Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-17 / 217. szám

Népes család a Trefortutcában

Aki hat gyermeknek viseli gondját—

EGYSZERŰ, tißzta házban laknak Békéscsabán, a Trefort utcában Jantyik Pálék. A szobában középen nagy asztal, a székeken védőhuzat. A sarokban áll a tv. Mellette két apró fehér cipő, Zolikáé, a legkisebb gyereké. Ebben a szobában tölti estéit a Jantyik család.

Hűvös van, és szokatlan csend. Egy betévedt légy zümmög csak a lámpa körül. Jatyik Pálnéval, a hat gyermek édesanyjával beszélgetünk. Néha bejön Marika, karján kisöccsével, a kétéves Zoüval.

— Sok a baj hat gyerekkel?

— Mi kilencen voltunk. Már akkor hozzászoktam a népes családhoz. Annyira szerettem a gyerekeket lány koromban, hogy óvónő akartam lenni. Sajnos testvéreimnek és nekem nem volt lehetőségünk, hogy tovább tanuljunk. Dolgozni kellett. Az apróságok iránti szeretetem azonban nem változott, ezért örülök mind a hat-gyereknek. — Közben a kisfiú fejét simogatja, aki most kéredzkedett fel édesanyja ölébe. Kócos, szöszke haját igazgatja.

— Hogy hívnak? Mondd meg a néninek!

A kicsi ijedt szemekkel néz rám, majd szégyenlősen elbújik, anyja vállára hajtva kis fejét. Nem soká marad így. Huncútúl visszanéz, s halkan, szinte suttogva mondja:

— Jantyik Solika;

Lecsúszik anyja öléből, s a

szekrénynél álló nővéréhez szalad.

— A legkisebb érkezését már mindannyian nagyon vártuk.

CSILLOGÓ szemmel meséli a felejthetetlen élményt, a gyerek fogadását. Éppen karácsonykor jöttek haza a kórházból.

— Bizony szegényes ünnep volt. Nem tudtam már bevásárolni előtte, alig volt valami ajándék. A férjem felkapta a csöpp pólyást, s a fa alá vitte: „Ez a mi ajándékunk, gyerekek” — elgondolkozva mosolyog: — Nagyon szép ünnep volt. Kimondhatatlanul boldog voltam, hogy még a hatodikat is ilyen szeretettel fogadta be a család.

A kisfiú mintha tudná, hogy róla van szó, nagy szemekkel figyeli édesanyját, aki most hozzáfordul.

__Bizony. Ilyen pici voltál —

m

utatja a kezével.

_ Legnagyobb fiam. a Pali,

m

ost katona, de még ő is szí- vesen eljátszik vele. A kisebbekről nem is beszélve. Ági. aki a közgazdasági szakközépiskolában harmadikos, no* és a nyolcadikos Laci már alig várják, hogy hazaérjenek hozzá.

Amikor arról kezdünk beszélgetni, sok gonddal jár-e a hat gyerek nevelése.’mosolyogva legyint.

_ Ma sokkal könyebb. mint régen volt. Emlékszem, fel kellett költeni hajnalok hajnalán az alig négyhónapos csöppséget, s hóban-fagyban bölcsődébe vinni, mert csak 3 hónapig maradhattam itthon a szülés után. Ha megbetegedett, kénytelen voltam fizetés nélküli szabadsagot kivenni, hogy a kicsivel maradhassak. Segélyek? Támogatás? Hol volt az akkor? Nem is beszélve a két gyerek utáni 60 ezer forintos lakáshasználatbavételi kedvezményről, ami akkor isBÉKÉS '

" 1974. SZEPTEMBER 17

meretlen vol. Ma már egész más a helyzet. Nem mondom, most sincs kidobni való pénzünk, de mégis könnyébb —, s sorolni kezdi, hogy egy gyerek után 270 forint családi pótlékot kapott régebben, most 320-at. Elmondja azt is, mennyivel jobb, hogy itthon maradhat a gyermekgondozásin, így a nagyobbakra is több ideje marad.

— A férjem a Híradástechnikai Vállalatnál dolgozik, s ott sokat segítenek nekünk. Most beiskolázási segélyt adták. Jövőre egy beutalót kapunk. Pali fiamat a nyáron kérés nélkül felvették dolgozni, hogy keressen egy kicsit ...

— Mennyi az egyhavi jövedelmük?

— Körülbelül öt és fél ezer forint. Bizony be kell osztani, hogy megéljünk belőle.

— Most, hogy az iskola megkezdődött, s a gyerekek napközibe járnak, még könnyebb, bár így is sok pénz elmegy az ennivalóra. Négy liter tej, egy kenyér mindennap elfogy — mondja.

MARI, akj eddig kint játszott a kisfiúval, félbeszakítja a beszélgetést.

— Anyuka, kimegyünk sétálni egy kicsit. — Zoli vékonyka csengő hangján ismétli — Kimé jünk egy kicit..:

Az anya fölkapja, megcsókolja piros arcocskáját, majd megnézi, nem kell-e tisztába tenni.

— Marikám, tiszta pelust kérünk, és egy másik kisinget is adjál rá. Aztán mehettek.

Mari —, aki kereskedelmi szakmát tanul, s mint mondja, ma szabadnapos — kézen fogja a gyereket, s már indul is vele:

— Gyere, öcsikém!

— A múlt héten meglátogattak a munkatársaim. A kötöttben dolgozom, s ott tagja vagyok az Ady Endre Szocialista Brigádnak. Ők kerestek fel. Tolltartót, tollat, könyvet hoztak Mártinak.

<3 mo6t megy elsőbe. És labdát, csokit hoztak a picinek. Nagyon jólesett, hogy gondoltak ránk.

— Szórakozásra, kirándulásra ! tudnak a szülők időt szakítani? :

— Nagyon ritkán, öt éve vol- ■

tunk a férjemmel először nyaral- : ni. Romániába mentünk, de már ! az első nap sírtam, hogy mi lehet • a gyerekekkel. Márti akkor volt ; egyéves. Azóta nem is mentünk jj sehová. Nem is bánom;. „ :

Egy néhány évvel ezelőtti ! anyák napjáról kezd mesélni. ■

— Akkor még mindannyian S

kisebbek voltak. Már egy héttel ; a nevezetes vasárnap előtt ősz- ; szedügták kis fejüket, susogtak, 5 készülődtek Tudtam, miről van : szó — mosolyog —, de úgy tét- j tem, mintha nem vennék észre ! semmit. Aztán elérkezett a nagy ! nap. Mindannyian egy-egy álr ■ taluk készített rajzot adtaik, no ■ és rengeteg virágot. Utólag vet- ■ tem észre, hogy ebből a hatal- • más kertből —. int kifelé — : mind egy szálig leszedték a vi- E ragokat. — Hangosan, boldogan > nevet. Amikor elcsendesedik, ak- ; kor látom, hogy könnyes a sze- jj me. az emlék még most is meg- S hatja. :

MAR a KAPUBAN állunk, j mikor elmondja az aznapi prog- \ ramot. Körtét tesz el, aztán ebé- S det főz, délután pedig rendezi a 5 kertben a téli virágokat. Másnap | nagymosás, este pedig szülői ér- ! tekezletre megy. Bizony, bár- : mennyit segítenek a gyerekek, ■ nincs időm unatkozni — tárja • szét karjait. •

Nagy Agnes :

Fejlődő könyvtárhálózat

Népünk kulturális fejlődése érdekében a X. pártkongresszus óta az ország minden területén, falvakban és városokban számos új közkönyvtárat adtak át rendeltetésének. Újkígyóson csaknem másfél millió forintos költséggel létesült az új községi könyvtár 10 ezer 500 kötet könyvvel (MTI Fotó—KS)

Ismeretlen Velazquez*festm ény

A szovjet múzeumokban, a kiváló spanyol festő, Diego Velazu quez három alkotását őrzik. A képek száma most újabbal gyarapodott. Az Ermitázs gyűj térné, nyében 160 éve tartottak számon egy festményt — „ismeretlen mester alkotása” jelzéssel. A képet vizsgálva azonban a le- ningrádi művészettörténészek a

felső festékréteg alatt portrét fedeztek fel, amely rendkívül hasonlít a Berlinben őrzött Trio című Velazquez-festmény egyik alakjára A szakértők feltételezik, hogy a Leningrádban. most felfedezett kép — amely egy fiatal férfit ábrázol — elveszett remekmű részlete. (BUDA- PRESS—APN)

■■99aaccBaaac«iafl9«aiiaci*aca«Bas*s»Ba*»9a««BKti«Bgaas»CBCHaiaaBRas8Sse«BissiiSBi

Gyulai emlékek

VAN-E SZÁNDÉKOM újra Gyulára látogatni? — kérdezte tőlem búcsúzóul a várost szerető-tisztelő patrióta. Mit is mondhattam volna? Ö ugyanis, úgy éreztem nem elégszik meg az igennel, kíváncsi arra is, hogy miért. Nem az én feladatom, hogy összegezzem, hogyan is sikerültek az igazán ízléses prospektussal is meghirdetett Gyulai Nyár rendezvényei, hogyan zárultak idén a mindig feledhetetlen, s újra élményt nyújtó várjátékok, a Dürer Teremben rendezett kiállítások, a sok látnivaló, mindazok a titkok, amelyeket felfedez a kereső-kutató szem, ha ebbe a bájos kis alföldi városba látogat. A felfedezés örömében én is részesülhettem, mert úgy éreztem — bár csak a MEDOSZ üdülő vendége voltam — Gyulára beutaltként érkeztem. Nem bántam meg, mert mint említettem, megismerhettem hazánk egyik vonzó városát Békés csücskében, amelyre nyírségi létemre is büszke vagyok.

Nem tűnik talán hízelgésnek, sem túlzásként, mert bizonyosan nem vagyok egyedül e kisváros iránt érzett tiszteletemmel. Ügy éreztem Gyulán magam, érdemes volt tagja lenni annak a mozgalomnak, amelyet így hirdetünk: Ismerd meg hazádat! A haza egy kis darabkájában sikeMeg jelent a Nemzetközi Szemle 9, száma

Bár a július—augusztusi Nem_ zetközi Szemle terjedelmében ugyancsak vaskos volt, hiszen kettős számot kapott Icézbe az olvasó, a mostam, szeptemberi kiadás legalább olyan gazdag tartalmú. A külpolitikai folyóirat 9. száma négy témakört ölel föl és elemez: JSurópai politika — világpolitika; Szocialista gazdaság — világgazdaság; India; nemzetközi munkásmozgalom.

A legidőszerűbb európai történések — a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások, a gsenfi Európa-tanácskozás. a portugáliai fordulat, a megoldatlan görögországi problémák és a ciprusi helyzet — elemzései közül különösen figyelemre méltó 3. Grigorjev—I. Melnyikov, a moszkvai Pravda munkatársainak közös tanulmánya az európai biztonság problémáiról. A cikk megállapítja: „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájában, ha nem is olyan gyorsan, mint szeretnénk. de minden területen tapasztalható előrelépés.” Ennék ellenére — mint írják — vannak még, akik igyekeznék fékezni e fontos munkát... Az NSZKJbeli „Frankfurter Hefte” című folyóiratból vette át „Üj perspektívák a rendszerek versenyében”. című írást a magyar külpolitikai folyóirat. A cikk Bulgáriát és Görögországot, e két hasonló indulási feltételekkel rendelkező országot hasonlítja össze. Az eredmény: a szocialista államról alkot kedvezőbb képet a szerző.

A „Nemzetközi munkásmozgalom” című rovatból „A dolgozók harca » tőkés vállalatok irányításában való részvételért” cikkre hívjuk föl az olvasó figyelmét A tőkés országokban a gazdaság demokratizálásáért vívott harc az osztályban; egyik igen fontos eleme, amely a világpolitikában is érzékelteti hatását.

J*ms«sssBcsB9Hqnaa-sBSBsc-ss»'

rült érzékelni az itt élők patriotizmusát.

Gyulát másutt sokan kolbászáról ismerik. De aki egyszer gyógyvizében fürdött, sétált a várat körülölelő parkjában, az már mást is látott. Különösen az ide vetődő idegen —, aki azzal a szándékkal érkezett, hogy lásson is valamit! ízületi, reumatikus betegségeket gyógyít a víz. A környezet is remek. De a kis város szellemieket is táplál, gazdagít hagyománytiszteletben.

Csak figyelmesen végig kell sétálni a főutcáján. Szinte lép- ten-nyomon találkozik az ember olyan, a történelem levegőjét árasztó épületével, amely mellett meg kell állni. Sokszor elmondták már, hogy Gyula a szobrok városa is. Hogy megférnek egymás mellett a nagy szellemek a Groza parkban! Munkácsy, Bartók, Dürer, Ady és a kollégium előtt József Attila. Figyeltem, amint kis csöppségek így adtak egymásnak randevút: „Találkozunk a Szamaras fiú-nál.” Ott áll Bencsik kedves szobra a Várfürdőben. Esti fény világítja meg a Dürer Terem falán Kiss Sándor Tiszta forrásból című domborművét. Mintha csak egyszerre hívná fel a figyelmet a gyógyító vízre, meg szellemi örökségünkre is. De ha már itt tartunk, engedtessék meg egy javaslat. Ha ezek a

kőbe vésett, bronzba öntött nagyságok szelleme örök időkig világít is, mégsem ártana esténként több fényt adni nekik.

SZEPTEMBER ELEJÉN már

készülődött a városgazdálkodási vállalat a várkerti parkok felújítására, csinosítására — az őszre. Hordták a gazdag humuszé talajt, nyírták a parkok pázsitját, locsoltak, de a városban sok-sok ponton még éltek az igazán okosan, félkaréjú vázákba ültetett pompázó virágok, mint a Dürer Teremben megrendezett virágfesztivál élő hirdetői. Sokan megcsodálták. Akik későn értesültek arról, meddig tart nyitva, sajnálták. Ott a Várfürdő tópartján, a kis kalyibában ismerkedtem meg Petróczki Mihály bácsival, aki vigyázója e tónak, gazdája a csónakoknak. Olyan, mint a pusztából idecsöppent gulyás.

Panaszolta, hogy a városgazdálkodástól bizony ritkán látogatják. Pedig lenne mit mondani nekik. „Iszaposodik a tó, tisztítani kellene, s cserélni a vizét” Igaz-e, nem-e? Nem tudom. A féltés szólt belőle is. mint a híres Erkel dalkör megöregedett. de szívben most is izzó tagjából, Szilvási Józsi bácsiból, aki őrzi a magyar zenei géniusz szellemét, s legalább any- nyit mond, tud róla, mint bármelyik szakavatott zenetörténész. Sajnálkozva mondja, hogy bi«í