Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
Mladonylcsky Béla A Békés megyei KOzlOny te József Attila Idén nyáron múlt har- minc-egynéhány éve. hogy egy .Pest környéki kórház betegágyán meghalt Deb- ifeczeny Miklós (1901— 1937), békéscsabai és pesti lapok munkatársa, néhány irodalmi vállalkozás részese a húszas-harmincas években. Halálakor (1937. augusztus 9. táján), «eve már éppoly ismeretlen volt az irodalmi közvélemény előtt, mint ma; családján kívül szinte csak néhány újságíró barátja gyászolta meg; nekrológjait is barátai, volt muhikatäfsai ifíáíí, s verseinek tervezett gyűjteményes kiadását sem tudta tető alá hozni a csabai Aurora-kör. A korai elfelejtés — úgy tűnik — jogos volt, hiszen a fiatalon meghalt Debreczeny nem volt jelentős tehetség. Sem újságíróként, sem költőként, (amiért pedig az előbbi robotját is vállalta) nem alkotott maradandót. Korai versei ugyan nem nélkülözik a tehetség bizonyos Jeleit. Néhány jói eltalált hangulatot, figyelemre méltó (tehetségről árulkodó) Impressziót ma Is találunk bennük. E verseiből egy csokor meg is jelent 1921-ben a Változatok hat szólamra című antológiában, s budapesti szerkesztője (valószínűleg csupán kézirat-közvetítője) lett Juhász Gyula egyetlen saját maga irányította folyóiratának, a rövidéletű Magyar Jövendőnek, melyben (1922-bon) néhány verse is megjelent. Ez az akár biztatónak is tekinthető indulás azonban megtört. Az 1920-as évek közepétől szétszórtan megjelent (s máig összegvűjtet- len, sőt regisztrálatlarí) versei, békéscsabai és budapesti lapokban közölt cikkei, beszámolói a fokozatos elbizonytalanodás és elszürkülés dokumentumai; rövid életében közzétett írásai . csak egy majdani, nagyon részletes Békés megyei sajtó- történeti összefoglalásban biztosítanak neki helyet. Pályájának volt azonban néhány olyan mozzanata, irodalomszervezői ambíciójának; olyan eredménye, mely fölidézést érdemel. József Attilához fűződő kapcsolatáról érdemes és fontos szót ejteni, • Az irodalomtörténeti kutatás eddigi eredményei szerint József Attila és Debreczeny Miklós életútja két ponton két lapkísérlet alkalmával találkozott. Ismeretségük ugyan már 1922-bő) (Juhász Gyula környezetéből) is szánmaz- Ihatott, a kettejük megismerkedésével kapcsolatos első biztos dokumentum azonban csak 1925 elejéről való. József Attila akikor küldte meg dedikúcióval Nem én kiáltok című verseskötetét Debreczenynek. Hogy pályáját kezdő, (de már második kötetén is túl levő) nagy költőnk milyen „meggondolásból” cselekedett így, nem tudjuk, s azt sem, hogy Debreczeny Miklós mikor és hogyan figyelt föl a nála pár évvel fiatalabb Józáef Attilára. Az azonban bizonyos, hogy az akkortájt szerveződő Jel című folyóirat számára Debreczeny azonnal verset ; kért József' Attilától.lAr-' ra kérlek — írja 1925. május 8-iki levelében —, hogy levelem vétele után azonnal küld jól Kozma József címére (....) pár verset, hogy már az első számban hozhassunk tőled.” A Jel — egyes művelődési házak vezetőinek véleménye szerint többnyire — nincs választék. Vagy nincs megfelelő választék. Az érdekeltek elsősorban azzal elégedetlenek, hogy nincs garancia a minőségre. Mennyire az OBI hibája ez, s mennyire rajta kívül álló okok következménye, azt ezen a helyen aligha dönthetjük el. Több konkrét adat és . ismeret kellene hozzá. De hát a lényeg az eredmény, a produkció, a produkciók sorozata, -amit a közönség a színpadon lát. Ez pedig igazolni látszik a hozzászólók véleményét: kicsi a választék és nincs garancia a jó színvonalra. Meglehet, hogy a műsor Budapesten, a bemutatóteremben, a bizottság előtt még jól állt a lábán, de „leérve”, egy-két hónap múlva — néha esetleg mar korábban is — fellazult,, a szereplőc,serék vagy ma* okok miatt „elgyengült”, s szokványos rutinhakniva változott. Tehát szükséges a szigorú, állandó, menet közbeni ellenőrzés is. A lezüllött produkciót haladéktalanul ki kell vonni a forgalomból. Érdemes volna elgondolkodni azon, miért nem tehet erre — megfelelő tapasztalatok birtokában — javaslatot a területileg illetékes tanács művelődésügyi osztálya? (Azaz, hogyha tesz — miért nincs annak következmenye ?) De bármelyik oldalról közelítjük is meg a dolgot. a színvonalnál érünk partot A közönségnek ugyanis mindegy, hogy milyen úton-módon jutott1 el hozzá egy-agy nívótlan műsor. Az ŐRI küldte-e vagy — erre is, van példa — maga a művelődési ház, az illetékes tanács „gondoskodott” róla? A rossz műsorok okozta „kárbecslésnél" a közönség ezt nem veheti számításba. Csak egyet; a pénzéért hitvány, rossz, alantas szín vonuld, giccses árut kapott. A vitában javaslat hangzott el arról is. hogy nem volna-e itt az ideje a művelődési házak tó—15 éve megállapított, s azóta lényegében változatlan költségvetési keretének a felülvizsgálatára? Hiszen nyilvánvaló, hogy a közelmúltban létesített közművelődési alapból nem mindenki kaphat támogatást: nagyon meg kell nézni, hogy az a pénz hová megy. mi lesz belőle. Ez sem látszik járhatatlan útnak. (Hogy mennyire nem az: egyes tanácsok, elsősorban megyei tanácsok, már hozzá is kezdtek & költségvetés felülvizsgálatához.) Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a közművelődési párthatározat végrehajtásának a kezdete óta kimutathatóan csökkent a rossz produkciók száma? Ez ’ természetesen öröm. De ne feledjük: az országos számadatok sok meglevő ellentmondást takarhatnak. Magukba foglalják egy-egy terület jó eredményeit, de nem tűnik ki belőlük, hogy vannak városok, járások, esetleg megyék. ahol lényegében változatlan a helyzet, ahol a művelődési házak vezetőinek, a közösség művelődéséért felelős intézményeknek nem az a gondjuk, hogy miből válogassanak, hanem, az, hogy milcént kerüljék el a rosszat. S mert nem mindig tudják — bár. mennyire szeretnék is — „égetik a mécsest az ördögnek”. A közönséghez — a befogadóhoz — sokféleképpen lehet közei item. A legkönnyebb, legvidámabb, leggondűzöbb produkciókkal is — csak értelmük, tartalmuk legyen, hordozzanak mondanivalót, s ta-. nulságot. Hogy milyen szervezeti módosításokkal lehet ezt elérni: a szakemberek dolga. De el kell érni. Gondoljuk közösen tovább. Tamás István 1925 májusinak jelzett, de később megjelent számában — igen reprezentatív helyen! — válóban ott volt József Attila három verse, neve pedig a lap főmunka- társai között; Debreczeny kérését tehát nem csak teljesítette, de szoros munkatársi kapcsolat is létrejött közöttük. Sajnos, a Jel bamarost megszűnt; József Attila előbb Bécsbe került, majd — korábbi kapcsolatai egy részét fölszámolva —• a munkásmozgalomban tevékenykedett pár évig, Debreczeny Miklós pedig ezután alig-alig hallatott magáról. Talán polgári lapok szerkesztőségében dolgozott, talán „szabadúszó” lett, azaz alkalmi munkákból, írásaiból próbálta fönntartani magát. így alighanem ■kapcsolatuk is megszakadt; legalábbis , erre enged következtetni az, hogy az 1925 utáni pár évből semmiféle adatunk nincs együtttétükről, munkatársi kapcsolatukról stb. 1932— 33-ban azonban már újra találkozhattak, hiszen mindketten megfordultak Hatvány Lajos környezetében; József Attila is, és úgy tűnik, Debreczeny is’ a báró mecénás támogatottjai közé tartozott. A régi (1925-ös) kapcsolatuk mellett talán ez is közrejátszhatott abban, hogy 1934 utolsó negyedében, amikor (visszatérve szülővárosába) Debreczeny két csabai ügyvéd barátjával átvette a Békés megyei Közlöny szerkesz- 8 tését, József Attila lett a J csabai újság legtöbb verset publikáló költője; sőt — úgy tetszik —. 1934. szeptembere és decembere között rá épült a lap irodalmi rovata. (Pedig a Debreczeny által összeállított irodalmi rovatban akkor pl. Hatvány Lajos, Kosztolányi Dezső, Forgács Antal, Sándor Kálmán is szerepelt!) Vitathatatlanul Debreczeny Miklós érdeme, hogy a Békés megyei Közlöny egy negyedéven át kiemelt helyen, rendszeresen közölte József Attila verseit, propagálta a költő megjelenés előtt álló kötetét, a Medvetáncot, magát József Attilát pedig büszkén vallotta a lap „országos hírű munkatársának”, „az új magyar költészet igen kevésszámú legjobbjai” egyikének. örök vesztesége ezért Békéscsaba irodalmi életének, hogy pár hónap után Debreczeny Miklós kivált a Békés megyei Közlöny szerkesztőségéből, s távozáséval a laphoz általa kapcsolódó írók (köztük József Attila Is) elmaradtak a békéscsabai újságból. Amit. tett háromhőnapos szerkesztői ideje alatt, az így is fontos, emlékezésre méltó, s Békéscsaba irodalmi hagyományainak egyik legszebb mozzanata. Megérné, hogy foglalkozzunk vele; s Debreczeny Miklóssal is. aki József Attilát —- ha rövid ideig is — Békéscsabához kapcsolta. Az emlékezést Debre- czeny Miklós is megérdemelné, annál is inkább, mert a halálára írott nekrológok óta senki nem említette őt, emlékét senki nem idézte. Lengyel András Ének a Sínai-hegyen Filadeilí Mihály leopárdfog szikrája pattog vijjogó évek dobálnak két pokoli pólus között s ráhurkolódik szívereimre kiszáradt torkok vinnyogása tekintetem előtt nem nyílnak örömökre-gazdag ablakok keserű számon kinyílik dacos-siép dohogással a kőbe-vésett szerelem s fönt az örvénylő messzeségből csak nézem én Kőarcé, fanyarul ! a lombok forró sátrai alatt mint nyúlik el a fáradt Fegyelem s az ARANYBORJÚ nyála csordogál Elmondom versben Sass Ervin hogy messze van innen az a szikla a rózsaszín a vihar utáni nyújtózásban víz-hab-csipkeruhában kékben és tengerillatúban hogy messze van innen a kitágult nyár selyemarca a számolatlan idő negyedhónapja hogy messze van innen az egymásra találás százszorszép virago, ez a kedves ismerős őszinte barát anyánkhoz hasonló szeretet és függvénye a balkon csendje éjfélkor miközben beszél a tenger hogy messze van innen . a lila autósztráda a jachtokat cipelő Vőlvö Mercédesz és a többi az út mellett a fügebokor eldobált flakonok és nylontasakok színes szőnyegében és a ruhádon áttűzö nap hogy messze van’innen az a másik világ a megvett könnyelműség a ciprusok árnyékában az üvegszín vizekben csillogó kavics az öröm szétbonthatatlan kagylója a súlytalanság ajándékaival hogy messze van innen a felejthetetlen amikor egyetlen másodpercre összenéztünk Táncoltató Polnor Zoltán * Táncolj, táncolj messziről jött. Helyetted is csak az ördög estére ki hazaér. Várhat gyeplő, ló, szekér. Vesd ki pénzed, kurjongass! Forduljon a kocsmáros! Egy szál hamis hegedűre alkonyestig ortályozz! Táncolj, táncolj messziről jött. Hajtja lovaid az ördög; cifrázzad csak idebenn! Eszelősen verjed, ropjad tüzes szemem megtáncoltat akár akarsz, akár nem! t Csöndes panasz Katona Judit Ahogy így tétován utánad nezek utak, megállók, zajok szélén törékenyebb vagy, mint a lányok. Viszed az elmaradhatatlan szatyorgondot, fáradtan lépkedsz s hogy hazaérsz, mindjárt lábasokkal babrálsz, elült neszeket kisérgetsz, öltögetsz, rámolsz. Csönd a széked Hajlónál földhöz, lenge éghez. Ejtett vállal jársz, mama, tudtad? Ahogy így tétován utánad nézek utak, megállók, zajok szélén fakít a szél, mint színt kimos s mindig messzebbre sodródsz tőlem. Ha így töröd magad felelőtlen befut, csönget s élvisz előlem az az utolsó villamos.
