Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET AZ EMBERI ARC DRÁMÁJA Interjú Urbán Ernő Kossuth-díjas íróval „...miért tértem meg vizsgálódásaimból egyre gondterheltebben és miért késztetett arra a hitemmel és meggyőződésemmel mindinkább pörbe szálló . tapasztalat, hogy a visszásságok miatt érzett fájdalmamat és fölháborodásomat valamilyen formában közüggyé tegyem.” Urbán Ernő Pörben a világgal című könyvének előszavában írta ezeket a sorokat. Ez alkalommal, folytatva a gondolatot, nem az írót, hanem 1 — ugye nem veszi rossz névén? — Urbán Ernőt, a riportert szeretném megkérdezni, mi adta kezébe, tolla mellé a mikrofont? Riportfilmjei — Kántor család, Eredj lányom, Egerszegre, hogy csak néhányat említsek — megírt történeteknél is izgalmasabb, felkavaröbb, művészi élményt nyújtották. A véletlen, vagy tudatos meggondolás — a televízió nagy népszerűsége — volt az indító oka annak, hogy „fájdalmát és fölháborodá- sát” még szélesebb körben közüggyé tegye? — Mindkettő. A Nagy kaland című regényemhez gyűjtöttem anyagot egy hatezer embert foglalkoztató cementgyárban. Egy alkalommal a televízió helyszíni közvetítést adott a gyárból. A televízió munkatársai „felfedezték”, hogy ott járok-fcelek, beszélgetek az emberekkel, felkértek, nem tenném-e meg ugyanezt a kamera előtt is? Sohasem volt lámpalázam, és — utólag úgy tűnik — megfeleltem ebben a minőségben. Ez volt a véletlen. Találkozásom Szűcs László rendezővel, aki a télevíziós közvetítést vezette, és aki, amikor megbízták a hazánk felszabadításának 25 esztendős évfordulójára készülő műsor rendezésével, felkért munkatársának. Tudatos, közös munkánk a Történelmi lecke című adással kezdődött. Azóta is minden filmet vele készítek. A munka öröméhez egy megnyugtató' bizonyosság is hozzájárul. Néha ugyanis arra gondolok: dóhogásom, türelmetlenségem nemcsak korom velejárója? Ám Szűcs László fiatal ember. Ha mégis egyet akarunk, kö_ zösek az érzéseink, ez azt jelenti, hogy nincs életkor szerinti igas&ág, csak általános emberi igazság van, és ha ezért többen harcolunk, jó ügyért tesz- szük. — Egy-egy izgalmas társadalmi problémát feldolgozhatna, novellában, drámában1. Miért választja a riportfilm műfaját? — Legnagyobb felfedezése a televíziónak az emberi arc! Nincs súlyosabb dráma egy-egy emlékező arc látványánál. Amikor önmagukkal, cselekedeteikkel szembesítik az embereket, és ők a kamera előtt újraélik sorsukat. Nagyon jól tudom, a dokumentum hatása, hitele is, elsősorban az érzelmi azonosuláson és nem kizárólag az ész érvein alapul. A munkának egy érdekes lehetőségét teremti meg ez a feltétel. Ami elgondolkodtató, sőt, bosszantó is. hogy a Kántor család című riportsorozatot, például, néhány évvel ezelőtt folyamatosan közölte a Népszabadság. Visszhang nélkül. A film- riport után ellenben levéláradat özönlött a televízióhoz. — Ügy mondotta, bosz- szantó is a televízió nagy népszerűsége. Miért? — Az ember megírhat nyolc-tíz regényt, színművet, novellák sorát — nem ismerik munkásságát. Ám. ha csak egyetlen alkalommal megjelenik a képernyőn-, ismert személyiség lesz. Az értékelés arányai könnyen eltolódhatnak ily módon. — Milyen tanulságot jelentettek az írónak a filmek? — Számomra legmegdöbbentőbb az írott visszhang. Levélírók százai nem a témáról, a látott filmről írnak véleményt, hanem — önmagukról. Néha már-már úgy érzem, kikiáltottak afféle „szomorúak vigasztalójának”. Óriási probléma, a magány rejtőzik a levélek mögött. Az emberek nem tudnak hová fordulni panaszaikkal és nehezen is értik meg, hogy nem minden sérelem közügy! — A jó televíziós műsorok, így a jó dokumentumfilmek is, mindannyiunk ügye, tehát közügy. Mi a magyarázata annak, hogy ritkulnak Urbán Ernő televíziós filmrfportjai? — Egy-egy film elkészítésében harmincéves írói munkásságom tapasztalata, élményanyaga segít. Kérdésére csak azt tudom válaszolni, hogv bőven van még tapasztalataim tarsolyában élmény, gondolat. * — Ismertetne egyet közülük? — Örömmel. Régóta készülök egy portrésorozatra, munkásírókról. Izgalmas életutak során szeretném bemutatni, hogyan kapcsolódott együvé a mozgalom, történelem, irodalom Vészi Endre, Tamás Aladár, Hidas Antal és még néhány író sorsa, úgy érzem, sokak számára hasznos és elgondolkodtató, újabb történelmi lecke lehetne. Kívánjuk, hogy legyen! László Hona Vers- és novellapályazat fiataloknak A KISZ Békés megyei bizottsága és a Békés megyei Népújság’ szerkesztősége fiatalok számára vers- és novellapályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy ifjúságunk a fel- szabadulás 30. évfordulójára készülve, képességeit és tenniakarását irodalmi alkotásokkal is bizonyíthassa. A témaválasztás kötetlen, szeretnénk azonban, ha a benyújtott alkotások a ma emberéneik élőtét, gondolatait tükröznék. Pályázni csak olyan alkotásokkal lehet, amelyek még sehol nem jelentek meg nyomtatásban és alkotójuk életkora legfeljebb 30 év. A versenypályázat első díja: 1000 forint, második díj: 800, harmadik díj: 500 forint. A novellapályázat első díja. 1500 forint, a második díj: 1000, a harmadik díj: 500 forint. A díjnyertes alkotások és a közlésre, de díjazásra nem javasolt legjobbjai megjelennek a Békés megyei Népújság kulturális mellékletében. A pályázat értékelését zsűri végzi, az alkotások beküldési határideje: 1974. szeptember 1. Cím: KISZ Békés megyei bizottsága, 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 17. A borítékra írjuk rá: „Vers- és novél- lapályázat”. Eredményhirdetés: 1974. október 6-án, a Népújság vasárnapi számában. A KISZ Békés megyei bizottsága A Békés megyei Népújság szerkesztősége OLVASÓNAPLÓ: B. Nagy László: A látvány logikája ét tanulmány- és kritikakötet maradt utána. Kevés , lenne? Világért sem. Egy élet lényege van bennük, s nem is akármilyen. Lényeges igazságok gyűjteményei ezek, szabad három évtizedünk irodalmi és filmművészeti életéről. E két tanulmánykötet nem kényelmes kutatószoba mélyén, kellő perspektívából, higgadtan széttekintve jött létre: B. Nagynak az rendeltetett, napra készen fejtse ki véleményét. Mert az ő véleménye, ítélete érdekelte az embereket, Mátyás Ferenc; TIHANYBAN * ■; Illyés Gyulának Somogyi égre csörren a pohár fáradt kezünkben, összeesküvésre készül a nyár, t már megbilincsel. Mint rakétákból az ejtőernyős, hullámok hátán, szaimaszál-remenyembe fogodzva vacogtam árván. Vitt a haláltánc, — s áttörő erő léthez kötődve forrongott bennem; legyek az- ember védelmezője. Jeleket adó magányos tanyák sirályként jöttek, • s mementóként rámmaradt messe* gond kötözött meg. Bot végére szúrt szavakkal vágtam sírt a homokon, — cleg emléknek, hogy fölriasszon egyetlen bokor. Vallattam a volt szenvedéseket. az ősz dorombolt, partravetődtem, csalt a meredek, s a zászló a dombon. Romlott időben romlatlan maradt a tihanyi csúcs, a mutatta most is az idő felett, hogy merre az út. Az összetartó, sóhajt lefogó paraszt-mennyezet roppant meg bennerrt, akar a lesontom. —• s van-e felelet? Somogyi égre csörrent a pohár fáradt kezünkben, — romlik a pompa, a nyár dísze már 'hűti mindenünnen, legalábbis az emberek egy részét, merném kockáztatni: a progresszió élkötelezettjeit. B. Nagy László népi-plebejus indu- latű, urbánus gondolkodó volt, aki kommunista hitű forradalmár korában sem feledte el az előző összes népi forradalom kínjait, miértjeit. Tehát történelemben gondolkodott. Az 1966-os A teremtés kezdetén nagy irodalmi dolgozatait gyűjtötte össze, ma már csak könyvtárakban lehet hozzájutni. Halála után egy évre a Szép- irodalmi a legszebb emléket állította néki: hatszáz oldalon kiadta az általa válogatott filmkritikáit. A látvány logikája után 1973 februárjában tett pontot. Életére is pár hónap múlva Szárszón. B. Nagy Lászlót e kötet úgy mutatja be, mint a magyar filmművészet 1960as évtizedbe!! „nyárinak" együttérző, velük lépő, mégis magasabb harcálláspontról figyelő „vk. tiszti” kritikusát. E kötetéből pontosan nyomon követhető a magyar filmművészet útja. És ami becsét adja: legalább háromnegyedében ma is az ő akkori faj súlyozása szerint értékeljük az alkotásokat. Vajh, hány kritikus elégedne meg évtized múltán kritikái negyedének időt- állásával?! Hiszen még vaskos kézikönyveik, fémjelzett lexikonok is mosolyt fakasztanak már a következő évtizedben! Pedig nem végzett semmilyen főiskolát. Nem volt „filoszi” papírja, oklevele. (Keseregte is olykor!) Mégis klasszikus kritikáikat tudott írni. Eleven, megszenvedett, friss gondolatokkal teliéket. Volt benne valami Gyulai Pálból. És ahogy persze Gyulai egymaga nem foghatta át már . kora élő irodalmát sem, B. Nagy is társa ebben. De abban is, hogy. rezzenéstélen ujjal rá tudott mutatni a mai magyar film Adyjaira. Egyik, bárhol megjelenő macerálója (1971 augusztusában) „látomásain” humorizált.' Tudjuk, mily túl_ érzékeny volt. Az operatőri bakik észrevételétől kezdve a vérrel írt véleményed megjelenéséig, mindenre. Ismerjük fájdalmát a fontos filmekről mondott (számára, talán bizony nekünk is) fontos mondandói meg nem jelenése miatt. És ha a 7 éven át szélfogót „háztájit” adó ES nem közölte ezeket, máshová ment Reményt keltő moz_ zanat. hogy (egyelőre) három ezekből a kötetbe került. B. Nagy így érezte keréknek filmkritikái gyűjteményét Lehet, a későbbi kutató ezekhez hozzácsap még jó néhányat írásaiból. Így is kézikönyv. A nemzeti-népi önismeret, a filmművészet organizmusa ismeretének egyik enciklopédiája. És ehhez a szép kötet roíkonlélekkel válogatott képanyaga is jelentősen hozzájárul. Különb, izgalmasabb. lényegmon- dóbb szakkönyvek kép- özönénél, • Varga Imre Nyár Martincsek Gábor ielvétele \
