Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

f ix HARMINC ÍESZTENDE3E 29. Megielent a Népakarat Harminc esztendeje, 19 H. ok­tóber 15-én jelent meg Oroshá­zán a kommunista párt helyi szervezetének kiadásában a Népakarat című lap első évfo­lyamának első száma. A lapban frissiben készült interjú egy szovjet katonával. „Grisin Alekszej Moszkvában született. Huszonöt éves. önként jelentkezett a Vörös Hadsereg­be, négyszer sebesült. Először 1941-ben, negyedszer Jasinál. Fényképalbumot vesz elő, mu­tatja a képeket. — Ez itt a nagybátyám, mat­róz volt 18-ban és »forradalmár. Oszlopok alatt, két bundá6 nő között magas katona áll. — Az apám, kapitány, most hosszú szakállt növesztett az öreg és egy város malomipari parancsnoka. Fölragyog a szeme a követ­kező képnél, két fiatal vöröska­tona. Az egyik ő. A másik mel­lén kitüntetés. — Ez a barátom, a Szovjet­unió Hőse!” Így kezdődött a cikk, melynek befejező mondatai: ,,.. .Az ajtóból még vissza­fordul Grisin Alekszej. — A végére írd oda' Le a fa­sizmussal ! $ Odaírtam.* Három nappal később vezér­cikkben fordul a lap olvasói­hoz: ' „Az új rendszerben munka nélküli jövedelem nincs. Nap­lopásból, más emberek bőrére élni nem tehet. Mindenkinek dolgozni kell, akár a maga kis földbirtokán, akár a munka más területén. Ez a iónban nem ret­tentheti vissza az új rendszer­től azt, aki becsületes munká­ból akar megélni... Még arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a pillanatnyi helyzetet, amely sok egyéni kellemetlenséget és sé­relmet okoz, nem szabad azo­nosítani az új rendszerrel. El­várjuk a közvélemény túlnyo­mó többségétől, hogy az ítélet kimondását későbbi időkre ha­lassza. Mindenki dolgozzék a maga helyén, legelsősorban a földművelő társadalom végezze el a maga munkáját, hogy meg­indulhasson újra a termelés. Ta­karítsák be az őszi térmést, szántsanak, vessenek. Mi mind­nyájan segítségükre leszünk a nehéz feladatok elvégzésében. Mindenki érezze át, hogy egy világégés porából kell felépíteni az új Magyarországot.” Eltelt még két nap s az élet a felszabadult országrészben kezdett éledezni. A lap utolsó oldalán megjelentek egész bé­kés hangulatú hírek is: „A Dia- na-fürdőben mindennap délelőtt katonafürdés van, civilek részé­re fürdés délután 1—5 óra kö­zött. Gőzfürdő a szokott idő­ben.” Vagy egy másik: „Felhí­vás! A kint levő papífzsákokat elkészítve, sürgősen szállítsák be. Székácsné.” S az első oldalon is olyan cí­meket látni, amilyenek pár nap­pal korábban nem jelenhettek volna meg: „Elvágták az er­délyi német—magyar haderőt... Veres hadseregparancsnok is csatlakozott a Vörös Hadsereg­hez ... Szállasiék ellen az or­szág nagy része ... 16—60 évig mozgósítanak Németországban.” A második oldal híre: „Fran­ciaországban bizottság alakult a spanyol polgárháborúban reszt­vettek felsegélyezésére Pablo Picasso, a világhírű festőmű­vész elnökletével. Poblo, Casals, a legnagyobb gordonkaművész már hangversenyt is rendezett a cél érdeké bei!” (danisS) Többet törődni az utánunk jövőkkel II tettek pár csoportja a békéscsabai István malomban A DÉLELŐTTI műszak mint máskor, október 17-én is dél­után 2-kor ért véget a békés­csabai István malomban. öt perc sem telt el, és az őrlőüzem páHcsoportjának tagjai már együtt ültek a vállalati pártiro­dában. Csöndesen várták a cso­portvezető Béres Mihályné mol­nár-szakmunkás megnyitó sza­vait. Csöndesen, mert nem kénye­rűk a szó. Csöndesen, mert aki három évtizede dolgozik már, jól ismeri a szavak jelentőségét És ők nyolcán — a pártcsoport- vezetőnő, Szarvas György főmol­nár, Babinszki Pál főmolnár-he- lyettes. Faragó János és Sinko- vics János almolnárok. Zsíros Györgvné, Szilágyi Zsigmondné, lisztcsomagolók meg Szilágyi Zsigmond nyugdíjas molnár —, talán napját sem tudjálc már, mikor kezdték a munkát az Ist­ván malomban. Hiába kerestem legalább egy fiatal arcot köztük. A molnár­szakma nem a legdivatosabb napjainkban. Ki őrli majd a bú­zát a kenyérhez, ha ők nyug­díjba mennek? Ki veszi át a sta­fétabotot tőlük a pártcsoport­ban? Felelősséggel, aggódással próbálták megválaszolni a kér­déseket a csütörtöki pártcsoport- értekezleten. A MAGUK feladatát ellátni sem gyerekjáték. Teljesíteni a kongresszusi vállalást — gyors és pontos üzemi karbantartás­sal — az előírtnál egy nappal hamarabb indítani! a malmot — kétszeres erőfeszítés árán sike­rült csak, hiszen a javítások so­rán 24-féle anyaggal kellett dol­gozniuk. Nem panaszkodtak. Tették, amit kellett. Szó szerint véve a párttagok példamutató magatar­tására vonatkozó előírásokat. Ez volt a záloga annak, hogy őr­lőüzemi három szbcialista bri­gád, a „Kinizsi” a „Zrínyi” meg az „Április 4.” és a karbantar­tó „Dózsa” brigád jó munkájá­nak eredményeként, a malom 57 vagonnal előzte meg szeptember végéig az év elsővkilenc hónap­jára programozott' teljesítményt a versenyben vállalt 27 vagonos többlettel szemben. Ez egyébként már csak azért sem lehet véletlen, mert három szocialista brigádot a pártcso­port. három tagja: Babinszki Pál, í Faragó János és Sinkovics János vezeti, a negyediknek pedig a pártcsoportvezető is tagja. A munka frontján tehát nincs baj a szolgálat-teljesítéssel. S ők úgy tartják, ez a döntő. Mert az igaz, hogy szervezett ideológiai képzésben csak a főmolnár és DH-munkarendszer a Felsőnyomási Állami Gazdaságban A Felsőnyomási Állami Gaz­daság Üzemi Hiradó-jának leg­frissebb számában olvastuk, hogy az iparban már hosszabb ideje sikeresen alkalmazott DH- munkarendszert most a gazda­ságban is be akarják vezetni. A „Dolgozz hibátalanul” mun­karendszernek mindenki tagja lehet a gazdaság dolgozói kö­zül, aki egész évben kifogás­talanul végzi munkáját, éves teljesítménye nagyobb az átla­gosnál és amellett, hogy fe- ~ gyelmi büntetésben nem része­sül, újításokkal is hozzájárul a gazdaság nyereségének növelé­séhez. A gazdaságban bevezetendő új munkarendszer tagjai a cél­prémiumok mellett előnyt él­veznek jutalmak és kitünteté­sek adományozásánál, lakásépí­tési kölcsönök juttatásánál, az üdüíL. lésben. jutalomutazások eseten és az egyéb juttatások­ban.' helyettese vesz részt, a többiek legfeljebb szakszervezeti oktatás keretében bővíthetik ismerete­iket. Ugyanakkor —, miként az a felszólalásokból kiderült — vala­mennyien aktív tagjai az olvasó­mozgalomnak, s emellett, bár három műszakban dolgoznak, mindannyian bekapcsolódtak a békéscsabai 7-es számú általá­nos iskola patron álására indított pártszervezeti akcióprogramba. EDDIG mintegy 40 ezer fo­rint értékű munkával segítet­ték az iskolát és a kommunista szombatok forintjait is iskola- és óvodafejlesztésre fizették tie. A közös ügyek megoldásában in­kább kezük erejével vállalnak részt, a taggyűléseken ritkán hallatják hangjukat. Hogy a ket­tő közül melyik a fontosabb, ne most döntsük el. Egy biztos: az őrlőüzem párttagjaira, pártcso­portjára, a legnehezebb felada­tok teljesítésében is számítani lehet. Azt tartják, a tettek minden­nél meggyőzőbben beszélnek. Ám, ha szólni kell, nem hall­gatják el véleményüket. Most is elmondták a csoportértekezleten megjelent pártalapszervezeti tit­kárnak, Gyurkovics Jánosnak, hogy elvárják a vállalat vezeté­sétől: az eddiginél is átgondol­tabban gazdálkodjék a rábí­zott, terményekkel, a kenyeret jelentő búzával, a takarmánnyal. Cserében ők garanciát vállalnak a minőségi munkára, amit a kö­zelmúltban azzal is megalapoz­tak, hogy szükség esetén azok helyett is dolgoztak, akik őrlő­üzemi segédmunkásként a párt­tagok ösztönzésére molnár-szak­munkásvizsgára készültek Mindez természetesen nem je­lenthet végső megoldást az után­pótlás kérdésében. Ezért is ja­vasolták a párt csoport-értekez­leten a vállalat pártvezetőségé­nek, hogy az kezdeményezze a molnárok képzésének Békés me­gyei megvalósítását. A szülők ugyanis nem szívesen engedik gyermekeiket Székesfehérvárra, ahol jelenleg a molnárokat kép­zik. Ez a patronált iskolában is bebizonyosodott. A SZAKMAI utánpótlás biz­tosítása egyben arra is lehetősé­get teremtene — vallják a kom­munista molnárok —, hogy a pártcsoportot arra érdemes fia­talokkal erősítsék. Mert törődni az utánuk jövőkkel — a pórt ifjúságpolitikai határozatának szellemében is — a pártszerve­zeteknek, legközvetlenebbül pe­dig éppen a pártcsoportoknak egyik, igen felelősségteljes fel­adata. Mindenütt, de különösen ott (a békéscsabai István malom­ban is), ahol egy népgazdaságilag rendkívül fontos tevékenység jövője forog kockán. K. E! P. Elkészült az ezredik stúdió keverőasztal A* Elektroakusztikai Gyár T- b. gyáregysége stúdiós*ereidé" jenek szocialista brigádjai hazánk felszabadulásának 30. év* fordulója és az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére vál­lalták, hogy az ezredik rádióstúdió keverőasztalt társadal­mi munkában elkészítik. A nagy értékű berendezés elkészült, a szovjetunióbell Baku rádióstúdiójában teljesít majd szol­gálatot. Képünkön; Az ezredik stúdió hangkeverő asztal sze­relésében részt vett szocialista brigádok tagjai (MTI Fotó — Bara István felv. — KS) sisesESSsaassísssísess Gerencsér Miklós: 4. w Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Ám ezt is szerencsésen túlélte Mihály. Egyensúlyban maradt önmagával és az emberekkel. Békességét élet- és munkasze­retetének köszönhette. Legin­kább kétfajta elfoglaltságban tette magát hasznossá: vagy megbízói íogatjával járt fuvar­ba, vagy földművelő munkát végzett. Mindkét esetben való­di mulatságnak tekintette a szolgálatot. Ha erdőn-mezőn, falvakon át poroszkált a lovas kocsival. z aprólékosan megfi­gyelte a táj szépségeit, kikér­dezte a helybélieket a látottak felöl. Üdítő passzió volt számá­ra mindent megjegyezni, új is­mereteit a már tudottakkal ósz- szehasonlítani, vagy a régi ta­pasztalatokat módosítani a njieg- bízhatóbb észlelésekkel. A hosz- szú utak kedveztek iövőfestő ábrándozásainak. Gazdálkodás­ról. szép házasságról tervezge­tett. és utazásai során mindig magával vitte a szívében Páz- mándi Katit. Ennek a szerelmi gyengédségnek tulajdonítható, hogy olyannyira meghatódott, amikor egy este a esák.várí fo­gadó ablakából gyönyörű lány­éneket hallott. Egyszóval, ha fuvart bíztak rá és kényelmesen kocsizhatott a pompás tájakon át, kiteljese­dettnek érezte fiatal életét. De hajszálra ilyennek érezte létét akkor is, ha földet művelt. Eggyéolvadt a természettel, s csak azt érzékelte belőle, ami vidító, fenséges és költői Ezért a jutalomért nem sokallotta á kemény munkával mindig együtt járó verejtéket, fárad­ságot. Sőt, minél fáradtabb volt, annál nagyobb örömmel kotyvasztotta meg eledelét a déli pihenőben. Bogrács és fa" kanál mindig volt nála. Tüzet rakott, vizet forralt, ehhez ad­ta a szárazrántást, kis lisztet habart bele, s már hozzá is lát­hatott a szolgalegény lakomá­jához. A nagyra vágy ást hírből sem ismerte. Boldogulni akarja de hírre, vagyonra nem párzott. A hírnév iránti fogénykonysága csak jó pár esztendő múlva fog jelentkezni. Egyelőre szilárd, mint. a bástya, az az eltökéltsé­ge. hogy joravaló paraszt ' lesz belőle. Hogy miképpen, ahhoz majd segítséget kér szorgalma mellé a tudós könyvekből. Ad­dig is rendre-sorra kitapasztal­ja a földművesélet minden for­télyát. Amit megtanult szolga létére, abból arat majd gazda­ként, ha eljön a maga haszná­ra való iparkodás ideje. Így dédelgette magában a jö­vendőt. s ezzel a szigorú órá­kat is vígan átvészelte. Nagy dolognak kellett ahhoz történni, hogy megrokkanjon benne a szép remény. Gazdája helyett szántott úr dolgában, Vagyis robotban so­kadmagával a földesúri földön, a Kopasz-domb melletti dűlő­ben. Kora tavasz lévén, rossz bőrben voltak az ökrök, szen­vedtek az eke előtt. Mihály, aki nem szívlelhette az állatok kínlódását, egy fordulónyi Idő­re kiállt a barázdából. A robo- tos jobbágy gazdákra ügyelő hajdúnak több se kellett. Mi- hályra rontott, mocskos szavak kíséretében alaposan megverte mogyorópálcájával Ez a szégyen drámai hirte­lenséggel vetett véget Mihály paraszti sorsának., földművelő jövendőiének. Jobbágynak szü­letett, de itt, a kopasz-dombi dűlőben, tizenkilenc esztendős korában felszabadította magát. Közegészségügyi dolgozik kitüntetése A nyári körösi árvíz idején a közegészségügy dolgozói is elis­merésre méltó munkát végeztek. Az egészségügyi miniszter az ár­víz idején kiemelkedő munkát végzett közegészségügyi dolgo­zókat miniszteri dicséretben ré­szesítette. Az okleveleket dr. Sarnyai Ferenc megyei fő­orvos bensőséges ünnepség ke­retében adta át dr. Illés Elemér megyei járványügyi csoportve­zetőnek, dr. Bereczky Aranka gyulai közegészségügyi felügye­lőnek, dr. Juhász János dobozi körzeti orvosnak, dr. Takács Já­nos gyulavári körzeti orvosnak, Kiss János, Zalai Imre, ifj. Ju­hász Sándor és Kozma János közegészségügyi dolgozónak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom