Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Miijén volt az óév 1 és mit várnak az új évtől? Erre a kérdésre | DCíaátuágők az új ía kÜAzöhea kértük és kaptuk a választ. ClSBQOOoooooooooaoaaQooDoaooooG Miklósi Pálné ij Acsirakó a Békéscsabai i Cserépgyárban — Az idén alakult Jó- isel Attila Brigád veze­tője vagyok. Már 1S58- iól dolgozom a vállalat­inál. Azelőtt a téglá­it yárban nehéz volt a munkánk, itt sokkal könnyebb. A kerese­tünkkel is elégedettek vagyunk. Az a célunk, hogy elnyerjük a szoci­alista címet. ÉS» különösen nagy hálával tartozom a vál­lalatnak, mert 20 ezer iorint kölcsönt adott szövetkezeti lakás vá­sárlására nekem és a 1 érjemnek, aki ugyan- ssak ebben a gyárban {épkezelő. Eddig három gyermekünkkel, Paliká­val, Juditkával és Mari­sával egyszobás lakás- tan laktunk, január < lején költözünk a két­szobásba. Szeretném az új lakást szépen beren­dezni és azt kívánom még, hogy tanuljanak Jól a gyerekek. Balta János ü, hadnagy, közlekedés- sendészeti osztályvezető Tavaly az 1973. év­hez képest talán 10 szá- 8 alékkai nőtt a megye útjain a gépjárműforga­lom, a balesetek száma í zonban szerencsére item emelkedett. Kö­szönhető a közlekedés- biztonsági tanácsnak, a t endőröknek, az önkén­tes rendőröknek, a tár­sadalmi aktíváknak és a legtöbb gépkocsivezető fllampolgári fegyelmé­nek. Sajnos nőtt a tra- f ikus balesetek száma, 8 melyek következtében c tvennél többen meg­haltak. Kívánom, hogy 1975 balesetmentes év legyen. Az idén várhatóan új KRESZ-í adnak ki, ké­rem, hogy azt a gépko­csivezetők tanulmányoz­zák át és a változásokat a gyakorlatban helye­sen alkalmazzák. Ma­gamnak csak annyit, hogy a 11 hónapos kis­fiam, aki már gagyog, mielőbb „tárgyalóképes gMEtesr” legyen. Szeles Károly » HAFE 5. sz. gyár­egységének elektro­műszerésze — Nagy volt a „haj­tás” az elmúlt negyed­évben. Jó lenne, ha 1975-ben egész évben egyenlelesen osztódna el a munka. Ehhez főként az anyagellátás folyama­tosságát kellene biztosí­tani. Akkor a Dolgozz hibátlanul mozgalom is eredményesebb lenne. Magamnak azt kívá­nom, hogy 1974-nél rosszabb évem soha ne legyen! Most a marxiz­mus—leninizmus esti egyetem e’ső félévi vizs­gájára készülök. Szeret­nék jól vizsgázni. Hob­bim a repülőmodellezés. Arra törekszem, hogy a dél-magyarországi baj­noki címet meg ártsam. Talán az országos baj­nokságra is sikerül el­jutnom. Prókai Ferenc az SZMT munkavédelmi főfelügyelője — Tavaly az 1973. évi­hez képest csökkent az üzemi balesetek < és a kiesett munkanapul: szá­ma. Kevesebb volt a csonkulásos és a halálos baleset is, de sajnos, nyolcán meghaltak a munkavédelmi előírások be nem tartása miatt, örvende.es, hogy a vál­lalatok egyre nagyobb gondot fordítanak az egészségesebb, biztonsá­gosabb munkakörülmé­nyek kialakítására. Kívánom, hogy minél kevesebben kerüljenek táppénzes állományba. Ha pedig mégis e’őfor­dul baleset, a vállalatok az úiabb balesetek meg­előzésére, ne nedig jogi vitákra fordítsák a fő figyelmet. Zám András a Békés megyei Allatforgalmi és Hús­ipari Vállalat főmérnöke — A vállalat 1974. évi eredménye felvásárlási és termelési vonatkozás­ban egyaránt kiemelke­dő. A gyulai és csabai kolbászból 327 vagon ké­szült, ami 8 vagonnal haladja meg az előző évi rekordot. A kereslet azonban igen nagy, az igényeket még igy sem tudjuk kie’égíteni. Tavaly megkezdődött a Gyulai Húskombinát építése, ami 197f>-ban fe­jeződik be. A Békés me­gyei Állami Építőipari Vállalat jól dolgozott. Az idén azonban meg­háromszorozódik a fel­adata. Ehhez további sikeres munkát kívánok. Egyéni célom, h ogy nyá­ron ismét eljussak a családommal a tenger­partra. Talán Bulgáriá­ba. Imreffy Jánosné az UNIVERZÄL békés­csabai vas-, edény- és üvegboltjánaU a* eladója — A brigádom, amely­nek Adamik György a vezetője,' tavaly elnyer­te a Vá'lalat Kiváló Brigádja címet. Az idén a Szakma Kiváló Bri­gádja címet szeretnénk kiérdemelni. Csodálato­san szép a boltunk, nagy az áruválaszték, itt iga­zán jó kereskedőnek lenni. Számomra sokat jelent a nemrég bevezetett kéthetenkénti szabad szombat. így több időt tölthetek a családom körében. Két kislányom van, mindketten az ál­talános iskolába járnak. Zsuzsika hetedikes, Már- tika elsős. Nagyon jó tanulók, büszke vagyok rájuk. Az idén szeret­nék a családommal együtt Jugoszláviába el­jutni. Szénás! Lajos a gyulai Munkácsy Tsz párttitkár.» — Rendkívül nehéz volt az őszi munka, mégis eredményesen fe­jeztük be. Ezért elsősor­ban a tsz tagjait illeti az elismerés. A cukor­répaszedésben több vál­lalat dolgozói is segí et­tek, amiért ezúton is köszönetét mondok. Az idén az átlagter­més növelése a célunk. B6z9MI hefttáronfcftrt 40—45 mázsát, kukori­cából 60—65 mázsát, cu­korrépából 400 mázsát akarunk elérni. Az ál­lattenyésztést szakosít­juk. Ha minden úgy si­kerül, ahogy tervezzük, a szövetkezet bruttó jö­vedelme mintegy 10 szá­zalékkal lesz magasabb a tavalyinál. Ebben az évben a marxizmus—leninizmus esti egyetem szakosító tagozatát szeretném be­fejezni. Dr. Gaes János békéscsabai körzeti orvos — Körzetemben, ahol dr. Mázán Jánossal együtt látom el az or­vosi szolgálatot, min egy tízezer ember lakik. Na­ponta átlag 70—80 sze­mélyt kell megvizsgál­nom. Szükséges lenne kisebb körzetet kialakí­tani, hogy alaposabban foglalkozhassunk a bete­gekkel. Ez az egyik kí­vánságom. A másik: korszerűbb eszközökkel kellene ellátni a rende­lőt. A harmadik: léte­sítsen a tanács több ját­szó- és sportteret, par­kosított részt, ahol a gyerekek és a felnőttek játszapi, sportolni, sé­tálni tudnak. A gépko­csi-parkolóhely is ke­vés. örvendetes, hogy be­vezették a szabad szom­batot, több időm marad arra, hogy együtt legyek a családommal, szóra­kozzak és tanuljak is. Egri György MÄV-gépkísérő Békéscsabán Sajnos előfordul, hogy az utasok rongál­ják a kocsik ü’éseit, ki­szedik az égőket, letörik a kapcsolókat és hamu­tartókat. Olykor a vonat indulása előtt a vészfé­ket is meghúzzák, s emiatt néhány perc ké­sés következik be. Jó lenne, ha az idén nem fordulnának elő ilyen fegyelmezetlensé­gek. Mindenkinek jó utazást kiVánok. Ne­kem — mivel rendsze­resen lottózom — jól jönne egy 4-es találat. A kislányom a közgaz­dasági egyetem harmad­éves hallgatója, neki is legyen minél több né­gyese és persze ötöse is. Andrej Mátyás forgal­mi szocialista brigádjá­ban dolgozom. Négyszer nyertük már el a meg­tisztelő címet. Sikerül­jön ötödször is, . Pásztor Béla Fotó: Gál Edit Köszöntjük város környéki községeinket A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 31/1974. számú hatá- rozatával elrendelte a békési járás megszüntetéséit. Határozat született Mezőberény és Csárdaszállás nagyközségi kö­zös tanáccsá történő szervezéséről is. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala a 3/1974. (X. 3.) MT. TH. szá­mú rendelkezésével Mezőberény (Csárdaszállás) közös tanácsú nagy­községeket és Kétsoprony, Köröstarcsa községeket Békéscsaba város város környéki községévé nyilvánította. A Békéscsabai városi Tanács Végrehajtó Bizottsága szeretettel kö­szönti a város .környéki községek lakosságát. Bízunk abban, hogy az új szervezeti felépítés elősegíti közös fel~ adataink sikeres megvalósítását. BÉKÉSCSABA VÁROS TANÁCSÁNAK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Nem szolgálatilag, szívből csupán Van Majakovszkijnak egy verse. Szabad életünk első évti- . zedóben megszámlálhatatlanszor harsogták el a legkülönbözőbb alkalmakkor hivatásos és ama­tőr előadók. Eközben annyira megkoptatták, hogy manapság csak ritkán lehet hallani — s ez a korábbi szertelenség miatt tu­lajdoniképpen érthető is. Pedig a mű — a Beszélgetés Lenin elv- társsal — a leghalkabb, mert leginkább gondolkodtató, okos felismerésekben, megállapítások­ban leggazdagabb alkotások kö­zül való. A költő képzeletében „nem szolgálatilag, szívből csu­pán” beszélget a forradalom ve­zérével. Mindenféle hivatalosko- dó merevség, ki-tudja-miért szükségesnek tartott óvatoskodás nélkül, a lehető legteljesebb őszinteséggel. Néhány napja iskolás korunk óta barátommal, K. Lajossal ta­lálkoztam. Beszélgettünk min­denféléről, gyerekekről, terve­inkről, televízióról — aztán szó került a kongresszusi irányel­vekről. Nem feiszélyezett ben­nünket semmilyen közvetlen vagy közvetett nyilvánosság — nem került a mondatok közé egyetlen „szolgálati” sem. Főleg nála volt a szó. Nem mondott soha-nem-hallott újdonságokat, felfedezés-számba menő tétele­ket, „csupán szívből” elmondott gondolafait azonban — amelye­ket a vezető beosztásban dolgo­zó közgazdász tapasztalataival, szemszögéből fogalmazott — ér­demes volt megjegyezni. Például azt, hogy az irányel­vekben tulajdonkeppen és álta­lában eddig is ismert felismeré­sek, tennivalók szerepeltek, kap­nak az eddiginél nagyobb hang­súlyt. Eddig sem volt titok, hogy a beruházási tevékenységet ha­tékonyabbá kell tenni, mert így gazdaságosabb, több hasznot hoz, jobb életet teremt az országnak, valamennyiünknek. Mégis, sok volt az elhúzódó beruházás. Egyebei! mellett azért, mert a be­ruházási kereslet jóval felülmúl­ta a kínálatot. Aztán olyan okok miatt, mint például az előkészí­tésre és a végrehajtásra fordí­tott idők aránytalansága. A be­ruházás szükségességére vonat­kozó döntés nemegyszer túlsá­gosan sokáig húzódott, emiatt kapkodni kellett a konkrét ter­vezésben. Ez pedig nem is ve­zethetett máshoz, mint a tényle­ges építés, szerelés szervezetlen­ségéhez, elsietetfcségéhez — más esetben határidőtúllépéshez. Nagyon egyszerű példával él­ve: általában jobb. ha fél eszten­dő helyett mondjuk teljes évet fordítanak a tervezésre — így legtöbbször lehetővé válhat, hogy három év helyett egy vagy másfél év alatt meg­valósuljon az elképzelés. A dön­tés pillanatától az első termék elkészítéséig az alábbi esetben negyvenkét, a másodikban csak huszonnégy-harminc hónap te­lik el. Mindez persze nem je­lenti, hogy ezentúl elhamarko­dottan kell dönteni vagy las­sabban kell tervezni. De hogy az eddig megszokottnál gyorsabb — és ugyanakkor meggondolt — döntésre és tartalm^jsabb, esetleg valamivel tovább tartó tervezés­re van szükség, az kétségben. S mindez — hogy tudniillik felelősebben és tartalmasabban kell dolgoznunk — nemcsak a legnagyobb beruházásokra vonat­kozik, hanem valamennyire, sőt, nemcsak az új beruházásokra, hanem a mindennapok sokszor szürkének tartott teendőire is. Alig van az életnek olyan te­rülete, ahol ne lehetne valami­vel több gondossággal, valami­vel nagyobb szellemi és fizikai erőkifejtéssel lényegesen na­gyobb eredményt elérni. Persze, ehhez elengedhetetlen, hogy — visszaidézve a Majaikovszkij- vers szóhasználatát — „ne csak szolgálatilag”, hanem „szívből is” végezze ki-ki a feladatát. Ha nem így történne 1975-ben, ha mindenki a 74-es tempóban dolgozna — ez az életszínvona­lunk bizonyos romlásához vezet­ne. Ezt nem lehet letagadni és kár is volna letagadni. A mi gaz­daságunk meglehetősen nyílt, na­gyon sok szállal kötődik más or­szágok gazdaságához — a vi­lágpiaci helyzettől nem függet­leníthetjük magunkat. És ez utóbbi most úgy alakult, hogy ha megállnánk a fejlődésben, ez azonnal visszaesést okozna. A mesebeli „sült galambra” most kevésbé számíthatunk, mint bármikor az utóbbi esztendők­ben. De hát megvan a recept: a to­vábbi életszínvonal-emelkedés­hez okosabban kell ellátni a fel­adatainkat, nagyobb erőt kell mozgósítanunk a hétköznapok fáradalmakat kívánó tevékeny­ségéhez. Az irányelvek minden eddiginél határozottabban fel­hívják érre valamennyiünk fi- gyeLmét. Mégpedig nagyon reálisan hív­ják fel. oly módon, hogy a célok­ban, tennivalókban nincs sem­mi lehetetlen, semmi emberfö­lötti. Sőt, tulajdonképpen azt le­hetne mondani, hogy éppen ez a fokozott igényesség az igazán emberhez ülő, méltó. Mert a ha­nyagság, a lustaság, a felelőt­lenség — amire valamennyien tudunk jó néhány példát hozni —. valójában nagyon idegen az embertől, legalábbis a szónak az igazi értelmében vett embertől, a gondolkodó, az alkotó lénytől. És ezeket az emberségtől lénye­gében idegen dolgokat kell csu­pán visszaszorítani, megszüntet­ni ahhoz, hogy a jobb életre vo­natkozó elképzelések megvaló­suljanak. Igaz, ez a „csupán” nem kevés. Hiszen sokak álta­lános vagy csak a munkájuk egy-egy részletére terjedő — ám munkájuk egészének vég­eredményére ható — gyakorlatá­ról, szokásáról, beidegződöttsé- géről van szó, ezen kell változ­tatni a lehető legeredményeseb­ben. , K. Lajos ezt úgy summázta: mindannyiunknak szól az irány­elvek minden fejezete, mert mindnyájunkról szól. De azért ő mindig vastag betűvel szedve képzeli a szövegbe azt a monda­tot: „A végrehajtásért felelős: az egész párttagság.” Igaza volt, el­sősorban a párttagoknak kell példát mutálniuk az irányelveik ‘ és később a kongresszus határo­zatának végrehajtásában. De azért az is igaz, hogy ezek a dokumentumok mindannyi­unkról szólnak — tehát mind- annyiunknak is szólnak. És — visszakanyarodva újra a költő­höz — „nemcsak szolgálatilag”, hanem „szívből” is. Ugyanígy kell majd hozzálátnunk az el­vek gyakorlattá válásához... <d—S)

Next

/
Oldalképek
Tartalom