Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

Főkönyvelő az utcán Á dráma hírnöke N incs könnyű dolga az új­ságírónak, amikor egy olyan ügyről ír, amely még nem tisztázódott, kimene­tele ismeretlen előtte, csupán a nagy felfordulás, az ide-oda sza­ladgálás ébreszt benne gyanút. Ez is egy ilyen téma. Két em­ber, az újkígyóst ÁFÉSZ el­nöke, Köszörűs Sándor és a szö­vetkezet főkönyvelője, Medo- varszki Pál között megszakadt az elvtársi, baráti jó viszony. Olyannyira megszakadt, hogy a főkönyvelő elé a volt szócska került. Ugyanis a MÉSZÖV vizsgálata alapján 1975. január 16-án megszüntették munkavi­szonyát. Egyik indok: „Elnöki tekintély rombolása”. Megvallom őszintén, mielőtt gondolataimat papírra vetettem, nagyon erősen élt bennem a ne­vek kihagyása. Azonban egyre gyakoribb a megyénkben is a közélet tisztaságát sértő cselek­mények feltárása. No meg Új­kígyós nagyközség lakossága is eléggé felajzott ezen a herce­hurcán és várja, ki kit győz le. Ilyesformán nem osztom e né­zetet, mert itt nem lehet a ki­ki győzelme, csak egy győzhet ebben az ügyben is: az igazság! És még egy: sokan tették szó­vá — és így eltűnődik rajta az ember; ha valaki elvisz az üzemből egy kalapácsot vagy közlekedési szabálytalanságot követ el, vagy éppen családi botrányt csinál, annak neve van a sajtóban. Ka valaki milliók­kal túlköltekezik, annak nevét nem tudja senki. Még akkor sincs neve, ha nem saját zsebé­re költekezik, csak éppen, nem tartotta be az állami fegyelmet. És még sokaknak nincs neve. A demokratizmusnak pe­dig egyik részecskéje az is lenne, hogy legyen neve annak, aki becsületesen dolgo­zik és példamutatóan ki mer állni a hibák ellen is. De legyen neve annak is, aki nem tud túl­tenni saját érdekein vagy hibát követ el, sikeres ember akar lenni és ehhez meg nem enge­dett eszközöket használ, hegyen neve, vezeték- és keresztneve, ahogy ez szokás. És akkor ezek­től a szemrehányásoktól, a kö­Ahogy az előtérben a fájda­lomtól eltorzult arcú, jajgató, sziszegő sebesülteket kötözték. Egy termetes asszony parancs­nokolt az elsősegélynél; paly- hedző fekete bajusza volt az asszonynak, s azt sutyorogták róla hátul: milyen szerencse, hogy éppen bába, és éppen a házban lakik. Mert a közelben csak egy állatorvos lakott, de , hiába szalajtottak érte, nem ta­lálták otthon. A belső pince ajtajára torlód­va csukladoztak az asszonyok a visszafojtott sírástól. Egy arany­fogú nő. aki bejött sajnálkozni az előtérbe, mert valami hozzá­tartozója volt az egyik sebesült, a vér láttán elájult. — Ejnye, hát nincs enélkOl is elég baj! — zsörtölődött a ba­juszos asszony, és egy bögre vi­zet loccsantott az összecsuk!ó, ájult nő arcába. Ügy jött-ment, rendelkezett a bába a házbeliek között, mint Acsay tekintetes asszony a he­gyen, szüretkor. A férfiak is szótlanul engedelmeskedtek ne­ki; igaz, meghalt az udvaron a légó-karszalagos, nem volt más, aki parancsoljon. Miközben ügyesen tekerte a sebre a fáslit a bábaasszony, a szája be sem állt, parancsnoki hangon osztogatta rövid utasítá­sait — vizet forraljanak, fekhe­lyet készítsenek, ezt ide fektes­sék a hordágyról, azt oda; ugor­jon fel valaki a második eme­letre, az öreg méltóságos nincs az óvóhelyen, hátha baja tör­tént, nyoma sem volt rajta annak a riadalom­vissza fog vezetni az út olyan helyzetbe, amikor valódi érték szerint ítélnek meg minden em­bert. Pártunk X. kongresszusa óta, de különösen a XI. kongresszus irányelveinek nyilvános vitája során bátrabbak lettek az em­berek. A párttaggyűlése ken, a most zajló párté rtekezleteken a felszólalók kinyilvánították azt a véleményüket, hogy nem sza­bad megtűrni a gazdaságpoli­tikai elveinkkel ellentétes érde­kek érvényesülését, a spekulá­ciós és manipulációs törekvése­ket, a népgazdaság rovására történő nyerészkedést. Van azon­ban lehangoló vélemény is: egyesek kivételes embernek hi­szik magukat, holott kivétele- zettségüket korrupcióval akar­ják Vásárolni. Itt aztán a vizs­gálat is olyan, akár a körforgó, forog önmaga körül és nem ta­lálja a kiutat. Oka az is, hogy nagyon elszaporodtak az „ügyes emberek”. Erre az utóbbi mondatra gon­dolok, amikor az asztalon előt­tem levő jelentést lapozgatom és olvasom: „A becsatolt és át­adott vizsgálati jegyzőkönyvben foglaltak alapján az ÁFÉSZ Felvásárlás II. egységnél több­féle szabálytalanság került meg­állapításra és több esetben bűn- cselekmény gyanúja merül fel.” Tovább olvasva is a sorokat, a kitételekben sok a bűnügyi ízű. Ne várja tőlem a tisztelt olvasó, hogy ezekre kitérjék. Ennek mi­nősítése nem az én feladatom. A vizsgáló szerveké, a hatóságé. Egy dolog, amiért tanulságként megírtam ezt az esetet, az a ki­tétel, ami a felmondó papírban áll: „elnöki tekintély rombolás”. Tény, hogy az elmúlt év ele­jéig az elnök és a főkönyvelő között semmilyen egyetértésbeni ellentét nem volt. Aztán, ami­kor a főkönyvelő kisebb-nagyobb szabálytalansagökra hívta fel az elnök figyelmét, megindult a suttogás: „Miért nincs egyetér­tés a két gazdasági vezető kö­zött?” Aztán imiejg az, hogy „úgy is úgy lesz, ahogy az elnök akarja”. Aztán jött a fenyegetés: „Felelni kell a rágalmazásért”. No meg ilyen: „Ezt a vizsgála­tot nera lehetett volna másképp maik, amely a hazbelie- ket elfogta. Áradt belőle a ma­gabiztosság, már-már szinte jó­kedvűnek látszott a nyöszörgő, sóhajtozó, berezelt társaságban. Nézte az asszonyt, ahogy sür­gölődik, katonásan rendelkezik. Nem is lehetett volna ott más- valamire figyelni. Ö végig az előtérben várta ki a riadó végét, mert amikor el­esett, féihorzsolódott kicsit a keze fején a bőr, s így őt is se­besültnek számították. Épp csak, hogy kigyöngyözött a vér a hor­zsoláson, otthon fél sem veszi, legfeljebb ákácfalaput tesz rá. Szívesen megszökött volna (még aztán bekenik valami csípős or­vossággal). De a bába csak bé­bin tőporozta. .— Várjál sorodra, kisfiú. Ka­pói még egy takaros kötést is. De aztán fontosabb dolgai közben megfeledkezett a bába a kötésről. A jajgatást rossz volt hallgat­ni, de a vér, a seb látványa, az orvosságok erős szaga nem volt rá olyan hatással, mint késő a halottak. Hárman azonnal meghaltak _ az udvaron cigarettázók közül. | A második emeleti folyosót le-5 szakította a bomba, s azt be- : szélték, az első emeleten rob- I bánt. A folyosóról, közéi ahhoz a j réshez, amelyet a bomba sza- 5 kított, kifordítva a rácsot is, ■ egy kéz lógott kifelé, és lassan ■ csöpögött belőle a vér az udvar ! kövezetére. (Folytatjuk) • elintézni?” Valóban, ezt már nem lehetett meg nem történt-’ nek tekinteni. Hogy valami van, erre enged következtetni az egyik hozzászólás, amely a ja­nuár 16-i igazgatói ülésen hangzott el: „Meg kell most már szüntetni a korrupciót”. E r ppen ez a vizsgálat- a sza­bálytalanságok bázisát akarja szétzúzni, nagyon helyesen. Történtek ott Újkí­gyóson fura dolgok. Már 1971- ben is az óriási nyereségrésze­sedés keletkezése sem tisztá­zódott a mai napig sem. Én na­gyon furcsának találom az aláb­bi esetet is. Az újkígyós! ÁFÉSZ egyik felvásárló telepén a múlt év szeptember vége felé leltárt akartak készíteni, ez azonban az adminisztráció hiánya, miatt el­maradt. Közben kiderült: a te­lepen hitelbe adtak el tápot Mit lehetett tenni, egy-két nap, körbejárni az adóisokat, mert az átyett terménnyel el kell szá­molni. Az illető sikerrel járt, mert szeptember 28-án 547 ezer forint készpénzt fizetett be. Va­jon miből ? És hogy-hogy ilyen gyorsan? A tiltott üzleti te­vékenység sem az elnöki tekin­télyt növeli. A vésztői ÁFÉSZ- szel az elnök kötött szerződést tojás fel vásárlásra. Ez a vésztői és a gyulai ÁFÉSZ-tői átvett tojáskereskedelem már nagyon is kimeríti a nagykereskedelmi tevékenységet, mert egyenesen Miskolcra szállították a tojást. Igaz, a MÉSZÖV revizora azt állapította meg, hogy Újkígyós­ra szállították a tojást. Itt jön a kérdőjel. Ha Újkígyósra szállí­tották, akkor hogyan történt meg, hogy a vésztői tojásból több ezer darabot a miskolci vevő nem vett át, mert romlott volt. És ha az elnöki tekintély rom­bolásáról beszélünk, vajon el­nöki tekintély növelését jelen­ti az, hogy a mezőkovácsházi kereskedelmi partnerüknek pap­lant ajándékoztak a jobb üzleti kapcsolat reményében. Ám a paplant Mezőkovácsházáról visz- szaküldtók azzal, hogy ők ilyen üzletbe nem mennek bele — di­cséret érte. Kell-e ennél na­gyobb lejáratás? Mekkorát té­ved az, aki a hamis elképzelé­seire alapozva a paplan-ajándék " ürügye alatt másokat is azonos- • nak tart az effajta ügyeskedés­sel. Ilyenkor derül itó, hogy mi­lyen gyenge a szövetkezeten belül az ellenőrzés, így későn derül ki a háttér. Ebből is lát­szik egyébként, hogy a lazaság nem a dolgozók, hanem a gyen­ge vezetés érdeke, mert azzal is palástolni lehet az elmaradt intézkedéseket, az ellenőrzés fo­gyatékosságait. És ha erről szód valaki, megsértődnek, visszauta­sítják a bírálaitot.A rend hely­reállítását bizonyára erősíti majd a vizsgálat eredménye, hiszen ez a szándék vezette Medovarsz- kí Pált is, aki ezt elindította. S ha most mégis az utcán van a volt főkönyvelő és ügye így alakult; a tekin- télyszerzés melléktermékének tudható be. Hiszen olykor elég egyetlen bírálóval szemben kí­méletlenül fellépni ahhoz, hogy az egész környezet elnémuljon. Aztán már elég néhány hátrá­nyos intézkedés azok ellen, akik nemtetszésüknek adnak kifeje­zést. Megszűnt két ember barátsá­ga. Éppen ezért emlékeztetnünk kell arra, hogy szocialista tár­sadalomban élünk és nem a pénzt bálványozzuk, hanem a munkát tiszteljük. Helyesebben azt az embert, aki tisztességgel végzi azt. Évszázados közmon­dás nagy bölcsességgel tartja magát ez esetben is: „Pénz­ügyekben a barátság megtartá­sának alapja a ■pontos e1 számo­lás ..Rocskár János 5 ummmszT: 1975. FEBRUAR 16. Felütöm a Színházi Kislexi­kont Udvaros Béla rendező jelentő­sebb munkáit sorolja fel a né­hány mondatos ismertető: Gar­da Lorca: Bemarda háza, Cse­hov: Három nővér, Brecht: Kol­dusopera, Szophoklész: Elektra, Shakespeare: A vihar. Csupán egyetlen mondat tér ki arra, hogy hosszú évek óta rendez az ország számos városá­ban, mai drámák történetét el­beszélő esteket. A lexikonnak ez a megjegyzése pontatlan, hiszen színház- és drámatörténeti so­rozata is van, amely 2500 év kultúráját öleli fél. A görög sorstragédiáktől a szodalista- realdsta drámáig. Udvaros Béla, aki tavaly a Békéscsabai Jókai Színházhoz szerződött, 16 évet töltött a kecskeméti társulatnál. Ott kezd­te ed a ma is egyedülálló is­meretterjesztő munkáját. Mi lett az eredmény? Az példáiul, hogy nyolc éven belül az ország leg­jobban látogatott színháza lett a kecskeméti. Vagy az, hogy a város 150 éves színháztörténe­tében először a 60-as évek végén lehetett műsorra tűzni Szophok­lész Elektráját. A darab három héten át táblás házzal futott. A drámatörténeti sorozat tehát felkészítette a nézőket a komoly színházi estekre is. A havonta egyszer tartott is­meretterjesztő előadáson a ren­dező a kor gazdasági, politikai, művészeti körülményeiről be­cséi, majd a hatalmas, össze­függéseiben kiterített görög, ró­mai vagy éppen középkori kép­ben megszólal a színész. Ez a módszer több mint ismeretter­jesztés, de kevesebb, mint egy igazi színházi előadás, hiszen a díszletet, a kosztümöket nem látjuk. Azokról a rendező be­szél. Hatvan—hetven kész dráma- történeti műsora van. Bejárta már ezekkel az egész országot. Az ózdi kohászati üzemtől Szombathelyig. Modem drama­(Fotö: Demény Gyula) estjei közül Brecht, Dürrenmatt, Miller, Lorca, Weis a sláger. A mai magyar estek között Né­meth László, Illyés Gyula és Sarkadi Imre. Nemrég Békéscsabán is elkez­dett egy drámatörténeti soroza­tot. Ekkor jubilált, ez volt az 500. ismeretterjesztő műsora. A 15 év alatt estjein fellépett Moór Mariann, Koncz Gábor, Sólyom Ildikó, Gábor Miklós,, Bessenyei Ferenc,' Darvas Iván és még nagyon sokan. Udvaros Béla soha nem írt ajánlatot sehová. Mindig őt hívták, egymásnak adva át a megyehatárokon a hírt népszerű műsorairól. Ezért a tevékenysé­géért már két alkalommal ka­pott Szocialista Kultúráért ki­tüntetést. Miért csinálja? Először azért kezdte, mert a főiskola utáni vidéki életben úgy érezte, szük­sége van önmaga továbbképzé­sére, a lépéstartásra. Má már azért csinálja, mert látja, mi­lyen nagy ügyet szolgál azzal, ha kíváncsiságot ébreszt az em­berekben a színház, a dráma művészete iránt Legszebb rendezései is kap­csolódnak ehhez a munkához, mivel a bevezető ismeretterjesz­tő estek után már nem volt ide­gen a nézőknek Schiller Stuart Máriája, Ibsen Nórája, Shakes­peare Viharja sem. Ezért voltak olyan sikeresek ezek a bemuta­tók, mélyeknek nagy részét a televízió is közvetítette. Hitvallása, hogy a nagy írók műveit csakis tisztelettel teheti színpadra a rendező, úgy, hogy az író, nem pedig az önmaga gondolatvilága maradjon az el­sődleges. Úgy, hogy a színházi bemutató közben a néző ne a rendezőre, hanem az íróra és az adott korra, az adott kor embe­reire gondoljon. Ezt az állásfoglalást erősítik értékes ismeretterjesztő prog­ramjai is. Réthy István A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM Bevételi Főigazgatóság Békés megyei Hivatala Békéscsaba FELVÉTELRE KERES gyakorlott gyors- és gépírónőt Jelen'kezni lehet: megyei tanács, Irodaház. József Attila n. 2—4. ül. em. 113. x zonytól, a tájékozatlanságtól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom