Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
f ix HARMINC ÍESZTENDE3E 29. Megielent a Népakarat Harminc esztendeje, 19 H. október 15-én jelent meg Orosházán a kommunista párt helyi szervezetének kiadásában a Népakarat című lap első évfolyamának első száma. A lapban frissiben készült interjú egy szovjet katonával. „Grisin Alekszej Moszkvában született. Huszonöt éves. önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, négyszer sebesült. Először 1941-ben, negyedszer Jasinál. Fényképalbumot vesz elő, mutatja a képeket. — Ez itt a nagybátyám, matróz volt 18-ban és »forradalmár. Oszlopok alatt, két bundá6 nő között magas katona áll. — Az apám, kapitány, most hosszú szakállt növesztett az öreg és egy város malomipari parancsnoka. Fölragyog a szeme a következő képnél, két fiatal vöröskatona. Az egyik ő. A másik mellén kitüntetés. — Ez a barátom, a Szovjetunió Hőse!” Így kezdődött a cikk, melynek befejező mondatai: ,,.. .Az ajtóból még visszafordul Grisin Alekszej. — A végére írd oda' Le a fasizmussal ! $ Odaírtam.* Három nappal később vezércikkben fordul a lap olvasóihoz: ' „Az új rendszerben munka nélküli jövedelem nincs. Naplopásból, más emberek bőrére élni nem tehet. Mindenkinek dolgozni kell, akár a maga kis földbirtokán, akár a munka más területén. Ez a iónban nem rettentheti vissza az új rendszertől azt, aki becsületes munkából akar megélni... Még arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a pillanatnyi helyzetet, amely sok egyéni kellemetlenséget és sérelmet okoz, nem szabad azonosítani az új rendszerrel. Elvárjuk a közvélemény túlnyomó többségétől, hogy az ítélet kimondását későbbi időkre halassza. Mindenki dolgozzék a maga helyén, legelsősorban a földművelő társadalom végezze el a maga munkáját, hogy megindulhasson újra a termelés. Takarítsák be az őszi térmést, szántsanak, vessenek. Mi mindnyájan segítségükre leszünk a nehéz feladatok elvégzésében. Mindenki érezze át, hogy egy világégés porából kell felépíteni az új Magyarországot.” Eltelt még két nap s az élet a felszabadult országrészben kezdett éledezni. A lap utolsó oldalán megjelentek egész békés hangulatú hírek is: „A Dia- na-fürdőben mindennap délelőtt katonafürdés van, civilek részére fürdés délután 1—5 óra között. Gőzfürdő a szokott időben.” Vagy egy másik: „Felhívás! A kint levő papífzsákokat elkészítve, sürgősen szállítsák be. Székácsné.” S az első oldalon is olyan címeket látni, amilyenek pár nappal korábban nem jelenhettek volna meg: „Elvágták az erdélyi német—magyar haderőt... Veres hadseregparancsnok is csatlakozott a Vörös Hadsereghez ... Szállasiék ellen az ország nagy része ... 16—60 évig mozgósítanak Németországban.” A második oldal híre: „Franciaországban bizottság alakult a spanyol polgárháborúban resztvettek felsegélyezésére Pablo Picasso, a világhírű festőművész elnökletével. Poblo, Casals, a legnagyobb gordonkaművész már hangversenyt is rendezett a cél érdeké bei!” (danisS) Többet törődni az utánunk jövőkkel II tettek pár csoportja a békéscsabai István malomban A DÉLELŐTTI műszak mint máskor, október 17-én is délután 2-kor ért véget a békéscsabai István malomban. öt perc sem telt el, és az őrlőüzem páHcsoportjának tagjai már együtt ültek a vállalati pártirodában. Csöndesen várták a csoportvezető Béres Mihályné molnár-szakmunkás megnyitó szavait. Csöndesen, mert nem kényerűk a szó. Csöndesen, mert aki három évtizede dolgozik már, jól ismeri a szavak jelentőségét És ők nyolcán — a pártcsoport- vezetőnő, Szarvas György főmolnár, Babinszki Pál főmolnár-he- lyettes. Faragó János és Sinko- vics János almolnárok. Zsíros Györgvné, Szilágyi Zsigmondné, lisztcsomagolók meg Szilágyi Zsigmond nyugdíjas molnár —, talán napját sem tudjálc már, mikor kezdték a munkát az István malomban. Hiába kerestem legalább egy fiatal arcot köztük. A molnárszakma nem a legdivatosabb napjainkban. Ki őrli majd a búzát a kenyérhez, ha ők nyugdíjba mennek? Ki veszi át a stafétabotot tőlük a pártcsoportban? Felelősséggel, aggódással próbálták megválaszolni a kérdéseket a csütörtöki pártcsoport- értekezleten. A MAGUK feladatát ellátni sem gyerekjáték. Teljesíteni a kongresszusi vállalást — gyors és pontos üzemi karbantartással — az előírtnál egy nappal hamarabb indítani! a malmot — kétszeres erőfeszítés árán sikerült csak, hiszen a javítások során 24-féle anyaggal kellett dolgozniuk. Nem panaszkodtak. Tették, amit kellett. Szó szerint véve a párttagok példamutató magatartására vonatkozó előírásokat. Ez volt a záloga annak, hogy őrlőüzemi három szbcialista brigád, a „Kinizsi” a „Zrínyi” meg az „Április 4.” és a karbantartó „Dózsa” brigád jó munkájának eredményeként, a malom 57 vagonnal előzte meg szeptember végéig az év elsővkilenc hónapjára programozott' teljesítményt a versenyben vállalt 27 vagonos többlettel szemben. Ez egyébként már csak azért sem lehet véletlen, mert három szocialista brigádot a pártcsoport. három tagja: Babinszki Pál, í Faragó János és Sinkovics János vezeti, a negyediknek pedig a pártcsoportvezető is tagja. A munka frontján tehát nincs baj a szolgálat-teljesítéssel. S ők úgy tartják, ez a döntő. Mert az igaz, hogy szervezett ideológiai képzésben csak a főmolnár és DH-munkarendszer a Felsőnyomási Állami Gazdaságban A Felsőnyomási Állami Gazdaság Üzemi Hiradó-jának legfrissebb számában olvastuk, hogy az iparban már hosszabb ideje sikeresen alkalmazott DH- munkarendszert most a gazdaságban is be akarják vezetni. A „Dolgozz hibátalanul” munkarendszernek mindenki tagja lehet a gazdaság dolgozói közül, aki egész évben kifogástalanul végzi munkáját, éves teljesítménye nagyobb az átlagosnál és amellett, hogy fe- ~ gyelmi büntetésben nem részesül, újításokkal is hozzájárul a gazdaság nyereségének növeléséhez. A gazdaságban bevezetendő új munkarendszer tagjai a célprémiumok mellett előnyt élveznek jutalmak és kitüntetések adományozásánál, lakásépítési kölcsönök juttatásánál, az üdüíL. lésben. jutalomutazások eseten és az egyéb juttatásokban.' helyettese vesz részt, a többiek legfeljebb szakszervezeti oktatás keretében bővíthetik ismereteiket. Ugyanakkor —, miként az a felszólalásokból kiderült — valamennyien aktív tagjai az olvasómozgalomnak, s emellett, bár három műszakban dolgoznak, mindannyian bekapcsolódtak a békéscsabai 7-es számú általános iskola patron álására indított pártszervezeti akcióprogramba. EDDIG mintegy 40 ezer forint értékű munkával segítették az iskolát és a kommunista szombatok forintjait is iskola- és óvodafejlesztésre fizették tie. A közös ügyek megoldásában inkább kezük erejével vállalnak részt, a taggyűléseken ritkán hallatják hangjukat. Hogy a kettő közül melyik a fontosabb, ne most döntsük el. Egy biztos: az őrlőüzem párttagjaira, pártcsoportjára, a legnehezebb feladatok teljesítésében is számítani lehet. Azt tartják, a tettek mindennél meggyőzőbben beszélnek. Ám, ha szólni kell, nem hallgatják el véleményüket. Most is elmondták a csoportértekezleten megjelent pártalapszervezeti titkárnak, Gyurkovics Jánosnak, hogy elvárják a vállalat vezetésétől: az eddiginél is átgondoltabban gazdálkodjék a rábízott, terményekkel, a kenyeret jelentő búzával, a takarmánnyal. Cserében ők garanciát vállalnak a minőségi munkára, amit a közelmúltban azzal is megalapoztak, hogy szükség esetén azok helyett is dolgoztak, akik őrlőüzemi segédmunkásként a párttagok ösztönzésére molnár-szakmunkásvizsgára készültek Mindez természetesen nem jelenthet végső megoldást az utánpótlás kérdésében. Ezért is javasolták a párt csoport-értekezleten a vállalat pártvezetőségének, hogy az kezdeményezze a molnárok képzésének Békés megyei megvalósítását. A szülők ugyanis nem szívesen engedik gyermekeiket Székesfehérvárra, ahol jelenleg a molnárokat képzik. Ez a patronált iskolában is bebizonyosodott. A SZAKMAI utánpótlás biztosítása egyben arra is lehetőséget teremtene — vallják a kommunista molnárok —, hogy a pártcsoportot arra érdemes fiatalokkal erősítsék. Mert törődni az utánuk jövőkkel — a pórt ifjúságpolitikai határozatának szellemében is — a pártszervezeteknek, legközvetlenebbül pedig éppen a pártcsoportoknak egyik, igen felelősségteljes feladata. Mindenütt, de különösen ott (a békéscsabai István malomban is), ahol egy népgazdaságilag rendkívül fontos tevékenység jövője forog kockán. K. E! P. Elkészült az ezredik stúdió keverőasztal A* Elektroakusztikai Gyár T- b. gyáregysége stúdiós*ereidé" jenek szocialista brigádjai hazánk felszabadulásának 30. év* fordulója és az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy az ezredik rádióstúdió keverőasztalt társadalmi munkában elkészítik. A nagy értékű berendezés elkészült, a szovjetunióbell Baku rádióstúdiójában teljesít majd szolgálatot. Képünkön; Az ezredik stúdió hangkeverő asztal szerelésében részt vett szocialista brigádok tagjai (MTI Fotó — Bara István felv. — KS) sisesESSsaassísssísess Gerencsér Miklós: 4. w Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Ám ezt is szerencsésen túlélte Mihály. Egyensúlyban maradt önmagával és az emberekkel. Békességét élet- és munkaszeretetének köszönhette. Leginkább kétfajta elfoglaltságban tette magát hasznossá: vagy megbízói íogatjával járt fuvarba, vagy földművelő munkát végzett. Mindkét esetben valódi mulatságnak tekintette a szolgálatot. Ha erdőn-mezőn, falvakon át poroszkált a lovas kocsival. z aprólékosan megfigyelte a táj szépségeit, kikérdezte a helybélieket a látottak felöl. Üdítő passzió volt számára mindent megjegyezni, új ismereteit a már tudottakkal ósz- szehasonlítani, vagy a régi tapasztalatokat módosítani a njieg- bízhatóbb észlelésekkel. A hosz- szú utak kedveztek iövőfestő ábrándozásainak. Gazdálkodásról. szép házasságról tervezgetett. és utazásai során mindig magával vitte a szívében Páz- mándi Katit. Ennek a szerelmi gyengédségnek tulajdonítható, hogy olyannyira meghatódott, amikor egy este a esák.várí fogadó ablakából gyönyörű lányéneket hallott. Egyszóval, ha fuvart bíztak rá és kényelmesen kocsizhatott a pompás tájakon át, kiteljesedettnek érezte fiatal életét. De hajszálra ilyennek érezte létét akkor is, ha földet művelt. Eggyéolvadt a természettel, s csak azt érzékelte belőle, ami vidító, fenséges és költői Ezért a jutalomért nem sokallotta á kemény munkával mindig együtt járó verejtéket, fáradságot. Sőt, minél fáradtabb volt, annál nagyobb örömmel kotyvasztotta meg eledelét a déli pihenőben. Bogrács és fa" kanál mindig volt nála. Tüzet rakott, vizet forralt, ehhez adta a szárazrántást, kis lisztet habart bele, s már hozzá is láthatott a szolgalegény lakomájához. A nagyra vágy ást hírből sem ismerte. Boldogulni akarja de hírre, vagyonra nem párzott. A hírnév iránti fogénykonysága csak jó pár esztendő múlva fog jelentkezni. Egyelőre szilárd, mint. a bástya, az az eltökéltsége. hogy joravaló paraszt ' lesz belőle. Hogy miképpen, ahhoz majd segítséget kér szorgalma mellé a tudós könyvekből. Addig is rendre-sorra kitapasztalja a földművesélet minden fortélyát. Amit megtanult szolga létére, abból arat majd gazdaként, ha eljön a maga hasznára való iparkodás ideje. Így dédelgette magában a jövendőt. s ezzel a szigorú órákat is vígan átvészelte. Nagy dolognak kellett ahhoz történni, hogy megrokkanjon benne a szép remény. Gazdája helyett szántott úr dolgában, Vagyis robotban sokadmagával a földesúri földön, a Kopasz-domb melletti dűlőben. Kora tavasz lévén, rossz bőrben voltak az ökrök, szenvedtek az eke előtt. Mihály, aki nem szívlelhette az állatok kínlódását, egy fordulónyi Időre kiállt a barázdából. A robo- tos jobbágy gazdákra ügyelő hajdúnak több se kellett. Mi- hályra rontott, mocskos szavak kíséretében alaposan megverte mogyorópálcájával Ez a szégyen drámai hirtelenséggel vetett véget Mihály paraszti sorsának., földművelő jövendőiének. Jobbágynak született, de itt, a kopasz-dombi dűlőben, tizenkilenc esztendős korában felszabadította magát. Közegészségügyi dolgozik kitüntetése A nyári körösi árvíz idején a közegészségügy dolgozói is elismerésre méltó munkát végeztek. Az egészségügyi miniszter az árvíz idején kiemelkedő munkát végzett közegészségügyi dolgozókat miniszteri dicséretben részesítette. Az okleveleket dr. Sarnyai Ferenc megyei főorvos bensőséges ünnepség keretében adta át dr. Illés Elemér megyei járványügyi csoportvezetőnek, dr. Bereczky Aranka gyulai közegészségügyi felügyelőnek, dr. Juhász János dobozi körzeti orvosnak, dr. Takács János gyulavári körzeti orvosnak, Kiss János, Zalai Imre, ifj. Juhász Sándor és Kozma János közegészségügyi dolgozónak.
