Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
Felvilágosodás Három kereszt a papír alján. A mai fiatalok aligha tudják, mit jelent. Pedig bíróságaink irattárában valószínűleg lapul még ma is élő tanúk, vádlók, vádlottak, peres felek húsz-harminc évvel ezelő.tti aktája __ a* a láírás helyén a három kereszttel. Olyan embereké, akik nem tudták leírni a nevüket sem. Magyarországon az analfabetizmus gyakorlatilag már a múlté. Nagy szó ez, ha azt vesz- szük, hogy a húszas-harmincas években nálunk minden száz felnőttből tizenöt nem ismerte a betűvetést. — Természetes — mondhatja erre bárki —, hiszen hogyan férne össze a két fogalom: atomkor és analfabetizmus? Az UNESCO adatai szerint 1960-ban a Földön minden száz felnőtt emberből harminckilené nem tudott irni-olvasnl Tíz év múltán az öt kontinensen száz felnőtt közül immár csak harmincnégy állt tanácstalanul a papír előtt, ám kétes értékű fejlődés ez. Az 1960-i 735 millió analfabétával szemben ugyanis 1970-ben már 783 millió analfabéta élt a földkerekségen. Számuk azóta valószínűleg tovább nőtt. Afrikában például tíz felnőtt közül hét-nyolc nem tud írni-olvasni. Ázsiában minden második ember analfabéta. Európa három százalékával jó helyen tudhatja magát, de még ez is embermilliókat jelent, akik soha nem vehetnek a kezükbe könyvet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a mai napot az analfabétizmus elleni nemzetközi harc napjává nyilvánította. Mi pedig, ha a múltnak ez az átka közvetlenül bennünket már nem is sújt, anyagi erőnkkel, pedagógusainkkal, nyomdáinkkal szíwel-lé- lekkel segítjük világszerte e nemes küzdelmet. Gyenge álmnnkat az ébresztőóra éles csörömpölése kergeti el, s e pillanattól a zaj foglya lesz az ember. Dübörög az autóbusz, amivel munkahelyére siet. Ott zakatoló, berregő, kopogó gépek fogadják. A műszak végét hirdető csengő, duda vagy sípszó átadja a délután zajának: a szomszéd családi perpatvarának és a saját gyerekei koncertjének... Az egyik nap olyan, mint a másik — a csend ritka vendég. Egyre ritkább... Lakjunk a városközpontban vagy a külváros apró kertjeinek oltalmában, netán a terebélyes lakótelepek betonkockáiban. Azaz mégsem, itt nagyobb, talán idegpróbálöbb a zaj. Újabban — hasonlóan a légszennyezettség megméréséhez ■— elektronikus munkafülekkel hallgatják e nyugtalanító jelenségeket. A szigorúan tárgyilagos mikrofonok mind erősebb impulzusokat továbbítanak az érzékelő műszerekhez: a meredeken ívelő görbék már-már az elvisel- hetőség határáig terjedő zajról, neurózist okozó zajártalomról tanúskodnak. Komolyan vesszük-e saját tapasztalatainkat, a műszerek figyelmeztetését, egyáltalán a zaj támadása ellen teszünk-e valamit? Nos, alig. Pontosabban: a méréseken, az időről 9 EIKES mm^ Kedden kezdődik az Y. Békekölcsön visszafizetése Elkészült az V, Békekölcsön sorsolások összesített nyereményjegyzéke, amelynek alapján szeptember 10-én, kedden az OTP-fiókok. a postahivatalok és a takarékszövetkezetek megkezdik a kifizetést az augusztusban kisorsolt nyeremények kifizetését és a kötvények beváltását. Az V. Békekölcsönre 47.9 millió forint nyeremény jut. 87,9 millió forintot pedig névértékben kapnak vissza a kötvénytulajdonosok. Keddtől azok jelentkezhetnek, akik kötvényét korábban már kisorsolták, de nyereményüket eddig nem vették feL Ezzel az V. Békekölcsönt teljes egészében visszafizetik. (Mfri) Az életkor megkétszereződött Sebészeti Kutatóintézetet alapítottak Taskentbem. A tudósok a helyi klíma okozta betegségek megelőzésének lehetőségét tanulmányozzák. Üzbegisztán_ nak már 12 különböző profilú orvostudományi központja van. Míg 1917 előtt 30 000 lakosra jutott egy orvos, most fejlett egészségügyi hálózat áll a dolgozók rendelkezésére. Az életszínvonal szüntelen növekedésé és a betegségek megelőzése érdekében hozott intézkedések az elmúlt fél évszázad alatt az átlagéletkort a kétszeresére, 70 évre növelték. A halandóság ötödére, ezen belül a gyermek- halandóság a tizenhetedére csökkeni Megszüntették az elterjedt és igen súlyos betegségeket: a kolerát, a trachomát, a maláriát és a himlői időre kiadott ténymegállapításokon túl talán semm'it. Az üzemekben bocsánatos bűnnek tartják a hangszigetelés elhanyagolását, luxusnak a zajcsökkentés szempontjait. De nem kell a gyárak, a forgalmas utcák tájára indulni, elég otthon vagy a ház körűi megfigyelni: mi magunk is bőségesen termeljük a zajt! Évtizedes tapasztalat, hogy legújabb házainkban — finoman szólva — nincs titkunk egymás előtt: vékonyak, kitűnő hangvezetők a betonfalak. Igaz, jobb lenne ezen a tervezőknek, az építőiparnak változtatni — ám házgyári, blokkos lakásokban már százezrek laknak! Érdemes egyszer úgy is feltenni a kérdést: nem kellene-e a vékony falak eme tulajdonságát némiképp figyelembe venni otthoni életvitelünkben, amikor fapapucsban szaladgálunk és takarítunk, barkácsolunk. Teljes hangerőre kapcsoljuk a tévét, rádiót? A házirend közösséget védő előírásait önmagunk érdekében is betartani, megőrizni a nyugalomra rendelt órák és röpke éjszakák békéjét? A környezetvédelemre már milliókat költöttünk, mivel bizonyos: a tiszta levegő és zöld területek nélkül elsorvad az ember, de — higgyünk az orvosoknak — a zajtól is. Tartalékaink nem kiapadhatatlanok — még a csendből sem. Jó lenne erre valamennyiünknek ráébredni és csendünket mindenkitől megvédeni — még magunktól is! — Seres — A bekötő öt nincs több másfél, két kilométernél, amely a füzesgyarmati aszfalttól északnyugatra vezet. Benn, a faluban új házak sora fogadja az érkezőt. Nemrég épült házak, szépen, csinosan elkészített, díszes kertekkel. Hogyan él e kis világ a nagyvilágban? — ezt keresem Kertészszigeten, ebben az alig több, mint ezer lakosú kisközségben. Ahol mindenki ismeri egymást. Ügy él a falu, mintha minden ablaka, minden ajtaja nyitva állna. Története is olyan egyszerű, mint az itt lakó emberek ki tárulkozó sorsa... A mai falu helyén a múlt század közepén még csak néhány tanyát találni. Határa víz alatt állott, mocsarak, nádasok ölelték körül. A falu egykori határát 1880-ban Fischer Márton vette meg. aki napszámosokkal vízlevezető árkokat ásatott. A mai Bamasziget először emelkedett ki a vízből és termékeny, barna földjétől kapta a nevét. De Kertészsziget neve is hasonló eredetű, mert régi lakosai dohánykertészettel foglalkoztak. Negyvenöt tavaszán megalakult a földosztó bizottság és az eddig nincstelen emberek földhöz jutották. Kéisőbb megindult a vándorlás a környező tanyákról: Cserepesről, Görbeszigetről, Akasztóról, Barnaszigetről. 1952-ben 1661 lakosa volt a településnek és megkapta az önálló községi rangot. Nézelődöm a faluban. Az emberek szívélyesen és tisztelettel köszöntik egymást és az idegent is. A buszmegállóval szemben kerekes kút. Jön két asszony, az egyik fiatal, a másik idősebb. Kérdezem őket az életről, a faluról. Nehezen szólalnak meg, aztán mondják sorjában: Szűcs Ferencné kezdi: — Férjem Töviskesen, az állami gazdaságban dolgozik. Már 15 éve, hogy ideköltöztünk, Füzesgyarmatról. Nagyon jól érezzük itt magunkat, megvan mindenünk. Én két idős ember ellátásáról gondoskodom,1 amiért fizetést kapok a tanácstól. — Az egész falu ebből az egy kútból hordja a vizet, pedig tavaly fúrtak egy másikai — folytatja Szélpál Józsefné —, de a vizét nem lehet meginni, sárga és zavaros, csak a jószágoknak való... A másik dolog meg a villanyvilágítás — teszi hozzá és előremutat —, a posta előtt már egy hónapja nem ég a villany, pedig fizetjük a 300 j forint községfejlesztést. Elindul. I A vegyesbolt az italbolttal, a I gázcsereteleppei és a hatósági húsbolttal, a falu központjától! kissé messze esik. Régi gazda- j sági épületekből alakították ki, I vagy húsz évvel ezelőtt. Csordás Gyuláné, a bolt vezetője mond- j ja: — Havonta 210 ezer forint j a forgalmunk. Kenyeret minden másnap kapunk Szeghalomról, A húsboit általában zárva van. Júliusban és augusztusban például egyszer nyitották ki. A tanácsháza előtt nézem a rangot jelentő ovális táblát. Belül zöldellő pázsit. Virágok sokasága bólogat az enyhe szélben. A folyosó végén, az egyik tágas irodában találom Molnár Józsefnét, a községi tanács titkárát. — A falu nagyon sokait változott az utóbbi 15 évben — ül az asztal mellé a titkár. — Amit itt lát. mind azóta lett, hogy 52-ben önállósodtunk. Ha az ember a maga ura, nagyobb a kedve, jobban megy a munka. Évi 115 ezer forintból kell gazdálkodnunk. Nem sok. De azért úgy érzem, okosan használtuk fel. Sorolja: — A tanácsháza állami beruházás, meg az 1968-ban 1 millió 200 ezerért épült kultúrház egy része is. A többi? A falu pénze és az emberek segítőkészsége. Orvosi rendelő, posta épült, négy éve bővítettük az iskolát két tanteremmel. Tavaly 150 ezer forintot költöttünk a belterületi utak felújítására. Az idén 50 ezer forintért járdát építettünk a Kossuth utcában. Naponta kilenc autóbuszjárat indul a megyeszékhelyre, Szeghalomra, Füzesgyarmatra és Bucsára. ■ Elgondolom, mit változott a világ a sáros, poros dűlőutak- hoz szokott emberek életében, gondolkodásában. A rádió, a tv ott duruzsol, villog majdnem minden házban. Személygépkocsiból 13, motorkerékpárból 45 van a községben. A takarékbetétköny-állomány évről évre emelkedik, jelenleg egymillió 300 ezer forint. A gondokról, például a vízről, a villanyról, a bolthálózatról Bállá Ferencet, a termelőszövetkezet és a község párttitkárát kérdezem. Ügy ismeri az embereket, mint saját magát Közülük való — A legsürgősebb a vízmű építése — kezdi a beszélgetést majd folytatja* — Évek óta tartalékoljuk rá a pénzt. Odáig már eljutottunk, hogy fúrattunk egy kutat, 361 ezer forintért, de az emberek nem isszák a vizét, pedig a szakemberek szerint alkalmas fogyasztásra. 1977 előtt nem tudjuk megalakítani a vízműtársulatot. Segítség kellene... A fény, a villany. Igazuk van az asszonyoknak. A TTTÁSZ bucsai kirendeltségét megszüntették, a karcagiak még csak válaszra sem méltattak. Na, és a bolthálózat — dől hátra a karosszékében és kissé rezignáltan mondja: — láttam a szeghalmi ÁFÉSZ távlati fejlesztési tervét, amely 40 millió forint. Kertészszigetet még csak meg sem említik. — Szeretnek az embereik az állatokkal bánni, ez már valóságos hagyomány — a Békéből és a Dózsából lett Győzelem Tsz irodaházában Földi Lajos mondja ezeket, aki ős kertészszigeti és ötvennyolc óta egyfolytában elnöke a közös gazdaságnak. — 1700 hektáron gazdálkodunk. Tavaly az állattenyésztésből be_ folyt árbevételünk 15 millió forint volt, az idén 20 milliót tervezünk. Évente 3 ezer hízott sertést, 1700 pecsenyebárányt adunk el. Most építjük a szakosított szarvasmarha-telepet 16 millió 350 ezer forintért, fele állami támogatás. Dolgos emberek, korszerűen élnek, szeretik a munkát Az átlagos életkor 38 év a tsz-ben, az átlagkereset pedig 29 ezer forint évente. Sietek a gépműhelybe. A műhelyfőnök Szőke Sándor. Olajos kezű, mokány fiatalember. Az életéről mondja: — Elégedett vagyok. Jó itt nekem a tsz-ben. Havonta 3200 forintot keresek, van egy hold háztájim is, amiből a feleségem 10 sertést hizlal. Ez 10 ezer forintot jelent évente. Kinéz az ablakon. Mutatja az új házakat — Az enyém is közöttük van, három hete költöztünk be. A fürdőszoba is készen van, várja a vizet. A konyhában gáztűzhely van, a szobában meg olajkályha. Kevés az a nem egészen egy nap, amit Kertészszigeten töltöttem. Pedig azért is érdekes a falu, mert most éli. írhatnánk így: igazi átalakulását. Néhány éve, s ugyanúgy emlék marad a néhány évvel ezelőtti vagy a mai állapot, mint a hajdan itt elterülő végtelen mocsárvilág. »••A falu ebből a kutbol borúja a vizet.», ff.) Za j támadás 1974, SZEPTEMBER 8, Seres Sándor Kis világ — a nagyvilágban
