Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
t T ® /\ * R *K « c?L aaaaaaaaaaaaa—mmmmmmmmmmmmrnmm m ■ • • ( Jtiecih ecm mambót Nehéz eset — Négylevelű lóherét találtam! Azóta szerencsés vagyok. — És miből vetted eszre, hogy szerencsés vagy? Szöveg nélkül — Még találtam három négylevelű lóherét! * * * — Nem tudom mit csináljak; amikor beszélek, a szomszéd hallgatózik az ajtómon. — Párnázd ki az ajtót! — Akkor meg én nem tudnék hallgatózni! * * • — Mikor halt meg a férjed? — Három nappal az esküvő után. — Nem szenvedett soká szegény..., • ♦ * — Igazgató elvtárs, panaszt kell tennem: az ön helyettese megcsókolt. — Csak nem kívánja, hogy mindent magam végezzek! * • * — Képzeld, férjecském, olvastam, hogy vannak olyan törzsek, ahol a férjek eladják feleségeiket. Te meg tudnád ezt tenni? — Aligha, mert nem vennének meg, de odaadnálak én téged ingyen is! • *.* Bíró: ön este 23 órakor betört az ékszerészhez. Miért ment vissza másnap este, ugyanabban az időben a helyiségbe? Vádlott: Az ajtóra ki volt írva: Látogasson el hozzánk máskor is. * * » — Legalább nem kell annyit fésülködnünk — mondja az optimista kopasz. — Igen, de több helyen kell mosakodnunk — válaszolja a pesszimista kopasz. * * * — Hogyan teheti az asszony milliomossá a férjét? — Ha a férj előbb milliárdos volt! * • • — Az én Markóm rá sem néz más nőre. — Olyan biztos vagy ebben? — Igen, mert Markó bolondul értem! — Vigyázz, a bolondoknak is vannak világos pillanataik! * * * — Mibe került ez a szép cipő? — Száz koronába. — Az lehetetlen! Ilyen olcsó? — Nem éppen. A boltban sokkal drágább, de ez itt másod- lábról van ___ « » * — Mit gondolsz, barátom, mi a legdrágább a világon? — A legdrágább a világon egy férj számára az a.z áldozat, amit a felesége hoz érte! : Mama: Ivánka, menj a kony- j hába, hozd be a fakanalat, hogy : jól kiporoljam a hátsó feledet! : Ivánka: Már itt is önkiszol- ■ gálás van?! * * • * : — Drágám, mikor láthatlak? : — kérdi a pénztárosnőt a vőle- : génye. — Nem tudom, holnap ellen- ■ őrzést kapunk. * * * — Lányom, ez nem járja! : Mindennap más katona jár hoz- ; zád! Nem tudnál végre válasz- ; tani közülük? — Megtenném, ha lehetne. De 5 sajnos, egy sincs közöttük, aki l mindennap kapna kimenőt.... ■ * * * ■ — Miért tördeled folyton a ke- : zedet? — Megszoktam. Az utóbbi idő- • ben több futballmérkőzést vé- ! igignézteim. * * * — Fiacskám, már tízszer hív- ■ lak és te nem jössz. Ml lesz be- • lőled, ha nagy leszel.... — Pincér! Két barátnő beszélget:. — Hogy töltötted a szabad- ■ Ságodat? : — Nagyszerűen. Az üdülő szép, ■ a tó vize kellemes, akadtak jó- j képű férfiak és két nő is volt, C aki többet nyomott a mérlegen, ■ mint én! ; • * * Orvosi rendelőben: ; — Ezzel a kenőccsel dörzsölje : be a térdét naponta háromszor. 5 — Étkezés előtt vagy vitán? ; * * * Egy új üzletre kiteszik a táb- I lát: ..Minden tfO fontba kerül” : Belép egy skót, és sorra járja a * pultokat. — Mit keres, uram? • — Mondja, hol árulják a te- : levízlót? ««Minimi: rédinek, egyko- I -Ám ri iskolatár- * Jw —• samnak csodá- v latos emlékezőtehetsége volt. Valóságos memória-zseni. Visz- szaemlékezett a legjelentéktelenebb esetekre és emlékezete soha nem hagyta cserben. Már az iskolában rengeteg hasznát vette csodával határos memóriájának. Nem kellett tanulnia, egyszeri olvasás után a latip. szótár egész oldalait ismételte el, gondolkozás nélkül. S mivel a tanulást „kiküszöbölte”. könyvekre sem volt szüksége, az értük kapott pénzt hasznos dolgokra: cigarettára, parittyára fordíthatta. Frédi volt az osztály legjobb tanulója. Jelesen érett, s egy vállalathoz került, ahol — különösen az igazgatót — valósággal elkápráztatta memóriájával. Hamarosan az igazgató személyi titkára lett, * ettől kezdve háromszor olyan gyorsan ment a személyi ügyek intézése, mint Giziké, a gép- írónő idejében. Nem kellett az akták között turkálni, fejből vágta, ki, mikor, milyen ügyben járt a vállalatnál, s az ügy milyen iktató- számon fut. Csak éppen feketekávét nem szolgált fel és nem megette magát az ügyfelek előtt, mint Giziké. Ritka emlékezőtehetségéről tett tanúságot azzal is, hogy fejében volt az egesz magyar menetrend. Pontosan tudta, hogy például hány órakor kell felülni a vonatra, hogy este 7-re Zalakisszántódra megérkezzen. Nem emlékszem arra. hogy Frédi nem emlékezett volna valamire. Fél éve aztán az történt, hogy ez a ragyogó memáriájú barátom bizalmasan így fordult hozzám: — Kérlek, ne vedd rossz néven, meg vagyok szorulva: adj kölcsön háromszáz forintot. Természetesen a zsebembe nyúltam és nyomban kinyálaztam neki három pirosat. Édes mindegy — gondoltam —, hogy az én zsebemben van-e a pénz vagy az övében. Úgysem költőm el. Az idő pedig telt. Rohant. Pár hónap múlva célzásokat tettem a kölcsönre vonatkozóan, de Frédi ártatlanul nézett rám: nem értett belőle semmit. Megdöbbentem. Lehetséges volna? Ez a tökéletes memóriája Frédi nem emlékezne a kölcsönre? Tegnap aztán újra felemlítettem neki, amire a szemembe nézett és fahangon ennyit mondott: — Femek kirándulásra alkalmas időnk van ma! — Nem addig az! — vágtam vissza. — Az a háromszáz forint, amit fél éve kölcsönadtam neked, most már kell. Nem várhatok tovább. Remélem, emlékszel rá, hogy tartozol? Azt vártam, hogy zu vartan dadogni fog, bocsánatot kér feledé- kenységéért és átnyújtja a tartozását. Ehelyett gúnyosan felkacagott: — Látod, ez vagy te! — mondta. Ilyen memóriád van neked. Hát — Kövesse azt a kocsit feltűnés nélkül Ő már megoldotta Párizsban közvéleménykutatás keretében igyekeztek választ kapni arra a kérdésre, mi a véleménye a ‘ házasfeleknek a külön hálószobáról. Tévedésből egy 72 éves nőtlen öregurat is megkérdeztek. „Én már évek óta bevezettem a külön hálószoba gyakorlatát — válaszolt az idős agglegény —, egyik szobában alszom én, a másikban a protézisem.” A szokás hatalma Egy Oregon állambeli tévénéző a következő levéllel fordult az egyik tévéadóhoz: „Esti műsoraikért rendkívül hálás vagyok. Évek hosszú során, át annyira hozzászoktam a krimik és westarnfümefc lövöldözéséhez és ordításához, hogy a megszokottá vált zaj időszakos kiesése esetén képtelen vagyok elaludni. Az ég szerelmére, az esti műsor legyen továbbra is olyan lármás, mint eddig. Hálás tisztelőjük, Frederic Burke.” nem emlékszel, hogy : holnapután lesz három • hete, délután fél négy- • kor összetalálkoztunk a s Bumbedlm utcának • 47-es számú háza előtt, • az úttesten éppen sörös- • Ládákkal megrakott gép- jj Különös vadászai Kölcsönt nem adok kocsi por zott el, rend- : száma LX—76—08, a ; vezetője pörge bajusza ; ítí-cs férfi, a túlolda- ; Ion ri-dig kint állt a borbélyműhely előtt az i a csinos kozmetikus : lányka, és én belső zse- : bembe nyúltam, s nagy ; hálával átadtam neked S a kölcsönt? Pontosan ; két százast, három hú- * szast és négy tízest! : Hát nem emlékszel, édes : barátom? Erre a Jejbevágóan • pontos adathalmazra j nem lehetett nemet l mondani. ■ Mindenesetre ezen- • fái még a legnagyobb I emlékezőtehetséggel l megáldott embernek : sem adok kölcsönt. m Dénes Géza " üiüíiii ALFÖLDI KÖZMŰ- ÉS.MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT 22. SZ. ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE felvételre keres: / mélyépitőipari gyakorlattal rendelkező technikus művezetőkéi, szakipari gyakorlattal rendelkező művezetőt, területi főgépészt, viz- és központifűtés-szerelő, ács, vb-szerelö szakmunkásokat, kubikos- és beionozébrigádokat, raktárvezetőt szeghalmi, és gyulai nagyberuházásokra. Bérezés megegyezés szerint. Személyszállítást biztosítunk. Jelentkezni leh “t mindennap 7—8 óra között az építésvezetőnél, Békéscsaba, Temető sor 3. sz. 353566-
