Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-30 / 25. szám

Rádiőiegyzet Munkásklub Űj sorozatműsor indult ked­den este a Kossuth rádióban, ' amely a munkásművelődéssel foglalkozik. A műsor szerkesz­tői figyelembe vették azt a nyil­vánvaló dolgot, hogy a munka és a pilaené.s szoros kapcso­latban van egymással. Minél műveltebb, kulturáltabb egy munkás, szabad idejét minél ér­tékesebben tudja kihasználni, annál eredményesebben dolgozik a munkahelyén is. A havonta jelentkező munkás- klub első, vendégei a Betonút­építő Vállalat szakmunkásai és az Egyesült Izzó gyárszerelő bri­gádjának tagjai voltak. Világot látott, tapasztalt emberek, akik dolgoztak már szinte valameny- nyi szocialista országban, sőt el­jutottak Törökországba, és Indiá­ba is. Legutóbb Mongóliában jártak, s a mikrofon előtt el­mesélték a távol-keleti országban s: .,-zett tapasztalataikat. Az egyik munkás, aki szabad ide­jében szenvedélyes műgyűjtő, egy láimakolostorban használt dobot hozott haza és szólaltatott meg. Dalt és mesét is hallot­tunk, amely a jurták világát idézte. Később a különböző mun­kakörülményeikről esett szó. Ki­derült, hogy a gyárszerelő bri­gád most Miskolcon dolgozik, a kiemelt kormányprogramban szereplő húskombinátot építik. A munkások bevallották, hogy amikor külföldön dolgoznak, ak­kor bizony sokkal jobban ..csip­kedik magukat”, mint idehaza. Idegen országban sarkallja őket a nemzeti öntudat, hiszen mind­nyájan egy kicsit a munkásosz­tály diplomatáinak érzik ma­gukat A műsort vezető Kondor Ka­talin jól egybefogta, a célnak megfelelő mederben tartotta a beszélgetést. Jó lenne, ha a so­rozat további adásaiban sike­rülne egy oldottabb légkört, iga­zi klubra jellemző hangulatot kialakítani. Hiszen a munkások a mostani adásban is nagyon sok olyan dolgot mondtak, ami­re érdemes odafigyelni, de a kü­lönböző beszélgetések úgy ha­tottak, mint egy jól megszer­kesztett riportsorozat. ­A rövid, mindössze félórás műsoridő miatt arra már nem volt lehetőség, hogy néhány je­lenség oikát mélységeiben is ele­mezzék. (Érdemes lett volna megkérdezni például, hogy ide­haza miért lappad ie az a kül­földi munkáknál serkentőleg ha­tó nemzeti öntudat?) Az ígéretes első jelentkezés után érdeklődéssel várjuk a Munkásklub további programját. (Andódy) Fél évszázadom át muzsikált Látogatás a 88 éves Nagy Józsefnél, Orosházán (TudásíiőnktöT) A Szabó Dezső utca 41. számú házban lakik Orosházán Nagy József, az orosházi nótakedve­lők közismert és nagy szeretet­nék örvendő Józsi bácsija, aki több mint fél évszázadon át szó­rakoztatta hegedűjével, zeneka­rával az embereket. Amikor sze­rény otthonában meglátogattuk az egész életében mindenkihez előzékeny, udvarias és kiváló zenészt, megkértük, hogy be­széljen életéről, emlékeiről. — Gádoroson születtem, 1886. dec. 29-én — mesélte — édes­apám parasztember volt, kitű­nően cimbalmozott. Örököltem zenei hajlamát és már 7 éves koromban hegedülni tanultam Szentesen és 14 éves voltam, amikor már zenekarban játszot­tam. 1904-ben, 18 éves karomban Orosházán megbíztak a községi tűzoltózenekar vezetésével, itt hét éven át dolgoztam. 1914-ben engem is behívtak katonának, de hamarosan ott is zenekart ve­zettem... — Négy év után jöttem haza, Orosházára és cigányzenekart alakítottam. A jelenlegi Állami Áruház helyén, a Holler-féle „Központi Szállodában” muzsi­káltam 12 éven át, majd az ipartestület éttermébe kerültem, és ott is 12 éven át játszottam. Ezekben az években tovább ké­peztem magam és a Zeneakadé­mián tanari képesítést szerez­tem, tanítottam is. 1928-tól da­lokat, nótákat, sőt operettmuzsi­kát is szereztem, 1934-ben, mint nótaszerző, egy országos pályá­zaton arany oklevelet kaptam. Ugyancsak első díjat nyertem 1939-ben a Radio újság pályáza­tán. Ami ezután következik Nagy Józsi bácsi muzsikus-életéből, az már a felszabadulás után tör­tént. Erről így beszélt: — A felszabadulás után, 1944- ben és 1945-ben nyilvános te­reken, üzemi kultúrműsorokon, megmozdulásokon szórakoztat­tuk a közönséget. A Petőfi Mű­velődési Házhoz 1953-ban kap- tam meghívást népi zenekar s alakítására. A zenekar megala- S kult és 1958-ig, nyugdíjba vo- ! ruhásomig a művelődési ház ; művészeti csoportjaival jártuk ; a községeket, termelőszövetke- í zeteket, de önálló műsort is i adtunk. Közben én, és képzet- E tebb zenészeim a művelődési ; házban működő szimfonikus ze- 5 nekarban is játszottunk. Szép : volt, amit a népművelésben esi- : náltunk, de most már megöre- ; gedtem, nem muzsikálok... Ennyit mondott Nagy Józsi ! bácsi, a zene. a hegedű szerel- E mese é'etéről. Már 88 éves, lát- ; ta az elmúlt század végét, és ■ szinte az egész huszadik száza- : dot. Sokan tutják, hogy kitűnő ; emb^r és muzsikus. Jó egész- ; séget kívánunk Neki! Dimák B. Ferenc E \ Petőfi Művelődési Ház népi zenekara az ötvenes évek­ben. A kép bal szélen Nagy József, a zenekar vezetője Ííj könyvek ! ■ ■ A-Kossuth Könyvkiadó új-! donságai között találjuk Geor- 5 ges Marchais válogatott írásai- • nak kötetét, melynek címe De- E mokratikus kihívás. A diploma- ; taélet megannyi „kulisszatitka- E ról” ad érdekes képet Rubin Pé- ! ter most megjelent könyve, A J diplomaták hétköznapjai. A ki- ! adó Fantasztikus sorozatában Iá- ■ tott napvilágot Michael Crich- • ton : Az átprogramozott ember • című tudományos fantasztikus ! regénye, melyhez Kuczka Péter ! írt utószót. i Az Akadémiai Kiadó Életek ; és korok sorozatában, közös tok- • bari, hét érdekes kötet látott i napvilágot. A népszerű sorozat E új köteteiben Franikel Leó éle- ! tét, tevékenységét Airanyossi 5 Magda, Kun Béláét Borsányi I György, Kunfi Zsigmondét Éré- • nyi Tibor, Szamuely Tiborét ■ Gábor Sándomé, Szabó Ervinét : Litván György, Landler Jenőét E Szabó Ágnes, Bajk Lászlóét pe- ■ dig Strassenreiter Erzsébet és 5 Sipos Péter ismerteti, A Körösi : Csorna Kiskönyvtár hetedik fü- ! zeteként ismét megjelent Kálko- ■ sy László: Varázslás az ókori , Egyiptomban című kötete. A : Jókai Mór összes művei sorozat E legújabb kötete az író Egetvívó ! asszonyszív című történelmi re- ! génye, melyet Molnár József iro- ! dalomtönténész rendezett sajtó • alá. : A Szépirodalmi Könyvkiadó új f könyvei közt szerepel Sairkadi • Imre cikkeinek és tanulmányai- j nak vaskos kötete, melynek E anyagát Kónya Judit gyűjtötte ! össze és rendezte sajtó alá. " Rejlvény­farsang Rejtvény-farsang | sz«Lt Megjelent a Honismereti Híradó A Hazafias Népfront honis­mereti bizottságának kiadványa évente hatszor, hatezer példány­ban jelenik meg. Békés megyébe ebből csupán 25y diarab jut, így az érdeklő­dők csak a helyi .tanácsoknál, a művelődési házak honismereti szakköreiben, a Népfront és a Szakszervezet vezetőinél juthat­nak hozzá. A most megjelent szám ismét bővelkedik az érde­kes, közhasznú anyagokban. Egyik tudósítása Békés megye felszabadulása évfordulójának eseményeit örökíti meg. A „Kró­nika” rovat az országos honis­mereti diáktábor munkáját ér­tékeli, majd ismét Békés me­gyei vonatkozású írás követke­zik, az első Országos Nemzeti­ségi Úttörő Fesztiválról. A „Daloló tájak — Daloló nép” fejezetben Vargyas Lajos­sal, a zenetudományok doktorá­val készített beszélgetést olvas­hatjuk. Ez a szám közli a má­jusi, országos diáknapok hely­történeti pályázatának kiírását is. A honismeret feladatairól szó­ló cikk a mozgalom-egységesítés­nek és e nemes munka népsze­rűsítésének lehetőségeit elemzi. ■■■■■■•■■■••■■■■■■■■•■■■■•■■■■■Ma 4~--------------------------------------------------------------------------­« ■■■ •fii Cserei Pál: 18. ■■■■■■■■ ■■■■■■■■ II I III | hí ozurkuletkor «■■Ml (Kisregény) — Szóval ti vagytok azok a jómadarak, az isten rohaszsa rátok az eget! — és egy leté­pett plakát helyébe verte Ba- ráth Károly annak a fejét, akit elfogott. — Miféle szer­zethez tartoztok, hogy nem tisztelitek a törvényt? Hajtsd csak le a gallérod, hogy lás­sam jobban a pofádat — s úgy megrántotta annak a ka­bátja hajtókáját, hogy egy darabja a kezében maradt. — Hát maga az, Faludi? Ki hitte volna! Erzsi csípőre tette a kezét és dobbantott lábával: „Nem sül le áz arcáról a bőr?” Baráth Károly intett Erzsi­nek, csak csinálják tovább, Faludi Gézát most lecsilapit- ja egy kicsit. A következő napokban a járókelők frissen tarkálló pla­kátokat olvasgattak csopor­tokba verődve. Faludi Géza az egyik napon odasettenke­dett egy csoporthoz és fülelt, vajon miről beszélnek. A ren­dezőgárdisták ekkor fordultak be énekelve ebbé az utcába. Alkalmi szöveget fújtak a „Fel, fel, vitézek a csatára” kezdetű ének dallamára. A csoportosuláshoz érve, a be­fejező részt zengték: „...A jobb jövő vár ti reátok, ha a szavatok Vargára adjátok”. Faludi Géza a kisgazdapárt plakátjára mutatott. — Ez kell az embereknek! Bor, búza, békesség. Nem a nótában ígért jobb jövő. Az csak nóta! Nagy hangzavar támadt. — Ügy igaz! — Az bizony! — Semmi más! Ádám János is köztük volt. Többször belekezdett valami­be, de elnyomta szavát a zaj. Hosszú kezét felemelte, az­után legyintett. Már indulni akart, amikor meglátta Fa­ludi Géza vigyorgó arcát. Visszalépett. — Azon múlik, ki ígéri! — eresztette meg öblös hangját Faludi Gézára célozva. »— Demokrácia van, nem? — hordta körül a tekintetét Faludi Géza. — Oda szavaz mindenki, ahová akar. Oda, ahol jobbat lát. — Maga is, meg éni is! —• ki­áltott ingerülten Adám János és félelmetesen lendült ma­gasba nagy tenyere. Csend támadt. Faludi Gé­za eloldalgott. Adám János leeresztette a kezét s utána nézett egy darabig, majd a többihez fordult, a nyilasnak nincs valami az ínyére. Mert a mások zsírján él most is. Fulladna meg. Varga István komor volt mostanában, mert a hírek szerint a szocdemek közt a fővárosban ugyanaz a han­gulat, mint náluk, hogy nagy győzelmet aratnak a választá­sokon. Milyen szavazatokra számítanak? Ki tudja? Lehet, hogy csak lárma az egész. Merné-e valaki mondani, hogy a kurtasori középpa­rasztok hová adják majd a voksukat? Aligha. Ő nagyon bízott bennük, de hát most nem tudja, hol tartanak. A szegényparasztok a paraszt­párthoz húznak. Hát az új­gazdák? A kommunista párt sokat verekedett a földrefor­mért, de hát ki látja, kiben mi lakozik. A kisgazdák na­gyon verik mostanában a do­bot, és a féregnek, Bereczki Györgynek is jó csalétke van, Horthy idejében ellenzéki

Next

/
Oldalképek
Tartalom