Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-09 / 7. szám

Tanácsaink és a művelődésügy

Ebben az esztendőben less: negyedszázada annak, hogy a felszabadult Magyarországon megalakultak: a megyei, járási, városi és községi tanácsok és megkezdték eredményes tevékenységüket a szocializmus építése érdekében,,

25 esztendő — történelmi mércéivel mérve — nem nagy idő. E negyedszázad alatt tanácsaink a társadalmi, gazdasági, kulturális élet szerteágazó, egyben nagyon felelősségteljes és fontos területén, a pártszervek irányításával és hathatós támogatásával igen jelentős eredményeket értek eL

Tanulmányozva a testületek jegyzőkönyveit — tanácsaink megalakulásától napjainkig — egyértelműen megállapítható, egyben bizonyítható is, hogy a művelődésügy (közoktatás és közművelődés) napirendre tűzése, tárgyalása, illetve megfelelő színvonalú határozatok hozatala — tanácsaink döntő többségénél -— évenként állandóan visszatérő feladatnak, tudatos folyamatnak tekinthető.

Közismert, hogy tanácsaink a kezdeti időszakban meglehétő- sen sok gonddal és problémával küszködtek. Ki kellett alakítani és gyakorlattá kellett tenni a szocialista közigazgatás formáit és módszereit, hogy azok az elvárásoknak, a változó körülmények hatására állandóan növekvő igényeknek megfelelően, minél kevesebb hibával, a lakosság legteljesebb megelégedésére szolgálják a szocialista társadalom felépítésének nagyszerű ügyét.

A művelődésügy a tanácsi munkának csak egy része — igaz, hogy nagyon fontos része —, mégis dicséretesnek kell megítélnünk az össztevékenységen belül e terület fejlesztése, előbbre jutása érdekében kifejtett erőfeszítéseket, anyagi ráfordításokat, s azokat a törekvéseket, amelyek az irányítás és ellenőrzés színvonalának állandó javítását szolgálták.

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a közoktatás és különösein a közművelődés érdekében kifejtett sok-sok munka csak hosszabb távon és igen áttételesen gyümölcsözik — vagyis, hogy a látszateredmények ezen a területen tiszavirág életűek — akkor a tanácsaink tevékenységét nagyon, pozitívnak és kiemelkedőnek kell értékelnünk.

Természetesen a tanácsi munkában éppen úgy, mint szocializmust építő munkánk más területein is tapasztalható, hogy új intézmények, lakóházak felépítése, létrehozása, illetve működtetése láthatóbb eredményként könyvelhető el, mint a tartalmi tevékenység mennyisége, illetve minősége:

Ilyen, vonatkozásban összehasonlítva, vizsgálva a tanácsoknak a művelődésügy érdekében kifejtett tevékenységét, nyilvánvalóan az előbbi domborodik ki. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy korszerű közoktatási és közművelődési intézmények nélkül tudatos, tervszerű művelődési tevékenységet nem lehet végezni, s ilyen vonatkozásban tanácsaink tevékenységét messzemenően elismerés illeti.

Ennek megfelelően ma már az országban a közoktatási és közművelődési intézmények (óvodák, iskolák, művelődési otthonok, könyvtárak, mozik,

stb.) egész sora magas színvonalon biztosítja a szocialista társadalom építésének ügyét, a sokoldalúan művelt embermilliók kimunkálását.

Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy tanácsaink szorgos munkája és áldozatvállalása nélkül művelődési intézményeink igen szegényesek, hiányosak és korszerűtlenek lennének.

Nagyon nagy pozitívum az is, hogy a tanácsi munka fókuszában mindenkor a járda, a jó ivóvíz, az egészségház, az óvoda, iskola, a művelődési otthon és a könyvtár áll. Ezáltal, szocialista életmód kialakításának elősegítése, támogatása, az emberek gondolkodásának megváltoztatása kiemelt feladatukká vált.

Tanácsaink negyedszázados történetében a művelődésügy tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása mellett nagy jelentőséget kapott az irányítás és ellenőrzés formáinak és módszereinek kialakítása — különösen önállóságuk növekedésével —., a szakigazgatási munka színvonalának emelése:

Meglepő ugyan — de igaz —, hogy a tanácsi testületek tagjai, akik döntően nem művelődésügyi szakemberek, az üléseken való közreműködésük során milyen nagyfokú művelődés- politikai tájékozódást és hozzáértést tanúsítanak az adott település művelődésügyének vizsgálatakor, illetve elemzésekor. Ezt a hozott határozatok szakszerűsége, konkrétsága és korszerűsége is igazolja«

Nyilvánvalóan' hiányosságok és hibák is előfordulnak a munka folyamatában, minit pL az előrelátás és megfelelő rugalmasság hiánya, a részfeladatokban való elmélyülés, de korántsem ez a jellemző. A meglevő hiányosságok teljes megszüntetése érdekében nagyon sokat tehetnék testületeink.

Ami igen jelentős javításra szorul a tanácsok művelődés- ügyi munkájában, az az ellenőrzés, ennek formáinak és módszereinek kialakítása, illetve rendszeressé tétele. Vagyis a jövőben a testületek tagjainak is sokkal nagyobb szerepet kell vállalniuk a művelődéspolitikai feladatok, a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében, mivel a tanácselnökök, illetve a végrehajtó bizottságok titkárai — sokirányú elfoglaltságuk miatt — ezt rendszeresen nem tudják ellátni. Viszont a tanácsi testületek tagságának ilyen irányú megbízatásaival az ellenőrzés színvonalának javítása mellett nő a tekintélyük, szerepük és egyben felelősségük is.

A Magyar Szocialista. Munkáspárt Központi Bizottságának közoktatási és közművelődési határozatai lehetőséget nyújtanák ahhoz, hogy tanácsaink azokat a helyi sajátosságoknak és körülményeknek megfelelően alkalmazva olyan egyéves, illetve közép- és hosszabb távú közoktatási és közművelődési koncepciót készítsenek el, amely az irányító-ellenőrző munka színvonalának állandó javítása mellett a szocialista demokrácia rendszeres szélesítésével hosz- szabb távra biztosítja szocialista társadalmunkban betöltött, nagyon fontos jelentőségük és szerepük növekedését

Csende Béla ■a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának

közművelődési csoportvezetője

amúzeamváros...

A közelmúltban területi to- dományos-restauráló műtermek létesültek Leningrádban. Ezek az intézmények a legkülönfélébb feladatokat látják el: életre keltik a régi várakat, a fából készült kis templomokat a paloták díszes bútorait a mennyezetfreskókat, régi szobrokat és faliórákat valamint lakástextíliákat és Pétervár vörösgárdistáinak forradalmi zászlóit. Nem véletlen, hogy ezeket a tudományos-restauráló műhelyeket éppen Leningrádban hozták létre. Hiszen Leningrad nemcsak a Szovjetunió második legnagyobb városa, hanem mú- zeumvéros is. Csodálatos építészeti emlékei méltán szereztek világhírnevet. A városközpontban, a külvárosokban és a terület sok településén az orosz történelem és kultúra számos eredeti emléke maradt fenn. (BUDAPRESS—APN)

Egy autó:

115 másodperc!

A Varsói Autógyár szerelőműhelyének futószalagját 115 másodpercenként hagyja el egy - egy gépkocsi — ez naponta több mint 400 autót jelent.

Lengyelországban a háború utáni első években kezdődött meg a gépkocsigyártás, a Varsó melletti Zeranban. Eleinte évi tízezer taxi és más speciális autó kibocsátását tervezték. A termelés a Szovjetunió segítségével. indult meg: a szovjet Pobeda alapján fejlesztették ki a Warszawa típust.

A lengyel gyár eddig már több mint negyedmillió Warsza- wát bocsátott ki. Ismertek az itt gyártott Nysa és Zsuk típusú mikrobuszok és furgonok is. Két évvel ezelőtt kezdődött meg a Fiat—125 típusú gépkocsik gyártása, s ez évben a tervek szerint már csaknem 120 000 Polski Fiat hagyja el a szerelőműhelyeket.

A zerani kombinát távlati tervei évi 160—'180 ezer különféle típusú gépkocsi gyártását irányozzák elő, s szerepelnek köztük a Fiat—132 és a Fiat—128 típusok is.

A Varsói Autógyár jövőre jubilál: átadja a népgazdaságnak az egymilliomodik gépkocsit. (BUDAPRESS—INTERPRETS)

«uiwMiHucB&^asicMSMiasflwsstatmMW«*

A pedagógus írja:

Mi újság

as iskolákban?

A győztes

5

KONKURRENCIA

GABONAFÉLÉKNEK

A szikes pusztaságokban élő) génytélén évelő fűféleség, a kazahsztáni mirza-szorán nagy meglepetést okozott a kutatóknak. Kiderült, hogy magjának kalóriatartalma magasabb, mint a rizsé vagy a hajdináé. A be- készült liszt 2,5-szer több

fehérjét és hatszor több zsira- g dékot tartalmaz, mint a legki- * tűnőbb büzaíajta. Sőt, vizsgá- g lata során IV olyan mikroele- * met mutattak ki, amelyek lét- ! fontosságúak az emberek és az ! állatok számára. (BUDAPRESS I APN) * S

Az elmúlt hét végén Békéscsabán megrendezett II. országom szőlótáncfesz&válon a férfiak versenyét Gyalog László, a gyomai Körös együttes kivilé táncosa nyerte. Képünk: s győzte« íme közben

Pontosabban az általános iskolákban, ahol a pedagógusok és a gyermekek is túl vannak az első félévet követő vakáción, s újult erővel látnak ismét munkához, hogy sikerrel fejezzék be az 1974/1975-ös tanévet.

Az eltelt négy hónap nem nagy idő ahhoz, hogy párhuzamot vonjunk az előző oktatási év, s a most folyó között. Arra azonban elegendő, hogy néhány olyan — alapvetően és általában jellemző — megállapítást tehessünk, melyek az általános iskolák . mindennapi munkáját kísérik.

Azzal kell kezdeni, hogy helyesnek bizonyult a minisztérium azon állásfoglalása, hogy az 1974/75-ös tanévben új — az oktatáspolitikai határozat végrehajtásával kapcsolatos — rendelkezés nem fog megjelenni. Ez az elhatározás minden bizonnyal abból a realitásból fakadt, hogy az 1973/74-es tanévben egyszerre sok olyan határozat született, mely már-már nehezítette a kiegyensúlyozott munkavégzést. Csökkent a tananyag, új lett a rendtartás és a házirend, megszűnt az átlag, az osztályozás helyett annak korszerűbb formáját, az értékelést kellett gyakorlattá tenni —, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Ezek után fogalmazhatnánk úgy is, hogy az új tanév első féléve nyugodt ritmusban, a célok és feladatok ismeretében telt el.

Talán pont ez a viszonylagos nyugalom adott módot arra, hogy néhány kérdésre alaposabban odafigyeljünk, azt új megvilágításban elemezzük. Ezek közül elsőként kell említenem az iskola és a szülői ház kapcsolatát, mely munka eredményességének alapvető záloga. Szeretném, ha most az olvasó nem frázisokat várna tőlem, hanem velem együtt átgondolná azt az új tünetként jelentkező tényt, hogy kissé ellaposodott, felszínessé, helyenként adminisztratívvá lett az iskola és a szülői ház kapcsolata. Ennek okait kutatva, minden bizonnyal döntő szempont-1 ként kell azt figyelembe venni,* hogy az elmúlt 1—2 év során — megnövekedett oktatási és nevelési feladatainkból fakadóan — kevesebb energiát fordítottunk mi, pedagógusok is erre a kérdésre. Továbbá az sem elhanyagolható, hogy az édesanyák egyre fokozottabb irí unkába állása sem használt ennek a kapcsolatnak.

Az alapvető okot azonban én mégis a szemlélet torzulásában látom. Pontosabban, a csak az anyagiakra koncentrálódó szemlélet előrenyomulásában. Mert

minden elismerés azoknak __

e

s sokan vannak —, akik pihenőnapjukat feláldozva, társadalmi munkát vállalnak az iskoláért, pénzbeli támogatást nyújtanak szemléltető eszközök vásárlásához, az első szóra nyitják meg pénztárcájukat, ha tanulmányi kirándulásról van szó. De önkritikusan be kellene látnunk, hogy a teljes kapcsolat kibontásához, a hatékony együttműködéshez ez önmagában nem elegendő.

Szülői értekezletek, a nyol- cádikosok beiskolázásával kap. csolatos megbeszélések a tanúi annak, hogy a szülők őöntő többsége csak tűzoltómunkaként tartja nyilván az iskolával való kapcsolatot. „Népte- len” fogadóórák a megmondhatói, hogy valami ebben a kérdésben félrecsúszott Nem akadékoskodni kívánok, hanatri a megoldás útjait kutatóm. A megváltozott körülmények között is eredményt hozó megoldást. Azt a szituációt melyben partnerként dolgozik pedagógus és szülő a gyermek érdében. Mert csakis így képzelhető el, hogy találkozzon a szülő elképzelése, a gyermek képessége és a pedagógus törekvése. Kettős nevelés — mondjuk már néha belefásultan, s még azzal is megtoldjuk, hogy nem is kettős, hanem már hármas, mert ott van még a TÁRSADALOM is, mintha az a társadalom valami tőlünk függetlenül létező valami lénne, s nem mi, közösen, valamennyien formálnánk arculatát Summa-summárum, ki kell munkálnunk az új feltételek között is hatni tudó bipolusü kapcsolatot mert «nélkül legnagyobb erőfeszítésünk is csak fel sikert hozhat Alapvetően és általában jellemző megállapításokat ígértem e néhány gondolat elején. Elkerülhetetlen tehát, hogy az úttörőéletről szóljak, mely ezernyi szállal szövi át mindennapi munkánkat. Nagy hiba lenne nem észrevenni azt az ugrásszerű minőségi változást, melyet a különböző expedíciók hoztak és hoznak. Vonzóbb, romantikusabb lett a mozgalom, gyermekközelségbe került rangja, becsülete van az iskola közösségében. Éppen ezért nem szabadna megengedni, hogy bukott tanulók, a közösségi munkát messze elkerülök tagjai lehessenek ennek a szervezetnek. Nem adminisztratív eszközöket követelek én, hanem, gondosabb szelekciót. olyat melynek során a mennyiség csökkenése minőségi ugrást hoz. Ez tovább növelné a mozgalom becsületét s azok kedvét is. akik büszkén viselik a vörös nyakkendőt. Ezen túlmenően — mozgalmi munkáról van szó! — életszerűbb is lenne felkészítésünk, hiszen a KISZ-ben is, s majdan a pártban is tenni kell azért, hogy tagjai lehessünk, többet, mint másoknak.

Záró gondolatként .még egy témáról, ami még nagyon sokszor szóba kerül majd. Értekelés, átlageltörlés. Ami az elsőt illeti: átfogóbb, alaposabb.megbízhatóbb képet ad a gyermek tudásáról, mert nem 1—1 tananyagrész alapján állapítja meg a felkészültség mértékét, hanem az egész tantárgy ismeret- anyaga alapján. Ez a munka még gyermekcipőben jár, a pedagógusok is csak keresik a jó megoldás útjait. Jó volna, ha ehhez sokkal több elméleti és módszertani, valamint gyakorlati tanácsot kapnának.

Átlag. Mivel átlagember sincs, csak egyedek vannak a maguk jó és kevésbé jo adottságaikkal, így az átlagosztályzat már régen nem mondott semmit. Különösen nem volt jó iránytű a továbbtanuláskor. Hiába volt 4,5-ös az a tanulmányi átlag, ha az illető tanuló orvosi pályára készült, s élővilágból, fizikából, kémiából gyenge eredményt ért el. Nem a számokat kell hajszolni, hanem az egyénben rejlő adottságokat kibontani, s azt továbbfejleszteni. Ez nemcsak az egyennek jő, tanárainak, szüleinek, hanem a társadalomnak is, mert csak így valósulhat meg a mindenkit a megfelelő helyre elképzelés, a munkavégzésből fakadó öröm szinte leírhatatlan harmóniája;

Szilárd Adóm

4 M&ism

1975,. JANUÁR 8=