Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-03 / 231. szám

/ (Jj üzemrésszel és lakásokkal gazdagodik Szarvas A Szarvasi Szirén Ruházati Ktsz új, kétszer 5(10 negyzetméíeres üzemegységében már megkezdődött a gépek szerelése. A jövő­ben ez az üzemrész is nagy részt vállal a szövetkezel; textil­ipari konstrukciójában Cj lakóházait is épülnek városszerte. Képünkön a Bethlen Gá­bor utcában levő 40 lakásos épületet láthatjuk. A.IV. ötéves terv végéig csaknem kilencszáz lakás épül Szarvason (Fotó: Amíbrus György) «83X«SBBa9Bge*flafla99EE9SBSSSl!SSC«SBSflSB!SB>Sa«BBaSS*Sa9Saa9»«II»S*S«ZS9SX>aBR*SÍ39C9S99BC: Orosházán ülésezik a KISZ megyei végrehajtó bizottsága A KISZ BM végrehajtó bi- aottsága ma délelőtt az Oros­házi Üveggyárban tartja so­ron következő ülését. Első na­pirendként az Orosházi Üveg­gyár húzott síküveg üzemrésze felett vállalt megyei KISZ- védnökségi munkát értékelik. {A több mint három évig tar­tó építkezésen a fiatalok ez­rei dolgoztak, így határidőre készülhetett el a nagy beru­házás.) A tanácskozás részt­vevői a második napirendi pontban a húsprogram meg­valósítását segítő KlSZ-véd- nökség Békés megyei felada­tait tárgyalják meg. Férfifehérnemű-gyár békéscsabai gyára értékesítésre felajánlja az alábbi eszközöket: 4 db 15 000 cal/ö teljesítményű kalorifer 1 db 1 200 1-es bojler kazán 2 db SK—100 tip. szikvízkeverő gép A fenti eszközökkel kapcsolatban érdeklődni a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalatnál (Békéscsaba, Irányi «. 13. sz. alatt) lehet. Telefon: 12-353 Előadás megyénk felszabadításáról Kétegyházán A Hazafias Népfront gyulai helytörténeti bizottsága egyna­pos tanácskozást rendezett ked­den Kétegyházán, a mezőgazda­sági szakmunkásképző iskolá­ban. A járás helytörténeti kuta­tócsoportjainak vezetői, tagjai először dr. Borús József elő­adását hallgatták meg. A Ma­gyar Tudományos Akadémia történelmi intézetének tudomá­nyos főmunkatársa Békés megye felszabadításának legújabb ku­tatási eredményeiről adott tá­jékoztatót. A járás falukróni­káit író hallgatók ezután kér­déseket intéztek az előadóhoz. Pihenés az erdőkben Munkaszüneti napokon, hét végén Varsó lakosai szívesen ke­resik fel a főváros környékén elterülő erdőket, amelyek első­rangú lehetőséget kínálnak az aktív pihenésre. A Varsó kör­nyéki erdők gazdag erdei-fenyő állományukról, érdekes, homo- kos-dűnés területeikről, turiszti­kai nevezetességeikről, vadregé­nyes zugaikról híresek. A lengyel fővárost övező, kö­rülbelül 100 000 hektárnyi erdő­sáv a Varsói Egyesített Erdő­igazgatóság felügyelete alá tar­tozik. A Fővárosi Építészeti Ter­vezőirodában most készül az er­dősáv pihenőövezetének terve. Faházikókból álló erdei víkend- telepek létesülnek, ahol a turis­ták megpihenhetnek, étkezhet­nek, tisztálkodhatnak. Az erdei üdülőtelepeken vendéglátóipari kioszkok is működnek majd. Tűzrakó-helyek várják azokat, akik bográcsban főtt vagy nyár­son sütött ínyencségekre vágy­nak. A város környéki erdőket a lakosság közkincsévé kívánják tenni. A munka már megindult. Számos turisztikai és pihenőlé­tesítményt építenek a varsói is­kolák diákjai — ebben az év­ben 13 víkendtelep készül el. A tanulók saját maguknak is dol­goznak — hiszen holnap ők is itt pihennek majd. (BUDA- PRESS—INTERPRETS) fl békétlenség joga A fiatalember nem azért fé­kezett az országút egyik feltételes buszmegállója előtt, mert általában szánalom­mal viseltetik a buszra vára­kozó magányos sorsa iránt. Nem. A fiatalember azért fé­kezett és állt meg, mert hanyag eleganciájához a nagyvonalú gesztusok gyakorlása is hozzá­tartozik. — Tudja, uram — mondta, miután arcrezzenés nélkül vé­gighallgatta hálálkodó makogá- somat — eleinte lelkiismeret- furdalást éreztem, amikor ezzel az Opellel az emberekkel hem­zsegő buszmegálló mellett vol­tam kénytelen elhajtani. Avisz- szapillantó tükörben gyakorta láttam, amint leplezetlenül pa- rázslanak utánam a gyűlölködő pillantások. Akkor azt hittem, hogy a kocsit gyűlölik, illetve azt az életformát, amire ilyen elegáns nyugati márka követ­keztetni enged. Azóta világo­sabban látok, uram. Jól tüdőm, hogy a gyalogosok nem a ko­csira dühösek, hanem arra, aki benne ül. Ha ők ülnének egy Opel volánja mellett, és énáll- nék a megállóban, semmi ba­juk nem lenne a világgal. Tud­ja uram: a világ még mindig a csecsemőkorát éli. S egy cse­csemő csak addig bőg, amíg meg nem kapja a cumiját. Ezért én a nagy forradalmakat sem tudom komolyan venni, nem én, uram. Nem többek tö­meges méretű hőbörgéseknél. És ha mindenki megkapja a maga cumiját — csönd lesz a vilá­gon. No, isten áldja... Kiszáll­tam. Őszintén örültem neki. Addig ugyanis a hálaérzettől át­hatva — úgy heherésztem, mintha egyetértenék jótevőm el­méletével, pedig nem értettem vele egyet, csak éppen túl há­lás voltam neki afihoz, hogy vitatkozzak azzal, amit mond. A forradalmárt és a hőbör- gőt az első pillanatban valóban nem lehet meg­különböztetni : mind a kettő elé­gedetlenkedik. Az alapvető kü­lönbség csak hosszabb távon derül ki: a hőbörgő csak azt tudja, hogy mi az, ami ellen lázad, míg a forradalmár azzal is tisztában van, hogy mi az, amiért lázad. Óriási különbség. Mert a hőbörgőt el lehet hall­gattatni néhány odavetett konc­cal —/ „cumival”, ahogy isme­retlen jótevőm fogalmazott —, a forradalmár viszont elégedet­lenkedni fog mindaddig, amíg eszméje testet nem ölt, vagy ha már testet öltött: amíg eszmé­jét „meglovagolni” igyekvő tö­rekvéseket észlel maga körül, s utána is, mindig, a jobbért. S mindezt függetlenül egyéni sorsának, saját szociális helyze­tének alakulásától. . A munkások között igen nép­szerű mindig az, aki „beolvas" a művezetőnek, a főmérnöknek, az igazgatónak. Bátor ember­nek tartják, aki nem ijed meg a saját árnyékától, aki igazat szól akkor is, ha esetleg betö­rik a feje... A próbatétel ak­kor kezdődik, amikor az ilyen­fajta ember maga is művezetői, vagy még magasabb beosztásba kerül. Látunk , embereket, akik a nép bizalmából magasabb posztra kerülvén hamar elfe­lejtik, hogy honnan kerültek oda. Láttuk a szegényeknek nem egy „prófétáját” megtolla- sodni és kispolgárrá válni az indulatokban is. Rengeteg esett- séget. emberi gyarlóságot hor­dozunk még magunkban. ■ forradalom még koránt­sem ért véget. A felsza­badulás után megváltoz­tak a rend gazdasági alapjai, de a szocialista gondolkodású és életvitelű emberért még nem fejeződött be a harc. Forradal­márokra és nem hőbörgőkre van szükség, forradalmárokra, akiknek közösségi indulatait nem tompíthatja el saját sor­suknak jobbra fordulása. Akik­nek tisztánlátását nem vakít hatja él az egyéni útjuk hepe­hupáin felverödő por sem... Nálunk minden hatalom a dolgozó népé. Akik ezt a hatal­mat ügyeskedésre,. saját , pe­csenyéjük megsütésére igyekez­nek felhasználni — megérdem­lik a nép igazságos haragját De azok sem jobbak a Deákné vásznánál, akik elvakult — vagy hőbörgők által felszított — haragjukban, azokat is megvá­dolják, akik értük gyakorolják a hatalmat, tisztességesen és komoly áldozatok, lemondások árán. U gyanis csak annak van joga békétlenkedni, aki a külső és a belső bé­kességért egyaránt békétlenke- dik Seres Sándor •a*ssessBB999aaa«H9a««9Bsaa99BBM«a«SB«B99iaaaB«M98ftRB99assBB9999a9S9aasa«BC9aB9*aa9B9ai(9«aRS9a«ia*i£xaee3gg» Napi kétezer seprű Javaban folyik a cirok feldolgozása a mezőkovácsházi ÁFÉSZ magyarbánhegyesi seprűkészítő üzemében. A jő minőségű cirokból félmilliót készítenek egy évben (Fotó: Demeny) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom