Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
KÖRÖST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET KIÁLLÍTÁS A hetvenéves Rudnay-tanítvány Békéscsabán Új könyvek különböző kiadóknál A Kossuth Könyvkiadó a politikai könyvhetekre több fontos és érdekes művet jelentetett meg. A marxizmus—len inizmus klasszikusainak szerkesztősége rendezte sajtó alá a Marx—Engels-sorozat 25. kötetét, amelyben Kari Marx: A tőke, A politikai gazdaságtan bírálata, valamint A tőkés termelés összfolyamata található. Újból megjelent — bővített kiadásban — a Politikai Kisszótár, mely gazdag anyagával jó segítséget nyújt az újságolvasóknak, a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek az eseményekben való eligazodáshoz, a politikai fogalmak tisztázásához, jobb megértéséhez. A nálunk is népszerű Anna Seghers kisregényeit tartalmazza a Karib-tengeri történetek. Szekulity Péter új ripcxrtkönyve, a Határjárás, sok érdekes irodalmi riporttal. Ismét megjelent az Évfordulók, 1975. A jövő esztendő legfontosabb kerek évfordulóit ismertető kötetet Gárdos Miklós írta, illetve szerkesztette. A Szépirodalmi Könyvkiadó a Magyar elbeszélők sorozatban Kosztolányi Dezső két regényét — Néró, a véres költő és Édes Anna — jelentette meg egy kötetben, Kőszeg Ferenc utószavával, Szántó Piroska illuszt. rációival. Az Olcsó Könyvtár új kötete Móricz Zsig- mond- Kivilágos kivirradatig című regénye, amelyhez Márványi Judit írt utószót. A magyar—csehszlovák közös kiadás keretében, a pozsonyi Madách Kiadóval közösen jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó a neves szlovákiai magyar író, Egri Viktor Festett világ című regényét Ugyancsak a kiadónál látott napvilágot Wéber Antal Irodalmi irányok, távlatból című tanulmánykötete, amely a felvilágosodás és a reformkor irodalmának történetéből ismertet érdekes fejezeteket A miniatűr kiadványok gyűjtőinek szerez örömet Móricz Zsigmond: A szerelmes levél című regénye. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó megjelentette Tatay Sándor visszaemlékezéseit, Kondor Lajos művészi illusztárcióival, Meglepetéseim könyve címen. Vlasta Radonovic ifjúsági regénye, A fehér pisztoly, a Eelfin-könyvék népszerű sorozatában látott napvilágot. Az ötödik kiadást érte meg Varga Katalin meséinek, verseinek gyűjteménye, a Mosó Masa mosodája. A Kozmosz szerkesztőség A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban ez alkalommal Vajda János verseit tette közkinccsé, Utassy József értó válogatásával. Az Akadémiai Kiadó újdonságai között szerepel a Jókai Mór összes művei sorozat új köteteként az író 1902-ben írt történelmi regénye, az Egetvívó asszonyszív, melyet Molnár József rendezett sajtó alá. Ismét kapható Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály című irodalomtörténeti monográfiája. Az Európa Könyvkiadó újdonsága a Jean Rhys hét kisregényét (A sötétség utasa; Jó reggelt, éjfél!)'tartalmazó kötet. A Modem Könyvtár sorozatban látott napvilágot Mary McCarthy riportja, a Medina, a magyar—csehszlovák közös könyvkiadás keretében pedig Ján Nohanides novelláskötete, Lemeztelenítve címmel, a pozsonyi Madách Kiadóval közös gondozásban. Mécses az ördögnek? Fedezhető-e a rossz műsor hasznából a jó? gyfcor! hittantanároknak volt egy sablonos tanpéldájuk, amelyet a hit és hitetlenség között in gazodóknak szoktak idézni: Az az ember, aki hatalmas gyertyát gyújt isten dicsőségére — nem gyújthat parányi 'mécsest az ajtó mögött, a sarokban, a sátánnak (bizonytalankodván, hátha mégiscsak az az erősebb), mert így sohasem nyugszik meg, s a végén tévedésből még megfordítva csinálja. Akkor pedig majd jön az ördög és elviszi. Arról jutott eszembe ez a távoli emlék, hogy abban a vitában, amely az igényes szórakoztatás körül bontakozott ki, s folyik jelenleg is több országos és megyei lapban, folyóiratban, egyszer-másszor komolynak szánt érvként is elhangzik: a magasabb színvonalnak az az ára, hogy időnként az alacsonynak engedményt tegyenek. Vagyis, hogy s jövedelmeTfpjBiSeMMM’ társad almi- |w » lag és mű||r A vószileg elmaradott XIX. század «»égi Magyarországon még éppen csak vajúdni kezdett a modern művészeti szemlélet. A magyarországi aka- démizmust nehezen tudta áttörni az új szellem. Elmaradott közízlésünk hazug látványfestészetet, díszmagyaros portrékat, lihegő, pátoszos történelmi kompozíciókat, hamis, naturalista életképeket követelt. A tiltakozást a Párizsban járt Munkácsy kezdte meg és Fényes, Mednyánszki, Kemstok, valamint PaáL, Székely és Szinyei folytatta jól ismert, impresszionista hatású alkotásaival. Munkájukat fejlesztették tovább a nagybányaiak, a vásárhelyiek, így Ferenczy, Hollósy, Réti, Thorma és Rudnay Gyula, aki Rácz Józsefnek, a Népújság kamaratárlata legutóbbi kiállítójának nagy tanítómestere volt. A most 70 éves, Nagykőrösön élő, békési születésű Rácz József tehát forrongó előzmények után került Rudnayhoz. A mester mellett eltöltött négy főiskolai év meghatározó volt további munkásságára. Meghatározó, de nem lezáró, hiszen megtartva tagadta meg nagy mesterét és elődeit. Nem akart úgynevezett József is a magyar festőművészet jelentős történeti szakaszának egyik láncszemévé. A békéscsabai LScai János kollégium kiállítótermében rendezett tárlatán nem kapunk teljes képet munkásságáról. Ez csak be„kis-Rudnay" lenni és nem ■ is lett az. Rudnay művészetéből átvette a fény-árnyék eszközöket, az alkotó szellemiségével átlényegített Al- i föld-látást, de eleve elhagy- : ta például a mester mese- i szerű megoldásait Átvette a jellegzetes barna színe- i két is, amit Rudnay Mun- kácsytól örökölt. Mellette ] viszont sajátos színskálá- , bój keverte tónusait. így és ehhez hasonlóan váit Rácz ‘ tekintés. De azt megmutatja, hogy a festő a húszas évek alföldi iskoláján nevelkedett. Akkor kezdett az ecsetek játékához, amikor kissé megkésve ugyan, de már hatott képzőművészetünkre a francia impresz- szionizmus. Akvarelljeinek merész kolorizmusa, a tónusok széttörése, a napfény és a levegő vibrálásának érzékeltetése jelzi ezt. A művézt Sftnyeg feivfflantásár* örekszik. Képei ezért szűk- zavúak, de pontosan így álnak gazdag jelentésűvé, iszen a felesleges elemek s részletek hiányában elleniük a közhelyszerű ál- alánosítást, a szokvány- langulatokat. Az idős műész felfokozott érzék eny- ége, pillanatnyi lelkiálla- >ota ránk ragad és tovább ipül bennünk. Grafikái ifjúkori lendü- etef árasztanak, a határo- »tt, virtuóz vonalak a szü- őföldre való heves vissza- rágyódást sugallják. A né- íány vonallal rögzített vá- osképek nemcsak látványt adnak, hanem tükrö- dk az oda kötődő ember kedély világát. Rácz József munkásságától, meüyel kétségtelenül hozzájárul a magyar képzőművészet gazdagításához, nem választható külön az az eredmény sem, amit több mint negyven évnyi pedagógiai munkával elért. Keze nyomán születik sok fiatal művészünk új alkotása, melyek megtagadva is megőrzik mesterük és a többiek művészetét. Kéthy István sőbb silányból fedezzék a költséges^ tartamas műsorok árát. Még egyszerűbben: a rossz hasznából a jót. Tudom, hogy akik ezt az „érvet” kimondták, maguk sem értenek vele egyet. De a valóságban így van, vagy gyakran így van, mert sajnos — kiváltképpen művelődési házakban — jelenleg erre kényszerülünk az érvényben levő gyakorlat miatt. Kicsit jobban kicifrázva a lehetetlen helyzetet, sokan hozzáteszik: egyetlen olyan elvi állásfoglalás vagy a művelődési gyakorlatot szabályozó rendelkezés sincs, amely úgy intézkedne, hogy bármily csekély teret is kell engedni a hitvány, nívótlan produkcióknak, műsortípusoknak. Hogyan lehet mégis, hogy elmélet és gyakorlat között nem csekély rés mutatkozik? Hogy a művelődési házak vezetői gyakran kénytelenek „kacsintani az ördögre is", azaz silány portékát venni, hogy megvásárolhassák a jobbat is? Wem ismételjük el azt * közhelyet, hogy egy rossz produkció sokszorta káro- 1 sabb, mint amennyi erköl- * esi hasznot annak anyagi előnyeiből megvásárolt ni- \ vós produkció hoz. Továb- , bá, hogy a bevétel növelő- i se ezen az áron nem egyéb \ öncsalásnál — sőt, a közönség becsapásánál. Mert 1 annak a városi, nagyköz- i ségi közönségnek, ame- . lyet igénytelen, jól- ] rosszul összeeszkábált : hakni-műsorra beesábitót- < tak, csekély vigasz, hogy egy esztendőben kétszer- i háromszor ugyanabban a 1 művelődési házban, ugyan- 1 azon a színpadon különbet 1 is láthat. A kár megesett, 1 s nem egykönnyen hozható helyre. ’ Mi hát a teendő? Korántsem a „könnyű” és a „nehéz” műsorok, előadási formák ellen tmondá- : sa körül van a baj. Nem így áll a dolog: nagyon jól , tudjuk, s művelődéspolitikai gyakorlatunk már be is bizonyította, hogy a . „könnyű” és a „nehéz” nem ; áll egymással ellentétben, i ez téveszme. A „könnyű" < tyúfthatfa * legnemesebb tzórakozást, a „nehéz" & egnagyobb unalmat* A műsorok kancepciójá- KLTL, összeállításában, szerkezetében és terjesztésében teli változást végrehajtani. Ezt — önmagukban —■ k művelődési házak vezetői lem tehetik meg. Ehhez segítségre van szükségük. Méghozzá kívülről és „felülről”. Magukra hagyatja ezután sem tehetnek egyebet, mint azt, hogy topább folytatják a kétes értékű egyensúlyozást. A vitában többen említést tettek arról, hogy mennyire ellentmondásos — vagy nehezen meghatározható a művelődési házakat műsorral gyakran ellátó ŐRI szerepe. Egyfelől műsorrendező iroda —•, másfelől hatóság, amely a művelődési házak (vagy más művelődési intézmények) által összeállított műsorokat engedélyezi. Méghozzá nem ig csekély összegekért: öt-nyolc-tízezer forintért, egy-égy alkalommal. Enyhíti-e a dolgot, ha tudjuk: ezek az összegek nem szállnak el a felhőkkel, ezeket nem az ŐRI „vágja zsebre”, , ‘ hanem újabb alapok képződnek belőlük, amelyeket — vagy amelyeknek egy részét — az állam közművelődési célokra fordítja. De amit az ŐRI kínál, abban gyakran
