Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 7. szám
Amerre én járok... „Nem most kezdődön a pályafutásom, Sok éve járok már az ország villamosított vasútvonalain. Igaz, többször korszerűsítettek, hogy lépést tartsak a fejlődéssel. Háromezer lóerő van bennem. Versenypályán képes vagyok óránként 130—140 kilométert megtenni. Nagy teherrel is hamar begurulok. Szolgálatban állandóan 25 ezer volt feszültségben élek. Ezért mindenkit óva intek attól, hogy játékszernek tekintsen, mert akkor villámokat szórok. Békés megyébe nemreg érkeztem először. Kissé szoltat- lannak tűntek nekem a gémes- kutak, az omladozó tanyák, a nagy, szikes legelők, a gőzösök idejéből ittmaradt régi vágású sorompók meg egyebek. De láttam lakónegyedeket, sok szép új családi házat, gazdasági épületeket, kombinátokat, istállókat, magtárakat, gépeket és ami az én ellátásom szempontjából nagyon fontos, távvezetékeket is, amelyek megnyugtattak. Most már rendszeresen járok Budapest és Lökösháza között. A pályát annyira megszoktam, hogy akár sötétben is végigszá- guldok rajta. így nyugodtan nézegetek jobbra, balra, hogy jobban megismerjem a megyét. Néhány észrevételem máris van. A saját munkaterületemen például nem tudom megérteni, hogy egyik-másik utas miért rongálja a vasúti kocsikat. Az efféle barbárság láttán felszökik bennem a feszültség. Akkor is, amikor nem fűtik i a vonatot rogy befutok egy állomásra, amelyik -piszkosan, rendetlenül fogad. Az ilyesmi nem ülik hozzám. Tehervonattal sok mindent viszek es hozok. Tetszik nekem többek között a békéscsabai konzerv, a libamáj és a liszt., ízletes, finom. Rendesen is rakják a vagonjaimba. Dicsérettel kell beszélnem a cserépről, ami fmessze földön keresett cikké vált. Kitesz magáért a hűtőház, a ruhagyár, a pamutszövő, a Kner Nyomda, a kötöttárugyár és más üzem is. Nagy előszeretettel vontatom a húsipari vállalat Gyuláról induló vagonjait és a békéscsabai „csabait". Micsoda illat! Sokra becsülöm « megye két cukorgyárának ffl munkáját, különösen amióta a cukor világpiaci ára olyannyira a magasba szökkent. Szívesen szállítom az orosházi üveget, a békési kosarat meg a mezőgazdasági gepeket, a gyulai bútort, a gyomai pulóvert és minden mást, amit a megyeben gyártanak. Csak akkor szégyellem magam, ha olykor-olykor valamit visszafelé kell hoznom, mert selejt a portéka. Azt egyelőre még nem tudtam megállapítani, hogy az üzemek termelése gazdaságos-e vagy sem. Annyi azonban bizonyos, hogy ma, az úgynevezett tudományos-technikai forradalom időszakában különösen érvényes a szólás-mondás: Többet ésszel, mint ész nélkül! Ezzel kell szervezni és csinálni ffi munkát, amihez persze tisztességre es becsületre is szükség van. Már régen gondolkozom « gazdasági fejlődés mibenlétén, Valahogy úgy van az, hogy ■— mondjuk — faekével csak u vaseke arat lehet kitermelni. A vasekével — ha szorgalmasan dolgoznak az emberek — valamilyen egyszerűbb traktor árát is előteremthetik. Ezt a traktort korszerűbbek követhetik. De az bizfos, hogy a faekétől csak lépésről lépésre lehet a korszerű traktorig eljutni. Hogy milyen lépéssel, az attól függ, mennyire használják ki a fa-, a vasekét, majd az egyszerűbb traktort. És persze minden lépést meggyorsíthatnak ésszel: újításokkal, találmányokkal. A fejlődés az én vonalamon is valahogy így ment végbe. A lovat követte a gőzös, a gőzöst a Diesel-mozdony, a Diesel után pedig megjelentem én. Kezdetben ugyan gyenge kerekeken álltam, de mind több technikai újdonságot sűrítettek belém és ma már nem is kell pirulnom. Annak elbírálását, hogy mi az újdonság, természetesen nem szabad dilettánsokra bízni. Mesélte az egyik Diesel-kollégám, hogy nemrég Békés megyébm valaki azért kapott újítási díjat, mert kitalálta, hogy egy ras- szerszámot lehet kézzel is festeni. A józanabbak ugyan tiltakoztak, mondván: a barlanglakó ember már sok tízezer évvel ezelőtt kézzel festett állatokat a sziklákra. Nem adtak nekik igazat. Bevezették az „újítást”. Ekkor az ellentábor bátrabbjai a kézi festéshez kínai mókus szőréből készült ecsetet javasoltak. Lett is ebből nemulass. Hát a magyar mókus mire való? — kérdezték ezektől a maoista- gyanús elemektől. Időnként elektromos sugarakkal bepillantok egyesek agyába, hogy lássam, miképpen gondolkoznak. Vannak, akik nem értik meg, hogy a beruházási eszközökből elsőbbséget kell adni 0 gépek, berendezések fejlesztésének. Pedig egyszerű a dolog: a falak nem termelnek, akár új üzemi épületről, akár irodáról van szó. A gépek viszont gyorsan megkeresik a fal árát, ha éppenséggel szükség van építkezésre is. Akadnak, akik as állam pénzét sem sajnálva, igyekeznek a felsőbbség kegyeit elnyerni. „Áldozatokat mutatnak he” békési pálinka és csabai kolbász formájában. Esetenként és magam száguldók azzal a vonattal, amelyiknek egyik-másik kocsijában ilyen „áldozok” ülnek a szajré- val. Szeretném lerázni őket, mint ahogy kutya szokta a vi-' zet, de sajnos még nem annyira fejlett a technika, hogy ezt megcsináljam. Attól tartok, hogy egyszer majd bűnrészesként engem is perbe fognak. Számomra roppant furcsák azok az agyvelők, amelyekben csupán egy szó tűnik fel: ÉN. Gépkocsin utaznak, rendszerint a sorompóknál bukkanok rájuk. Szinte szikrázik a szemük, amikor kénytelenek várili, hogy en, a senki, elro- g' bogjak előttük. Utazhatnának a S vonatomon is, hiszen gyorsab- I ban és tizednyi áron elvinném l őket, mondjuk Budapestre. Ta- ■ karékoskodhatnának az idővel, » főként pedig az energiával, S amiről annyi szó esik manapság. | Ráadásul nem is keresztezném » az útjukat. De hát, hogy mond- S jam meg, amikor csak dudálni : tudok? * Nem vagyok öntett, de azt bát- ! ran állíthatom, hogy régen fej- S lett az a technika, amit magam- * ban hordozok. Szeretném min- * denkinek a szivébe és az agya- > ba belopni magam, hogy amer- ; re járok, hozzám hasonlóan kor- £ szerűsödjék a világ és szűnjön 5 meg az elmaradottsag a fejek- : ben is. Egyelőre ennyit. S ha újabb • tapasztalatokat szerzek, akkor S talán majd ismét megszólalok.” 5 Lejegyezte: » Pásztor Béla £ Pénzügy minisei éri ura Bevételi Főigazgatóság szegedi területi Igazgatósága és területi adóelszámolási irodája Szegedi, Londoni kőrút 13. sz. alá költözött Teleíonszámai: 11-891, 12-773« U-S28, 14-197, 18-1*4. x 1 i s A riportsorozat szerzője: Nyikolaj Zabel kin. a Szovjetunió Hőse. Jobboldalt: harminc esztendővel ezelőtt, Bicske határában. Baloldalt: ma, az APN hírügynökség budapesti főszerkeztőjeként, dolgozószobájában (APN felvételek) Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió Hőse: Magyarországért harcoltunk Búcsú és kitüntetés 1944 márciusának végén ezredünk Pusztaszabolcs határában állomásozott. E napon kaptuk meg kitüntetéseinket a Magyar- ország területén folytatott harcokért és ugyanez a nap a búcsú pillanatát is jelentette az országitól. Ezredünk parancsot kapott, hogy vonuljon az osztrák határ, majd Bécs felé. Ezredünk felsorakozott & falu szélén. A tábornokot vártuk a fronttorzstőL Amikor megérkezett, kíséretével együtt kiszállta gépkocsiból és megkezdődött a kitüntetések ünnepélyes átadása. A lista váratlanul az én, nevemmel kezdődik, jóllehet az ábécében nem éppen az első helyen áll. Valószínűleg azért van így, mert én vagyok az ezrednél az^ egyetlen, aki a Szovjetunió Hőse. Utánam Viktor Bokov kerül sorra. Ö már az ábécé szerint következik,, Egymás után lépnek az ezred elé előbb a tisztek, majd az altisztek, tisztesek és harcosok. Csak annyit mondanak: „A Szovjetuniót szolgálom!”, hátraarcot csinálnak és mar újra a sorban állnak. Ha most Vologya Anyiseámov szavai szerint filozofikusan nézzük az előttünk lejátszódó eseményt, akkor képzeletünkben nagy és hosszú utat látunk, falvakat, városokat, egész országokat, amelyeken harcolva végigmentünk mindazokkal, akik ma a tábornok kezéből átveszik a kitüntetéseket Sok baj társunk nem ért el ennek az útnak a végére. S azokat, akik életben ma radtak, még erősebb barátság fűzi egymáshoz. Néhány tisztet leszámítva, jóformán alig akadt köztünk hivatásos katona. A háború bonyolult tudományát a fronton, gyakorlatban szereztük meg. Miből van a világmindenség? Létezik valami egyetemes „tégla”, amely a lét sokféle formájának egyaránt alapját képezi? Egy új elmélet, amelyet dr. Akulov, a Belorusz Tudományos Akadémia tagja dolgozott kij azt mondja, igen. Százöt évvel ezelőtt, mikor Mende- lejev a kémiai elemeket atomsúlyuk rendjében sorbaállította, észrevette, hogy vegyi tulajdonságaik periodikusan változnak. Dr. Akulov abból indult ki, hogy a mikrorészecskéket is ugyanígy sorba lehetne állítani. Menjünk csak végig a mikrorészecskék lépcsőzetén fokrój fokra. Induljunk el az atomnál Valamikor a világ alapkövének hitték. Maga a szó, „atom”, „láthatat- lan”-t jelent. Később kiderült róla, hogy maga is egy egész világ. .Már az atommag összesség, a nehéz neutronból és protonból áll, az elektron, tömege ennél sokkal kisebb, a „röpke” neutrino pedig teljesen »súlytalan”. Dr. Akulov szerint a protont huszonhét rheon alkotná. A kvark, amelyet elméletileg fölfedeztek ugyan, de kísérletileg még nem sikerült kimutatni, kilenc rheonből állna. Egy mű-mezon (a »mű” a megfelelő görög betűt jelenti) három rheonból. De ml a rheon? Szinte ugyanaz, mint az elektron (illetve a proton), csak köny- nyebb. a részecske- ütközések közölnek vele annyi energiát, hogy tömegét 137- szeresére növeli, miközben elektron-részszé válik. Ekképp a világ — dr. Akulov szerint •— a tömeg egyetemes i egységéből épülne fel, unikvantból („univerzális kvantum” összevonása, ford), amelynek pozitív vagy negatív töltése és spinje (perdülethatása ford.) van. Az elektron nem volna más, mint két negatív uni- kvant, amely mág- nessarkok körül ke- • ring. A neutrino is j két —. csak ellenté- ; tes töltésű — uni- £ kvant. ■ Dr. Akulov elmé- ■ lete egybevág bizo- £ nyos kísérleti ered- S ményekkel. A tudó- 5 sok szerint még sincs S biztosíték rá, hogy az £ elemi részecskék pe- £ riodikus rendszere £ következzék belőle, J — hasonlóan Mende- £ lejev rendszeréhez. 5 ©UDAP&ESS—APN) Megtanultuk ütni-vemi a faswsL, iáikat még akkor, amikor visa- szavonulóban voltunk. S amik««1 támadásba lendültünk, már úgy mértük rájuk a csapásokat, hogy ismertük a harc tudományát. Mégis, lélekben mindenki az maradt, aki a háború előtt volt, a legteljesebb civil.. Nézzenek csak Koskinra! Kilép a sorból és komótos léptekkel halad, mint egy jól képzett szakmunkás. Jól tudja, mit ér. S amikor a tábornok átnyújtja az onmastemek a Vörös Csillagérdemrendet, s kezet szorít vele, becsület szavamra mondom, az az érzésem támad, hogy nem a tábornok gratulál Koskinnak, hanem Koskin gratulál a tábornoknak ahhoz, hogy ilyen nagy megtiszteltetés érte: átnyújthatja neki, az őrmesternek az érdemrendet Vologya Anyiszämov, az egykori egyetemi hallgató kiváló, derék katonának akar látszani. Kihúzza magát, mellét kidomborítja, köpenye még feljebb szalad. Vologya legszívesebben letépné magáról. De most nem Csinálhat ilyesmit. Szégyelli ma_ -gát a szói agadat lan 'köpeny miatt. szégyelli egész külsejét, s vagy amiatt, vagy attól a feszültségből, amely lelkében tombol, elvörösödik s mint mindig ilyenkor, sűrűn, pislogni kezd. De kár izgulnia, köröskörül csupa jóindulatú arc. Megértik lelkiállapotát. s a tábornok oly vidáman és szívélyesen mosolyog Vologyára, hogy az nyomban úgy érzi magát, mintha régi ismerősével találkozott volna. Kissé himbólódzó járással közeledik Duskin, a favágók fia, a született szibériai. Én tudom róla. hogy nem szereti a katonai szolgálatot. Nem rejti véka alá. De Viktor az embereknek: ahhoz a ritka kategóriájához tartozik, akik még azt js alaposan és lelkiismeretesen végzik el. amit nem szeretnek. Lassan a végéhez közeledünk . ennek a rövidke filmnek. S «míg Noszov kapitány összeszedi az okmányokat, amíg elviszik az asztalt és leszedik a vörös térítőt s elteszik az újabb ünnepségig, addig nézzünk be egy másik helyre. Oda, ahol most másmilyen asztalokat terítenek! meg, de nem vörös, hanem egyszerű fehér abrosszal. Az asztalon feltűnnek a vizeskancsók, sörösüvegek és még konyak is kerül valahonnan. A régi jő fronthagyomány szerint az érdemrendet le kell öblíteni. Ezt a hagyományt mindenki tiszteli — a közkatonától a tábornokig. S ha az embernek nem sikerült maga köré gyűjtés nie bajtársait, hogy leöblítse kitüntetését, akkor később, akár egy év múlva is, de meg kell tennie. Annak aztán nincs semmi jelentősége, hogy milyen kitüntetést kapott. Lehet az a legegyszerűbb Harci Érdemekért Érem vagy a legmagasabb kormánykitüntetés — a Sjovjetunió Hőse Al'ány Csillaga —- barátok közt a legnagyobb tisztelettel ünnepük meg. (Vegei
