Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
SratVis t*-ám, a Magyar Szocialista Munkáspárt Békéscsabai Városi Bizottsága megtárgyalta a végrehajtó bizottságnak a munkásosztály társadalmi szerepéről, szociális, kulturális helyzetéről és a párt Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésének irányelvei alapján a további feladatokról szóló jelentést A beszámoló elkészítését széles körű brigádvizsgálat előzte meg, amely igen sok tapasztalatot tárt fel. E tapasztalatok és az azokból adódó feladatok összegezésére kértük fel dr. Fekete Antal elvtársat, a párt békéscsabai városi bizottságának első titkárát. O Hogyan ítélhető meg a megyeszékhely munkásságának társadalmi szerepe, milyen eredményeket és gondokat tárt fel ezzel kapcsolatosan a vizsgálat? — A párt, mint a munkásosztály legmagasabb szintű osztály- szervezete, osztályának távlati és napi érdekeit kifejező politikát folytat. Ez egybeesik az egész társadalom érdekeivel. Éppen ezért a munkásosztály helyzetével való foglalkozás a párt tevékenységében nem eseti, hanem állandó feladatot képez. Ebből következik, hogy a párt rendszeresen figyelemmel kiséri a munkásosztály helyzetét és elért eredményeinkre, fejlődésünkre alapozva megszabja a további ■tennivalókat. Hozzá kell tennem még azt is, hogy nemcsak a munkások helyzetével foglalkozó központi bizottsági határozatok alapján törődnek a párt, állami és társadalmi szervezetek a munkásság helyzetével, hanem szinte minden olyan határozat végrehajtása során is, amelyek a társadalmi, gazdasági élet egy- egy fontos területére vonatkoznak, vagy a társadalom egy-egy jelentősebb rétegét érintik. Békéscsabán a városi pártbizottság az előbbiekben vázolt feladatának eleget téve, rendszeresen, 2—3 évenként napirendre tűzte a megyeszékhely munkásságának a helyzetét és meghatározta a tennivalókat. Most legutóbb a Központi Bizottság 1974. március 19—20-i ülésén elfogadott irányelvek alapján vizsgáltuk meg a város mintegy 24 ezer dolgozót foglalkoztató 26 üzemében a munkások helyzetét. A vizsgálat során kikértük az üzemi pártszervek és szervezetek véleményét is. A vizsgálat tapasztalatai úgy ösz- szegezhetők, hogy Békéscsabán a munkásság társadalmi szerepe meghatározó, eleget tesz a vezető szerepből ráháruló kötelezettségeknek. A munkásak ott vannak mindenütt, ahol a társadalmi, gazdasági élet legfontosabb kérdéseiben döntés születik, ahol a fejlődésről, a szocializmus építésének tevőleges támogatásáról, az építő munka végrehajtásáról van szó. Városunkban mintegy 30—31 ezer dolgozó ember sorolható a munkásság körébe, akik közül mintegy 4 ezren már nyugdíjasok. A munkásság létszáma évente 1,5—2%-kal növekszik, elsősorban az iskolák padjaiból kikerülő fiatalokból. Jelentős azonban még a mezőgazdaságból kikerülő munkások száma is. Az új értéket, több mint 90 százalékban, a munkásság termeli meg. Az üzemekben a választott tisztségviselők 70 százaléka munkás. Ez azt jelenti, hogy az üzemekben a termelő és a termelést közvetlenül irányító tevékenységben résztvevők 13—14 százaléka, mintegy 4—4500 munkás választott funkciót tölt be oly módon, hogy a városban az ipari termelés, a társadalmi élet tevékenységük nélkül elképzelhetetlen. Mindezeket mi meghatározónak tekintjük. Az elért eredmények mellett természetesen vannak még feladatok is. Ezek egyrészt a megyeszékhely munkásságának ösz- szetételébői adódnák. Több ezer azoknak a száma, akik bejárók, akik nap mint nap beutaznák a munkahelyükre, akik nem tudnák ennek alapján úgy részt venni a társadalmi tevékenységben sem munkahelyükön, sem lakóhelyükön, mint ahogy az szükséges volna. Ezek között a munTeljesíti történelmi küldetését a megyeszékhely munkásosztálya Interjú dr. Fekete Antallal, az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottságának első titkárával késők között vannak még sokan olyanok, akik magukban hordoznak olyan szemléletmódot, amely eltérő, vagy nem esik egybe a munkás szemléletmóddal. A feladatok közé kell sorolni a fiatal és új munkások munkássá válásával kapcsolatos kérdéseket is, amelyek gondos, sokrétű politikai nevelő munkát igényelnek. Jelentősek a munkásnők társadalmi helyzetének javításával (kapcsolatos feladataink, annál is inkább, mivel köztudott, hogy városunkban több olyan könnyűipari üzem van, amely zömében nőket foglalkoztat, és képviseletük létszámuk, tevékenységük alapján messze elmarad a kívánalmaktól. A városi pártbizottság az elért eredményeket és a meglévő gondokat figyelembe véve úgy foglalt állást, hogy a politikai munka középpontjába kell állítani — a termelőszövetkezetekben dolgozók, szellemi dolgozók és a társadalom más rétegei problémáinak elhanyagolása nélkül — a munkások eszmei, politikai, cselekvési egységét, tovább erősíteni és ezzel egyidöben tovább kell növelni a város munkásságának súlyát a társadalmi élet valamennyi területén. Segítenünk kell nap mint nap a különböző szintű vezetők cselekvési fegyelmének munkásellenőrzését a határozatok végrehajtásában. O A társadalom vezető osztálya a munkásosztály. Ezért nem közömbös, hogyan és milyen hatékonysággal gyakorolja hatalmát. Megfelelőnek tekinti-e Fekete elv- társ a munkások képviseletét a politikai, a társadalmi, az állami és gazdasági éleiben? — A munkásosztály vezető szerepe és a munkásosztály politikai képviselete között közvetlen összefüggés van. Ezért fontos elvi kérdés, hogy a munkások közvetlenül jelen legyenek a különböző politikai, társadalmi, állami és gazdasági testületekben. Mint ahogy szóltam már róla, az üzemi, vállalati szintű testületekben a munkások képviseleti aránya mintegy 70 százalékos, ami összességében megfelelő. Azt is el kell mondani azonban, hogy ez üzemenként, vállalatonként nagyon eltérő. Vannak vállalatok, ahol a munkásképviselet 80—90 %-os, vannak viszont olyanok is, ahol nem éri el a kívánt szintet (34%). Ezeken a helyeken az egyes vezetők, illetve a vezetés szemléletével van baj. Helyenként nem ismerték még fel a több éve folyó tudatformáló és felvilágosító munka után sem, hogy a munkásképviselet megfelelő aránya elvi kérdés, amely egyben olyan erőt is jelent, ami nélkül feladataink jó megoldásában egyetlen lépést sem tehetünk. A munkásképviselők véleménye, az állásfoglalások kialakításában betöltött szerepük, rajtuk keresztül a munkáskollektívák tevőleges támogatása meghatározó feladataink megvalósításában. A városi szintű vezető testületekben az elmúlt időben jelentősen nőtt a munkások aránya. Külön örvendetes, hogy ezen belül is jelentősebb a munkásnők és a munkásfiatalok számarányának a növekedése. A vizsgálat tapasztalatai azonban azt is mutatják, hogy ezeket az arányokat tovább lehet és kell is javítani a termelésben közvetlenül részt vevő fizikai munkások, munkásfiatalok, de még inkább a lakosság 50%-át kitevő nők képviseleti arányát illetően, mivel több esetben meg nem értés tapasztalható. A különböző politikai testületekben kifejtett munka egyben közéleti tevékenységet is jelent. A testületekbe való káderkiválasztás során többször elhangzik, hogy a jelöltnek nincs jártassága a közéletben, a közéleti munkában, vagy előfordulnak esetek, amikor a munkás nem akarja vállalni a közéleti szereplést, mert valóban nincs jártassága benne, vagy esetleg több megbízást is kapva megbízatásai, munkahelyi kötelezettségei túlzott megterhelést jelentenék. Akár az előbbiről, akár az utóbbiról van is szó, véleményem szerint azt kell alapul venni, hogy egyik ember sem született közéleti jártassággal. Ezt csak a múlt rendszer virili- sei vallották magukról, de az sem volt igaz. A közéletben való jártasságot az ember a közvetlen munka során sajátítja el, azt meg kell tanulni, tapasztalatokat kell benne szerezni. Az is igaz, hogy nem könnyű „tantárgy”, de a közért végzett önzetlen munka nagyon szép feladat. Meggyőződésem, hogy a munkások a társadalmi termelésben elfoglalt helyük, egyre emelkedő politikai, általános ég szakmai műveltségük, élettapasztalatuk alapján magas színvonalon el tudják látni e feladatokat. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a különféle tisztségeket betöltők, a vezetők, a közéletben jártassággal rendelkezők az arra rátermett, megfelelő embereket megtanítsák, bevezessék a közéleti munkába. Ez tervszerű, következetes kádernevelőmunkát igényel, ami egyébként minden szintű és beosztású vezetőnek elsőrendű feladata. , <2sak .e2sel érhetjük el, hogy a különböző szintű politikai testületekbe olyan nyílt jellemű, becsületes, osztályához hű munkások kerüljenek, akik méltóképpen képviselik kollektíváikat, akik értik, tudják és akarják is jól végezni a megtisztelő közéleti munkát. Ezért arra kell törekedni hogy az üzemekben, a munkában kiemelkedő eredményeket elérő munkás egyszersmind közéleti emberré váljon. Külön gondot kell fordítani ■arra is, hogy egy-egy arra alkalmas megválasztott testületi tagot ne terheljünk túl még más megbízatásokkal is, mert ez nemegyszer erőt meghaladó munkát igényel, de ezen túlmenően több esetben a munkahelyeken is gondot okoz ég nem utolsósorban a családi élet rovására is mehet. Ennél a kérdésnél elsősorban a társadalmi tevékenység arányos elosztását kell alapul vennünk és azt, hogy minél szélesebb körben lehetőséget biztosítsunk az arra rátermett, a közéleti munkát vállaló embereknek. Amikor a munkásképviselet arányainak javításáról van szó, akkor lényegében az előbbiekben elmondottakra is gondolni kell. A másik lényeges kérdés pedig az véleményem szerint, hogy a munkásképviselet arányainak javítása nem kampány- feladat. Nem statisztikát akarunk készíteni, hanem a statisztikával akarjuk mérni helyzetünket. O Az utóbbi időben több tanácskozáson hangzott el, hogy gyakorta és helyenként formális az üzemi demokrácia. Valóban így van? Mit kell tenni ezért, hogy az. üzemi demokrácia különböző fórumai jobban betöltsék hivatásukat? — Az üzemi demokrácia a szocialista demokrácia része, társadalmi, gazdasági életünk fejlődésének törvényszerűsége. Ezért amikor az üzemi demokráciáról beszélünk, nem arra gondolunk, hogy az üzemek vezetése „csak” lehetőséget biztosít a munkásoknak az üzem életébe való beleszólásra. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az eddig tett erőfeszítések eredményeképpen van előrehaladás az üzemi demokrácia kiszélesítésében. Az elért eredmények biztatóak, azonban vannak még gondjaink is. Azokon a helyeken, ahol felismerték az üzemi demokrácia érvényesülésének szükségességét, az ebből származó előnyöket, ott igyekeznek is a különböző fórumokat megfelelő tartalommal megtölteni. Vannak viszont olyan üzemek is, ahol nem ismerték még fel a törvényszerűséget, ahol az üzemi demokráciával kapcsolatos kérdéseket felesleges tehernek tartják. Előfordul helyenként, hogy egyes vezetők nem tartják fontosnak a dolgozókkal való kapcsolatot, azért nem is fejlesztik azt, előfordul a vezetői gőg, a kollektíva véleményének semmibevétele, a jogos bírálat elfojtása is. Ezeken a helyeken fordul elő többször, éppen az előbbiből adódóan, hogy a vezetők döntéseiknél figyelmen kívül hagyják azok várható politikai hatását. Ezekből is látható, hogy sok még a feladat.. Mindenekelőtt tovább kell erősíteni a párt- és társadalmi szervek szerepét az üzemi demokrácia érvényesülésében. De szükséges megteremteni a közvetlen üzemi demokrácia érvényesülésének feltételeit is. El kell érni, hogy a különböző megbeszélésék, értekezletek —, ahol az üzem vezetése és a munkáskollektívák tanácskoznak —, ne csak adathalmazon keresztüli tényközlő, döntéseket ismertető, feladatmeghatározó jellegűek, hanem valóban a dolgozók véleményét, javaslatait kikérő fórumok legyenek. Mert a munkásoknak van jó véleményük, elképzelésük, javaslatuk a vezetéshez, a termeléssel összefüggő kérdésekben, a vezetés módszerét és tartalmát illetően és sok más kérdésben is. Hangsúlyoznám, hogy nagyon sok jó és hasznos véleményt mondanak, vagy mondanának el —, sokszor nem is választékos kifejezésekkel, néha keményebben is —, ha a fórumnak a légkörét és tartalmát az üzemek vezetése megfelelően alakítaná. O tígy véljük, a munkás- osztály vezető szerepének erősítése megkívánja a munkások rendszeres, tervszerű, politikai, általános és szakmai műveltségének gyarapítását. Megítélésünk szerint ugyanakkor legalább ennyire fontos a munkáspálya rangjának növelése is. Mi erről Fekete elvtárs véleménye? — Napjainkban a munkáspálya, éppen a termelés egyre növekvő technikai színvonala, a gyors fejlődés következtében olyan pályává vált, ahol nap mint nap gyarapítani, növelni keli a politikai, a szakmai ismereteket, emelni kell az általános műveltség szintjét. A vizsgálat megállapította, hogy Békéscsabán az elmúlt időszakban jelentős előrelépés volt, még akkor is, ha vannak komoly, megoldásra váró feladataink is. Itt elsősorban a gépi beruházásokkal kapcsolatos problémáinkra, az anyagmozgatás gépesítésének nem kielégítő voltára — a vizsgált egységeknél a munkások több mint 15%-a még most is kézi anyagmozgatást végez, — gondolok, ami jelentősen kihat, nem ösztönöz megfelelően a továbbtanulásra, a továbbképzésre. Természetesen vannak tudati, szemléletbeli problémák is, amelyek helyenként és személyenként a politikai, a szakmai és az általános műveltség iránti igénytelenségben nyilvánulnak meg. Mint mondottam, van jelentős előrelépés, hiszen az 1973/74- es oktatási évben már 550-en tanultak általános iskolában — örvendetes, hogy évről évre emelkedik a létszám — és sokan tanulnak középiskolában is. Itt is megemlíteném, hogy a bejáró munkások körében kell az elkövetkezendő időben jelentősebben előrelépnünk. A munkásműveltség színvonalának az emelkedése, megítélésem szerint, szoros összefüggésben van a munkáspálya rangjának növelésével is. A munkáspálya rangjával összefüggésben elég sok beszélgetés és vita is volt az elmúlt időben. A sok jó, hasznos elgondolás és vélemény mellett voltak olyanok is, amelyek a mi elveinktől idegen nézeteket tükröznék. Egyesek a munkáspálya perspektíváját abban látják, hogy onnan ki lehet tömi és a társadalom más területein lehet elhelyezkedni. Ezekkel a nézetekkel szemben nem csak azért kell fellépni, mert a mai valóságunkat torz vetület- bem tüntetik fel, hanem azért is, mert a munkáspályát lebecsülik. Sok más elvtársammal együtt az a véleményem, hogy a mun káspálya rangját elsősorban a munkáspályán belül kell megteremteni. Tovább kell növelnünk a munka rangját, a jól dolgozó munkások rangját. Azt kell elérnünk, hogy a szakmában magas színvonalon dolgozó, a társadalmi tevékenységben aktívan részt vevő munkás erkölcsileg és anyagilag is megbecsült ember legyen a társadalomban. Olyan, akire fel lehet és fel kell nézni, mert szakmájának kiváló ismerője, az alkotó, termelő- munka kiválója. Ehhez az is szükséges, hogy a különböző erkölcsi elismerések rangját is emeljük. Ezt annál inkább is fontosnak tartom, mert még sok helyen az erkölcsi elismerést megelőzően az „50 filléres vagy forintos perspektívát tartják az igazinak”, amivel természetesen nem lehet egyetérteni. O A napirend témáját tekintve igen jelentős pártbizottsági ülés alapján miben összegezhetők a közvetlen és távlati feladatok a munkásosztály helyzetének további javítására? — E néhány kérdés kapcsán is látható, hogy az elért eredmények mellett vannak feladataink is, egyrészt olyanok, amelyeket viszonylagosan rövid távon kell megoldanunk, de vannak olyanok is, amelyeket hosszú távon lehet teljesíteni, és lesznek olyan feladataink is, amelyék az elkövetkezendő időszak fejlődésének eredményeként fognak jelentkezni. A legfontosabb tennivalóinkat, az egyes kérdések kapcsán már érintettem, de vannak feladataink azon túlmenően is: akár a munkásképzést, akár a munkások szociális ellátottságát illetően, vagy más egyéb tekintetben is. A pártbizottság erre vonatkozóan a megfelelő állásfoglalását meghozta, a végrehajtásra vonatkozó intézkedéseket megtettük. Ügy fogalmazhatnám meg a legfontosabb feladatunkat, hogy párt-, állami és társadalmi szervezetek, az üzemek vezetése és a munkások összefogva, az elvek tiszta és egységes értelmezése alapján hajtsuk végre a Központi Bizottság irányelveiben megfogalmazott tennivalókat. Minden szervnek és szervezetnek, személy szerint is mindenkinek megvan a feladata ebben és mindenki a saját területén, sajátos eszközeivel segítse a munkásosztály helyzetével kapcsolatos tennivalók végrehajtását, mert az az egész társadalom érdekeivel egybeeseik, szocialista társadalmunk gyorsabb ütemű fejlődését szolgálja — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát Fekete elvtárs. P, I».
