Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
Hétfőtől szombatig Heti belpolitikai összefoglald Hétfőn és még ®gy-két napig az éppen életbe lépett árváltozások keltették a legnagyobb érdeklődést, de úgy látszik, az emberék napirendre térték az egyébként már jóval korábban kilátásba helyezett árintézkedések fölött. Külön érdekessége a dolognak, hogy viszonylag igen kevés cikk áremelésének ténye, avagy mértéke keltett meglepetést, inkább egyfajta „csalódásról” szólhatnék, ami az esetek többségében abból származott, hogy sokan olyan áruk drágulására is számítottak, aminek az ára változatlan maradt — vagy egyik- másik még netán csökkent is némileg! —, és ebben-abban a bejelentettnél nagyobb mértékű áremelkedéstől tartottak. Erre vallanak a szokásost felülmúló év végi bevásárlások is, amelyek bizony nem kevés olyan holmira is kiterjedtek, aminek az ára egy fillért sem változott Szeretném remélni, hogy azért így is örömük telik benne, ég — legalább túladtak a beszerzés gondján! Más természetű biztató hírekhez és talán jogos reményeinkhez tartozik, hogy az egyes iparágak, tárcák sorra nyilvánosságra kerülő ez évi tervei alapján — tagadhatatlanul nehéz feladataik megoldásán túl — azért azzal is számolhatunk, hogy például tovább javul a ruházati cikkek választéka, növekszik a belföldi kereslet. Márpedig és ezt nem a humor kedvéért mondom —- nekik, a szakmabelieknek tudniuk kell, ők ebből élnek! És ismét 90 <ezer lakás épül majd, akárcsak az idén, de az eddiginél több állami és tanácsi beruházásban! Nagy erőfeszítések árán javítják a tömegközlekedést, ám közben is tovább épül az M—7-es és «z M—1-es , ami azért az autósoknak sem rossz. Ami a termelés, a gazdálkodás említett gondjait illeti, az Anyag- és Arhivatal elnökének nyilatkozata nem hagy kétséget afelől, hogy nagyon komolyan kell venni egyebek között a takarékos energia- és anyagfelhasználás követelményét, amire egyébként a termelés vonalán intézkedéseket is hoznak. Ha a háztartásunkban is takarékosabban gazdálkodunk, a közérdeken túl, a saját hasznunkra is cselekszünk, Tgrmészefesen ^n fftgg a helyes ösztönzéstől. A SZOT elnöksége a héten az újítások elbírálásáról tárgyalt és több fontos javaslatot fogadott el. Például akkor is hasmosnak keli ítélni az újítást, ha nem a kiszámítható nyereséget, hanem a dolgozók munkakörülményeit, életbiztonságát növeli. Az újítási díjak alsó határát és kiszámításának módját pedig messzemenően az újító érdekeinek figyelembevételével kívánják meghatározni Azt különben, hogy űj év van — ha még el is vétjük olykor írás közben az évszámot —, sok egyéb is jelzi. Egyre-másra kerülnek még nyilvánosságra múlt évi összegezések, beszámolók. Hadd említsem például a Társadalombiztosítási Főigazgatóságét, amiből kitűnik, hogy 1974- foan már csaknem kilenc és fél milliárd forintot fizettek ki különböző címen a gyermekes családoknak, ami valójában akkor értékelhető, ha hozzáteszem, hogy ez megközelítőleg, két és fél miUiárddal több, mint a megelőző évi juttatásom összege. Tele is vannak a kórházak szülészeti osztályai. Amiről nyomban az influenza is eszünkbe jut, de előbb még hadd szóljak egyebekről. Érdekes megfigyelni, hogy a családi élet, annak támogatása, sőt megszépítése is — bár igazán személyes ügy — mennyire foglalkoztatja a társadalmat és a kisebb közösségeket. Jól felszerelt barkácsműhelyeket nyitottak a Nyergesújfalui Viseosa- gyárban, ahol a gyár dolgozói úgyszólván minden »ház körüli” tennivalójukat elvégezhetik. Eddig is volt ilyen „fusi” nyilván, de nem jobb ezt hivatalosan?! Körmenden „Mackó-klubot” alapítottak, hogy enyhítsék a dolgozó szülők gondjait, amikor a gyereket el akarják helyezni. Szombathelyen pedig ® műanyagfeldolgozó vállalat munkásnői lakásdíszítő szakkört hoztak létre, hogy =» bizonyos üzemi segítséggel — közösen fáradozzanak otthonuk ízléses és szakavatott csinosításán. Kell-e hozzátenni valamit e hírcsokorhoz? Röviden mén: féltett kincsünk, a Balaton ismét kap egymilliárdnyi „segélyt”. Kell is, tudjuk, hogv minél többünket fogadhasson, ne csak a külföldieket, akik a hírek szerint már szorgalmasan foglalják nyárra a helyet. Egészségünkkel más vonatkozásban is fokozódván törődnek az illetékesek} súlyos szankciókat helyeztek kilátásba a légszennyezőkkel szemben, és mint olvasom, egy pécsi kollektíva új műszert is kitalált, amellyel kitűnően lehet mérni a légszennyeződést. Tehát mérni is tudjuk már! Akár az influenzát, amelyet az utóbbi időben már bizony százezrekkel jelölünk. A legutóbbi jelentés szerint vidéken még terjed és — Budapest után — leghamarabb Pest, Borsod és Győr- Sopron megyében tetőzik. Aid beleesik, az persze a saját hőmérőjén méri le a bajt, amihez ez esetben csak nagy elővigyázatosságot és mielőbbi gyógyulást kívánhatok. B. & Hogyan lehetne még jobban? Munkásvélemények a kongresszusi irányelvekről Az irányelveknek egész népünk a címzettje, hiszen mindannyian, akiknek szívügyük a család holnapja, az ország jövője, hasznos iránymutatást, a saját és környezetünk munkájában gyümölcsöztethető igazságokat találunk a párt koogresz- szutsi dokumentumában. Milyen egyéni tapasztalatokkal cseng össze, miféle elhatározásokra, tettekre sarkall, ki mit képes meríteni az irányelvekből ? Erre keresve a választ — véleményt kértünk a legilletékesebbektől, munkásoktól, szocialista kollektívák tagjaitól, brigádok vezetőitől. Ne dobjuk el a megrongálódott csöveket —- A mi kollektívánk univerzális, összetett feladatot lát el — magyarázza Bimbó Lajos motorszerelő, a Volán 8-as számú Vállalat Bánki Donét bronzkoszorús szocialista brigádjának vezetője. — A tíz brigádtag között van akkumulátor- és hűtő- javító, műszerész, festő. Az a nagyszerű, hogy fiatalok vagyunk, könnyen tudunk alkalmazkodni. Jól összerázódtunk, de igazán közösen gondolkodni a kongresszusi versenyfelajánlások után kezdtünk. Valami megmozdult. Amikor elolvastam az irányelveket, azonnal aláhúztam egy mondatot: „Kiéleződött a nyersanyag- és energiaprobláma, nagyarányú árváltozások következtek be a világpiacon.” Megmozgattuk az agyunkat és azt mondtuk: ne dobjuk el a megrongálódott nyomócsöveket, amelyek a gépkocsi hűtője és a porlasztója között funkcionálnak. Szerkesztünk egy présgépet, ennek segítségévei ugyanolyanra képezzük ki a csövek Javításon a hajók | smjs 11 dilimet ÜT A TfcJTT A H» n 9 mmvám, n Mintegy százötven—kétszás vízi járművet javítanak, csinosítanak az új szezonra a MAHART újpesti hajójavító Szemében 0nm fotó—KS) végét, mint a gyárban. így évente 100 ezer forintot takarítunk meg. Mondhatná valaki: nem is olyan sok. De figyelembe kell venni azt is, hogy ez az alkatrész általában hiánycikk és ha emiatt például egy autóbusz a garázsban kénytelen vesztegelni, naponta öt-hatezer forint veszteséget okoz a vállalatnak. — Csak a takarékossággal foglalkoznak? — Nem — mosolyodík el a brigádvezető. — Van itt más feladat is. Kevés a szerelőlát- szám, hiányos a gépi felszereltségünk. Nem mindegy az, hogy egy csavaranyát kézzel tíz percig csavarok fel, vagy a gép egy perc alatt végzi él ezt a munkáit. A gépesítés, a termelő folyamatok korszerűsítése, az üzem- és munkaszervezés; a nehéz fizikai munka könnyítése — nagyon fontos feladat. Nem véletlen, hogy az irányelvekben különös hangsúlyt kapnak ezek a dolgok. A párt korszerű tech- I nikát akar, magasabb termelékenységet, több tudást. Ehhez művelt, jól képzett munkások kellenek. Tőlünk jelenleg 8-an a Kemény Gábor Szakközépiskolába, sokan politikai oktatásra járnak. Én is tanulok: most végzem: a marxista egyetem első évfolyamát. Hogy mi tette rám a legnagyobb hatást az irányelveik olvasása közben? Talán az a következetesség, amellyel pártunk elkötelezi magát a mumkáspciitika további fejlesztése mellett. A tavalyi központi és vállalati béremelések igen jó hatást váltottak ki a munkások körében. A mi üzemrészünkben 39 párttag közül 37 fizikai dolgozó. Az utánpótlás tehát biztosítva van. És igyekszünk közeledni a célhoz, amelyet az irányelvek az üzemi demokrácia fejlesztésében kitűztek. Nyílt, őszinte légkör uralkodik a vállalatnál. Fel merjük tenni a kérdéseket, s képesek vagyunk arra is, hogy ne fogadjuk el a formális válaszokat a vezetőktől. Egyre jobban közéleti emberek leszünk, nem fiej- bólintó Jánosok. Az elmúlt negyedévben például 22-en szólaltak fel a termelési tanácskozáson: bíráltak, javasoltak. Ma már nem fordulnak elő olyan dolgok, mint régebben, amikor egy műhelyben nyolcán kaptak fegyelmit a munkavédelmi előírások be nem tartása miatt, míg a vezetők közül senki, jóllehet a feltételek megteremtéséért ők voltak a felelősek. Us négyen a Kötöttből: A mosolygós kicsinyekre gondolok —- Két éve, 16 éves koromban kerültem a Békéscsabai Kötöttárugyárba — kezdi bemutatkozással a beszélgetést Béres Katalin — s tavaly augusztus óta vagyok a Kállai Éva ezüstko- saorüs szocialista brigád vezetője. A munkámat szeretem, s a tavalyi béremelések óta a keresetem is szépen emelkedik, eléri az 1800—2000 forintot. Korszerű frottír bébiholmikat varrunk. Ha az elkészült kedves, osiinos ruhácskákat a kezembe veszem, mindig a mosolygós kicsinyekre gondolok. Egyre több kisbaba születik az országban, s nekünk a mennyiség növelése mellett a minőségre is nagy gondot kell fordítanunk. Engem különösen az ragadott meg, hogy az irányelvek részletesen foglalkoztak a gazdasági munkával. A szervezettebb munka sürgetése nem szólam. Mi, akik a szalagok mellett dolgozunk, nagyon jól tudjuk, milyen bosz- azúságot okos a pendszertelem anyagellátás, az emiatt elvesző munkaórák, amelyeket túlórázva, kapkodva pótolhatunk. Sokat gondolkoztam arról is, hogyan kell megadni a kijáró tiszteletet a fizikai munkának. Arra gondolok, amikor valaki leteszi az érettségit, nem akar munkás maradni. Én is beiratkozom a szakközépiskolába, de nem azért, hogy irodista legyek. Egyszerűen többet akarok tud'» ni. Dolgozzunk keményen és szívósan Csamai Margit szőke, nyílt tekintetű, 18 éves kislány. Az idén választották meg alapszer- vi KISZ-titkámak. —- Számomra az a legfontosabb tételek egyike, amelyikben a Központi Bizottság ismételten megállapítja, hogy a társadalom építése nagymértékben függ a fiataloktól. Következésképpen: mi vagyunk a jövő. Ez azonban azt is jelenti, hogy tudatosan kell készülnünk a feladatolira. Tanuljunk művelődjünk dolgozzunk becsülettel. Tudom, itt a szalagok mellett nehéz véleményt mondani az országos jelentőségű gazdasági kérdésekről, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk nincs véleményünk. Ez pedig nagyon egyszerű: dolgozzon mindenki olyan keményen és szívósan, mint mi a szalagok mellett, s akkor nem lesz semmi hiba. Wolff Ödön 26 éves műszerész, KISZ szervező titkár. —■ Hét éve vagyok ebben ® gyárban. Kereken tíz éve tartozom az ifjú kommunisták közé. Volt időm arra, hogy többféle látószögből Is megítéljem üzemi demokráciánk helyzetét A tapasztalatok nem rosszak, de van még tennivaló. Az üzemi vezetők körében él a „négyszög”. A középvezetőiknél még néhol találkozhatunk a régi megkövesedett „művezetői” szemlélettel. Nagyon egyetértek hát azzal, hogy tovább kell lépnünk, Újabb fórumokat kell teremtenünk, hogy még jobban odafigyelhessünk dolgozó társaink szavára, véleményére. Fontos kérdésekre vó oszol a kongresszus Szigeti Jánosné varrónő 1958 óta dolgozik az üzemben. — A kongresszusi irányelveket, nyugodtan állíthatom, nálunk nem csak a párt- és a KISZ-ta- gok olvasták nagy érdeklődéssel, hiszen az emberek megszokták, hogy a pártkongresszusok nemcsak a párt, hanem az ország útját is kijelölik. Társadalmunk legfontosabb kérdéseire kell válaszolnia a kongresszusnak. Eddig sohasem csalódtunk. Ezétr vagyok most is bizakodó. Itt van a mi gyárunk esete. Mi tagadás, veszteségesek voltunk sok éven keresztül. Tavaly a bérek átlagosan 16-17 százalékkal emelkedtek. A tervezett 10 millióval szemben nyereségünk várhatóan 30 millió forint lesz. Négyszázalékos létszámcsökkenés mellett 14 százalékkal emelkedett a termelékenység, termelési értékünk elérte a 360 millió forintot. Decemberben másfél millió forint nyereségjutalmat osztottak ki a dolgozók között. Hogyan fogalmaznám meg az irányelvek lényegét? Ez nehéz kérdés. Csupán a mi kis szocialista közösségünkben kialakult gondolkodásmódról szólhatok: ha valamit jól csinálunk, akkor is azon törjük a fejünket, hogyan lehetne még jobban tenni. Seats® Sáaáof
