Békés Megyei Népújság, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

Munkában a házi szociális gondozónők Hogy elégedettek legyenek a vendégek A BUSZMEGÁLLÓTÓL még | jó darabon kell gyalogolni Bé­késcsaba egyik tanyájához. A földeken. A szabadon végig­nyargaló szél élesen csapja ar­cunkba a hideg esőcseppeket A víztócsákat nagy lépésekben kikerülve is, néha megcsúszunk a latyakos úton, aztán óvatosan lépegetünk tovább. A szomszédok, hallva a sár cuppogását. kíváncsian kiles­nek. Lipták P. Jánosné házi szociális gondozónőt már a há­zából előbújó kutya is jól is­meri, mert farkcsóválva figyeli, amint kopogtat az ajtón, aztán az ablak becsukódott spalettá- ján. — Biztos lepihent — veti oda a szomszédasszony. — Csak tes­sek kopogtatni! — Remélem nincs valami baj... — szólal meg halkan Trimmel Kálmánná vezető gon­dozónő. Ó ellenőrizni jár az idős emberekhez. s ha kell. se­gít a gondozónők munkájában. Az ajtó lassan nyílik, ősz hajú asszony les ki a résen, aztán látva, kik érkeztek, öröm­mel betessékel bennünket. A kis előszoba vagy inkább kony­ha huzatos. A zord őszi szél befúj az ablak résein. Az ajtó előtt vastag takaró állja útját, ott megtorpan, s visszafordul. A SZOP.A, ahova az idős asz- szony invitálja vendégeit, ba­rátságosan meleg. A kályha fö­lött törülköző, • zsebkendő szá­rad. A sarokban ágy áll, pár­nákkal; puhára bélelve. Mel­lette éjjeliszekrény, rajta orvos­ságok, egy kancsó víz és po­harak. — Rég láttam Edit nénit, hogy van? — kérdezi Trimmel- né az idős asszonyt, aki két botjára támaszkodva ül a szék­re. — Most már egész rendbe­jöttem. A műtét óta csak a jobb lábam rakoncátlankodik néha. A fiatal gondozónő, Marika, a konyhában serénykedik. Mo­sogat, eltorölget, felsöpör, ott­honosan mozog a kis helyiség­ben, aztán a szobában tesz a tűz te, és leül ö is az asztal­hoz. Edit néni éppen kórházi élményeit meséli. Nevet, ma­gyaráz. a szeme csillog az örömtől, hogy megint itt van­nak, törődnek vele. Egyedülálló asszony. A mű­tét után sokat kell feküdnie. Kétnaponként felkeresik a házi szociális gondozónők, s elvég­zik a ház körüli teendőket. Főz­nek, bevásárolnak, gyógyszert íratnak. Munka közben elbe­szélgetnek az idős asszon-yal. Néha felkeresi a forgácsoló- szerszámgyár Radnóti brigádja. Tavaly ők szóltak a városi ta­nács szociálpolitikai osztályán, hogy milyen nehéz körülmé­nyek közt él Edit néni.. ä Amikor búcsúzunk, óvatos léptekkel kikísér bennünket Nekivágunk a sáros útnak visz- szafelé, a városba. MÁSODIK űticélunk a Gyóni Géza utca 10. A nagy kertben szépen gondozott virágágy, öt család él a régi házban. Az egyik bejárat mellett a fedett folyosón kiteregetett hófehér pelenkákat próbál lecibálni a szél. Egy szürke kis ajtón át be­lépünk az apró kamrába. Egy idős bácsi lakik az alig három­szor kétméteres helyiségben. A fal mintája szinte felismerhe- tetlen a piszoktól. A padló is fekete a sok éve lerakódott portól. A szoba egyik sarkában az apró vaskályhában éppen kialudni készül a tűz. Marika, a fiatalabb gondozónő megpró­bálja feléleszteni, aztán egy zsákban szenet talál, s azt is tesz a fellobogó lángra. A kály­hával szemben frissen lesikált konyhaszekrény, ezt már a gon­dozónők mosták is néhány napja. Mindennapos vendégek most, hiszen a múlt héten tudták meg. hogy itt egy ember él ilyen körülmények között. A pici ablakon Eilig jön fény a szobába, az üvegek olyan pisz­kosak, hogy nem lehet kilátni a kertbe. A mennyezetről csu­pasz körte szórja gyér sugarait a kis szobára és a vetetlen ágy­ra. A kályha füstöl, ha kinyit­ják az ajtót. András bácsi most ér haza. Kopott ruhája vizes a még sze­merkélő esőtől. Halkan, mogor­ván köszön, aztán a hóna alatt szorongatott csomagra mutat. — Vettem egy könyökcsövet, mert a régi rossz. — Tettünk a tűzre,, már majdnem kialudt. — Köszönöm — válaszol kur­tán az öreg. Két ipari tanuló fiú érkezik. Maltert hoztak. Vállalták, hogy betömik a falon tátongó repe­déseket. András bácsi egyedül él eb­ben a környezetben, ám az ud­var valamennyi lakója láthatta őt, de nem szóltak senkinek, hogy segítséget kapjon. Most rendezik a körülményeit. Kály­hája, ágya nem volt. mindket­tőt kapott. Gondozásba vették, s bármennyire mogorván fo­gadja a hirtelen törődést, a ke­zében görcsösen szorongatott cső, amelyet az újonnan kapott kályhához vett, mindennél töb­bet elárul. *** A HÁZI szociális gondozást 1968-ban vezették be megyénk­ben kísérleti jelleggel. Akkor összesen négy hivatásos gondo­zónő dolgozott ebben a sok megértést, türelmet igénylő munkakörben. A házi szociális gondozónők keresete kevés, a munkájúk rengeteg, Békéscsabán jelenleg 13 idős emberről gondoskod­nak, sokszor a vasárnapjaikat, ünnepeiket is feláldozva. Trim­mel Kálmánná hat éve dolgozik itt:. — Még egy éve sem végez­tem ezt a munkát, amikor egy esemény eldöntötte, hogy itt maradok. Anyák napjára cso­magokat készítettem a házi szo­ciális gondozottaknak. A Tre- fort utca végén lakott egy idős néni, őt is köszöntöttük. Ami­kor elmondtam a mondókámat, meglepve nézett rám. Anyák napja? Az mi? — kérdezte. Ezt sohasem felejtem el. Az­óta célom, hogy segítsek ezeken az egyedülálló, idős embere­ken. Ki ne ismerné Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja és az Irányi utca sarkán levő, a Ven­déglátóipari Vállalat 40-es szá­mú büféjét? Nagyon sokan meg­fordulnak itt helybeliek, vidé­kiek egyaránt. Az egység mai formájában 1971 óta üzemel, amely szinte egyedülálló a me­gyében. Hiszen kávé, hűsítő és palackozott italok, sütemények, egytálételek és hidegkonyhai készítmények mellett alapvető élelmiszereket is árulnak. Az eladókkal nap mint nap talál­kozunk. mégsem ismerjük őket igazán. Most pillantsunk be a pultok mögé, a konyhába, váltsunk szót velük életükről, gondjaikról, vágyaikról. MINDENKI MINDENKIÉRT Palkás János, az üzlet veze­tője fiatal ember. Vele járjuk az egységet, s ami azonnal fel­tűnik, mindenütt nők És sok a fiatel. Többségük asszony, gyermekük, családjuk van. Csa­ládosán még két műszakban sem könnyű dolgozni. A mun- kaidŐLbeosztásokat úgy kell el­készíteni, hogy az ne okozzon gondot se az Eisszonyoknak. se a vállalatnak. Mondja is az üz­letvezető: bizony, ha nem len­ne ilyen jó az összetartás, a megértés, egyszóval a minden­ki mindenkiért hangulat, sok­kal nehezebb lenne az ő dolga is. Mindkét műszaknak van egy szocialista brigádja, a Béke és az Egyetértés. Ez a két brigád a meghatározó, a megtartó erő. László Sándomé. az üzletve­zető helyettese 1963 óta vezető­je az Egyetértés brigádnak, A legnagyobb eredményt 1972— 73-‘ban érték el. amikor kétszer egymás után elnyerték az ezüst- koszorús jelvényt és tavaly tu­lajdonosai lettek a Kiváló Bolt megtisztelő címnek is. Jelenleg az egyik legnagyobb feladatuk a kongresszusi versenyben való helytállás.- Néhány kiragadott pont a két brigád közös válla­lásaiból. A tavalyi évhez ké­pest hét százalékkal növelik a forgalmat, politikai oktatáson, szakmai továbbképzésen vesz­nek részt, rendszeresen szervezz nek színház-, mozi", múzeumlá­togatásokat. kirándulásokat. A Viharsarok Halászati Szö­vetkezet Gyomán halfeldolgozó üzemet létesített, amelyben kö­rösi halakból — busából, amur­ból, pontyból, süllőből és har­csából — halszelettel konyha­kész halászlé alapanyagot ké-1 szít majd. Az avatóünnepséget Emelik a kiszolgálás színvona­lát. Társadalmi munkában el-, végzik a nagytakarítást. És most nézzük, miként sike­rül ezeket megvalósítani ? politizálunk is Gazsó György 40 éve élel­miszer-eladó. Nagy tapasztala­tokkal rendelkezik és van össze, hasonlítás! alapja is. — Volt olyan időszak, amikor 400 ezer forintot forgalmaztunk havonta. Ma már elérjük az egymillió 300 ezret. A tavalyi évben alig több, mint nyolcmil­lió. az idén a háromnegyedévi adatok alapján 10 millió forint a forgalmunk, azt hiszem a kongresszusi vállalást sikerült teljesíteni. Panaszkönyv? Ne­kem még sohasem volt bejegy­zésem. De hát mit .akarnak a vevők? Azt, hogy kevesebb be­gyen a panasz, gyorsabb a ki­szolgálás. Hát mi nem ezt akar­juk? — Tizenhárom éve dolgozom itt és 10 éve vagyok a Béke bri­gád vezetője, mondja Kolarovsz- ki Györgyné, a cukrászrészleg eladója. — Szeretek itt lenni. Vannak ' törzsvevőim. Ha be­lépnek az ajtón, már csomago­lom nekik a süteményt, tudom, hogy ki mit szeret. A brigád? Nézze, tucatnyi tettrekész fi­atal vesz körül bennünket. Vi­tatkozunk. tájékozódunk és po­litizálunk is. Pártoktatáson mindannyian részt veszünk, fi­gyelemmel kísérjük a napi ese­ményeket, a rádió, a tűvé és a sajtó útján. A gazdaasszony. Nosza Lajoß- né jövő júniusban megy nyug­díjba. Mozgása, temperamentu­ma azonban fiatalos. 22 év óta dolgozik a szakmában, ebből 15- öt itt a büfében. — 3VIi a gazdaasszony felada­ta? — A nyersanyag, beszerzése, annak kimérése, elosztása, az ellenőrzés. És természetesen a választék kialakítása. — Mtennyi a fizetése? — Átlagosan 2500. — ßzereti a fiatalokat? — Nemhogy szeretem, rajom­kedden, november 19-én dél­előtt tartják. Az új üzemben terv szerint évente 50 vagon halat dolgoz­nak fel. Az új termék nagy­részt Budapestre kerül, de vár­ható exportmegrendelés is. gok értük. Kirándulásra, üzem- látogatásokra. ha csak tehetem, elkísérem őket. Micsoda bulikat rendezünk?... őszintén mon­dom, nagyon sajnálom itt­hagyni őket. csak'hát otthon vár a négy kisunokám. EZUTÄN SE LEGYEN MÁSKÉNT Csendes Ferencné két éve dol_ gozik itt. De már több. mint nyolc éve van a vállalatnál. Fel­szolgáló a szakmája. Van egy hároméves kislánya, miatta vá­lasztotta ezt a munkahelyet, így nem kell éjszakáznia. — Ha kevesebbet is keresek, nem vágyok el innen. A mun­kám? Szeretem. Igaz, söpörni, porolni, felmosni is szoktunk, mert bizony csak egy takarító­nőnk van, Janyik Klára, míg a fiatal­asszonnyal beszélgetünk szótla­nul figyel Időnként finoman el­mosolyodik. 20 éves. Tavaly szabadult fel, mint vendéglátó- ipari eladó. — Elégedett az itteni munka­körével? — Igen. És a kollégákkal is elégedett vagyok. Hiszen tudja, brigádban dolgozunk. Az arany _ koszorúért küzdünk. Együtt me­gyünk moziba, színházba, s né­hány igen kellemes kirándulá­son voltunk, Hajdúszoboszlón. Mártélyon, Debrecenben, Gyu­lán. Egyébként KlSZ-bizalmi vagyok. Jövőre azt hiszem be­iratkozom a vendéglátóipari szakiközépiskolába. — Van-e valamilyen különle­ges kívánsága az élettől? — Eddig minden úgy történt, ahogyan elképzeltem. — Az a kívánságom, ezután se legyen másképp, KETTŐSEAZ DUPLA Kávéillat. ízlésesen elrende­zett márkás italok, cigaretták. A presszós kislány, Almási Esz­ter 25 éves. Amikor a vállalat­hoz került, nem volt szakmája, itt tanulta ki. munka mellett. Eladó képesítése van. 290 dup­lát főz egy műszak alatt. Szája szegletén kedves mosoly bujkál. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó feketét főzzön? — Becsület — válaszolja la- konikus rövidséggel. — Ha ugyanis valaki előírás szerint megfelelően, adagolja a nyers­anyagot, az jó kávét főz. — Mi a véleménye a vendé­gekről? Rövid szünet, gondolatait tö­mör mondatokban formálja meg. — Nincs türelmük az embe­reknek sorban állni. — Célja? — Nem szívesen beszélek er­ről. mondja halkan. — Nem szere­tek csalódni. Mert előfordulhat, hogy mégsem sikerül vala­mi. Elképzeléseiről tehál nem akar beszélni Almási Eszter. De sza­vaiból érezni lehet, hogy életét a munka és a tanulás egységé­re építi Meddig, és milyen mélységig? Az évek majd vá­laszt adnak rá. » * * A büféhez tartozik a valami­kor reprezentatív helynek szá­mító poharazó. amely az évek folyamán kocsmává vált. Az itt dolgozók is szocialista brigád­tagok. Éppen ezért ió lenne, ha a tisztaságért, kulturáltságért — a vállalat segítségével — vala­mivel többet tennének és akkor ez az egység sem rontaná az egyébként jól dolgozó kollektí­va szép eredményeit. Seres Sándor JfAWJKIftSS’0 1974, NOVEMBER 17. Nagy Ágnes AZ OROSHÁZI MALOM ' felvételre keres: férfi segédmunka sokat% portásokat és 1 fő műszerészt 340419 A BÉKÉSCSABAI MÁV ALI X) MAS FŐNÖKSÉG 18 ÉVTŐL 35 EVES KORIG FÉRFIMUNKASOKAT KOCSIRENDEZŐI, VÁLTÓŐR!, VONATFEKEZOI, VONATVEZETOl ES JEGY VIZSGA LÓI MUNKAKÖRÖKBE; 18 ÉVTŐL 25 EVES KORIG érettségizett és 8 általános iskolai végzettség ­NÖDOLG OZ0KAT JEGY VIZSGÁLÓI MUNKAKÖRBE. Kedvezményes kül- és belföldi ntazast, valamint egyen­ruhát biztosítunk. 1975. január 1 -töl 44 órás munkahét kerül bevezetésre. Kereseti lehetőség: megegyezés szerint. Jelentkezés: Békéscsaba, MAV-állomásfőnökségnél. a személyzeti és munkaügyi osztályon. Halfeldolgozó üzem létesült Gyomán

Next

/
Oldalképek
Tartalom