Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
ígvlétta a hetet hírmagyarázónk, Páífy Józsefi «V NATO-politika Ciprus ellen a hét eseménye: Gorögor-1 szág kormánya bejelentette, hogy hátat fordít a NATO integrált katonai szervezetének! Persze nem az Észak-atlanti Szerződést mondta fel, amelyet 1952 elején írt alá Venizelosz kormányának képviselője. (Egyébként egy napon a Men- deresz vezette török kormány küldöttével...) És Karamanlisz attól is óvakodott, hogy érvénytelennek nyilvánítsa az Egyesült Államok és a korábbi gö- . rög kormány, a fasiszta ezredesek juntája között létrejött megállapodásokat, amelyek révén az USA hírhedt földközi- tengeri flottája a görög kikötőkben biztos támaszpontokra talál. Még a nukleáris fegyvereket hordozó atammeghajtású tengeralattjárók is ott állomásozhatnak a görög kikötőkben! De hát — kérdezhetné valaki, aki különben elég tájékozott a nyugati diplomácia és katonapolitika dolgaiban — a NATO-nak nem éppen az Egyesült Államok a vezető hatalma? Miféle „atlanti tudathasadás” jelentkezik itt? Görögország nem húz ujjat Amerikával, de fel mer lépni a NATO-val szemben? Illetve még egy „tudathasadásos” jelenség: miért és hogyan lehet egy ország az Észak-atlanti Szövetség tagja anélkül, hogy részt vegyen a közös katonai programban? Hiszen az atlanti paktum 1949 óta mindmáig az aláíró országok kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségét tartalmazta. Háború esetén egymás oldalán tartoznak harcolni. (Mondjuk — a törökök és a görögök is, szövetségben, nem pedig egymás ellen.. .) Nos; 1966 óta,' amikor De Gaulle „felmondott” a NATO katonai szervezetének, a diplomáciában elfogadottá vált ez a furcsa különbségtétel: Franciaország vállalja az 1949- ben aláírt paktumból adódó kötelezettségeit, de kivonult az egységes katonai szervezetből, mintha különálló valami lenne a „NAT” az Észak-atlanti Szerződés és megint külön az „O”, a szerződés szervezete. Ezt a diplomáciai leleményt próbálja most újra alkalmazni az athéni kormány. (Az más kérdés, hogy a jelek szerint nem akkora elszántsággal, nem akkora őszinteséggel és nem akkora tekintéllyel, mint tette nyolc esztendeje De Gaulle tábornok.) Görögország és az USA között feszültté vált a viszony, de any- nyira nem, hogy az athéni kormány hozzá akarjon és hozzá merjen nyúlni az amerikai katonai kiváltságokhoz. Washington számára pedig ez a lényeg: a saját stratégiai érdekeit ki- t vánja biztosítani, utána már másodrendűvé válik, hogy a NATO hogyan fogja fenntartani ezt követően az összeköttetést az olaszországi parancsnokságok és a déli szárny keleti csücske, Törökország között .., flz amerikaiaknak Törökországban is megvannak a maguk külön támaszpontjai: egy részük a szovjet határ közeiében, más részük a szíriai határ mentén. A bázisok mind í a két csoportja 'rendkívül fontos a Pentagon számára. Innen adódik, hogy Washington az utóbbi napokban a török álláspont mellett sorakozott fel a 1974, AUGUSZTUS 19. ciprusi válság majdani megoldása dolgában: osszák fel két autonóm területre a szigetországot, amelynek egyharmadán így a ciprusi' török kormányzat alatt élnének a törökök, a kétharmadán a ciprusi görög ön- kormányzat alatt pedig a görögök.., Itt érkeztünk el a látványos — ide kívánkozik a kegyetlen szójáték: görögtüzes és töröktüzes — válság kulcskérdéséhez: vajon nem azért támogatta-e a NATO (és annak élén az amerikai imperializmus!) először a görög fasiszta tisztek államcsínyét, amely Makariosz megbuktatásához vezetett, hogy így szántszándékkal kiváltsa a törökök reagálását? Vajon nem azért támadhattak ezen a héten is háborítatlanul a török repülőgépek, páncélosok és hadihajók, mert a brüsszeli NATO-központ a washingtoni Pentagon helyeslésével találkozott az akciójában? Vajon nem az-e a sötét terv lényege, hogy a világ majd fellé- legzik, ha Cipruson elhallgatnak a fegyverek, és elfogadja az önálló ciprusi állam felszámolását, kettéosztását? Utána egykét év múlva már meg lehet bé- kíteni Görög- és Törökországot, rendet lehet teremteni a NATO déli szárnyán... j Vannak politika! megfigyelők, akik arra is felhívják a figyelmet, hogy ha az aktív semlegessé- gi politikának nem lesz valóságos bástyája ezután Ciprus, hanem ellenkezőleg, a NATO-hatalmak bázisává válnék, akkor ez a közel-keleti erőviszonyokat is megváltoztatná! Izrael támadó kedvét ez fokozná, tárgyalási hajlandóságát pedig csökkentené... 0 Szovjetunió békepoii« kájának bizonyítéka, hogy éppen a ciprusi válság kiújulásá- nak pillanatában adtak újabb nyomatéket Moszkvában annak a szovjet javaslatnak, amely szerint ki kellene vonni a Földközi-tengerről minden, nukleáris fegyvert hordozó szovjet és amerikai hadihajót! A szovjet diplomácia arra összpontosít, hogy magát a konkrét ciprusi problémát ne a NATO, ne is valami hármas, angol—görög—török keretben, hanem az Egyesült Nemzetek égisze alatt oldják meg. A Biztonsági Tanácsban, amelynek e havi soros elnöke éppen Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-kül- dötte, éppúgy ezért folyik a diplomáciai küzdelem, mint a szovjet részről kezdeményezett kétoldalú eszmecseréken, üzenet- váltásokban. A ciprusi válság háttérbe szorította már az új amerikai elnök bemutatkozását is. Pedig érdekes volt Gerald Ford üzenete, ahogyan a nixoni külpolitika folytatását, viszont új gazdaság- politika és a kongresszussal való új együttműködés ígéretét tartalmazta. A dél-koreai probléma megoldatlanságára irányította a világközvélemény érdeklődését egy szöuli merénylet: Pák Csöng Hi-t, a diktátort akarták lelőni, a lövések . őt nem találták el, de feleségét igen, az asszony életét vesztette. Portugáliában a demokratikus kormány ellen „balról” ismétlődnek a támadások, oly formán, hogy balos csoportok rendeznek túlzó követelésekkel ismételt tüntetéseket. Egy ilyen tüntetés végén már emberhalál volt, a rendőrök fegyverüket használták. Ugyanakkor történik ez, amikor a portugál kormány Bissau-Guinea és Angola után Mozambikban - is meg kívánja adni a függetlenséget, és a portugál gyarmati probléma megoldásához közeledik. Ez a mi világunk olyan... _ Ü nnep előtt Mezőberényben Az országúton • alig van for- j galom. A csend méltósága üli meg a végtelenbe nyúló tarló- földeket. Befejeződött az aratás. Sehol egy ember, sehol egy gép. Egy ligetes erdősáv mögött azonban megváltozik a kép. Feltűnik magasba szökő tornyaival, fehérre meszelt házaival, új üzemeivel megyénk egyik legrégibb községe, Mezőberény. A főtér mintha vásárt ülne; emberek tarka sokasága. Boltokból jönnek vagy oda igyekeznek. A háttér pedig, mint egy vigyázó szem, a tanácsháza ódon épülete. Láttam a megilletődött arcokat Tágas iroda a tanácsháza felső emeletén. A végrehajtó bizottság titkára egy pillanatra maga elé réved. Emlékeiben kutat. — A felszabadulás után választottak meg községi elöljárónak. 1949 augusztusában már visszavonhatatlan tény volt a földosztás. Épültek a cserepes tanyák. Egymást követték akkoriban az események. 20-án hirdették ki az alkotmányt Nagy dolog volt az. — Miért? — Az alkotmány szentesítette a nép hatalmát. Megjelölte azt az utat amelyen haladnia kell az országnak. Soha sem felejtem el azokat a napokat.. Kimentünk a tanyákra és istner- tettük az emberek előtt az alkotmányt. Láttam a megillető- dött arcokat Sokan értetlenül kérdezték: mi az, hogy munkához való jog, pihenéshez való jog. Mikor lesz arra ideje egy parasztembernek, hogy éljen a művelődéshez való joggal? Az Oncsa-telepiek közül is sokan hasonló kérdéseket tettek fel. Ez volt Mezőberény legelmaradottabb része. — Ma mi jellemző a községre? — Gomba módra épülnek a házak. Minden utcának van járdája. Közművesítettük a községet. Az utóbbi években több mint ezer tanyai költözött be. Az ipari szövetkezetek évről évre bővülnek. A lakosságnak mintegy 47 százaléka iparban dolgozik. — Mezőberény több nemzetiségű község. , — Igen, magyarok, szlovákok, németek lakják. Én szlovák szülőktől származom. Nevem: Puskel Pál. Ez szlovák név. — Kik képviselik a községben az államhatalmat? — A tanácstagok többségé munkás-paraszt de van, nem egy értelmiségi, sőt kisiparos is. Magyarok, szlovákok, német nemzetiségűek egyaránt akadnak közöttük. Ez már a nevekből is kitűnik. Mi készítjük elő a rendeleteke! A község szélén új utcasor. Közepe táján takaros ház, lugassal. Itt lakik Hudák János, a körzet tanácstagja. Munkában van. Sarat készít a tapasztálhoz. — Kivettem néhány nap szabadságot. Ez lesz a fürdőszoba — mutat a vakolatlan falú helyiségre. — Mióta tanácstag? — Már 14 éve. Ezenkívül tagja vagyok az ügyrendi bizottságnak is. Mi készítjük a tanácsülés elé a községi szintű rendeleteket és megtárgyaljuk a módosításokat. — Milyen a kapcsolata a választóival? — Szinte mindennapos. Gyakran keresnek . lel észrevételeikkel, javaslatokkal. A tanácstagnak azonban nemcsak a saját körzetének érdekét, hanem az egész községét kell szem előtt tartania. Választóim szeretik a községet. Szívesen vállalnak társadalmi munkát is. — Hpl dolgozik? — A téglagyárban, 1950 óta. Kotrós! vagyok, tagja a szocialista brigádnak. — Emlékszik az alkotmány megj elenésére ? — Halványan. 1949-ben apám_ nál dolgoztam a tanyán. Beszéltek róla az emberek. Azóta sokat változott a világ. Én szinte meztelen tenyérrel kezdtem meg az életet. És tessék, nézzen körül — büszkén mutat újonnan épült házára, a szép lugasra. — Szokott olvasni? A szobába invitál. A fal mellett könyves szekrény. Regények, ismeretterjesztő művek sorakoznak a polcokon. — Szeretem a könyveket. Sok hasznos dolgot tanűltam belőlük. Az alkotmány módosításáról szóló törvényt is olvastam. — Üdült már? Kissé meghökken a kérdésen. — Nem. Pedig többször felajánlott a vállalat beutalót. Nem volt időm. Építettem ezt a. házat. Most már fellélegezhetek, csak a fürdőszoba van hátra. Ilyen fáiban végeztünk az aratással A mezőberényi Lenin Tsz 2-es számú üzemegységében dolgozik Kokauszki Mihály. Magtáros. Sovány, inas ember, — Jó volt a termés az idén. Búzából 208 vagont takarítottunk be 500 hektárról. Harminc évvel ezelőtt a holdankénti 10—12 mázsás termés már csodaszámba ment. — Hogyan ünnepelték akkoriban augusztus 20-át? — Az az igazság, hogy kint, a tanyákon sehogy. Ilyen tájban végeztünk már az aratással. Ám az ünnep mindig csak félig volt ünnep. A jószágot el kellett látni, ha esett, ha fújt Szabad idő, pihenőnap ismeretlen fogalom volt. Ilyesmi egy! jó parasztembernek eszébe sem jutott. — Miért mondja, hogy „jó”? — Olyan parasztemberre gondolok, aki szerette a munkát. Engem apám munkára nevelt. Ez vált a véremmé. — Mióta él Mezőberényben ? — Öt éve költöztünk be a községbe. De a mi családunk régi ezen a vidéken. Az öregek azt beszélik, hogy dédnagyapám házában Kossuth Lajos is megfordult. — Tanácstag? — Igen, a tanyaiakat képviselem. Ezenkívül a tsz vezetőségének is tagja vagyok. Sokat fejlődött a tsz. Én 1960-ban 8 ezer forintot kerestem, a múlt esztendőben pedig 35 ezret. Ugye nagy a különbség? — Olvasta az alkotmányt? — Az igazát megvallva nem. Ritkán olvasok. De azt tudom, ez a mi világunk olyan, hogy aki becsületesen dolgozik, az jól tud boldogulni. — Gyermekei? — Hárman vannak. Valamennyien felsőbb iskolát végeztek. A fiam agrármérnök, ö volt az első a Kokauszkiak közül, aki diplomát szerzett. * Pro űrbe érem Dr. Bak Mihályt sokan ismerik Mezőberényben. Orvos. Het_ venéves. Nem látszik meg rajta a kor. Fürkésző, nyílt tekintetében jptt bujkál a tettvágy szikrája, párosulva valami lelket nyugtató szelídséggel. — 1951-ben lettem tanácstag. Mikor láttam a nevemet a jelölőlistán, megkérdeztem a község akkori vezetőjét, hogy mivel érdemeltem ki ezt a nagy megtiszteltetést. Nem tévedés ez? Hiszen én orvos vagyok. Megnyugtatott, szó sincs tévedésről. Sokat tettem a községért, a legnehezebb körzetben gyógyítok. Ugyanis én voltam a két cigánytelep körzeti orvosa. — Több ízben kapott miniszteri dicséretet. 1962-ben Érdemes Orvos lett, 1973-ban pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg. — Hosszú a történet. 1929- ben végeztem nőgyógyászat szakon, majd a fogorvosi diplomát is megszereztem. Voltam egyetemi tanársegéd. Több tanulmányt írtam. 1936-ban neveztek ki Mezőberénybe községi orvosnak. Mindig az vezérelt, hogy erőmet és tudásomat latba vetve segítsek a beteg emberen. Én sohasem ismertem a rangot. — A Pro uirbe érmet miért kapta? — Azért a munkámért, amit Mezőberényben végeztem. 1949- ben nyílt meg a községben a szülőotthon és a területi bölcsőde. Akkoriban az országban csak három ilyen intézmény volt. Huszonöt évig vezettem. Ötezer-kettőszázötven édesanya szült a kezem alatt. — Mi volt az a társadalmi munka, amit Ön kezdeményezett? — A közművesítés. Volt a községnek három mély fúrású kútja. A tanácsüléseken több ízben kardoskodtam, hogy vétók ezt a lehetőséget ki nem használni. Pénzt gyűjtöttem a vízvezeték építésére és megszerveztem a társadalmi munkát. A cigánytelepiék dolgoztak a legtöbbet. Több mint 14 kilométer hosszú árkot ástunk a vízvezetéknek. — Mire a legbüszkébb? — A községre. Mezőberény évről évre szebb, és ehhez ón is hozzájárultam. Más a méret Hatalmas kőtömbök. Az asztalon egy fényes, fekete tábla, svéd gránitból. — Ez a műhelyem — mutat körbe Schäfer József kőfaragó. — 1949-ben váltottam ki az iparengedélyt. Nyolc éve vagyok tanácstag. Ezenkívül a kisiparosok helyi szervezetének a titkára. — A neve után ítélve német nemzetiségű. — Igen, csak éppen a nyelvet nem beszélem. Valamikor ez a község valóban három nemzetiségre oszlott. Sok ellentét adódott ebből. Nem egy esetben pedig az ember megítélése szempontjából a hovatartozás volt a fontos. Manapság más a mérce; a közösségért végzett munka alapján ítélik meg az embert. Amikor Mezőberény újratelepítésének 250. évfordulóját ünnepelte, sokan végeztek társadalmi munkát. Én több emléktáblát restauráltam. * • * Estébe hajló délután. Túl az erdősávon, mely mögött eltűnik Mezőberény, van egy domb. Tetejében két farmemadxágos ül. Az egyik gitárt tart az ölében, talán most fogalmazódik meg benne a dal a messzibe nyúló rónáról vagy tán a szerelemről. Bizonnyal lány lehet a tár_ sa. Serédi János it
