Békés Megyei Népújság, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
Halló, Ady! Halló, óceán!... Itt Békéscsaba! Havid hullámon az éterben ennek ellenére mindig cselekedni, előrehaladni kell. A ceremóniát természetesen sok móka, nevetés kisérte. Aztán gint töltöttünk a poharakba, és ittunk. Az újonnan kereszteltek' természetesen tengervizet. Végül kaptak egy kacifántosán mag'fogalmáaotit „okleveleit, amely sok pecséttel és aláírással igazolja, hogy tulajdonosa áthaladt az Egyenlítőn. — Egy prózai kérdés: mit szállít a hajó? — Takarmányt viszünk és vasat hozunk. — Hol töltik a karácsonyt? — Itt, a tengeren. Tizenöt mérföldnyi sebességgel haladunk — egy tengeri mérföld 1853 méter — s úgy számítom, hogy karácsonyra Fokváros közelében leszünk. — Mivel készül az ünnepre a hajó szakácsa? — Erőleves, gesztenyés sült pulyka, és sör lesz az ünnepi ebéd. A karácsonyfánk nem egészen igazi, de a bejgli az igen. És gondolataink odahaza járnak majd a gsaládi körben. De hát így van ez máskor is, amikor távol van az ember... — Gyerekek? — Kettő. Egy fiú, meg egy lány. — Mit jelent távol lenni az otthontól? — Ezt bizony nagyon nehéz szavakkal elmondani, megszokni pedig sohasem lehet. Ilyen ünnep előtti hangulatban mindig odahaza jár a tengerészek gondolata. Nehéz, nagyon nehéz. Nekünk is és az otthoniaknak is. — Mit jelent a messzi óceánon a haza fogalma? — Mindent. A családot, a barátokat, mindenkit, akit szeretünk, a várost; ahol élünk... Nagyon nehezeket kérdez... És az egész országot, ahová bizony elég ritkán mehet haza a tengerész, pedig már erre készül, erre gondol az elindulás pillanatában. Hajónk árbocán a nemzeti lobogóval szeli át az óceánt, s nekünk most az Ady jelenti a hazát, egy darabka úszó Magyarországot itt Afrika partjainál. Mikor jönnek haza? — Mennénk mi, akár azonnal is, de hát ilyen a tengerész- élet. Előreláthatóan január 20. felé érkezünk meg Japánlba, néhány napig rakodunk, aztán indulunk hazafelé. Haza! Tudja milyen messze van ez a japán partoktól? Harmincezer tengeri mérföldre. Nem hiszem, hogy március közepe előtt hazaérünk. Az pedig még nagyon soká lesz. — Búcsúzom, és köszönöm a válaszokat. Jó karácsonyt, jó egészséget, boldog új évet és szerencsés hajózást Ady — parancsnok és tengerészek. — Köszönjük. És azt is, hogy gondoltak ránk, hogy felkerestek az éterben. Mi is minden jót kívánunk Békéscsabának és Egernek, mindkét megyei lap olvasóinak és külön köszöntőm rég nem látott családomat: feleségemet, gyermekeimet, Zsoltot és Erikát... — Átadjuk... Márkusa László A karácsony előtti ünnepi hangulatban vízre szálltam, s örömmel jelenthetem: „bejártam” a mesiszi óceánt. Mégpedig vihar és tengeri betegség nélkül... A MAHART vezetői örömmel és nagy igyekezettel segítettek áthidalni a távolságokat. Sólyom Tibor, a MAHART Tengerhajózási Üzemigazgatóságának vezetője elmondta, hogy az emberek igencsak furcsán képzelik el a tengerészéletet: kalandokkal, romantikával, szeszgőzös csapszékekkel, a kikötőkben várakozó nőkkel, valahogy úgy, ahogyan Verne vagy leginkább Rejtő könyveiben olvasták, pedig a temgerészélet egyszerűen csak nehéz, sokféle ismeretet, pontosságot, kemény és felelősségteljes szolgálatot követelő hivatás. Persze szép hivatás, hiszen a tengerész előtt kitárulkozik a világ, a csodálatos tájak, a nyüzsgő kikötők, a messzi városok, de azok, akik taseassisssiSBQiSEsriieisasssssaiseaasaesaaisisifisansvfiinaDiBiciasií már többször megjárták a nagy vizet, rájönnek, hogy milyen sok látnivaló van a kikötői csapszékeken túl, bánit a városokban is: múzeumok, műemlékek, mozik, s maga a furcsán, a sokszínűén és az idegenül lüktető élet. — Milyen szerepe van a flottának hazánkban, amelynek tudvalevőleg nincs tengere? Az igeizgató az ablakhoz invitál: — Nincs tengerünk? Igaz, de nézzen körül itt, a csepeli szabadkikötőben összpontosul a közúti, a vasúti és a vízi szállítás. Ebből a kikötőből a Duna segítségével megnyílik az út ki a tengerekre, az óceánokra. Sőt, ha megépül a tervezett Duna—Rajna—Majna csatorna, akkor nyitva áll előttünk a világ valamennyi tengere, A magyar tengeri flottának egyébként óriási jelentősége van. Tizenhat tengerjáró hajónk évente 600 ezer tonna rakományt szállít, A kék Adrián A nyári turista népvándorlás időszakában a kóklő Adria a magyar és a jugoszláv nép találkozásainak egyik csodálatos színhelye. Évről évre mind több azoknak a magyar turistáknak a száma, akik megismerik a jugoszláv tengerpart csodálatos »épségét, történelmi városait, művészetét. S aimi talán még fontosabb, a jugoszláv nép vendégszeretetét, közvetlenségét; ez nem kevésbé vonzó, mint az olívzöld szigetekkel telitűzdelt Adriai tengerpart. E néhány kép sokakban bizonyára nagyszerű élményeket, s baráti gondolatokat idéz fel. Korcsula szigetének keleti szirtfokán várfallal s bástyákkal körütölelten áll hangulatteremtő, zegzugos utcáival a knidoszi görögök alapította tündérszép márvány városka: Korcsula s ennek közel 40 száza’ékia olyan áru, amelyet mi adtunk el vagy mi vásároltunk, — Milyen a magyar flotta híre, becsülete? —- Nem szeretném, ha dicsekvésnek venné, de az az igazság, hogy a magyar tengerészek kivívták a mintegy 150 külföldi partner legteljesebb elismerését. A flotta pontosan és időben teljesíti a szállításokat; tengerészeink műveltek, kulturáltak, megbízhatóak és tudják, hogy a távoli kikötőkében és a tengereken is Magyar- országot képviselik. Talán csak versben lehetne igazán kifejezni azt a különös hangulatot, amely megragadja az embert Budapesten a MAHART központjában, a rövid- hullámú rádió előtt, amikor az érkező jelek nyomán képzelete messzire repíti az idegen tájakra. Tenyérnyi szoba az egész, a zsúfolt belváros közepén, s lám elfér benne az egész világ. Egy-kót mozdulat, s máris sok ezernyi mérföldet utazhatunk a rövidhullámok hátán. Szis'zegós, zúgás, sípoló hangok jönnek valahonnét, nagyon messziről, káosz, holdbéli zörejek, aztán sípjelek, amelyekből én ugyan semmit nem értek, de nagyszerű „tolmácsom” van hozzá, a rádiós, Horváth Ferenc, aki már 15. esztendeje tartja kezében azt a láthatatlan szálat, ameljj összeköti a központot a hazától távoli kikötőkben h^rgonyzó vagy a mesz- szi vízi birodalmakban közlekedő magyar hajókkal. Jönnek, mennek a morzejelek. Az első magyar óceánjárót keressük, amely a messzi Japán felé tart. — Halló, Ady! Itt központ! Hol vagytok? — Itt Ady! Mi már leadtuk a jelentést. Mit akartok? Méltatlankodik a hajó rádiósa. — Békéscsabáról és Egerből keresnék .benneteket. Az újságHvár szigetén a róla elnevezett városka kikötőjében telelt egykor a velencei flotta. A város fölött a Spanyol erőd, a jobb oldali begyen & Fort Napóleon pedig a francia megszállást Idézi. Szép és sok mindent átélt váróé író a parancsnokkal szeretne beszélni, Riport készül a karácsonyi lapba. — A legrosszabbkor, most nem lehet. Nagy rumli van a hajón. Huszonöt mérföldre vagyunk az Egyenlítőtől, mindenki készül a szertartásra. Megszakad az összeköttetés, s a rádiós a térképen mutatja a 13 600 tonnás Ady óceán járó útvonalát. — December 6-án indult az észak-spanyolországi Santander- ból, s Afrika megkerülésével Yokohamába tart.-Délelőtt, amikor az utolsó jelentést adták, a 02.09 északi szélességi és a 13.22 nyugati hosszúsági foknál haladt a hajó... Két nap múlva' ismét sikerült felvenni a kapcsolatot az Ady- val, amelynek parancsnoka Jenéi Imre, aki békéscsabai és a Kodály utca 19-ben lakik. — Halló, Ady! Remélem most már ráértek? — Itt vagyok. Jenei Imre, az Ady óceánjáró parancsnoka. — Üdvözlet Békéscsabáról és Egerből. Kérem válaszoljon néhány kérdésre. — Én pedig a Csendes-óceánról küldöm az üdvözletei 40 tengerész nevében. Tessék, várom a kérdéseket. — Mikor és hol lépték át az Egyenlítőt? — Nem léptük, passzáltuk, mégpedig 16-án, hétfőn otthoni idő szerint 15.40-kor, az afrikai parttól 550 kilométerre. — Milyen volt a tenger és az idő? — Nyugodt, sima tengerünk volt, a meleg 23 fok, de 90 százalékos páratartalommal. — Hogyan lehet ezt kibírni? —■ Nehezen. De azért hozzászokik az ember. — Kiket avattak a hajón, és hogyan? — A rádiós feleségét, két matrózt és három gépészt. Magát a szertartást nehéz elmondani, hiszen annak hangulata, humora vad. Sőt, ha nincs nő a hajón — áki a férjét kísérte el — akkor még vaskosabb tréfát is megengednek maguknak a tengerészek. Nem mindennapi dolog ugyanis áthajózni az Egyenlítőn. Röviden elmondom* hogyan történt ez a keresztelő, a hangulatát pedig a fantáziájára bízom. — Rendben. — Néhány „öreg” tengerész fehér palástot ölt, a fedélzetmester volt Poseidon a tenger istene, segédei élén ő irányította a ceremóniát. Felvonultak a fedélzetre, maguk elé rendelték azokat, akik. először haladtak át az Egyenlítőn. Poseidon intelmekkel teli tréfás beszédet intézett hozzájuk, azután a férfiakat nagy korongecsettel beszappanozták, egy óriási fakéssel megborcitválták, majd kátránnyal varázsjeleket rajzoltak a testükre. Ezután jött az igazi próbatétel: egy szűk csövön át kellett bújniuk, még- inkább vergődniük, miközben hátulról botokkal biztatták, elölről pedig hideg zuhanyt sugárzó fecskendővel fogadták őket. Így jelképezve az életet, amely bizony sok megpróbáltatást tartogat & tengerész számára, áe
