdelem­nek. De ha a megváltozott nemzet­közi erőviszonyokból az SPD képes volt történelmileg haladó következtetéseket levonni, ak­kor hiba volna nem keresni a közös cselekvés további lehető­ségeit. XI. kongresszusára készülvén a párt ezért szentel irányelvei­ben külön figyelmet ennek a nagyon fontos problémakörnek, az imperialistaellenes erőkkel való kapcsolatainknak. A küz­delem a békés egymás mellett élésért, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételéért, a gyarmatosítás és a neokolo- nializmus ellen, a jövőben Is legalább olyan fontos lesz, mint a párt tevékenységének most mérlegen levő szakaszában volt. Elemezni kell minden tanulsá­got, a sikereket csakúgy, mint a kisebb-nagyobb kudarcokat, hogy a világpolitikának ezekkel a fontos tényezőivel a jövőben még hatékonyabb legyen az együttműködés. Annál is inkább, mert a kommunistáknak min­dig is meggyőződése volt, hogy a nemzetközi osztályharc, a bé­kéért és a leszerelésért .vívott küzdelem elsősorban a népek ügye és dolga. A HAGYOMÁNYOS diplomá­cia — természetesen nem tagad­va jelentőségét — a nemzetközi kapcsolatok építésének csak egyik, de korántsem kizárólagos eszköze. A Gromiko—-Kissinger tárgyalás eredményei Tiltakozás a ciprusi törők vezetők lépései ellen Kapcsolataink az imperialistaellenes erőkkel Hajdú láttm

Next

/
Oldalképek
Tartalom