Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

Két bocsánatkérés ! ■ ■ története Recepiek Málnás piskóta. (Mirelit gyű- 3 Tnölcsből is készíthető) 2 doboz S babapiskótát vásárolunk, meg- £ locsoljuk annyi tejjel, hogy ■ megpuhuljon, de ne ázzon el. 5 Hosszúkás tálra rakjuk a pis- £ kótákat, teszünk rá egy sor mái- 8 nát, majd újra piskótát és mái- 8 nát. A tetejére cukros tejszínha- 3 bot teszünk, néhány szem mái- £ nával díszítjük. Hidegen tálal- : juk. Csokoládés-tejszínes madártej. 8 Négy tojásfehérjét felverünk £ habnak és egy liter tejben evő- £ kanállal kiszaggatva kifőzzük, £ tálba szedjük. A tojássárgákat 12 8 dkg porcukorral elkeverjük, | hozzáadunk egy kávéskanál lisz- | tét és három kávéskanál finom 5 minőségű kakaót, felöntjük forró ; tejjel és folytonos keverés mel- 5 lett felforraljuk. Ha levettük a £ tűzről még egy-két percig to- £ vább keverjük. Ha kihűlt, tálba : öntjük, tetejére rakjuk a hab- : galuskákat, amelyeket tejszín- 5 habbal díszítünk. Habtorta 6 tojásfehérjét hab- ; bá verünk, hozzáadunk 60 dkg * porcukrot, 1/2 citrom levét, és : gőz fölött sűrű habbá verjük. 8 Zsírozott, lisztezett tepsibe kis : torta alakú formákra rakjuk, te- £ tejét meghintjük darabos dióval. 8 Nagyon lassú tűznél csak szárít- 3 suk, hogy 6zép fehér maradjon. I Tetejét tejszínhabbal díszítsük. ’ A vlrágablak a lakás elkülö­nített része, amely a növények nevelésére alkalmas. Lehet egy­szerű, úgy hogy csak egy áll­ványt teszünk az ablak mel­lé. A bonyolultabbaknál kü­lön fűtést, szellőzést és vilá­gítást építhetünk be. A virágab­lak megválasztása szempontjá­ból a legfontosabb a növény igé­nye és az, hogy szervesen kap­csolódjon a szoba belső teré­hez, mintegy összekösse a szabad természettel. Könnyű a helyze­tünk, ha a lakás már eleve így készült. Ellenkező esetben ma­gunknak kell kialakítanunk a növények életterét. Amit mindig figyelembe kell venni: a fény, amely nélkül nem létezhet élet, hiszen a fény szolgáltatja a növények életéhez az energiát. Különösen télen kell ehhez igazítanunk a hőmérsékle­tet és az öntözést. Ha van ele­gendő napsütés, akkor melegeb­ben tarthatjuk és öntöznünk kell a növényeinkét. Fényhiányban, melegben megnyúlnak, esetleg le­vélhullással kell számolnunk. Mibe helyezzük a növényeket? A növénykád a viráaablak legt fontosabb része. Méretei az ab­VALAHANYSZOR elkezdődik egy-egy tanév, mindig elgondolko­zom, mit adhat az elmúlt az új­nak? S mindig eszembe jutnak olyan történetek, amelyek meg­erősítenek pedagógiai munkám­ban, hogy lám érdemes...; A fentiek igazolására két ese­tet mesélek el hitelesen, szépítés nélkül. Hasonlóak minden kollé­gám prakszisában előfordulnak. Ragyogó délutáni napsütésben anöalog kutyája társaságában T. Zoli, az egyik tanítványom. A parkon át beteges, bicegő édes­anyjával, karonfogva vánszorog hazafelé R. Katalin, az egyik legkedvesebb pajtása, osztály­társa. Amint a sövényen át meg­pillantja őket Zoli, felderül az ábrázata, s néhány másodperc múlva máris harsogva köszönti: Szervusz Kati! Kati derűsen visszaköszön, s akkor Zoli kissé elhamarkodot­tan, tompított hangon azt kér­dezi tőle, hogy: — Mondd! Ki ez a vén spiné? A fiú ezután csak azt látta, hogy Kati arca elkomorult, te­kintetét a földre szegezte. Ér­deklődésére hiába várt feleletet. Elvörösödött. Nem azért, amit kérdezett, hanem azért, mert nem kapott választ. Érezte, hogy lakhoz igazodnak és minél mé­lyebb annál jobb. Ha a kád fá­ból készült, vonjuk be vasta­gabb vagy több rétegben fóliá­val. pbbe állítjuk a cserepeket és a köztük lévő űrt homokkal vagy tőzeggel töltjük ki. A növényeket harmonikus _ összhangban állítsuk össze. Le- s gyen keskeny, hosszú, felálló le. ; velű (pl. Sansevieria) és csün- £ gő növény is (pl. Scindapsus). • Ehhez nyújt segítséget a mellé- 8 kelt ábra. Hogyan ápoljuk a növényeket? £ A cseréppel együtt besüllyesz- 8 tett virágoknál elsősorban arra 8 ügyeljünk, hogy a tőzeg állan- j dóan nedves legyen. Ezen azt£ értjük, hogy ne álljon vízben, de £ nedves tapintású legyen, hogy jj alulról nedvesen tartsa a csere- 8 pékét. A cserepek talaját akkor 8 kell öntözni, amikor a felülete jj száradni kezd. Télen óvakodjunk 8 a túlzott táplálástól. Elegendő j egy-kétszer Wopil tápsóval ön- £ tözni. Ha nyáron hetente gondos, j kodtunk a tápanyagutánpótlás- 8 ról, akkor növényeink kellőkép- j pen felkészültek a télre. 8 Fodor Béla 5 valami nem stimmel. Egy dara- j big még állt tétován, kissé értet- £ lenül, aztán ő is továbbment. A £ két gyermek közötti baráti kap- * csolatban ezután merev köszönés 8 maradt. : Mindezekre a Katiéknál tett i őszi családlátogatásomon, majd a i Zolival való beszélgetésem során £ derült fény. Kati édesanyja a £ történtekért és a rajta esett sé- 8 relémért a tanuló példás meg- 8 büntetését kérte. A ZOLIVAL való őszinte be- : szélgetéseim során sikerült „fér- £ fiúi” kötelességére ráébreszte- * nem, kérve, hogy Kati édesany- 3 jától azonnal kérjen bocsánatot. 8 Gondterhelt arccal távozott, én 5 pedig szorongva vártam az is- * kola kapujában az én kis bará- £ tómat. Nem hiába. Nemsokára ■ dolgavégezetten állt ott előttem, 8 bár kissé még szégyenkezve. 8 Rögtön elő is adta Kati édes- £ anyjával való találkozását, be- ; szélgetését. Kati és Zoli között £ helyreállt a régi barátság. S álljon itt mindjárt a másik 8 bocsánatkérés története is. A parkosított új városrész jár- 5 dáján hosszan elnyúlt az ácsor- * gó, lemaradozókat váró, csende- sen beszélgető úttörők csoportja. 8 Egyszer csak hirtelen kiáltást 8 hallok. Hol van a tanárotok!? — £ kiabál valaki hangosan. — Majd £ én megmondom neki! —, lihegi 8 í felháborodástól kivörösödött 8 jj arccal egy középtermetű asszony. 8 8 — Tanár úr! Felháborító, mi- 8 S lyen szemtelenek ezek a gyere- £ • kék! — kel ki magából. 8 — Jó napot kívánok! — kö- 5 £ szöntöm csendesen, hogy fékez- ; 8 ni próbáljam indulatát. — Tessék 8 5 kérem! Mj a probléma? 8 — Ezek a büdös kölykök, kép- 8 S zelje csak el, mint mondtak ne- £ I kém! ? ' * — Széliében, hosszában eláll- 8 8 ták a járdát, ahogy jövök a kis- 8 8 lányommal. Szabad ? — mondom £ • nekik, egy kis utat kérve. Akkor £ 5 az a hosszú hajú, magas fiú ott a 8 5 sor elején azt mondja nekem: 8 8 „Nyanya, lépjen le az úttestre, 8 3 ott kényelmesen elfér!” Hát ilye- 8 8 nek a maga tanítványai. Kérem : I büntesse meg azt a fiút, aki így £ ■ merészelt velem beszélni. * AZ ESET hitelessége felől nem 8 8 volt kételyem. Már két-három 3 3 kislány mondogatta is M. Fe- 8 8 renc nyolcadik osztályos tanuló, £ £ a „tettes” nevét. A hosszú, pat- £ £ tanásos képű fiú hívásomra ott £ 8 is terem. 8 £ — Feri! — kérdeztem mégis jj 3 — ez az édesanya, aki előtted áll, £ 3 és aki a te édesanyád is lehetne, £ azt mondta, hogy te modortalan ; viselkedéseddel megbántottad. _£ M egfelel ez a valóságnak? — Igen, tanár úr, — felelte 8 szemlesütve a gyerekek gyűrű- 8 jében. — Szégyelld magad! — emel- 3 tem fel a hangomat. — Itt mind- 3 nyájunk előtt azonnal kérj bo- 5 csánatot, és tégy kötelező igére- £ tét arra, hogy ez soha többé nem £ ismétlődik meg. Valamennyien £ feszülten figyeltük Ferenc bo- £ csánatkérését. — Majd otthon £ még folytatása lesz a dolognak! • — bocsátottafn el a szégyenkező 3 fiút. Az édesanyától ismételten 3 szíves elnézést kértem. A LÁTOTTAKTÓL, hallottak- £ tói másodpercekig álltunk ott £ szótlanul a gyerekekkel. Egy bi- 3 zonyoe: Ferenchez aznap dél- 3 után senkinek nem volt egy sza- £ va sem. Ez a gondolatébresztő- £ nek szánt, két bocsánatkérés tör- £ ténete. Surányi Béla * Virágablak a lakásban Qc*,; Üttórö-rejtványpályázat Kisdobosok, úttörők, figyelem! Két akció nevét rejtettük el az alábbi rejtvényben Vízszintes: 1. Az egyik akció. 10. Oroszlán neve. II. Életet olt. 12. Büntetés jár érte! 14. 1051 ró­mai számmal. 16 ___apó, lengyel s zármazású tábornok a magyar szabadságharc idején. 18. Ellen­tétes kötőszó. 20. Kérdőíven szere­pelnek. 23. Kérdőszó. 24. Kapok-e levelet tőle. 26. Megtörtént dolog. 27. Tartó. 28. Győri. \..., labda­rúgócsapat. 30. Vigyáz rá. 31. Ha sokáig nincsen eső, akkor ez van. 32. 50 római számmal. 33. Hely­határozó szó. 34. Közterület. 35. 1 római számmal. 36. Nem ott. 37. LO. 39. Vissza: zúdít. 41. Ha­tározószó. 42. Hiba becézve. 44. Helyhatározó szó. 46. Ludolf-fé- le szám. 47. Pléd. 49. TR. 50. Szúr. 51. IDÁ. 53. Szúró fegyver. 54. Személynévmás. 56. Csomói; kibogoz. 58. A másik akció. Függőleges: 2. 49 római szám­mal. 3. Tagadószó. 4. Coca__, ü dítőital. 5. Építőanyag. 6. To­va. 7. Község megyénkben. 8. Szintén nem. 9. Ük. 13. Becé­zett iskola. 15. Nem oda. 16. Vessző. 17. Lapos. 19. A falevél­nek is van. 21. Fűszer névelővel. 22. Vissza: magot hint. 23. Éra. 25. Eledellel lát el. 27. Ilyen gya­korlat is van. 29. Folyó Romá­niában. 31. Vissza: szakít. 36. Kis Imre. 37. Kis ház. 38. Indí­téka. 40. Varr. 41. Az egyik szü­lő. 42. Hím. 43. IRI. 45. Kárt okoz. 47. Dió ........, a diót nyit­j uk fel vele. 48. Fogkrémmárka. 50. Cipő is készül belőle. 52. Nem mozdul. 53. Virág része. 54. 1100 római számmal. 55. Szintén. 57. Orosz helyeslés. Beküldendő a vízszintes 1 és 58. Beküldési határidő: novem bér 21., csütörtök: Cím: Békés megyei Népújság, 5601 Békéscsa­ba, postafiók Hl. A borítékra ír­juk rá, hogy rejtvénypályázat, valamint a beküldő nevét, pontos címét, úttörőcsapatának számát, nevét, címét. Kollektív megfej­tés esetén az őrs, raj, szakkör, napközis csoport nevét, címét írjátok még rá, hogy egyéni vagy kollektív rejtvény. Jó szórakozást kíván a Békés megyei Úttörő Elnökség. Múlt heti rejtvénypályázatun­kon egy-egy könyvet nyert: Bá­tort Ferenc, Mezőberény; Cser­ven István, Orosháza; Gyulavári Attila, Mezőgyán; Hankó Jenő. Sarkad; Juhász Márta, Békéscsa­ba; Kokavecz Ildikó, Gádoros. Molnár Katalin, Körösújfalu; Nagy Mária, Sarkad; Oláh Ist­ván, Bucsa; Ombódi Erzsébet, Körösladány; Rajki Tóth Diána' Sarkadkeresztúr; Sipos Katalin, Ecsegfalva; Szaszák Erzsébet, Bé­késcsaba; Veres Katalin, Gyoma, Varga Magdolna, Békéscsaba Egy társasjátékot nyert: 2452, sz. Kulich Gyula Úttörőcsapat, Olimpia raj, Fecske őrs, Mező- kovácsháza. A nyereményeket postán küld­jük ki. A csend órái Minden embernek, gyermek­nek, fiatalnak, középkorúnak és idősebbnek egyaránt szüksége van a magányra, a csend óráira. Szükségünk van egy zugra ott­honunkban, ahol kedves tárgya­ink között megpihenhetünk, megnyugszunk. A ma embere jóformán ébredéstől elalvásig „üzemben” tartja figyelmét és idegrendszerét. Hogyan lehet eb­ből a körforgásból kikapcsolód­ni? Egyszerű a felelet: üljünk be legkényelmesebb karosszékünk­be, a legmeghittebb sarokba, és olvassunk. Egy könyv, vers, regény, egy jó novella végigolvasása és át­élése tulajdonképpen egyszerre nyújt kikapcsolódást és szellemi felfrissülést, gyarapodást. Valamennyien láttunk már ol­vasó gyermeket, kamaszlányt, kamaszfiút. Gyönyörködtünk te­kintetükben, azon a rácsodálko­zó révületen, ahogyan olvasmá­nyukba belefeledkeznek? Mi tör­ténik ilyenkor velük és minden könyvszerető emberrel? Nem más, minthogy megszabadulnak saját belső feszültségeiktől, azo­nosulva mások sorsával, akarat lanul is végiggondolják, vajon mit tettek volna ők könyvük hő­sének helyében. Amerikában „olvasó kórháza­kat” szerveznek olyan kamaszok számára, akik a gyermekkori túlzott tévénézés miatt „elfelej­tettek” értelmesen beszélni és nehezen olvasnak.... Mi még szerencsére nem tartunk itt; az olvasás, a könyv még kísérője és megszépítője életünknek. Ha az ember megéhezik, gyom­ra, egész szervezete jelzi a hi­ányt: ételt, italt követel magá­nak. Az idegfáradtság, a fásult­ság nem mutatkozik meg ilyen kézzelfoghatóan. Többnyire csak annyit érzünk, hogy kedvünk, erőnk, mosolyunk a dolgaink te­vésére nem a régi. Gondoljunk ilyenkor a könyvre, az olvasás felemelő és megújító óráira és teremtsünk magunknak időt és alkalmat erre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom