Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
harminc ^ESZTENDEJE 46. Termelési bizottság alakult A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőinek sikeres jaltai konferenciája után Churchill az alábbi üzenetet küldte „házigazdájának" 1945. február 17-én: „őfelsége kormánya nevében forró köszönetét mondok önnek azért a vendégszeretetért, amelyben a brit delegációt a krími értekezleten részesítették ... Ehhez még hozzá kell fűznöm személyes hálám és elismerésem kifejezését. Egyetlen előző találkozás sem mutatta meg ennyire világosan, milyen nagy eredményeket lehet elérni, ha a három kormányfő azzal a szilárd eltökéltséggel találkozik egymással, hogy bátran szembenéznek a nehézségekkel és leküzdik azokat ... Engem az a szilárd eltökéltség hat át, hogy a győzelem után ne engedjük meg a barátság és az együttműködés oly erőssé vált kötelékeinek lazulását Imádkozom az ön hosz- szú életéért.” Míg a „nagypolitikában* — ezt bizonyította a jaltai konferencia — a világ háború utáni helyzetéről tárgyaltak s azt derűlátóan ítélték meg, a frontokon és a frontközeli városokban, falvakban a lagszömyűbb gondok nyűgözték az embereket A Községi Temetkezési Intézet -február 21-én azt jelentette Budapest polgármesterének: „A koporsógyárak jelenleg semmiféle szállítást teljesí- 3 teni nem tudnák és így a felek " részéről felmerülő szükségletet fedezni nem áll módunkban. Tartalékoltunk kb. 300 db koporsót ideiglenes kiszállítás céljaira, melyekben a halottakat a lakásból vagy a kórházból a sírig tudnánk szállítani. A sírba tétel a család által adott göngyölegben történik.” A nehézségieket csak fokozták a régi rezsim híveinek megmozdulásai. Február 17-én került utcára Békéscsabán egy plakát: „Felhívás! Békéscsaba népéruló, nyilas bitangjai a suttogó propaganda alattomos módszerével napok óta igyekeznek a társadalmi rétegek és hitfelékezetek megbékélésének szellemét aljas koholmányokkal és alaptalan rágalmakkal megfertőzni. A „jól értesültek” beavatottságával városszerte terjesztik a hírt, hogy „a zsidók erőszakosan elhurcolják a keresztény gyermekeket” és aljasságukban mér odáig merészkednek, hogy az „elhurcolásról” piszkos fantáziájuk szülte „részleteket” is ismertetnek ... A rémhirterjesztők és .felékezet ellen izgatok suttogó propagandáját minden becsületes magyarnak kötelessége a karhatalmi segédlet bevonásával meghiúsítani. — A Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok.” Mindezen gondok, ellenére az élet lassanként kezdett visszakerülni a rendes kerékvágásba. G. Vass Istvánnak a Vésztő története című kötetben közreadott tanulmánya szerint: „A 21-én alakult termelési bizottság feladata volt, hogy a megcsappant és leromlott igaerővél, az üzemanyaghiánnyal küszködő gépparkkal, s nem utolsósorban az újonnan bérlethez jutottak hiányos felszerelésével is biztosítsák a maximális termelést. A feladat megoldása érdekében a bizottság nem hagyatkozott a gazdák önkéntes összefogására, hanem tervszerű, utasításokon alapuló módszereket vezetett be. Pl. minden ló tulajdonos részére munkalapot állítottak ki, melyen kötelezték lovanként 15 kataszteri hold bemunkálására. A traktorok közül is 19-nek a működését sikerült biztosítani...” (datsíss) Ha újra kezdhetném... Alig egy hónappal azután, hogy a felszabadító vörös csillagos katonák Kunágotóra is megérkeztek, Farkas Pálné már a nőmozgalom községi vezetője. Fáradságot és lehetetlent nem ismerve szervez, agitál. Így indult el több mint harminc évvel ezelőtt a szabadság hajnalán azon az úton, amelyről azóta sem tért le. Pedig — akkor, 1944. novemberében, de még később is — szinte tépte, bensőjét a férjéről érkezett halálhír. Szerencsére nem bizonyult igaznak a kapott értesítés. Még felsorolni is sok azt, amit ez az asszony a három évtizeden át magára vállalt Férje, miután 1945 őszén, hazaérkezett, hamarosan Vajdapusztán párttitkár lett. Felesége ugyanott az MNDSZ titkára. És amíg férje két évig tiszti akadémián tanult, három kisfia nevelése mellett magára vállalta a kapott öt hold föld gondját, a nőmozgalom éjszakákba nyúló tennivalóit És amikor férjét az akadémia elvégzése után Budapestre helyezték, ő örömmel ment a számára ismeretlen fővárosba, ahol munkásasszony lett. Itt érte az első tűzkeresztség, amikor közvetlen részese lett a tőkések elleni ádáz küzdelemnek.1 Budapesten végezte el a háromhónapos pártiskolát is, amely további cselekvését tette tudatossá. Budapestre költözésük a Farkas család vándorlását is jelentette. A háromgyermekes asszony azonban nemcsak nagyszerű feleségnek, hanem kiváló édesanyának is bizonyult. E kettős feladatán túl fáradhatatlan pártmunkás lett. Ahová katonatiszt-férjét helyezték, ő ott találta fel magát nemcsak szűk értelemben vett munkahelyén, hanem a társadalmi élet formálásában is. A háromgyermekes édesanyát az ellenforradalom vihara sem tudta letéríteni arról az útról, melyet 1944 novemberében választott Részt kért Tabon a párt újjászervezéséből, a konszolidáció nagy munkájából. És csak 1957 júliusában ■ tért haza családjával Kunago- - tára. Hazatérve, Farkasnét a mezőkovácsházi járási nőtanács titkárává nevezték ki. Ezt a megbízatást közmegelégedésre több mint 14 évig látta el. Munkásságának elismeréséként 1970-ben a Parlamentben vehette át a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetését. És még ebben az évben, 1970. július 1-én vándorlásban, küzdelmekben bővelkedő életútja egy csendesebb, kiegyensúlyozottabb szakaszához érkezett. Igazán hazakerülve, a kunágotai ÁFÉSZ személyzeti vezetője lett. Szerényen »-jegyzi meg, hogy 1973-ban Békés megyéből ő volt egyedül, aki megkapta a békemozgalotm aranyjelvényét Az emberekért és mozgalomért mindenre kész Farkas Pálnét az ÁFÉSZ-nél is nagyon megszerették. Hivatali munkája ugyanis a szövetkezetnél nem elégítette ki. Az ÁFÉSZ-hez kerülése óta részt kér a pártoktatásból, tagja a szövetkezet pártvezetőségének. Mindezek mellett tagja a járási pártbizottságnak, a járási Hazafias Népfront és a MÉSZÖV nőbizo óságának, tanácstag Kunágotán és elnöke az ÁFÉSZ nőbizottságánakj Lelkesedése, tenniakarása most 54 évesen is a régi. Az út amit megtett azonban hosszú volt és nehéz. Érthető hát hogy mind többször hozza szóba a nyugdíjat. Négy unokájával és idős édesanyjával akar többet együtt lenni, no meg a férjével. Mert a három küzdelmes évtized alatt — mi tagadás — kevés lehetőség adatott Farkasnénak arra, hogy hosszabb ideig legyen együtt családjával. Már távozni készülünk, amikor belénk karol és azt mondja: „Nehéz volt, de szép volt... Ha újrakezdhetném, higgyék él nekem, ismét ezt az utat választanám .. Balkus Imre TUSZSZI-értekezIet Békéscsabán A Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda vagyis közismert nevén, a TÜSZSZI február 18- án, kedden délelőtt 9 órakor városi értekezletet rendez Békéscsabán, a városi tanács dísztermében. A „Családi ünnepeink szervezésének, rendezésének feladatai városunkban” című értekezletre meghívják Békéscsaba üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek képviselőit. A találkozás célja az, hogy a már meglevő kapcsolatokat tovább bővítsék, illetve újakat alakíthassanak ki. Elsőként dr. Becsei Józsefnek, a városi pártbizottság titkárának A családi ünnepek politikai és világnézeti jelentősége című előadása hangzik el, majd a szakszervezet feladatairól beszél Rácz Zoltán, a Népművelési Intézet osztályvezetője. A keddi értekezleten értékelik és jutalmazzák a társadalmi ünnepségeket szervező, munkájukat kiemelkedően végző aktívákat is. Az értekezleten a megjelenteknek névadóműsort is bemutatnak. A program konzultációval ér véget. A társadalmi ünnepek és szertartások szónokainak képzését már több éve végzi a TÜSZSZL Legközelebb február 19-én, szerdán délelőtt 9 órakor tartanak foglalkozást az ifjúsági és úttörőház tanácstermében. A foglalkozáson többek között a családi élet hazai szokásairól, valamint a család ünnepeiről hangzik ej egy-egy előadás. Kísérleti Kamazok Tovább folytatódik azoknak az új, nagy teljesítményű tehergépkocsiknak a kipróbálása, amelyeket a Naberezsnije őseimben felépülő Kámai Autógyár állít elő. A három családot alkotó, összesen 15 változatot számláló teherautó-sorozat megalkotásában a szovjet autógyártás több vezető vállalata vett részt. Így az általános tervezés és az alváz a moszkvai Lihacsov Autógyárban készült. A jaroszlavli motorgyárban állították elő a motorokat, Minszkben tervezték a dömperek billenőszerkezetét és billenőszekrényét, a balasovi tervezőiroda és az odesszai autószerelő üzem mérnökei készítették a vontatókat,; A gyár valamennyi tehergépkocsija háromtengelyes. Teherbírása nyolc tonna, pótkocsival 16 tonna. Nyolchengeres, kétszáztíz lóerős motor az erőforrásuk, legnagyobb sebességük óránként 80—90 kilométer. A vezető munkáját hidraulikus kormányszerkezet könnyíti. A megbízható légfékek a legszigorúbb nemzetközi normáknak is megfelelnek. A tervezők sokat tettek a gépkocsi jó rugózásáért A háromszemélyes vezetőfülke és a vezető ülése külön rugózást kapott A „pilóta”-fülke jól fűthető és szellőztethető. A gépkocsikat hatféle színárnyalatban állítják majd elő. A kísérleti példányok a próbapályákon és a nehéz hegyi terepeken egyaránt jól vizsgáztak. A kísérleti üzemeltetést kiterjesztették a különböző időjárási zónákra is. Használták a gépkocsikat mínusz 40 fokos fagyban és plusz 50 fokos hőségben. Az üzemi próbák után a Ka- maz-család első tagjai sikerrel állták ki a hivatalos ellenőrző kísérleteket. (APN—KS) ÉRETTSÉGIVEL, rendelkező munkaerőt admmsztrátori munkakörbe azonnali belépéssel felveszünk. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ városi fiókja, Békéscsaba, István király tér 12. 449069 4 1975. FEBRUAR 16. Fekete Gyula: A fiú meg a katonák — Ki tudja azt, itt lakik-e csakugyan — mondta az egyik, egy fejesebb rendőr... — A falusiaknak a fél megye Miskolc, Győrtől Zsolcáig... Muti csak a pecerődet, hadd lám, szőrö- sodik-e? Mert, ha szőrösödik, akikor mese nincs, aikkor beöl- -töztetünk egyenest katonának... üf volt még ez is. Nagyon megijedt, hogy ezek a drotme- dárok még aztán kiherélik, vagy valami. Nekiugrott rögtön az ajtónak, de elkapták. Rúgott, harapott, s úgy ordított, majd megszakadt a torka, de k-ezét- lábát lefogták, s erővel lehúzták róla a nadrágot. Hozzá sem értek aztán, csak megköpköd- tók, s röhögtek fölötte. Megbékélt később a rendőrökkel, nem húzták le róla többet a nadrágot. Enni bőven adtak, és külön priccset, takarót kapott az óvóhelyen. Meg is nyugodott volna ebben, hogy kivárja itt a rendőrségnél, amíg lesz megint vonat és hazamehet. Vagy Magda nénje mégis megkerül De amikor meghallotta, hogy a klastromba akarják átvinni az apácákhoz, egy óvatlan pillanatban, megszökött. Nem félt ő már a várostól. Napközben az utcán tekergeti, a vásárcsarnokban, az Avason, este pedig oda ment aludni, ahová akart; befogadták a ház pincéjébe. Sőt pártfogója is került az óvóhelyen a „menekült kisfiúnak”, olyan, aíki megosztotta vele a vacsoráját. Aznap, amikor megszökött, s igyekezett minél messzebbre kerülni a rendőrségtől — még aztán az apácáknál imádkozni kell, és ha rájönnék az imádságból, hogy ő református, ki tudja, milyen bosszút állnak rajta —, az utcán érte a légiriadó. Nemigen törődött vele, csak amikor letisztult az utca, aikkor húzódott be egy kapu alá. — Te gyerek, mit andalogsz itt te ilyenkor az utcán, mióta fújtak már! — szólt rá szigorúan egy légó-karszalagos férfi. — Na, mozgás befelé. Ott van az óvóhely, hátul. Sokan ácsorogtak a pince előterében, beszélgettek, cigarettáztak. Ö sem igyekezett beljebb. Korán volt még ahhoz, hogy éjszakára letanyázzon. Jó fél óra eltolt a szirénázás óta, s a türelmetlenebbek kiszivárogtak a feljárón az udvarra, nézték az eget. Szeretett volna felmenni ő is, de tartott a légó-tkanszalagostaL Ha netán átadja a rendőrségnek, már biztos nem kerülhet« el az apácazárdáit Váratlanul durrognl kezdték az ágyúk, majd néhány pillanat múlva iszonyú dörrenések a közelben. Megijedt, s a pince felé indult — de mintha hátulról leütötték volna. Arra eszmeit hogy hason fekszik a fal tövében, a betonpadlón. Felpattant, szinte feldobta a rémület Körülnézegette-tapogat- ta magát. Csak azután fogta fel a közeli jajgatásokat Égy nő jó lépésnyire tőle a betonon feküdt, és fejét mindkét kezével átfogva sikoltozott, Kékcsíkos lebernyegéről ismert rá: a lépcsőn állt az előbb ez a nő, onnan esett idáig. Jajgatás, nyöszörgés, rekedt kiáltozás hallatszott az udvar felől is. A pincéből egy fiatalasszony rohant ki, keresztül az előtéren, föl a lépcsőn, és eszelősen kiáltozott: — Józsi!... Megmondtam! Megmondtam!... Józsikám! Ez volt az első találkozása szemtől szembe a háborúval; tisztán emlékezik minden részletére.
