Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

\

ssJX HARMINC

lWesztendeie

22. „A nehézségek csak arra ralók, hogy azokat áthidaljuk"

Végképp rosszul állt a szénája 1944 őszén a fasiszta Németországnak és egyre kisebb számban kitartó szövetségesei - nek. A Völkischer Beobachter szeptember 2-án mégis ezt írja — a magára kényszerített nyugalom derűlátást sukalió hangján: „A keleti hadszíntér mintájára a német hadvezetésé* most nyugaton is új arcvonalat fog kiépíteni... Az új arcvonalat nem úgy kell megteremteni. hogy friss csapatokat visznek a régi vonalakba, hanem az új arcvonalat hátrább kell kialakítaná éspedig annyira hátul, hogy a korszerű páncélos kötélékek gyorsaságát figyelembe véve, ne állhasson elő a kialakulóban levő új arcvonal újabb szétszakításának veszélye.”

Magyarra fiordítva mindez azt jelenti, hogy a német hadvezetés — tetszett, nem tetszett

— kénytelen volt a pánikszerű menekülés lehetőségével is számolni. Kevésbé számolt ezzel a Reggeli Magyarország című lap másnapi száma, amelynek olvasói az alábbiakat tudhatták meg azon a napon- „Végeredményben Németország eddig csak olyan területeket adott fel, amelyeket 1939 és 1942 között elfoglalt. Németország most új vonalakat tart és több ízben kinyilvánított szándéka szerint ezeken a vonalakon várja be az új fegyverek bevetésének idejét 6 addig is kihasználja azokat a stratégiai és taktikai előnyöket, amelyeket a rövi- debb. úgynevezett belső vonalak birtokában élvez. A végső győzelembe vetett hite ma is töretlen. Magyarország helyzete a háború hatodik évének kezdetén Németország katonai helyzetének megfelelően alakult.”

Erről az Igazságról viszont

— hogy tudniillik a fasizmussal szövetséges akkori Magyar- ország helyzete Németországtól elválaszthatatlan — az új miniszterelnök, vitéz Lakatos Géza m. kir. vezérezredes feledkezett meg hivatalba lépésekor mondott rádiószóaatában. Mely szerint: „Katonáim, akik a

harctérén parancsnokságom alatt voltak, tudják, hogy nem ismerek nehézségeket, mert — mint mondani szoktam — a nehézségek csak arra valók, hogy azokat áthidaljuk ... Megállapítom, hogy az a helyzet, amelybe ma belesodródtunk, egyrészt a földrajzi adottság következménye, másrészt meglepetésszerű események fejleménye ..

Persze. valamiféle „végső győzelemben” mások is hittek, vallották a miniszterelnökkel, hogy az adott „nehézségek ’ valamiképpen „áthidalhatók”. Hogy jelenhettek volna meg másképp ilyenfajta apróhirdetések: „Nősülne 30 éves, őeke- resztény, katonaviselt kereskedő 200 000 Pengővel, .Ugyanennyi’ jeligére a főkiadóba.” Vagy pedig: „Filmgyártáshoz tőkéstársat keresünk.”

Az illúziókból néha-néha azért a valóság talajára száll a Reggeli Magyarország. Egy cikkírója így elmélkedik: „Megfigyelhető, hogy naphosz- szat városszerte bömböl a rádió, hogy meghallják a riasztás közléseit. A szirénák hangjából idejében megtudják a tógive- saéíyt, ezéirt felesleges a rádiót e^gész nap bömböltetni... Arra is kell gondolnunk, hogy a rá- tjiócsövek és lámpák beszerzése Ma nehézségekbe ütközik.”

(daníss)

Katonaművészek kiállítása Békéscsabán

A XXIV. magyar bányásznapon

A Magyar Néphadsereg Poli- ]

tikai Főcsoport Főnöksége évente pályázatot hirdet a honvédségnél dolgozó és szolgálatot teljesítő képzőművészek, iparművészek. népművészek és fotó-, valamint barkácsoló szakkörök tagjai számára.

A páncélos és fegyverzeti szolgálat főnökségek területén

Rekkenő meleg délelőtt van. | Az út árnyékos oldalán séta- ' lók, nézelődök. A hőség ellenére sokan járnak az utcán. Többen már hazafelé sietnek bevásárlószaityorrál, kosár,

nal a kezükben. Egyik-, ben paprika, dinnye, másikban őszibarack, káposzta, s amott egy kosárban két csirke bújik félve a motorok zajától, s a férfitől, aki viszi őket. Piaci nap van Békéscsabán. Mindenki siet. hogy a nap sugarai elől árnyékba érjen. ] Csak azok nem tudnak menekülni, akiknek az utca vagy egy-egy pavilon a munkahelyük.

A irafikos

— Kérek egy doboz Fecskét.

— Egy lottót adjon, legyen szíves — szakítják meg beszélgetésünket a siető vásárlók Simon Lajossal, a Kossuth téri trafikjának ablaka előtt.

— Most nem is jönnek olyan sokan. Bezzeg reggel 6-tól 9- ig, és déluán 2-3-tól este 6-ig... Akkor alig győzőm kiszolgálni őket

Néha egy-egy ismerős is bekukkant.

— Jó napot. Meleg napunk van ma. — Aztán egy kis beszélgetés a labdarúgásról. a nyári szabadságról és indul tovább. Simon Lajos 1947 decembere óta árusítja itt a „nikotint”.

— Bizonyára sók a törzsvendége.

— Nem, ezt nem mondhatom, t

A dohányosok mindig ott vesz- : nek cigarettát, ahol elfogy. Ta- ; Ián a diákok... Ha látná, mi • metgy itt a tanítás végén. „Ké- i rek egy száll Fecskét” vagy két • forintért Fiitolt... Körülbelül • 10 éve nagyon sok a cigaretta, ! zó nebuló. Persze a csokoládé-, : rágógumi-forgalom is megnő a 5 tanítás ideje alatt. :

működő szakkörök és egyénileg alkotó művészek részére rendezett kiállítást — amelyre több mint 450 alkotás érkezett — szeptember 3-án. kedden délután két órakor nyitják meg Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjában. A kiállításon az alkotók 120 munkáját mutatják be.

nek? Mindennek tudom a helyét, gyorsan kiszolgálok mindenkit.

A virágárus

Kundal f Lászlónénak, a Csaba szálló előtt levő virág- paviloo eladójának jóval kevesebb a dolga.

— Csendes nap a mai. Ilyenkor általában a piacon vesznek virágot, s a napi forga- galom alig éri el a nyolcszáz forintot. Persze névnap vagy más nevezetes esemény idején három-négy ezer forint értékű áru is elkel.

Csajt nem hűvös van Itt, jólesik behúzódni a meleg elől. A virágok kellemes illatot árasztanak.

— Sajnálom szegényeket — mutat a növényekre. Most locsoltam körbe a pavilont és függönyt tettem fel, így egészen tűrhető az idő, de ennek ellenére rengeteg áru tönkremegy, nap mint nap...

— Rózsa van, tessék mondani? — hajol be egy aszony az ablakon.

— Az sajnos nincs, de nagyon szép kardvirágom, szegfűm, dáliám és őszirózsám van.

**•

Delet harangoznak. Most van a legmelegebb. A piacról lassan mindenki hazaér, egyre kevesebb a járókelő. A csend, a várakozás unalmas órái behatolnák a pavilonok parányi ablakain .,.

„Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete” himnuszunkkal így köszöntjük nagy ünnepeinken egymást mi, bányász testvérek. A felcsendülő első akkordok már a szívekbe markolnak. Emlékek, kétségek, remények hullámzanak át agyunkban, szívünkben. Tisztelettel és csodálattal emlékezzünk az ősökre, akik először, majd az utánuk következők még sokszor felemelték harag- vó hangjukat az embertelen munkaviszonyok és életkörülmények miatt.”

Igen, a múltban a bányászokat tizedelte1 a csendőrsortűz is, nemcsak a gázrobbanás és az omlás. Minden elhunyt életért emlékül állandóan világít az örökmécses. A bányász élete mindig is hősies, harcos volt. A bányásznak naponta kell megküzdenie a természeti erőkkel, a föld alatt, a föld felett a fekete gyémántért, a fekete aranyért, a csillogó fémért, az építőkövekért. A mindig optimista geológusnak, az igényes geofizikusnak, a merész túrósnak, a nagyszerű művelő rendszereket megtervező és létrehozó építésznek, gépésznek, a készletet okosan sáfárkodva kitermelő, művelő szakembernek. A bányász munkája nagymértékben alapot nyújt ahhoz, hogy iparunk lendületesen fejlődjék, hogy legyen szép lakásunk, abban kényelme» és biztonságos fűtés, világítás, sok elektromos háztartási eszköz, hogy mezőgazdaságunknak legyen egyre több motorhajtó- anyaga, műtrágyája. Legyen egyre több kövezett, bitumenes közutunk és korszerű Diesel, elektromos tömegközlekedésünk. Vagyis, mielőbb megvalósuljanak szocialista céljaink, teljesebbé váljon népünk gyarapodó-gazdagodó élete, a jelennél még boldogabb legyen holnapunk,

A bányászok munkája küzMunkahelyük az uíca, a pavilon

Nagy Ágnes

CSEREI PÁL:

Oróthajú naplójából

A hírlapárus

A 2-es hírlappavilonban — a • Centrum áruház előtt — ha le- : hét, még nagyobb a hőség. A ■ nap pont ide süt. Gyebnár La- ■ jós a MÁV nyugdíjasa, most ■ csak helyettesít. Az apró pa- j vilonba beszorult a fülledt le- ■ vegő. Beszélgetés közben látom, ■ hogy arcán veríték gyöngyözik. •

— Hogy bírja ezt a meleget? S

— Muszáj elviselnem. A vá- ■ sárlók igénylik a friss híreket, | az olvasnivalót. Egész nap nagy ; a forgalom.

— Hányféle sajtótermék kő- :

zül választhatnak? •

— Hát. . legalább 60. De j jönnek ide bélyeget, lottót, to- : tót venni.

— Egy Népsportot és egy • Népszabadságot kérek. — szól ■ be egy férfi az apró ablakon, : s már nyújtja is a pénzt.

— Nem türelmetlenek a vásár- :

lók? í

— Nem. De miért is lenné- ;

BÉKÉS HCCm^r. 1

1974. SZEPTEMBER 1. S

o

Degeszre ettük magunkat, majd leeregettük a Körös vizében hűtött sört. Az asszonyok, lányok süteményt is hoztak, de az bizony nemigen fogyott.

A hosszú hajú Gyuszi, miután lenyelte az utolsó falatot, a Körös vizében megmosta a kezét, aztán máris gitározott. Csak addig szakította félbe, amíg meghúzta a sörösüveget. És akkor hagyta abba, amikor visz- szaértünk a buszmegállóhoz.

Másnap, hétfőn kiderült, hogy nem olyan egyszerű jól dolgozni. Azt hittük, miután a svájci szerelők kijavították a gépet, hogy most már kevesebb mérget eszünk. De korai volt az öröm. Most a kompresszor miatt kellett állnunk két és féli órát. Van ugyan két tartalékunk, de azok is rosszak. Csak egy jó kellene! Az epétlen Csupacsontnak erre elsötétült a kék szeme. Rám is reccsent, miért nem írom be az ilyeneket a műszaknaplóba! Melegen kell ütni a vasat. Nagyon berágtam hirtelen. Engem akar okolni? Gyorsan előszedtem a műszaknaplót és az orra elé tartottam: „Nézz ide. A múltkor

bejegyeztem, ha van hidraulikus

emelőkocsi, akkor rossz. Nagyon rossz. Egy. csak egy kellene. Pe ezt nem látja meg senki! Mindenki csak a nyomásszámot

nézi”.

Csupacsont elismerően biccentett szőke fejével, szeme sötétje eloszlott.

— Jó, jó, csak csináljuk már a dolgunkat.

De én nem hagytam annyiban.

— Kértük ugye a műszaki igazgatót, vegyen részt a brigádgyűlésünkön, amikor a gép üzemeléséről volt szó. De nem ért rá, mert munkaidőn kívül tartottuk azt. Csak azt nem tudtuk akkor, hogy a szomszédos szobában biliárdotok.

— Meghívjuk megint — csi- tított Csupacsont. — De most már" fogjuk meg, amit meg kell fogni.

— Ez a nyitja mindennek, fiúk — tette fed a pontot Bandi bácsi.

Fortyogtunk tovább, de elég volt két és fél órát ácsorogni. Nekiláttunk hát, mert be akartuk pótolni az elszalasztott időt. Meg is nyújtottuk a műszakot. Szégyen lenne, ha lemaradnánk. Nincs nekünk „terülj asztalkám”.

delmes, de szép és eredmény®.

Tisztelet a bányászoknak!

Nemcsak a kételkedőket, hanem még a bizakodókat is meglepte az a kiterjedt átfogó emberi tenniakarás, amely az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére kibontakozott. A vállalások kü- lön-külön talán nem is voltak látványosak, de a határozatok a jobb munkaszervezésre, a jobb anyagellátásra, a takarékosabb felhasználásra, a gondosabb munkára, a hasznos többlettermelésre irányultak.

A múlt esztendei és ez évi eddigi eredményeink a bányászat minden ágazatában kedvezőek, az ötéves terv előirányzatokat időarányosan teljesítettük, a szénigények fogyasztói átcsoportosítása mellett is nőtt a termelés és a termelékenység. A szénhidrogének iránti felfokozott igény kielégítéséhez hazai bányászatunk terveinek jelentős túlteljesítésével, nagy hasznot hajtóan járul hozzá népgazdaságunk egyre ütemesebb fejlesztéséhez.

A magyar szénhidrogénkutatás és termelés súlypontja egyre inkább az Alföldre tevődik át. Az ország energiamérlegében szereplő szénhidrogént zömmel az Alföldnek kell biztosítania. Ez a feladat rendkívül nagy felelősséget ró az alföldi olajbányászatra.

Meggyőződésünk, hogy a nagyobb feladatok megoldásában is bányászokhoz méltóan fogunk helytállni, mint ahogy tettük azt az elmúlt években

Is.

A XXIV. Magyar Bányásznap emlékezés és kötelességteljesítés, s ennek a mozgalom oly sok példáját adta. Ez tesz méltóvá bennünket arra, hogy forradalmi múltunk büszke örököseinek valljuk magunkat

Mihalovics János

...........

A

ztán meg a piacról élünk. Otthon mindenkit várt a Csu- pacsorit esküvőjére szóló meghívó. Erre aztán teljesen elpárolgott belőlem a méreg. Vettünk neki sokrekeszes pénztárcát, ezután neki is szüksége lesz a rejtekhelyre, ahová a tartalék pénzt rakja. A többi, hogy mi volt, amit vettünk, annak Ilonka néni a megmondhatója. (így szólítottuk ezután is, pedig tegező viszonyba kerültünk vele.) A díszes szalaggal átkötött dobozban volt zsebkendő. öngyújtó, meg mit tudom még mi. Mire is jó a házi bank! Csupacsont restellkedve mondta, nem is tudja, hogy köszönje meg az ajándékot, mert 6 csak akkor tud bennünket megtisztelni, ha megkapják az új lakást. Addig albérletben laknak. Ott meg ketten is alig férnek.

— Ez van, ezt kell szeretni

— mondtam én. Arra céloztam, hogy nem volt alaptalan a hf- tetlemkedésem. amikor egyszer Csupacsont azt magyarázta, hogy minden szép gyötrődéssel születik. Mert hát csak albérletbe bújnak meg, h* el is adta a motorját. Ö akkor azzal bizony, gáttá felfogását, ha olykor kínlódunk is a festékkeveréssel, mégis sok szép dobozt szállíthat az üzem a megrendelőknek. Azote vannak ilyen filozofikus ízű érvei, amióta estenként vezetőképzőre jár.

Csupacsont biaonygatáaa akkor jutott ismét eszembe, amikor november 7-én Ilonka néni Kiváló Dolgozó oklevelet ka-