Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-28 / 200. szám

ISO kilométerea »ebeaaeggel Száguldás a halálba Üjsághír: „Július 28-án, va­sárnap Békéscsaba és Csanád- apáca között Pethö Attila 22 éves veszprémi lakos személy- gépkocsiját nem az útviszo­nyoknak megfelelő sebességgel vezette, az útkanyarban ki­sodródott és fának ütközött, A baleset következtében a sze­mélygépkocsi vezetője és uta­sa, Alb Péter 19 éves medgyes- egyházj tsz-tag a helyszínen meghaltak. Tóth Antal 20 éves csabaszabadi lakos életveszé­lye*^ Bacsa Mihály újkígyósi lakos és Pribojszki Ru­dolf csabaszabadi lakos súlyos sérüléseket szenvedtek.” (Bé­kés megyei Népújság, július 30.) A csabai tanyáknál július 28-án, hajnali (él ötkor az autó­busz-megállóban három fiatal­ember várta a buszt, hogy Bé­késcsabára, munkahelyükre utazzanak. A három fiú —Tóth Antal 20 éves és Pribojszki Ru­dolf lö éves csabaszabadi, Ba­jára nézett. — Vigyázz! — or­dított még egyszer és arcát ke­zével eltakarta. *** A közelben tartózkodók ha­talmas csattanásra figyeltek fel. A gépkocsi letért a „halálba vezető” útra. Három, egyenként arasznyi átmérőjű fát súrolva egy negyediknek csapódott. A gépkocsivezető és a mellette utazó fiatalember a helyszínen meghaltak. Két fiatal életet, három súlyos sérültet követelt az eszeveszett száguldás. ... A baleset körülményeinek tisztázására műszaki szakértőt is bevont a rendőrség. Részlet a műszaki szakértő jelentéséből: „Véleményem sze­rint a személygépkocsi haladási sebessége legalább 130 kilomé- ter/óra volt. Az említett se­besség az adott útszakaszon nem felel meg a biztonságos közle­kedés feltételeinek. Az útbur­kolat kopott, hullámos. Az út­Pelhő Attila gépkocsija a baleset után esa Mihály 19 éves újkígyós: lakos. Eközben blokkolt le mel­lettük egy Zsiguli. Vezetője, a közepes termetű, inge alatt fe szülő izomzatú Pethő Attila 22 éves veszprémi lakos, kiszállt a kocsiból, zsebeiben cigaret­tát keresett. Lassú mozdulatokkal rágyúj­tott, s nagyot szippantott. — Hova akartok menni srá­cok? — kérdezte tőlük. — Csabára melózni — felelte az egyikük. — Oda megyek én is, gyer­tek, elviszlek benneteket. Ekkor még egyikük sem gon­dolt arra, hogy néhány perc múlva egy tragédia résztvevői lesznek. A fiúk tétován egymásra néz­tek. — Na, iparkodjatok már! Mi­től (éltek? — sürgette őket. A kocsi motorja (e) bőgött. A vezető mellett Alb Péter 19 éves medgyesegyházi lakos ült. — Vigyázz, a kanyar veszé­lyes — szólt Tóth Antal, mi­közben a kilométeróra mutató­padka gödrös. Az útkanyarúlat íve az adott útviszonyokhoz ké­pest megfelelő, de az útburko­lat dőlése enyhe. Ezért az út- kanyarulatot biztonságosan gya­korlott vezető is maximálisan 80 kilométer/óra sebességgel ve­zetheti.” Más tényező is szerepet ját­szott. Mint annyi esetben, a szeszes ital ismét felelőtlenség­be hajszolta áldozatát. A rendőrségi orvosszakértő vérvételi jegyzőkönyvéből: „Pe­thő Attila 22 éves a baleset pil­lanatában 1,58 ezrelékes véral- koholos, Alb Péter 1,55 ezrelé­kes véralkoholos befolyásoltság alatt állt, ami közepesen ittas állapotnak felel meg.” A szomorú tragédiára a rend­őrség adta meg a választ. Vég­eredményben Pethő Attila volt a hibás. Noha mint gépkocsive­zető ismerte a szabályokat, sőt autóralley-en is többször sikere­sen szerepelt. De az ital hatása alatt szinte elkerülhetetlen volt a tragédia. Szekeres András Magatartás a közlekedésben Durvaság — óvatosság — megbízhatóság — útviszonyok A közlekedési magatartásról tartott vitafórumot a Hazafias Népfront budapesti bizottsága. Petress István rádióriporter, az első előadó jogosan kongatta meg a közlekedés vészharangja­it. Másfél millió jogosítvány van jelenleg hazánkban. A jogosítvá­nyok számával párhuzamosan nő a balesetek száma, Naponta egy­re többször szakítják meg nyu­galmunkat a szirénák. A baj az, hogy a motorizálod ás felfoko­zott ütemével együtt nem ala­kultak még ki közlekedési ref­lexeink. Sem a járművezetők, sem a gyalogosok körében. És ez oka a veszélyesen növekvő köz­lekedési durvaságoknak is. A népszerű riporter a közel­múlt elrettentő példái között említette az elsőbbségadás el­mulasztása miatt orrcsavarást, a gengszterizmust kimerítő macskaköves támadást. Mi az a macskaköves táma­dás? A legújabb divat egyes kö­rökben. Sérelem esetén leállít­ják a kocsit, felkapnak egy öt- kilós útburkoló követ és megtá­madják a másik úrvezetőt. Eny­hébb, de ugyancsak megdöbben­tő divat lett az ablakon való be­kötés. A trágárkodási párbajról már nem is szólva. Egyszóval közútjainkon roha­mosan terjed a gyűlölködés, a durvaság, a brutalitás. Mindez önmagában is elítélendő, hát még olyan környezetben, ahol emberáldozatokat követel. A védekező ösztöneink sem alakultak ki a közlekedésben. Hiába halljuk naponta a tragi­kus közúti baleseteket, sajnos (a felmérések tanúsága szerint) úgy térünk ezek fölött napirend­re, mintha csak mással történ­hetnének meg, velünk nem. Pe­dig mély figyelmeztetés a ma már szállóige: mindenkit érhet baleseti A balesetek lehetőségét azzal csökkenthetjük, ha udvariasan, megbízhatóan és rendkívül fi­gyelmesen közlekedünk. A meg­bízhatóságnak viszont sok fel­tétele van. Vegyük sorra őket: legalapvetőbb az alapos közle­kedési ismeret megszerzése és a Utalnia zása. Egy reprezentatív felmérés kivetítése szerint Bu­dapest kétmillió lakosából más­fél milliónak csak halvány fo­galma van arról, hogy a pirc* lámpa tilosat jelent. Ugye hi­hetetlenül hangzik? Pedig igaz! A megkérdezettek egynegyede nem tudta biztosan a lámpák jelentését. Van egy másik réteg, akik ismerik ugyan a KRESZ jeleit, szabályait, de nem tart­ják be őket. Ennek már jellem­beli háttere van. Sokan sajnos felsőbbrendűnek érzik magukat azáltal, hogy kocsival járnak. Mások a kocsitípusoik között követeinek durvaságukkal ön­maguknak tiszteletet. És sajnos, a tanácskozás egyik orvos-új­ságírójának felszólalása szerint: a nem megfelelő orvosi vizsga*- lat miatt sok rendszeres kezelés alatt álló Idegbeteg is rendelke­zik jogosítvánnyal. Pontosabban: veszélyezteti életünket. Rajtuk kívül közömbös emberek is köz­lekednek, akik egyszerűen nem alkalmazkodnak a többiekhez. (A közömbösök egyik típusa az a taxis Is, aki éppen a közleke­dési tanácskozás után, fék nél­kül rohangált velem a budapesti forgalomban.) A türelmetlenek nagy száma is baleseti forrás az utakon. Ezekhez az emberi tényékhez sorakoznak a tárgyi feltételek. Nem fejlődött eléggé hazánkban a forgalomtechnika és az úthá­lózat. A számtalan fölösleges bizottság mellett végre szükség lenne olyan bizottságra is, amely az utak balesetveszélyeit szün­tetné meg. Az Állami Biztosító előre tudja mindig, hogy melyik A Budapesti Fér fi fehérnemű­gyárnak az ország több részé­ben van gyáregysége, üzeme. Dolgozóinak jelentős része har­minc éven aluli fiatal. A válla­lat életében már hagyománynak számítanak a minden évben megrendezett vállalati sportna­pok, amelyet az idén szeptem­ber 7—8-án, Dunaújvárosban városban, mikor, milyen útsza­kaszon hány baleset lesz. Ezek az előre jelezhető balesetek éve­ken át bekövetkeznek, mert nincs aki például elsőbbség-je­let festene az útra, Budapesten két év alatt ugyanabban az út­kereszteződésben 175 kocsi tört össze, míg végre megszüntették az okot: az útra is ráfestették a veszélyre figyelmeztető el­sőbbség jelet. Óvatosságra int útjaink rossz minősége 1». Egy­szerre nem lehet minden útból autópályát építeni, addig viszont minden úton fel kellene tüntet­ni, milyen sebességet bír el a minősége. Veszélyforrás a „légpárnás ko­csi elődjének”, a nagy sebessé­gű és könnyű Zsigulinak a meg­jelenése is. Éppen ezért a Zsiguli, tulajdonosok óriási mértékben csökkenthetnék a rohamosan nö­vekvő közlekedési halálesetek számát! Elhangzott a tanácskozáson, hogy a határon belépő külföldi­eknek sebességkorlátozásokat je­lölő térképet kellene adni. Az idén kétmillió autós külföldi járt hazánkban, akik hozzászok­tak a jobb útviszonyok nagyobb sebességeihez, ezért nálunk sok tragédiát okoztak. Mit lehet tenni, hogy ne fogy­junk el olyan váratlanul és gyorsan? Mindenekelőtt (a tár­gyi feltételek állandó javítása mellett) emberként kell visel­kednünk a közlekedésben, és azt is megkockáztatom: a közle­kedésben jobb félni, mint már megijedni sem tudni! Réthy István bonyolítanak le 340 fiatal réem­vételével. A békéscsabai és az orosházi gyáregységet negyvenöt fiatal képviseli. A sportnapokon nem­csak a sportban mérik össze erejüket, tudásukat, hanem kö­zelebbről is megismerkednek egymással es kicserélik tapasz­talataikat munkájukról, a KISZ- életről Szellők fuvalmán. bólintó gályán. Felhőik futásával versenyt hajózni, Hanyatt terülve egy partol­dalon, — Engedte önmagából kilopódz­ni: Hang, szín. sugár lett. tér és mozgalom. Ö a természet, a nagy és örök — Mi ott henyél, csak hitvány földi rög. Ez az azonosulás, ez a beol­vadás az emberen túli harmó­niába: ez a legfőbb ajándék, amiben a szabad ég alatt jár- va-kelve, ücsörögve, heverve olykor részesülhetünk. Hozzá­teszem: gyerekeink könnyebben, mint mi magunk. Nekünk bo­londoknak kell lennünk egy ki­csit ebben a túl okos világban, hogy embergőgünket levetve, Itt érezzük magiunkat Igazán otthon, a fák és egyéb lelket­len lények társaságában. Nekik ez természetes, tágas játszótér, kalandokkal, rejtelmekkel ke­csegtető környezet, de az ábrán­dok birodalma is, ahol a köz­napi valóság nem köti úgy meg a lelkűket. Vagy nem minden gyerek van Így vele? Elég bal az. hogy a nagyvárosban növekvők egy része csak ritkán jut ki a szabadba, a zöldbe, * akkor is csupán iskolai kirándulások, családi kivonulások keretében, nem pedig kedvére csellengve- csa lángolva. De előbb-utóbb mintha majd­nem minden gyerek megkeres­né az alkalmat a természettel Erdükmmexök rigattta (10.) Nekünk jó, a mi csaladunk­nak. Szűkén lakunk, de szép helyen, kint a „faluszélen”: Bu­dán, a Széchanyi-hegyi tévé- torony mellett, ahonnan már csak egy ugrás a rét. az erdő. Ezt az ugrást gyakran meg­tette minden gyerekem. Kicsi koruktól arra kapattam őket, hogy ne csak nézzék a fákat, bokrokat, virágokat, madara­kat, csillagokat, hanem lehe­tőleg Ismerjék. Nőjenek bele a természetbe, legyenek társai minden élőnek, minden létező­nek. még az elúszó felhőkre is búcsúzó barátként nézzenek. még a holt kövekben, sziklák­ban is szépséget keressenek. Ahol én nőttem hajdanán, ott nem zúgtak, zöldelltek er­dei fák, csak az öreg temetőben meg az Epreskertben néhány szál akác. Vadvirágok is alig nyíltak, még leginkább a veté­sek közt virító pipacs és búza­virág. Szikes pusztaság kör­nyékezte az alföldi kisvárost, a régi kiskun fészket, ahol fe­hérlett a föld a gyér fűcsomók között, de meg is repedezett; száraz időben ujjnyi rések nyíl­tak rajta. Mégis szerettem itt csatangolni néhanapján., vágy­tam én is egy téresebb, szaba­dabb világra, ahol nem fognak körül házak, falak, és csorbí­tatlan kerekségben borult fö­lért* az ég. Ez a gyerekkori élmény any- nyira bennem maradt, hogy er­dős-hegyes vidéken jártamban- keltemben ma is a csúcsok csá­bítanak leginkább. ahonnan akadálytalanul nézhetek körös­körül. De szeretem azért a 'ej- töket, kaptátokat, még az el­dugott völgyzugokat is. s minél bozótosabbak, annál jobban. Ennek is megvan a maga gyö­nyörűsége: törtetni, bujkálni a fiatal fáik. s sűrű bokrok kö­zött, majd egy-egv tisztáson le­pihenve, némán fülelni bele az erdő neszeibe. Vagy hanyatt vágni magam, ahol Arany Já­nos tetté valaha, kisdiák korá­ban, a debreceni Nagyerdőn, mikor ,. .elbocsáta lelkét rmgatódz­ni, Ismerkednek a fiatalok Varga Domokos: KÜLYÖKKÓSTOLGATÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom