Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
•m ■■ m KOROST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ÍZLÉS ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Indennapi tapasztalatunk: az egyik műalkotásnak — legyen az film, tévéjáték, köztéri szobor, színházi előadás, új zepemű, regény vagy bármi más — sikere van — a másikat alig veszik észre, vagy megbukik. Izgalmas kérdés: mi befolyásolja a művészet és a befogadók találkozásának a kimenetelét, mi van a művészi alkotások fogadtatásának hátterében, min múlik a siker vagy a bukás? Milyen egyszerű volna művészeti életünk, ha az értékes alkotások nyernék el a közönség tetszését, és a silányakat vetné el! Ám nem ritkán ennek ellenkezője történik. Az MSZMP Központi Bizottságában ez év márciusában megvitatott közművelődési előterjesztést — és a vita alapján elfogadott határozatot — többek között az a felismerés jellemzi, hogy a lakosság, a tömegek művelődését nem elegendő mennyiségileg, számadatok alapján értékelni (hányán olvasnak, járnak színházba, moziba, tömegeket mozgat-e meg az amatőr művészeti mozgalom, mekkora a különböző szakkörök tábora stb.), hanem elsősorban a művelődési alkalmak és szokások tartalmát kell szemügyre venni. Szakított a határozat azzal a szemlélettel is, amely a régi népművelést csupán úgy tekintette, mint közvetítő rendszert, amely kultúrát ad, s az emberek ezt a kultúrát mintegy magukba fogadják. A művelődő ember ugyanis nemcsak kulturáltabb lesz (ez sem kevés!), hanem — ha a hangsúly a művelődés szocialista jellegére esik — mássá is lesz: változik az életmódja, a művelődési szokásai, a világnézete, a magatartása, az erkölcsi felfogása, fejlődik az igénye, az ízlése, „magának való” emberből mindinkább közösségi emberré válik. A művelődés lényegéjiek az egyik mozzanata az ízlés fejlődése. Ez persze fordítva is igaz: a fejlettebb ízlés „nyitottabbá” teszi az embert arra, hogy a kortársi művészet javának értőjévé és igazi közönségévé váljék. Az elmúlt évtizedben nem kevés vita folyt — a lapokban és folyóiratokban, kulturális fórumokon és a közélet berkeiben — a művészeti ízlésről, a mai ízlésállapotokról. Ügy is mondhatnánk: az utóbbi időben elég sokat beszélünk ízlésről. Tudatára ébredtünk annak, hogy műalkotás és befogadás, művészet és közönség viszonyáról csak üres általánosságokig juthatunk, ha nem fordítjuk figyelmünket a művészeti ízlésre. Művészeti és közizlés Joggal merül fel a kérdés: mi is valójában a művészeti ízlés? Röviden szólva azt mondhatjuk, hogy az ízlés az ember egyfajta érzelmi készenléti állapota, amely a művészi értékek (vagy, értéktelenségek) válogatási képességében és készségében nyilvánul meg, és meglehetősen nagyfokú következetességgel működik. Abban, hogy kinek-kinek milyen az ízlése, rendkívül sok körülmény játszik szerepet (iskolázottság, környezet, világnézet, egyéni érdeklődés és ambíciók, művelődési lehetőségek stb.). .Ebből következik, hogy a „közízlés” csak igen nehezen megragadható, hiszen egyénenként nagyon eltérő az ízlés fejlettsége. Szociológiai vizsgálódások különböző társadalmi rétegekre jellemző képet festenek fel, ám ahogyan egyénekre vonatkoztatva az egyetemi diploma birtokosai is olykor igen rosszul „vizsgáznak” ízlésből, úgy az önművelődésben következetesen előrejutó, alacsonyabb iskolai végzettségű emberek is kifejezetten fejlett ízlésről tesznek tanúságot. E szélső esetek között azonban felismerhető egy általános törvényszerűség: a művészeti ízlés meglehetősen konzervatív, maradi természetű. igen nehezen változik, fejlődik, nem ritkán a világnézeti, politikai meggyőződéssel is „felesel”. Vagyis a közéletben, gondolkodásban elöl járó emberek is nem ritkán elutasítják maguktól a leghaladóbb, progresszív művészeti alkotásokat! Az ízlés nem tanítható — mint az ismeretek —•, de megalapozott munkával fejleszthető, alakítható. Éppen ezért várhatunk sokat a közművelődéstől, amely az iskolán már túljutott — tehát a népesség nagyobb részét képező — emberek között fejtheti ki hatását. Ha sikerül felszámolni az ízlés jelentőségét lebecsülő régebbi nézeteket, s ha nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az ízlésállapo- íok minden mástól — például az iskolai nevelés korszerűsítésétől, az általános iskolázottsági szint emelésétől, a szabad idő kulturált felhasználásától és egyéb tényezőktől — függetlenül is fejleszthetők, eredményes lesz ízlésfejlesztő közművelődési munkánk. A hagyományos ízlés Á mai izlesállapotok megnyilvánulási területe széles és sokrétű. Köztudottak a felháborodások, amikor a környezet lakossága értékes köztéri szobrokat ellenérzéssel fogad: mert a szobornak „nincs arca” vagy „elfogadható” ruházata, „kicsi” vagy „nagy” a figurák feje, vagy „érthetetlen” a kompozíciója. (Zárójelben megjegyezve: a Horthy-korszakban nagyon sokan hozzászoktak a naturalista első világháborús emlékművekhez, amelyeket máig is normának tekintenek, és amelyek a zászlót emelő vagy a halálos sebet kapva ösz- szerogyó figuráikat hatásvadászó „dramatizálással”, ugyanakkor szinte fénykép- szerű másolással ábrázolják.) Izlésellentéteket — és az ízlés határain tüljuttató tényezőket — jól tetten érhetünk például a magyar filmművészet alkotásainak fogadtatásán is. A Hideg napok annak idején — bár igen sok nézője volt a mozikban — nem elsősorban az ízlésállapotok miatt váltott ki sokakban ellenérzést, hanem azért, mert egy megszépített nemzeti önismerettel és történelem- szemlélettel vállalta a ke- nyévtörést, és sokakban a nem szocialista nemzettudatot sértette! Ugyanebből a korszakból merítette életanyagát a Tűzoltó utca 25 című film — amely viszont azért vonzott kisebb közönséget, mert szaggatott, gyors és váltakozó filmritmusa, csak képekben gondolkodtató stílusa szokatlan volt, a moziba járók többségének az ízlésével is ellenkezett. Nem egy Jan- csó-film fogadtatásánál ismét más a képlet: egyesek csak a szokásos, cselekményes ábrázolás hiányát érzékelik, mások világnézetileg. filozófiailag szállnak vitába e filmek mondanivalójával. Merőben más közönségfogadtatásra találtak a Jókai regényeit megfilmesítő vállalkozások. Ahogyan a romantikus, cselekményben, kalandban gazdag eredeti művek képileg is kibontakoznak, úgy a Jókai-irodalom — abszolút számokban is első helyet elfoglaló — közönsége filmnézővé is válik: ilyenkor a hagyományos ízlés válik uralkodóvá, mert az eredeti mű kiváltotta élményt szeretné vfszonftát- ni-érezni a filmoen. Előfordul az is, hogy a hagyományos ízlés — más-más módon és okból — szinte átlépi saját korlátáit, és. kegyeibe fogad egy jelképekben gazdag művet is: ez történt A tizedes és a többiek című film esetében, amelyben az önirónia megértését kitűnően szolgálták a hagyományos vígjátéki helyzetek, és végül is uralkodóvá tudott válni az eredeti alkotói szándék és mondanivaló. Az eddigi példázatokhoz ellenpontként nem kevés kalandfilmre és „krimire” is hivatkozhatunk, amelyek semmi többre nem vállalkoznak, mint a „művi” eszközökkel kiváltott izgalomra. Az ízlés ilyenkor abból vizsgázik, hogy „teljes műélvezetet” vagy „alkalmi kikapcsolódást” talál-e ezekben. Az elferdült ízlés megnyilatkozásaiként sokan előszeretettel hivatkoznak a maguknak „törpekastélyokat” építő és kertjüket törpékkel agyondíszítő esetekre. Ezek valójában csak másodrendű kuriozitások. Az ízlés elmaradottságát sokkal inkább a filmeken vagy a televízió tévesen megválasztott műsorainak — sorozatainak fogadtatásán lehet tetten érni. Az Ízlés fejlesztése — korszerűsítése Mit tehetünk, ha az ízlés nem tanítható ugyan, de fejleszthető? Sokat remélhetünk — vagy 'talán a legtöbbet? — az iskolai oktatás-nevelés korszerűsítésétől. Mert nemcsak elgondolkodtatóak, hanem szinte riasztóak is például azok az adatok, amelyek azt bizonyítják: meredeken csökken az ifjúság olvasási kedve, mihelyt befejezte általános vagy középiskolai tanulmányait. (Magyarán szólva: az irodalomtanítás nem neveli a többséget olvasóvá.) Az országban folyó nevelési kísérletek okkal táplálják azt a reményt, hogy az iskolai nevelés korszerűsítése valóban a művészetet értő, szerető és igénylő, fejlett ízlésű fiatalokat fog a következő években, évtizedekben kibocsátani. Iskolába mindenki hosz- szabb vagy rövidé bb ideig jár. Ám televíziót — tartósan, folyamatosan — iskolás korban és utánk is majd mindenki néz. Jogos tehát a következtetés, hogy az ízlésnevelésben a televíziónak az iskolával legalább egyenrangú szerepe van. Hallatlanul nagy jelentősége van annak, hogy a televízió műsoraiban tudatos, határozott, ízlésnevelő koncepció érvényesül-e, amely számol azzal a nehézséggel, hogy csúcsidőben rendkívül vegyes összetételű, ízlésű nézőtömeg ül a készülék elé — zene nyelven fogalmazva a Csárdáskirálynő, és a magyar nóta kedvelőitől egészen Beethovenig, Bartókig. A Központi Bizottság közművelődési határozata más vonatkozásban is jó feltételeket teremt az ízlésCSEND Lucián Blag« Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom3 hogyan szitál a holdfény ablakomra... Egy furcsa hang idegen dalra gyújt szívemben, s vágyról dalol, amely nem az enyém. Mondják: ősök, kik kora sírba mentek, erükben ifjú vérrel, vérükben roppant szenvedéllyel s lobogó nappal szenvedélyeikben, jönnek, el-eljönnek tovább folytatni bennünk a kettéroppant életet... Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom, hogyan szitál a holdfény ablakomra... Ki tudja, lelkem, ezredév után kiben fogod te is dalolni egykor édes húrján a csendnek, ej hárfáján — a szívbe fúlt vágy s a kettétöri elet-remény dalát?... Ki tudja?.:, (Fordította: Áprily Lajos) fejlesztésnek. Elegendő arra emlékeztetni, hogy javulni fog a közoktatás és a közművelődés kapcsolata; hogy értékeinek megfelelő elbírálást kap a százezreket érintő amatőr művészeti mozgalom; hogy végre méltó helyre kerül a szórakoztatás. Ugyanis ne feledjük: a tartalmas, színvonalas szórakoztatás az ízlésformálás leghatásosabb eszköze! Vagyis: kiteljesedik az a több mint másfél, évtizedes művelődéspolitikai törekvés, mely szerint minden, amit a kultúrában, művészetben teszünk, az nem a kevesek, hanem a többség, a tömegek érdekében történik. Az ízlés fejlődésej korszerűsödése elképzelhetetlen a gyakorlat — tehát a műélvezet, az élmények — közbejötté nélkül. Ám az ismereteknek á jelentőségét sem szabad lebecsülni. Aki ismeri a történelmi korszakok művészi önkifejezésének törvényeit. tartalmát és formáit, az mai élményeiben is gazdagabb és tudatosabb. Napjainkban szakemberek tízezrei foglalkoznak az iskola és a közművelődés korszerűsítésével. Okka] bízhatunk a művészeti ízlés gyorsabb fejlődésében is — anélkül, hogy légvárakat építenénk, vagy irreálisan túl gyors változásra számítanánk. Füleki József
