Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
i fi mezőgazdasági és élelmezésügyi miiiszter köszöneté a gabonabetakarításban részt vett dolgozóknak Az 1974. évi, eddigieknél gazdagabb kalászos gabonatermes betakarítása az ország egész területén sikeresen befejeződött. A gabpnatermés biztosítja az ország jövő évi kenyerét és megfelelő tartalékolást, a megnövékedett állatállomány takarmány-ellátásának • javítását és exportkötelezettségünk teljesítését. Az elért eredmények bizonyítják azt, hogy milyen tartalékok vannak a szociálisa nagyüzemi gazdálkodásban, ha megfelelő összhangban érvényesül a műszaki-anyagi fejlesztés, párosulva a tudomány eredményeivel, az emberi hozzáértéssel, szorgalommal és felelősségérzettel. A szokásosnál később kezdődő aratást kezdetben a csapadékos időjárás, egyes területeken pedig az ár- és belvíztől felázott talajok nehezítették. A kedvezőtlenebb körülmények közötti aratás sikeres befejezését nagymértékben segítette, hogy a Szovjetunióból az aratás kezdetéig a nagy teljesítményű kombájnokat megkaptuk. Elismeréssel és köszönettel szólunk a kombájnokat gyorsan, pontosan összeszerelő dolgozók munkájáról. A gabonabetakarítási munkák előkészítése és végrehajtása az ed- digínéfSjobban összehangolt, szervezett volt. Az e munkában érdekelt gazdaságok, vállalátok és irányító szervek eredményesen hasznosították az előző évek tapasztalatait, örvendetes, hogy tovább javult a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, a szolgáltató-, felvásárló- és feldolgozó vállalatok együttműködése. Ez a jobb műszaki, anyagi és zavartalan alkatrészellátásban, a termény zökkenőmentes átvételében sikeresen érvényesült, Tovább növekedett a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban az előkészítés és végrehajtás szervezettsége, a mezőgazdasági üzemek vezetői az anyagellátás, a munkaszervezés, az emberekről való gondoskodás javításával nagymértékben elősegítették a gabonabetakarítás sikerét. Külön kiemeljük a kombájnotok nagyszerű, fáradságot nem ismerő munkáját. Kiváló teljesítményükkel, lelkesedésükkel és fegyelmezettségükkel a szocialista brigádok e téren is újabb ösztönzést adtak a gabonabetakarításban résztvevőknek. Pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozói az aratás eredményes befejezésére tett felajánlásaikat teljesítették. Ez a kongresszusi munkaverseny egyik nagy sikere. Az idei gabonabetakarítás példásan bizonyította a nagyüzemek kölcsönös segítőkészségét: a nagy munkát korábban befejező termelőszövetkezetek és állami gazdságok gépeikkel nemcsak szomszédaik, hanem — ha a szükség úgy kívánta —■ a távolabbi gazdaságok segítségere is siettek. Ez nagymértékben hozzájárult a betakarítás időbeni befejezéséhez, a termés biztonságba helyezéséhez„ A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, valamint a vattaiatok munkáját hatékonyon segítették a társtárcák, a párt-, a társadalmi, az állami és az érdekképviseleti szervek, a közlekedés, a vasút, a rendészet dolgozói. A sokoldalúan összehangolt szervező-, kivitelező munka olyan példás társadalmi összefogást teremtett, amely végül is az idei sikeres gabonabetakarításhoz vezetett. Az idei kalászos-gabonatermésért, a sikeres betakarításért elismerésemet és köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik hozzáértő, áldozatkész, fáradságot nem kímélő, szorgalmas munkájukkal hozzájárultak az eredmények eléréséhez. A gabonabetakarítás befejező járulékos tennivalói közül a szalmabetakarítást, a tarlóhántást és az egyéb időszerű nyári munkákat még jelentős területen kell elvégezni. Ezek gyors teljesítéséhez megfelelő gépi erő áll rendelkezésre, így az őszi munkák^ megkezdéséig azok befejezhetők. Ez alapozza meg a jövő évi nagy termést. Az szükséges, hogy a gabonabetakarítás során tapasztalt hozzáértő munkakedv a továbbiakban se lankadjon, hanem a küszöbönálló őszi munkák időszakában is tovább folytatódjék. Meggyőződésem, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, a felvásárló-, feldolgozó, ellátó- és szolgáltató vállalatok, az irányítás és az érdek- képviseleti szervek dolgozói, a gabonabetakarítás sikereire alapozva, körültekintő előrelátással, szervezetten készülnék fel a nagy feladatot jelentő őszi munkákra. Az őszi feladatok maradéktalan végrehajtása hozzájárul mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk 1974. évi tervének teljesítéséhez, pártunk XI. kongresszusa, hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tett vállalások valóravál- tásához. BUDAPEST, 1974. AUGUSZTUS IS OR. DIMENY IMRE sk. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Kenyér és éhezők V alaha még, ha valaki eldobott egy darabka, akár száraz kenyeret is, idősebb emberek hökkenten rázták a fejüket: „ne vétkezz!” kiáltották. Vallási képzetek, szokások játszottak itt közre, meg régi beidegződések: valaha egyetlen szelet kenyér is nagy, ritka kincs volt. Mostanában, mai aratások táján, új kenyér augusztusi ünnepén másfajta megbecsüléssel nézünk a kenyérre — de aligha szabad elfelejteni, hogy van még a földnek jó néhány országa, ahol a jóllakottság csoda és akad beszéd, nyilatkozat, amely a „ne vétkezz!”-hez hasonló szemlélettel beszél ételről, kenyérről. Ritka dolog például, hogy nagy nemzetközi szervezetek felhívásaiban bibliai fogalmak szerepeljenek; sok más dolog miatt azért is, mert a világ népeinek többsége — például a mohamedánok, hinduk, törzsi hitek hívei —» egyszerűen nem ismerik a bibliai történeteket. Adekka H. Boerma, a FAO (az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete) vezérigazgatója, mégis többször használta a „hét szűk esztendő” bibliai legendából ismert fogalmát, amikor tavaly és az idén a jóllakott, élelmiszerrel ellátott országok sorához fordult, hogy élelmiszert kérjen az úgynevezett Sahel- övezet, a Szaharától délre fekvő hat ország éhezői számára. Szenegál, Mauritánia, Mali, Felső- Volta, Niger és Csád immár hat éve szenved az aszálytól, és Boerma szerint „itt az amúgy is rosszul táplált milliók hat éve rendszeresen éheznek és az éhhalál itt mindennapos fenyegetés.’* A mikor mostanában az etiópiai hírek között a korrupcióval vádolt kormány- tisztviselők leváltásáról és letartóztatásáról, a katonák által megfogalmazott követelésekről olvashattunk, minduntalan találkoztunk ezzel a félmondattal is: „intézkedéseket kell tenni, hogy az éhínség-sújtottá vidékekre eljussanak a segélyszállítmányok”. A múlt esztendő végén az élelmiszerellátás és elosztás a katonák dolga lett a Fülöp- szigetek egyes területéin is — Marcos elnök egyik felhívásában felkérte a lakosságot, hogy elégedjék meg naponta egy csésze rizzsel! Csak néhány országot említettünk, ám a felsorolás folytatható lenne: Latin-Amerikában öt ország (elsősorban Dominika), Ázsiában az említettek mellett Nepal és Sri Lanka küzd szinte megoldhatatlan élelmezési gondokkal, Afrikában pedig a Sa- hel-övezet országain és Etiópián kívül még hét ország helyzete tragikus. Anthony Leeds, a FAO élelmiszertartalék-raktárainak igazgatója kijelentette, hogy a szervezet lehetőségei nem elegendőek az éhezők tíz százalékának megsegítésére sem. Leeds idézett néhány statisztikát és kijelentette: ma már ott tartunk, hogy az emberiség - egyharmada, egymil- liárd ember nem jut a létfenntartáshoz elegendő élelmiszerhez, az orvosi értelemben éhezők száma is több százmillió. Ugyancsak Leeds mondta el, hogy 1973-ban és 1974 tavaszán a Sa- hel-övezet hat országában és nyolc másik afrikai országban mintegy huszonötmillió volt a teljesen ellátatlanok száma és bár tavaly naponta 24 alkalommal szálltak fel a FAO gyorsse- gélyszállító-repülőgépei négy afrikai repülőtérről, a küldött élelmiszer kevés és nem is mindig jut el a rászorultakhoz. A FAO egyébként a világ szinte minden segíteni képes országától kap támogatást: a Szovjetunió kukoricát, konzerveket, az Egyesült Államok gabonát, rizst, tejport, a nyugat-európai országok, Brazília (amelynek egyébként szintén vannak éhség-övezetei!) és Ausztrália konzerveket ad. Természetesen nagyon könnyű lenne pusztán csak a mintegy hat éve tartó nagy afrikai aszályt említeni, mint az éhségtragédiák okát. Az okok sorában ott van mindenekelőtt a tény: földünkön rendszeresen csökken a művelés alatt álló terület, az ipari beruházások mellett nem fordítanak kellő figyelmet a me. zőgazdaság fejlesztésére. A demográfiai robbanás, a gyors népességnövekedés a másik gond. Az ENSZ statisztikái szerint 1973-ban a világ mezőgazdasági termelése kerek egy százalékkal csökkent, a népesség pedig valamivel több, mint két százalékkal nőtt. Mindehhez hozzájárul, hogy a világméretű infláció amúgy is növelte az élelmiszer- árakat, tavaly pedig az olajválság után a szállítási költségek emelkedése újabb százalékokkal növelte az alapvetői élelmiszerek sok-sok millió ember számára amúgy is elérhetetlen árát. S zakemberek megállapítják; az olajválság egyik mellékhatása az volt, hogy átmenetileg csökkent, most pedig megdrágult a műtrágyatermelés. Ez pedig azt jelenti: kevesebb műtrágya, még kevesebb élelmiszer, még magasabb árakon; A tőkés gazdaság számára — akárcsak az olajválság — a fenyegető élelmiszerválság is nagy üzlet. Az óriási gabonaigény mellett — ez gyorsan nyomja fel az árakat — más élelmiszerek hiánya is jelentkezik. Az ausztráliai mezőgazdasági vállalatokat például arra késztette, hogy eddigi rizstermelő területeiken birkát tenyésszenek: az jobban jövedelmez. így borulnak fel az eddigi struktúrák, új gondokat hozva. Ä „fogyasztói társadalom" élelmiszerpazarlása persze szintén hozzájárul a gondok növekedéséhez; akad spekulációs áruraktározás is, és egy FAO- elemzés szerint az öntözéses gazdálkodás költségeinek növekedé-, se is szaporítja a megoldatlan kérdések sorát a világ élelmiszerháztartásában. A szegény és éhező fejlődő országok, a kenyér nélküli milliók számára sürgős a felelet: miként oldja meg az emberiség ezt a gyötrő problémát? Megoldás ugyanis van: bővíteni kell az együttműködést a világ országai között az új agrotechnikai kutatásokban és módszerek elterjesztésében, a mezőgazdaságban néhol oly sok kárt okozó monokultúrák felszámolásában. Fontos feladat ezek mellett a táplálkozási szokások alapvető megváltoztatása is. Ugyanakkor liberalizálni kell az élelmiszerkereskedelmet: a megkülönböztetéseket itt kell először megszüntetni. A szükséges gyorssegélyek mellett ez az út visz a megoldáshoz: mindezek alapja pedig csak a békés egymás mellett élésnek, a feszültség csökkentésének politikája lehet. Gárdos Miklós * /
