Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

Földmunkások nagy örege Születésnapi beszélgetés Hunya Istvánnal Hét alföldi megye nagyközségi KISZ-titkárai tanácskoznak Békéscsabán Hunya István, a MEDOSZ el- | nöke 80 éves. De mindennap ott találni a MEDOSZ-ban, fá- j radhatadánul .dolgozik, előadó- j sokat tart. maga is tanul, olvas, el;'ár a munkásakadémiára. Ott van az egyetemi tanévnyitókon, *•-. .folyamok búcsúztatóján, s ha ráér — könyvet ír. Régi írá- ! sai , cikkeit, visszaemlékezéseit ; rendezi. — Nem sajtó alá. Azt; mondja, magától még soha nem j jelentkezett kiadóknál. Ha fel- keresik, kérik — szívesen adja i közre emlékeit, harcban eltöl-1 tött sok .évtized tapasztalatait. — A gondolatok olyan kincsek, i ame. yek nagyon különböznek a J páncélszekrényben őrizhető kin­csektől. Mert tapasztalatból, sa- | ját magából minél többet ad az ember, annál több marad neki. Minél több társával osztja meg, annál gazdagabb lesz maga is. — Akkor Ön nagyon gazdag lehet! — Tanítottam, sok mindenről elmondtam a véleményem, most is. fiatalon is. Előadást tartot­tam egy kórházban — a hallga­tók csupa diplomás orvosok, ápolók. Azt mondja a párttitkár — Hunya elvtárs ezek az em­berek olyan elfoglaltak, még sose hallgattak senkit tizenöt percnél tovább. No, majd meg­látjuk. S másfél óra múltán alig akartak elengedni a szó­noki emelvényről. — És hajdanán? — Ahogy megismerkedtem a forradalom, a marxizmus esz­méivel, sokat beszéltem róla a társaimnak is. Egyszerű paraszt- embereknek, az elvtársaimnak. Magam is agrárproletár család­ból származom. Békés megyé­ből, Endrődről. Voltam kondás és béres. Szinte még gyerek vol­tam, amikor besoroztak kato­nának, vittek a frontra, orosz fogságba estem. Cári uraságok birtokain dolgoztam — amikor jött a hír a forradalomról. Egy szökött orosz katona beszélt a készülő eseményekről. Feléb­resztette bennem a gondolatot, hogy az én helyzetem is olyan, mint az orosz parasztoké. No­vemberben a vörösgárdisták kö­zé álltam. — 1918-ban. aműcar hazajöt­tem, elmondtam a parasztok­nak, mi történt Oroszországban, hogy osztottak földet. És sokad- magammal álltam a Vörös Had­seregbe a Tanácsköztársaság idején. Később egyre szorosabb lett a kapcsolatom az illegális hawnuniista szervezetté!, , _ Lővy Sándor, Vági István, Mózes Viktor, Rostás István, Pál Sándor voltak a barátai, munkatársai. S nem maradt el a megtorlás. Röplapok terjesz­téséért, megfogalmazásáért, az eszme teljesítéséért letartózta­tás, csendőri felügyelet, vasra verés, börtön járt. Körözték az országban, el kellett hagynia szülőfaluját, a fővárost, majd az országot is. Kalandregénybe illő, ahogy a beteg, megkínzott, börtönviselt ember eljutott Bécsbe, Berlinbe, s végül moszkvai emigrációba. — Itt a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalomban dolgoztam. Írogattam. 1934-ben Moszkvá­ban Kubikosok címmel kiadtak egy könyvem. (1947-ben és 50- ben Magyarországon is megje­lent a mű.) — 1945 elején hazajöttem — itt is rengeteg munka várt. Má­jusban megalakult a Földmun­kások és Kisbirtokosok Orszá­gos Szövetsége, a FÉKQSZ. Az alakuló kongresszuson úgy ha- > tároztak, hetilapot kell kiadni, s hogy én szerkesszem a lapot. Elvállaltam; 1948 decemberéig másodmagammal írtuk, szer­kesztettük, vezettük a levele­zést. Sok dokumentumot őriz. Nem hivalkodóan, csendben, az író­asztalfiókban. Ha a történészek, a korszak kutatói, újságírók vagy az úttörők kérik, szívesen leírja, elmondja a történelmet, melynek formáló részese volt. Őrzi levelezéseinek másolatát, amerikai, francia, csehszlovák lapokban megjelent cikkeit. Irt színdarabot Sallai és Fürst tra­gédiájáról, megírta élete törté­netét — a gyerekkorát, a for­radalom előtti oroszországi éve­it, a magyarországi szervezke­dést, az emigrációban töltött időszakot. — Itt lapul a fiókban, talán jönnek majd egyszer, akik úgy gondolják, érdekes lehet. Néhány nap múlva megjele­nik egy könyve. Az 1920-tól 1932-ig terjedő időszakot öleli fel. A könyv címéül azt válasz­totta: Emelt fővel... Találó a cím. Az emberről, Hunya Ist­vánról szólván, aki emelt fő­vel vallotta, s vallja mindig elveit;.. Az illegalitás éveiben, itthon, külföldön, vagy 1956- ban, amikor az elsők között fo­gott fegyvert az ellenforradal­márok ellen, amikor szavakkal küzd, s egész életével ad tisz­teletre méltó, követendő példát. Kádár Márta Békéscsabán, az MSZMP szék­házában hétfőn kezdődött Bács, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs és Szolnok me­gye nagyközségi KISZ-bizottsá­gai titkárainak kétnapos tanács­kozása, ahol az ifjúsági vezetők kicserélték tapasztalataikat az időszerű KISZ-munkákród. A tanácskozást Fazekas Imre, az MSZMP Békés megyei Bi­zottság párt- és tomegiszervezeti osztályának helyettes vezetője nyitotta meg, majd Poden Gyula, az MSZMP KB területi gazda­ságfejlesztési osztályának, mun­katársa tartott bevezető előadást „Az alföldi terület gazdaságfej­lesztésének hatása a nagyközsé­gekre’1 címmel. Ezt követően a nagyközségi KISZ-bizottságok tevékenységé­ről és a feladatokról adott tájé- l koztatást a mintegy száz ifjúsági j vezetőnek lllisz László, a KISZ í KB titkára. Egyebek között szólt azokról a gondokról, melyele a Központi Bizottság intéző bizott_ ságát az 1972-ben megtartott, a községi bizottságok és csúcsveze­tőségek helyzetét értékelő ülé­sen foglalkoztatták, majd így folytatta: — Két évvel ezelőtti adataink jórészt elavultak, a munkafelté­telek ugyanis azóta jelentősen ja­vultak. A két évvel ezelőtt mű­ködő 103 bizottság közül húsz nem rendelkezett önálló helyi­séggel, ma pedig a 131 nagyköz­ségi bizottságok közül csupán tíznél nincsenek meg a tárgyi feltételek. Sok helyen társulásos alapon szerezték helyiséghaszná­lati jogot, a Központi Bizottság pedig évente mintegy tízmillió forintot fordít a tárgyi feltételek javítására, melyet jól egészít ki a községek és a vállalatok segí­tése. Az eredmények felsorolásában a továbbiakban arról is szólt: míg 1972-ben a területen 25 függe^e- nített ifjúsági vezető dolgozott, az idén számuk meghaladja a Dupla Károly Nyári Hack „Nyámbusz”-nak nevezte, ami azután, átment a köztudatba és a község is úgy hívta a lófo­gatú járgányával együtt. Zongorázott Nyámbusz L<aci meg fuvarozott. Az állomástól a piactérig szállította az utaso^- kat ég vissza. Húsz fillér per koponya. Este meg zongorázott. Kozák Sándor meg danolt vagy hallgatott. Nem fogytak ki a nótából. Egy nótát csak egyszer Lepetyegtette Laci. utána gyor­san kottára véste. Néha har­madiknak hozzájuk csapódott Gébelyi is, a halasi gulyás. Ab­ból is ömlött a nóta. Hárman együtt megittak két demizsom bort és utána szidhatták a vi­lágot és az istent Kozák a katolikust. Gebelyi a reformá­tust, Nyámbusz Laci meg az 80-at. Gond azonban, hogy az alföldi megyék 26 nagyközségé­ben még ma sincs függetlenített KISZ-titkár. Ennél lényegesebb­nek ítélte meg azonban a KISZ- vezetők mozgalmi felkészültségét és azt, hogy a tartalékokat még nem használták ki kellően. Arról is szólt, hogy a terület legtöbb bizottsága és csúcsveze­tősége jól értelmezi feladatát és hatáskörét, tervszerűen dolgozik, részt vesz a község életében, szo­ciális, kommunális és kulturá­lis létesítmények építésében. Je­lentősen fejlődött a községi fiatalok politikai nevelése. Ezt jól bizonyította a megtartott fó­rumok, ifjúsági találkozók és kü­lönböző politikai akciók lebonyo­lítása. Szólt a KISZ-nek az út­törőmunkát támogató, vezető te­vékenységéről is, majd a vezető- képzés fontosságát, azokat a gon­dokat elemezte, amelyek az alap­szervezeti KISZ-titkárók és más tisztségviselők gyenge politikai felkészítéséből adódnak. — Tudomásul kell vennünk — mondotta —, hogy mindenkori programunk csak akkor hajtható végre, ha azt az alapszervezetek­ben jól értik az ott dolgozó tit­károk és mozgósítani tudnak a végrehajtásra. A KISZ-szervezeték tekinté­lyét elemezve, megállapította: ez csak akkor hatásos a fiatalokra, ha érdekeiket jól képviselik. — Jogos követelmény tehát, hogy az ifjúsági vezetők éljenek a tör­vények biztosította jogokkal, igényeljék a felnőttek segítségét és tanúsítsanak több türelmet. A tájékoztató után a nagyköz­ségi KISZ-bizottságok munkájá­ról adott tájékoztatást Szabó Miklós, a KISZ megyei bizottsá­gának első titkára. Délután az ifjúsági vezetők szekcióüléseken Mezőberényben és Üjkígyóson vitatták meg az előadásokon el­hangzottakat és cserélték ki munkatapasztalataikat. A szek­cióülések ma folytatódnak. izraelitát. Kapkodhatta mind­három jóisten a fejét. Volt úgyis, hogy kimentek ketten Gebelyihez, a halasi gu­lyalegelőre. Vitték a demizson bort. Gebelyi meg főzte a be- tyárost, bográcsban. Kinyalták a bográcsot, magitták a bort és a csillagos éjszakában hulloga- tott a szó, szállt a nóta ég koj- tolgott a parázs, míg el nem oltotta az idő. A szót, a nótát, a három embert és a három mappa nótát, amit a fuvarozó Nyámbusz Laci gyűjtött egybe. Az unokáknak szánta, az uno­kák megint az unokáknak, akik büszkén mondhatták volna a szomszédoknak, a rokonoknak, a községnek, a városnak és a világnak: — Karakán ember volt nagy­apám... Vendégem van. Ülök az estei sötétségben, a Szakszervezeti jogsegélyszolgálat A SZOT elnöksége hétfői üié. sén » szakszervezeti jogsegély- szolgálat irányelveiről tárgyalt Az irányelvek a többi között ki­mondják: a jogi felvilágosítás és tanácsadás során biztosítani kell, hogy a dolgozók minél szélesebb köre megismerje jogait és köte­lezettségeit, mindenekelőtt a munkajoggal, a társadalombiz­tosítással. és a munkavédelem­mel összefüggő kérdéseikben. Öt korosztály találkozója Békéscsabán Békéscsaba felszabadulásának 30. évfordulója eseménysoroza­tában tegnap, hétfőn délután Békéscsabán a városi tanács vb-termében a párt, a tanács é ■ a Hazafias Népfront szervezésé ben találkoztak a város tíz-, húsz-, harminc-, ötven- és nyolcvanéves lakóinak a képvi­selői. Az öt korosztály megje­lentjeit Babák György, a városi tanács elnökhelyettese köszön­tötte. Az ezt követő beszélgetés­ben, amelyben részt vett Sasala János, az MSZMP Békéscsaba városi bizottságának titkára, Ilovszki Lajos, a KISZ városi bi­zottságának titkára, a felszaba­dulás napjára, 1944. október 6- ra emlékezett Kiszely András veterán, a felszabadulást köve­tő első ideiglenes városi tanács elnöke és Filipinyi János, aki az első rendőr-főkapitánya volt a városnak. Az úttörők és a húszévesek sokat kérdeztek az akkori idők­ről, majd az azt követő építő­munka megindításáról. Az öt­venévesek képviselői, akik a felszabadulást követő időkben az ifjúsági munkát szervezték, sok olyan tapasztalatokról adtak számot a mai KlSZ-korosztály- nak és az úttörőknek, amelyet az első demokratikus ifjúsági szervezetek megalakulásától az 1950-es évek közepéig szereztek rézsű oemoniépesöjén. Nézém a villanásokat és hallgatom a csendes morajlásokat. A vendé­gem bent alszik. Hajnalban in­dul tovább. Bejárja a gátat és majd bent a központban je­lent ... Rossz hangulattal érkezett. A mosolyt elhagyta valahol. Nen jelentkezik nála, pedig hívom, csalogatom. Pálinkás üveget nyújtok felé. Meghúzza. Néhány szó hull szét a tiszti szobában és vesz el a nagy semmiben. — Ilonka? — Pej. — Pirke? — Mossa a lábát. Kész. Csend. A zsebéből papirt vesz elő. Azzal babrál. Előbb hajót formál belőle, azután csákót. Le­teszi az asztalra és nézi. A csen­det Pirke fiam töri meg. Ügy vágódik be az ajtón, mint egy féltégla. — Csókolom...B Kezelnek. Kicsi kéz, nagy kéz. Ropogtatja a vállát. — Erősödsz, fiú, mint a kö­lyök gólya. .. Maga mellé ülteti a gyereket. Papírt, ceruzát vesz elő és raj­zol. Ügy látom éled, halvány mosoly vibrál a szája sarkában. Mutatja a rajzot. Füstölgő ház, ablakkal, ajtóval és csepegő­vel. — Fejtsd meg., l Képrejt­vény... Csoór István: EZT MAR EZERSZER IS... [ioj jL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom