Békés Megyei Népújság, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-14 / 215. szám
I Az aiapszervezeti munka kulcsembere: a pártbizalmi A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzatának 28. pontja így hangzik: „Az alapszervezetekben pártcsoportokat létesítenek, ahol a pártcsoport tagjainak munkáját, magatartását, a pártmegbízatások teljesítését rendszeresen értékelik. A pártcsoportok munkáját pártcso- portgyűlésen megválasztott bizalmiak irányítják”. A szervezeti szabályzat — érthető módon — azt rögzíti, amit a pártcsopor- toknak tenniük kell. Ám ennél jóval tágabb az a kör — ugyancsak érthető módon, —, amely a pártcsoportok tevékenységének lehetőségeit fogja át. A pártcsoportok egy részében még a kötelezettségek teljesítése sem problémamentes, a kommunisták e legkisebb közösségeinek tekintélyes hányada viszont jó érzékkel, felelősségtudattal hasznosítja lehetőségeit. Az okok, némi leegyszerűsítést megengedve, mindkét esetben a pártbizalmi személyében kereshetők. Sokféle követelmény Megtörtént, hogy a pártalap- szervezetben, ahol ismétlődő gondok voltak a tájékozottsággal, a taggyűlések előkészítésével és aktivitásával, a pártmegbízatások ellátásával, ugrásszerűen javult a munka. Holott a vezetőség ugyanúgy dolgozott, mint addig, a megtárgyalandó kérdések sem változtak. Csupán a három pártcsoport élére új ember került. Korábban úgy választották ki a bizalmiakat: te ülsz az íróasztalnál, te vagy a íegköny- nyebben elérhető, légy te a bizalmi. S nem az igyekezettel volt a baj, hanem az alkalmassággal, a körülményekkel. Az íróasztaltól — a munka jellege miatt — nem lehetett felállni. Késve, vagy még úgy sem jutottak el az információk a pártcsoportok tagjaihoz, akik viszont az egész gyárban mozogtak. A bizalmiak úgy vélték, ami fontos, azt úgyis megtudják elvtársaik a taggyű- j lésen.... ám oda már felkészülten kellett volna érkezniük... Hasonló gondokkal jó néhány pártalapszervezet küzd. A fentebb említett kommunista kollektívában is időbe telt, míg fölismerték: a pártcsoportok tevékenysége nem formalitás, a bizalmi feladata sokkal összetettebb, mintsem hogy befejeződjön a tagdíjak beszedésével, a rendezvényekre való mozgósítással. Rájöttek: a bizalmi kulcsember, sokféle követelménynek kell megfelelnie. Emberi alkalmasságán, kapcsolatteremtő készségén túl legyen érzéke a lényeges és a lényegtelen szétválasztásához, ne féljen kezdeményezni, ha szükségét érzi, terven kívül hívja össze a pártcsoportot, ne ^várjon mindenben a vezetőség, a taggyűlés állásfoglalására. Nem látszat-Hsztség E rövid felsorolás is tanúsítja, hogy a bizalmi nem látszat-tisztség viselője, vagy ha az, akkor nem képes jól ellátni a dolgát. A hibákért, mulasztásokért ilyen esetben legkevésbé ő kárhoztatható. Sokkal inkább azok, akik megválasztották, akik úgy gondolták — mert eléggé általá4 Bétís E 1874. SZEPTEMBER 14, nos gyakorlat ez még a pártalap- szervezetek egy részénél —,köny- nyű munka, s a más feladatokkal, otthoni gondokkal amúgy is leterhelt elvtársuk megbirkózik vele. A pártcsoport tevékenységét irányító bizalmi egész embert kívánó tisztség! Mégis, a vezetőség, a taggyűlés, mint az alapszervezeti munka legfőbb fóruma, a szükségesnél kevesebb figyelmet tanúsít a pártcsoportok, a bizalmiak működése iránt, s amit még szűkébb marókkal mér, az a segítség, az értő útbaigazítás. Az alapszervezet munkatervében a kelleténél ritkábban szerepel sok helyen a pártcsoportok helyzetének áttekintése, az értékeléssel összekötött beszámoltatás. Van, aihol két esztendő is eltelik enélkül, a vezetőség csak arra ügyel, hogy megtartsák a pártcsoport-értekezleteket s a tagdíjakkal időben leszámoljanak a bizalmiak. Ám ilyenkor elsikkad, az éppen a lényeg: a munka tartalmi része. Az, mi történik a pártcsoport-megbe- széléseken, a tagok miként vesznek részt minden időben és minden helyzetben a politizálásban. 8 feladatok szabta hatáskör Akad persze ellenvetés. Így az, hogy a pártcsóportoknak, a bizalmiaknak nincs hatásköre. Igaz, papíron, jog szerint nincsen döntési joga, határozathozatali lehetősége. Ám hatásköre mégis tág a bizalminak éppúgy, mint a pártcsoportnak. Mert bár nem számoltathatja be a gazdasági vezetőt, de meghívhatja a pártcsoport-értekezletre, felvilágosítást kérhet minden ügyben, magyarázatot bizonyos intézkedésekre. A pártcsoport nem hoz határozatot, de valamennyi kérdésben, s főként égető, aktuális problémákban állást foglalhat, javaslatokkal léphet fel a taggyűlés elé. A pártcsoportnak akkora a hatásköre, amekkorát kí- j ván magának — a nagyüzemi pártbizottság titkára fogalmazott így, gyakorlati tapasztalatai alapján. Náluk ugyanis a szó 36 értelmében, szabadjára engedték a pártcsoportokat. Nem a pártbizottság diktálja, mikor mivel foglalkozzanak, hiszen ezt az egyes területeken tevékenykedő kommunisták a maguk szűkébb körében jobban tudják. Azt viszont nagyon is „diktálják”, hogy a pártcsoportok jelezzék, továbbítsák a véleményeket, gyűjtsék össze a javaslatokat, s persze, arról sem feledkeznek el, hogy ezekre a véleményékre, javaslatokra válasz érkezzék a pártcsoportokhoz. A feladatok alakítják a hatáskört —, itt ez a gyakorlati munka vezérlő elve, s az eredményről mond valamit, ho.gy a pártbizottság ülésein, a taggyűléseken megtárgyalt témák egyharmada eredetileg pártcsoport-értekezleten vetődött fel, fogalmazódott meg. A lényeg ugyanis abban van, hogy a legkisebb kommunista közösségekben nyíltan, kötetlenül mindenről lehet beszélni, még a magunk és mások fogyatékosságairól is.... Ahol így irányít a bizalmi, ahol ráérez a dolga, felelőssége nagyságára, ott nem vállvonogatva mennek pártcsoportmegbeszélésre a tagok, hanem őszinte érdeklődéssel, és közlési vággyal. Mert tudják — tapasztalataik alapján —, hogy amiről és ahogyan beszélnek, az holnap már a pártszervezet mindennapi munkájában kamatozik. Major Mátyás Barátnak lenni annyi, mint ismerni egymást és örülni egymás sikereinek MSZBT-tagcsoportok megyei vetélkédője Békéscsabán Szeptember 13-a, az ifjúsági és úttörőház nagyterme. A színpadon hatalmas térkép, fölötte a felirat: Ki tud többet a Szovjetunióról? — ez a jelmondata a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai megyei vetélkedőjének. Kilenc órai orosz népdalok hangjai töltik be a felvirágozott termet, az érkező vendégelt a Penza-kiállítást szemlélik, tizenhárom tagcsoport háromfős csapatai az utolsó pillantásokat vetik könyveikbe, jegyzeteikbe. A 13-as asztalnál a Bamevál 2. számú csapata. Maguk választották a helyet, mert Szabó Sándornak, a kapitánynak főiskolai vizsgáin már sok sikert hozott ez a szám. A másik asztalnál kabala- oroszlánnal próbálják maguk felé fordítani a versenyzők Fortuna kegyeit Negyed tizt az MSZMP Békés megyei Bizottságának osztályve-, zetője, Nagy Jenő köszönti a megjelenteket, köztük Enyedi G. Sándort, a megyei pártbizottság titkárát. Aztán így fogalmaz a felszabadulás közelgő 30. évfordulójáról, s a két nép kapcsolatáról szólva, a versenyt méltatva: „Barátnak lenni annyi, mint ismerni egymást és örülni egymás sikereinék.” Fél tíz: elhangzik az első kérdés — melyik évszámhoz kötődik Csajkovszkij ünnepi nyitánya, amelyben felhangzik a francia forradalom dala, a Marseillaise? — sokan töltik ki helyesen a játék totószelvényét: 1812, amikor Napóleon vereséget szenvedett Kutuzov seregeitől. Tíz óra: a földrajzi és történelmi, majd a Penza megyére vonatkozó kérdések után az első részeredmény: vezet a Büharug- rai Halgazdaság és a Barnevál L számú csapata. Tizenegy óra: teafőzésben és tálalásban ügyeskednek a résztvevők. A bírálat joga Vlagyiszlav Szergejevé, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza igazgatójáé. A legmagasabbra az Orosházi Üveggyár 2. számú csapatának teáját értékeli. Nem véletlenül, hiszen a csapat kapitánya, Kovács Éva Moszkvában tanulta öt éven át az üvegmémökséget, aztán Liszicsanszkfoan is töltött egy esztendőt, amely város üveggyárával mostani munkahelyének szoros kapcsolata van. Tizenkét óra: az utolsó fordulóban a Konzervgyár 2. számú csapatának tagjai meg tudják őrizni addig szerzett előnyüket, sorra eredményesen válaszolnák a játékvezetők, Botyánszky Mihály és Simándi Béla kérdéseire. Mögöttük nem sókkal lemaradva az üveggyár 2. számú csapatáé a második hely, s a békéscsabai Férfifehémemű-gyáré a harmadik. Háromnegyed egy: Vető Kálmán, az MSZBT Országos Elnökségének képviseletében méltatja a versenyt, mely első volt a megyék és a budapesti kerületek vetélkedősorozatában, majd átadja a résztvevőknek a díszes oklevelet, a legjobb hat csapatnak pedig az oklevél mellett a szovjet könyvekből, hanglemezekből válogatott díjakat. V. Szergejev az SZKTH ajándékait adja át, további eredményes munkára biztatván a csapatokat. Egy óra: lassan ürül a terem. A győztesek: Hrábovszki Pál szer- kesztőmémök, Kovács Judit műszaki rajzoló és Szákálas Jánosáé gyors- és gépíró — érdekességként elmondják, hogy egyikük sem járt ez idáig a Szovjetunióban — nagyon-nagyon boldogok. Érthetően. Nem« versenyben vívták ki az első helyet. (daniss) A megnyitás pillanata. Képünkön balról jobbra: Tóth Jolán a KISZ 'Békés megyei Bizottságának kulturális felelőse, a zsűri tagja, Nagy Jenő, valamint Oláh Józsefné, az MSZMP békéscsabai városi bizottságának munkatársa, a zsűri elnöke A győztesek — Kovács Judit, Hrábovszki Pál és Szakálas Já- nosné — képviselik Békés megyét a vetélkedő következő fordulójában Népviseletbe öltözött kislány nyújtotta át a rendezők virágait V, Szergejevnek (Fotó: Demény Gyula)
