Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-28 / 200. szám

A Kalocsai D—601-es A Zöldségtermesztés! Kutató Intézet kalocsai Fűszerpaprika Kutató Állomásán szépen fejlődik a Kalocsai D—U01-es csők- ros fűszerpaprika. Képünkön: Greksa Zsuzsanna és Lakatos Tiborné az öntözési kísérleti parcellákon a termés fejlettségét méri (MTI Fotó — Fehérvári Ferenc felvétele — KS) & Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat makói telepén tyúkhús- leves-konzerv készítésére ren­dezkedtek be. Az újonnan fel­szerelt gépi berendezések kipró­bálását megkezdték és — a ter­vek szerint — még az idén mint­egy 15 vagon Űjházy tyúkíhúsl« ves-konzervet gyártanak. A ked­velt ételkülönlegességet félkilós dobozokba töltik. Egy adag négy ember részére elegendő. A kül­földön is ismert és keresett ma­gyar leveskonzerv nagy részét Ausztriába és a Német Demok­ratikus Köztársaságba exportál­ják. zást nyernek a tudományos ku­tatás területén. A határoizott cél­kitűzésekkel, s egyre nagyobb és koncentráltabb intézetekben folytatott kutatói munka tehát tudatosan vállalja magára a technika és technológia fejlesz­tésének feladatát Ennek követ­kezménye, hogy ma már egé­szen leszűkült az az időrés, amely egy-egy elméleti felfe­dezés és ennek technikai hasz­nosítása között található. Tudósok, szakemberek es ku­tatók milliói működtetik miaazt a tudományos gépezetet, amely a tudományos-technikai fejlő­dés belső logikájából eredően minden elért szintet csupán át­menetinek tekint egy még ma­gasabb szint felé. E gépezet bő­vülésével, a termelés tudomá­nyos alapokra helyezésével egy­re nagyobb mértékben van szükség képzett, a termelési fo­lyamatokat áttekinteni és el­lenőrizni képes munkaerőre. Ugyanakkor az is világossá vá­lik, hogy a folyamat dinami­kája, a fejlődés lehetséges üte­me nagy mértékben függ a munkaerő kezdeményező kedvé­től és aktivitásától. Az ember ezzel az iparosítási korszak to­vábbi tendenciájával szemben a termelés döntő fontosságú elemévé válik. Azonban az el­mondottakból világos, hogy a termelési tényezők közül döntő­vé váló emberi munkaerő ko­rántsem azonos a korábbi kor­szakok munkaerejével. Szakkép­zettségében nagy teret foglal­nak el a tudományos elemek. Értékek és célok A tudomány és a technika eszköz az ember kezében, hogy jövőjét messze a múltat mag- íwüadó színvonalon formálja és égasfca Korántsem az a rosst szellem tehát, amely — kijut­ván a palackból — uralja a vi­lágot. Ugyanakkor Hirosima és Nagasaki példája figyelmeztet, hogy a tudomány vívmányait nem csupán az emberiség ja­vára lehet felhasználni. Ezazon_ ban nem a technika ellen szól, inkább arra figyelmeztet, hogy az említett gépezet életre hí­vása és működtetése elsőként a tőkés árutermelés belső kö­vetelményei alapj án történt meg, s részben még ma is ennek a rendszernek a szolgálatában áll. Ezért azután a tudomány és a technika nagyon is racionális és értelmes világát állandóan körüUengi egyfajta képtelenség, valamiféle irracionalitás. Per­sze ott, ahol az emberiség leg­nagyobb vívmányai szembeke­rülnék az alapvető emberi ér­tékekkel, a széles tömegek ér­dekeivel — ez a hangulat szük­ségszerűen fellép. De éppen ez az ellentmondás cáfolja azt a polgári nézetet, hogy a tudományos-technikai forradalom idejét múlttá teszi a marxizmus és a szocializmus kérdését. Valójában ezek az eszmék a nagy horderejű válto­zások révén új, korszerű tarta­lommal telítődnek. Azt a vilá­got jelentik, amelyben az embe­riség vívmányai ténylegesen a társadalom egyéneinek a szol­gálatában állnak, amelyben megtörténik ezeknek az „emberi lényegi erőknek” (Marx) az ér­telmes és teljes emberi élet kö­vetelménye szerinti működteté­se. Ekkor mindenki számára megmutatkozik majd, hogy a technika és a tudomány „rette­neté” egy olyan világ és társa­dalmi rend rettenete volt, amely­ből éppen ezek az egyetemes emberi célkitűzések hiányoztak. Hülvely István Pályázeíi felhívás az erdőtüzek megelőzésére Az országban évről évre több millió forintos kárt okoznak az erdőtüzek, amelyek után a kör­nyezet mikroklímája tó megvál­tozik. A tüzek megelőzésére az erdőgazdaságok, a tűzoltóság és a társadalmi szervek,már eddig is számos intézkedést tettek, a jelenleg alkalmazott eljárások azonban — a jelek szerint — nem elégségesek a tűzesetek szá­mának és kártételének csökken­tésére. A MÉM erdőrendészeti főosztálya és az Erdő- és Fagaz­dasági Egyesülés ezért pályáza­tot hirdet az erdőtüzek megelő­zésére. A pályázaton egyének és cso­portok vehetnek .részt. A pályá­zatnak komplex módon tartal­maznia kell a tűz megelőzésé­nek, elhárításának valamennyi teendőjét, valamint a tűz oltá­sának anyagait, eszközeit. Olyan megoldást, amelynek megvalósí­tásához repülőgép igénybevétele vagy tőkés importból származó gép, eszköz, anyag felhasználása szükség«, a pályázat nem tar­talmazhat. A pályázatot részle­tesen kell kidolgozni, olyan for­mában, hogy alapul szolgáljon a későbbi intézkedések kiadásához A beküldés határideje: 1974. de­cember 31. pályadíjak: I. díj 10 000 forint, II. díj 5000 forint, III. díj 3000 forint. IV. díj 2000 forint. A pályázat jeligés, a ne­vet és a pontos lakcímet tartal­mazó zárt borítékot a pályázat­hoz kell csatolni. A pályázatot a MÉM erdőrendezési főosztályá­nak (Budapest, V. Kossuth La­jos tér 11.) kell három példány­ban beküldeni. A pályázatokat bizottság bírál­ja el, az eredményt 1975 feb­ruárjában közlik a szaklapok. (MTI) Kaszinótojás mandulaszemmei Középtermetű, szemüveges férfi. Éhes. Bemegy a büfébe. Végignézi a kínálatot. Kaszi­nótojást kér, kenyeret, joghur­tot, kólát. Az eladónö kiveszi a hatal­mas hűtőszekrényből a nagy tálcát. Hosszú pengéjű késsel kistányérra rakná róla a ren­delt ennivalót. Aztán — mert sehogy sem akar sikerülni a művelet — kézzel is „besegít". Majd a kenyeret ráteszi a to­jáshalom tetejére. Mellé a horpadt, szakadt tetejű jog- hurtospoharat. A vevő kanalat kér — valamivel csak kell ennie. Aztán szalvétáért folya­modik. Nem feleslegesen — hiszen mivel mással törölhet­né le a kanálról a csokoládé- maszatot. Mindezek ellenére nem han­goskodik, nem kér ki magá­nak semmit. Nem, mert csinos a felszolgáló, hamvas arcú, mandulaszemű. Még ak­kor sem méltatlankodik, amikor pohár nélkül kapja a kólásüveget — miközben az eladónő ugyanabban a pilla­natban önmagának pohárba tölti ugyanazt az italt. Mert hát szemüveggel is jól lát a férfi — és tényleg nagyon szemrevaló a pult mögött a mandulaszemű. Nincs szíve rászólni: kislány, nem jól van ez így! Ezért aztán a kislány azt hiszi, hogy jól van ez így. De eltelik majd tíz vagy húsz év. A karcsú derék meg­vastagszik. A hamvas arcot ráncok barázdálják. A man­dulaszem nem lesz olyan va­rázslatos, mint amilyen ma. Akkor a vendég rárivall: ne fogja meg kézzel az árut! Szalvétában adja a kenyeret! Nem hallott még tiszta kanál­ról? Hol van az üveg mellől a pohár!? Csodálkozik majd a mandu­laszemű ... (d—ő) Betakarítás elnök nélkül Lsem- és munkaszervezés a mezőgazdaságban Az idei aratás dandár­jában egy jókora termelőszö­vetkezetben kerestem az elnö­köt. Mondták, hogy forduljak a növénytermesztési üzemág- vezetőhöz, mert az elnök sza­badságon van. Néhány esztendővel ezelőtt még nyilvánosan, dörgedel­mes glosszában róttam volna meg azt a tsz-elnököt, aki a nyári betakarítás idején veze­tés nélkül hagyja szövetkezetét. Most azonban bemutatkoztam az üzemágvezetőnek és a ripor­tom simán el is készült, A helyzet ugyanis néhány esztendő alatt gyökeresen meg­változott. Korábban az elnök — a párttitkár és a főagronó- mus társaságában — „egy kéz­bő. irányította a munkákat, jeler volt minden reggel, ami­kor az emberek indultak. Nap­jainkban azonban az üzem- és munkaszervezés fejlett mód­szereinek az alkalmazása nem csupán divat, de elemi és az év minden szakában jelentkező kényszer valamennyi gazdaság­ban. Szövetkezeteink — és általá­ban mezőgazdasági üzemeink — ma már nagyméretűek. Pilla­natnyilag csak az átlagos téesz üzemnagyság valahol a háromezer hektár körül tart­hat. Ekkora üzemeket „zsebből” vezetni már nem lehet. A he­lyileg legmegfelelőbb szerve­zési sémák, i-endszerek alkal­mazása szükséges. A módszere­ket oldalakon keresztül ismer­tethetném, de úgy gondolom, erre itt nincs szükség. Az üzem- és munkaszervezés két azonos adottságú, szomszédos gazdaságban sem egyforma. A helyes formát odahaza kell megkeresni. A megoldások két fő típusba sorolhatók, egyik az' ágazati, másik a területi szer­vezés. Az első modell; külön megbízott, önálló vezetők irá­nyítják a növénytermesztés (esetleg külön a kukorica és külön a többi növény), az ál­lattenyésztés (esetleg külön a sertéstelep és a többi állat), a kertészet, a melléküzemágak stb. tevékenységét. A második modell; a nagy területű szövet­kezetekben önálló, felelős ve­zetője van egy-egy. határrész­nek. aki az adott területen va­lamennyi munkát irányít. A lényeg a lépcsőzetes szervezés és az önálló egységek kialakítása. Tehát, ha elromlik egy kombájn, akkor ne kelljen az elnökhöz, esetleg még a fő­mérnökhöz sem szaladni, le­gyen egy felelős személy, aki­nek szólnak és aki tudja, hogy ilyenkor mi a teendő. Ne kell­jen az elnöknek — esetleg még az ágazatvezetőnek se — el­dönteni, hogy vágható-e már a búza egy táblán vagy indul­hat-e a szántás. Ez a brigád- vezető feladata', ha önállóan nem tudja eldönteni, akkor le kell váltani. A szövetkezet ve­zetése — amit ma már sok helyen „törzskamak” neveznek — a fő kérdéseket tartja kéz­ben, az önálló egységek mun­káját hangolja össze. A beta­karítási terv elkészítése még együttes ügy, maga a betakarí­tás és az eközben jelentkező problémák megoldása már a beosztott vezetők feladata. Az elnök nyugodtan mehet sza­badságra. Mindez persze korántsem oly egyszerű, mint ahogy az újságíró érzékeltetni próbálja. Ama bizonyos séma, modell elkészítőjének ugyanis renge­teg szempontot kell figyelembe vennie. Az üzem- és munka­usäjsms^ 3 1974, AUGUSZTUS 38, ” i szervezés célja, hogy minden munkát a maga idejében elvé­gezzenek, a meglevő eszközö­ket a lehető legjobban kihasz­náljanak; a termelékenység nö­vekedjék, tehát kevesebb mun­kaerőre legyen szükség; a szervezés eredményeként csök­kenjenek a költségek is; és nem utolsósorban az emberek megfelelő körülmények között, magasabb jövedelmet érjenek el. Ehhez a tételhez még egy másik hasonló „szentírás” is csatlakozik; a szervezés bizto­sítsa az arányosság, az össze­hangoltság, az ütemesség és a folyamatosság követelményeit. Tehát a gazdaságban éppen annyi gép legyen és ezek mel­lett éppen annyi ember, ameny- nyi nem sok és nem kevés. Né­ha pokoli idegtáncot követel ennek a kétfajta, sok tényezőjű követelménynek a teljesítése. Mindez pedig nem a gépekért, nem valami öncélú produktumért, hanem az embe­rekért van. Mindig az embere­kért, de különösen azokért kell legyen most, amikor túl va­gyunk az aratáson és egy újabb — sokkal nagyobb — munkafolyamat, az őszi beta­karítás. egyáltalán, az őszi mun­kák elvégzése következik. Hely­telen dolog ugyan, de aratás­ban még elképzelhető, hogy csak a gépekre gondol a szer­vező. Az aratás ugyanis főleg gépek ügye. Az őszi munka már nem. Lehet, hogy a kuko­ricát komplex gépsorok taka­rítják be, lehet, hogy a cukor­répát is gépek emelik ki és fejelik le, de aligha van olyan gazdaság, ahol az ősz teljesen a gépek ügye. Mert vannak kézi munkára alapozott kultú­rák és ősszel kell gondoskodni a háztáji földek betakarításá­ról is. Ez már nem néhány vezető és néhány tucat ember, hanem szinte az egész tagság ügye. Itt kerül előtérbe a szervezés harmadik „szentírása”, az. hogy a technikai és az emberi oldalt mindig össze kell han­golni. De a tagság tudtával és a tagsággal egyetértésben. Ha még két körlevélre, ha még húsz röpgyűlésre van szükség, akkor is el kell érni, hogy a tagság maradéktalanul tisztá­ban legyen az őszi feladatok­kal és egyetértésen a megol­dásokkal. Valószínű, hogy a nagy gépsorok működését tel­jesen el kell különíteni. De ma­radjon gép vagy fogat arra, hogy kiszolgálja a gyalogmun­kásokat és a megigért időben hazajuttassa a háztáji föld ter­mését. Lehet, hogy a háztájik­nak várniuk kell addig, amíg a zárt rendszerben termelt kuko­rica magtárba nem kei-ült. A tagok azonban csak akkor fog­nak nyugodtan várni, ha ezt előre tudják. Sok feladatot megol­dottunk már, sokat kitűnően, nagyon jó lenne, ha — nem utolsósorban az üzem- és munkaszervezés sínre helyezé­sével — az idén ősszel a techni­kai és az emberi oldal össze­hangolásából is jelesre vizsgáz­nánk. Földeáki Béla Új nádtetők készítésére, nádtetők felújítására 1975. évi kivitelezésre megrendelést elfoga­dunk, 1974. évi mun­kákra nádat értékesí­tünk. Tiszai Nádgazdasági Vállalat, CSongrád, Darányi u, 4. sz. ______________________149217 T yúkhúsleves-konzervet

Next

/
Oldalképek
Tartalom