Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

1 Homokba írt betűk — az örökkévalóságnak 4980SraraS8SBB9BB9WMWVSBWB1tll«<a«| Lehetőségek Szeptember végén fiatalok újabb csoportja indul az NDK. ba három évre szakmát, nyelvet tanulni és megismerni egy test­véri nép életét. 1967 óta sok szá­zan jártak már kint és vala­mennyien nagy tervekkel vágtak neki az útnak. Mikor visszaér­keztek ég számvetést csináltak, kiderült, a sok elhatározásból csak keveset valósítottak meg. A lehetőségek pedig adottak vol­tak. Erről meggyőződhetett az a delegáció is. amelyik augusztus végén látogatta meg az NDK- ban dolgozó magyar fiatalokat. Berlinben. Drezdában, Karl- Marx-Stadtban, Erfurtban, Lip­csében járt a megyei tanács és a megyei KISZ-bizottság kül­döttsége. Láthatták, hogy a ven. déglátók mindent megtesznek azért, hogy a magyar fiatalok könnyen beilleszkedjenek a szá­mukra idegen világba és az ott töltött három év hasznos legyen számukra. Egyhónapos inten­zív nyelvtanfolyamokat szervez­nek például, ahol a gyerekek­nek semmi más dolguk nincs, csak a tanulás <és ezért teljes fi­zetést kapnak. Ennek letelte után is jár a napi 3 óra fizetett időkedvezmény további gyakor­lásra, Hasonló a helyzet a szak­mai képzésnél is. Magasak a prémiumok, jól lehet keresni, a KISZ-bizottságok, szakszerveze_ tek messzemenően képviselik a kint dolgozó magyarok érdeke­it. Ennek ellenére sokan csaló­dottan jönnek haza. Nem érték el a kitűzött célt. de nem ma­gukban keresik a hibát Pedig minden csak rajtuk múlik. A lehetőségek adottak, de élni is kell velük. Oh.) Ügy mondják: a szó elrepül, az írás megmarad. Bár a második tagmondat igazát kérdőjelezni látszik az a tény, hogy ha valamit a homokba írunk, az ugyanolyan hamar semmivé válik, mint a csupán kimondott — esetleg: pusztába kiáltott — szó. Van aztán, ami e kérdőjelet is kérdőjelezi, azaz: akad olyan homokba írt szöveg, ami maradandó. Még akkor is az örökkévaló­ságra szóló értékű, ha már nem látszik. Közel a tengerhez, a város egyik mellékutcájában szerénykedik a Bulgária újjászületésének* emléket állító múzeumház. Egyik helyi­ségében működött száz évvel ezelőtt az első bolgár nyelvű várnai iskola. Az akkori berendezést ma is látni. Ahány osztály volt, annyi pad. Egy padban nyolc-tiz gyerek is elférhetett. Jutott rájuk padonként három palatábla. S volt még egy pad, az „első osztály” előtt. Ennek fedeléről a palatáblák hi­ányoznak. Helyettük alacsony oldalú deszkaládika, benne a tenger finomra szitált homokja. A legkisebbek ebbe rótták első betűiket. Nem kellett írószerszám — az ujjúkat használhatták. A radírt kezük egyetlen mozdulatával pótolhatták. Ennél olcsóbb taneszközt aligha ismer az oktatásügy története. A tudás vágyától hajtva — és a „tárgyi feltételek” hiányától kényszerítve — született meg a kü­lönös pad, amelynek homokján a pillanattal születtek és lettek sem­mivé az ábécé betűi — úgy, hogy közben örökéletűvé váltak. Az akarat és a gondolkodás szerény emlékművévé változtatta a* egyszerű alkotmányt. Amely a maga korában semmivel sem volt kisebb fontosságú tanitási eszköz, mint manapság a legkiválóbb hatásfokú oktatógép. Mindezzel nem akarjuk azt mondani, hogy vessük el mindazt a jót, amit száz esztendő tudománya produkált az oktatásban. Ég pro­dukált másutt. Csupán eskünkbe jutott — ismételten, hiszen gyak­ran készteti efféle gondolatokra az embert a valóság —, hogy a gon­dolat mindig sebesebb szárnyon jár, vagy járhat, mint a gondol­kodó embert körülvevő tárgyi világ. Éljen valaki az „egy pad—egy osztály” régi világában, vagy az Ikarus álmát megvalósító űrkorszak határán. A homok aligha ad­hat többet az embernek, mint hogy segít neki az írás megtanulásá­ban. A várnaiak elvették a homoktól, amit adni tudott. Vajon mindig, s mindenütt ilyen kitűnő hatásfokkal dolgoztat- júk-e ma a bennünket körülvevő tárgyi világot? Nem ártana ezen eltöprengeni, ott ahol a válasz: a nem, M—5) SHMHSBSBafSnHKtltBMnE Koncert • 8 az Oregkertben Alig egy évvel ezelőtt az endrődi tanyasi fiatalok „Ca­sino” néven ifjúsági klubot alakítottak az Öregkertben. Ez idő alatt nagyszerű kö­zösséggé alakult a klub, Ja- kus Imre klubvezető minden héten újabb és újabb prog­ramokkal lepi meg a fiata­lokat. Legutóbb az öregkerti iskola udvarán rendeztek egy igen jól sikerült „mini” beat-fesztivált. A közel fél­ezer fiatalt a szarvasi Rocka. a gyomai Jocker, az endrődi Wanders és a kondorosi Peer együttesek szórakoztat­ták. Az endrődi ÁFÉSZ a vendéglátásról is gosdosko- dott: sült kolbászt és hurkát lehetett enni, hűtött italok bő választéka várta a megszom- jazottakat Az öregkertS rendezvény zenekarai tiszteletdíjukat az s Endrődőn most épülő száz­személyes tanyai kollégium javára ajánlották fel. A Mini Magazint összeállította: Lányai László Képünkön a koncert egyik nagy sikerű zenekara, a gyo­mai Jocker együttes látható (Kép, szöveg: Sztanyik Károlyi ÖHúztuk A tizenhat éves Jean folyton zsebpént kunyerál az apjától. — Ide halgass, fiacskám — szól az apa —, vannak az életben a pénznél fontosabb dolgok is... — Tudom, papa. De amikor táncolni viszem ezeket a fontos dolgokat — ez mégis pénzbe ke­rül _ — Mikor részeg az ember, pa­pa? — Ha például ott szemben két ember helyett négyet lát. — De papa, ott csak egy em­ber áll! HUMOR Egy huligán négy férfit ül­döz. — De hát miért menekülnek — kérdi tőlük egy szembejövő öregasszony — hiszen ő egye­dül van, maguk pedig négyen? — Ez igaz. de nem tudjuk^ hogy melyikünk után rohan! Tedd le a fegyvert! Kirgiziában az Isszffc-Kul tó partján található a ikis Ottók falu A vadászmadár-idomítág „utolsó mohikánjai” élnek itt A köztársaságban itt van az egyet­len madáridomító iskola Szirtisasokat, sólymokat és hé­jákat idomítanak vadászatra A héja nyulat. fácánt, vadkacsát zsákmányol. A sólyom elejti a vadlibát. A szirtisas pedig pusz­títja a rókát, de ha jól idomít­Fiatalok arcképcsarnoka Kislány a benzinkútnál Az úton robognak, suhannak a járművek. A benzinkútnál fi­atal lány, hosszú tömlővel a ke­zében. — Harminc liter normált ké­rek — mondja a gépkocsiveze­tő és a sárga benzinjegyekkel bajlódik. A számok kattogva ro. hannak. A kislány kedvesen mosolyog. A hangja finoman lágy; — Mit mondjak? Mit is mondhat­nék magamról ? Ombódi Rózá­nak hívnak. Itt születem Körös, ladányban. itt jártam iskolába" tavaly érettségiztem a Tüköry Lajos Gimnáziumban. Tehát 19 éves vagyok. Nem akart továbbtanulni. A munkát választotta. Az ÁFÉSZ- nél helyezkedett el mint admi­nisztrátor. A tavasszal szóltak néki: lenne-e kedve benzinku­tasnak lenni? Vállalta. — Miért? —Itt jobban érzem magam. Nem kell egész nap az irodában körmölnöm Egyébként is érde­kelnek az emberek. Milyenéit a gépkocsivezetők? Udvariasak, kedvesek. Csak rájuk kell mo­solyogni. Borravaló? Van. Ezer- kettőszáz forint a biztosított ke­resetem havonta, ég ami még hasadjon,.,., imuaiaiHimieHmiaseiiiiiHiHMinin* muanittimaiMiiinnuu 1 vonta félmillió forint a forgal­munk ... — Mivel tölti a szabad ide­jét? — Szenvedélyesen olvasok gyermekkorom óta, szabad időm legnagyobb részét könyvek mel­lett töltöm. Imádom a mai fi­atal költők — például Szepesi Attila. Fardi Anna — verseit. Nagy, barna, csodálkozó sze­mei vannak. — Zene? — Kedvenc együttesem a Ge­mini. azonkívül kedvelem a Cor­vina zenéjét is. — Hobby? — A futball. Szeretek spor­tolni. Az iskolában kézilabdáz­tam és tagja voltam a női fut­ballcsapatnak is. — Melyik csapatnak szurkol? — A Ferencvárosnak és a he­lyi együttesnek, ahol két bá­tyám kergeti a labdát — Tervei? — Nagyon szeretek utazni. Októberben Jugoszláviába me­gyek négy napra. Márciusban megszereztem a jogosítványt... majd szeretnék egy FIAT 126- ost... Később? Ügy három év múlva férjhez menni és boldog­nak lenni. — A kocsi mellett mit szeret­ne még? — Gyerekeket, legalább hár­mat ... A sikeres élethez nagyon sók jót kíván a Mini Magazin nevé­ben is: Seres Sándor — Milyennek tartja a mun­káját? — Szeretem csinálni, így nem fárasztó. Egy műszak alatt 2000 —2500 liter benzint adok el. Ha­ják. megtámadja a farkast Isl — A legnagyobb szirtisas ko­moly ellenfele a farkasnak — mondja Asirbaj Bejermanov. a legidősebb, 74 éves madárido­mító. — Ilyen az én ötéves Dzsanbozom is. Több mint 80 rókát és több farkast ejtett eL Asirbaj legkisebb fia, a 15 éve* Kamcsibetk a sólymokkal foglal­kozik. Ez a madár nagy magas­ságból, zuhanó kőként csap le áldozatára. Kamcsibek neveltje, a Drakon nevű sólyom bajnok­ságot nyert. A tavaly ősszel ren­dezett vetélkedőn nemcsak a legjobb eredményt érte el, de az ő röpte bizonyult a legszebb­nek. A 14 éves Riszkulbék Sambe- tovnak két nagyszerű szirtisasa van. Az iskolai órák után, fel-: nyergei! lovát és a két madár­ral a távoli szakadékokhoz in­dul vadászni — Felnövekszik az űj vadász- nemzedék — simogatja meg elégedetten szakállát Asirbaj apó. — Ök lesznek a mi hagyo­mányaink őrzői. A ragadozó madarakkal törté, nő vadászat az emberek régi szenvedélye itt. A Kirgiz SZSZK kormánya az ősi nemzeti hagyó, mány megőrzésére az Isszik-Kul tó partján „Szemiz-Bel” elneve­zéssel állami vadgazdaságot lé­tesített. A 97 ezer hektáron gaz­dag ragadozómadár- és apróvad. állomány tenyészik. A védett terület alapszabálya: ..Tedd le a fegyvert, szállj a nyeregbe és vigyél magaddal a vadászatra egy szirtisast!’1 Szívesen hallgatják a gyerekek a tapasztalt idős vadász, Asirbaj elbeszélését, aki híres szirtisas át, Dzsambozt is magával hozta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom