Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-28 / 175. szám

harminc ESZTENDEJE 17. A háború egészséges?! A csendörség nyomozóosztá­lya parancsnokságának 1944. nyár közepi összefoglalója sze­rint: „Vannak olyan több éves szolgálattal rendelkező, nagy családú munkások, akiknek az átlagos havi keresete 200—236 pengő között mozog. Ebből ru­házatra és egyéb életszükségleti dolgokra semmit sem tudnak fordítani. A zsírellátásra is pa­naszkodnak, mert csak marga­rint és műzsírt kapnak, ami több munkásnál gyomorfájást idézett elő.” Aligha valószínű, hogy az összefoglaló a valóságosnál fe­ketébben rajzolja a helyzetet — az Orosházi Friss Hírek mégis lelkendezik. A július 23-i számban ezt olvashatták a lap vásárlói: „A háború következ­tében beállott élelmiszer korlá­tozásoknak sok tekintetben elő­nyük is van. Elsősorban bizo­nyos anyagcserezavarokból ere­dő betegségekre hatnak gyógyí- tólag... Különösen májbajban szenvedők érzik a háborús táp­lálkozás előnyeit. Úgyszintén a köszvény, mely mint ismeretes, igen sok embert gyötör, a há­borús táplálkozás folytán úgy­szólván teljesen kipusztulásra' van ítélve.” Két másik hír ugyanebből a lapszámból: „Az United Press amerikai hírügynökség a Vati­kán hivatalos hírszolgálata köz­leménye alapján közölte, XII. Pius pápa táviratban fejezte ki szerencsekívánatait Hitlernek, a gyilkos merénylettől való (a német tisztek július 20-i siker­telen vállalkozásáról van szó) szerencsés megmenekülése al­kalmából.” — „Kérem azokat a P 856 tábori számon levelező, honvédeket, akik tudnak vala­mit ifj. Szabó Bálint tizedesről, értesítsék aggódó szüleit és menyasszonyát a következő cí­men .. Újra idézünk a csendőrségi összefoglalóból: „A közelmúlt­ban szovjet repülőgépekről több ejtőernyős partizánt dobtak le Békés megyébe. Ezeknek csak egy részét sikerült elfogni, a többi felkutatása és elfogása még folyamatban van. A felku­tatás során az a gyanú merült fel, hogy a lakosság bizonyos része rosszindulatúlag félreve­zeti a kutatást végző hatósági közegeket. Különösen a német katonai és biztonsági szerveket igyekeznek hamis bejelentések­kel félrevezetni és kifárasztani. Ezzel kapcsolatban olyan han­gok hallatszottak, hogy miért segítsünk mi a partizánokat fel­kutatni, mikor azok a mi segít­ségünkre jöttek ide." S mit ír eközben a már idé­zett újság: „Maradjunk csak nyugodtak. Hatóságaink ébren vannak, biztonságunkra őrköd­nek, de bizonyos az is, hogy ahol eddig az ország területén ejtőernyősök leszálltak, maga a lakosság csípte nyakon az ip­séket, s maga a lakosság adta őket a hatóság kezére ... Nyu­galom, nyugalom, ne viselked­jünk komoly emberek úgy, mint a gyermek. A híreket hallgas­suk meg, rostáljuk meg. ha to­vább akarjuk adni, bár a leg­okosabb az lenne, ha a híresz­teléssel felhagynának az embe­rek. Ne csináljanak konkuren­ciát az újságoknak.” (daniss) 4 BCm "népújság mi jíjlíu8 ssa I bizalmi tűzkeresztsége Üi számítástechnikai Jé néhány hete már, hogy a1 lépcsőházban összefutottam eme- letszomszédunfckal, Rózsa lm- \ rénével. önmagában ez nem lett | volna különösebben érdekes,' még a háromszor tizennyolc lépcsőfok legyűrése közben kez­dődött beszélgetés is csak a szo­kásos módon zajlott: a gyerek lehorzsolta a lábát az iskolá­ban, ez meg ez készül vacsorá­ra, mi lesz a tévében, mi újság a gyárban... Ez utóbbi kérdésre azonban olyan választ kaptam, ami azt sugallta, itt a téma, nem szabad elmenni mellette. Azt mondta ugyanis Rózsáné: — Bizalminak választottak a pártcsoportban. Nem mondom, hogy egy kicsit nem szállt az inamba a bátorság... — Mikor lesz a legközelebbi pártcsoportgyűlés? — Pontosan még nem tudom. — Tegye meg, hogy előtte szólni fog. — Szólok. Ebben maradtunk. * * * n kgtö’tárugyár pártiro­dájában gyülekeznek a pártcso­port tagjai. Asszonyok, néhá- nyuk közelebb a nyugdíjhoz, mint a munkába állás első pilla­nataihoz. Vendégként az alap­szervezet titkára és az üzemi pártbizottság egy tagja. Az új bizalmi köszönti a megjelente­ket, ismerteti a napirendet, majd a lényegre tér: a káder- és személyzeti munka elveiről, általános tapasztalatairól beszél.! Jobbára olvassa — lámpalázzal, néha nagyokat nyelve — az elő­re elkészített szöveget, aztán pa­pír nélkül summázza a vezetők-j kel szemben támasztott hármas | követelményt. Végül kéri a párt- j titkárt, mondja el a gyári sajá-, tosságokat, problémákat. Rutinos, lényegre törő, gondo­latokat ébresztő hozzászólás. Megoldja a jelenlevők szavát. Fontos dolgokról beszélnek. — Vezetőnek lenni nagyon nehéz lehet. A szakmát is kell tudni, az emberekhez is kell ér­teni. politikailag is képeznie kell V magát. Tekintélye kell, hogy le- j gyen. Felette kell állnia tudás- I ban a beosztottjainak. De a be- j osztottak is egyre fejlődnek. A ! hibákat meg éppen a beosztottak j látják legelőször. — És sokszor kevesebbet ke- • rés egy „főnök”, mondjuk egy ■ művezető, mint amennyit ; ugyanő keresett, amikor még ; szakmunkás volt. Ezért is van : az, hogy a legjobb munkás nem i akar feljebb kerülni. És ilyen- í kor mi van? Művezetőnek, : blokkvezetőnek tesznek olyat, aki j esetleg nem olyan jó szakma- S ilag —, de akinek a művezető- ! ség anyagilag is többet jelent. 5 Persze, hamar oda lehet vágni: I „Mennyit teljesítettél melós-ko- s rodban?” — Nem tudom pontosan, mi [ lehet az oka, hogy nincsenek • megfelelő „második” emberek, • helyettesek. De az biztos, hogy 5 az okok között ott van a félté- ■ kenység is. Kevés az olyan em- ■ w ■ ! S A most induló megyeközi KISZ-iskolára takarítókat veszünk fel. Erkölcsi bizonyítvány szük­séges. Jelentkezni lehet.: Békéscsaba, KISZ-tábor; délelőtt 9—10 óráig. 300641 bér, aki annyira önzetlen, hogy i ténylegesen segítse az utánpót­lást. Igaz, általában ideje sem I nagyon akad rá. Felizzifc a hangulat, az asz-| szonyok szinte egymás szájából kapkodják a szót. A titkár jegyez- get — jó muníció válik a hal­lottakból a legközelebbi tag­gyűlésen —, a bizalmi félig szí­vott cigarettája elfeledve alszik ki a hamutartóban. — És nem olyan egyszerű a dolog a valóságban, mint a pa­píron. Volt már terv régemben is, de nem mindig sikerült meg­valósítani: nem biztos, hogy az a fiatal, akiből vezetőt akarunk csinálni, a gyakorlatban is be­válik. Vagy, mondjuk, ha be is válna, közben elmegy szülési I szabadságra És utána nem tud visszajönni, mert éppen akkor nincs hely a bölcsődében. — Ezért van. hogy némelyik középvezető talán még két kö­vetelménynek sem felel meg. Nincs elég olyan ember, aki a mostani fizetésért vállalná és teljesíteni is tudná a vezetőkkel j szembeni igényeket. — Egy főnöknek nem elégj csak a szakmát jobban tudnia. Tudnia kell — én legalábbis ezt várom tőle — mondjuk egy filmről is okos dolgokat mon­dania vagy politikáról, vagy bármi másról. — Azért sokszor a beosztott­ban is van hiba... Például a fe­gyelem. Valamikor nem mer­tünk betegek lenni, mert más jött a helyünkbe, mindjárt az utcán találtuk magunkat. Most meg vannak, akik a legkisebb j dologért is otthon maradnak. Persze az jó, ha nem kell be­tegen bejönni és tényleg a szo­cializmusnak köszönhetjük, de hát ezt valahogy jobban meg kellene becsülni. Olyanban is, hogy munkaidőkezdéskor már induljon a gép — most előfor­dul, hogy valaki pontosan nyolcra érkezik a kapuba és at­tól mennyi kell még, hogy tény­leg dolgozzon is?! SoH-soV tapasztalat összeg- j ződik az elmondottakban. Hosz- szú évek tanulságai gyűlnek — nvilván nem elősző!- — a párt­titkár jegyzetfüzetébe. S min­den bejegyzés arról tanúskodik, hogy az adott gondolatok meg­fogalmazói szeretik a munkáju­kat, szeretik a gyárat. Aztán el­fogy a hozzászólók sora, újra a bizalmira kerül a sor. Javasla­tot tesz, hogy a következő párt- oktatási évben ki milyen formá­ban tanuljon tovább. A javas­lat alapja: az illető elmúlt évi ta­nulási formája, az abban mutatott eredmények. Aki nem ért egyet a javaslattal, természetesen más formát választhat. Senki sem je­lentkezik, de hát van néhány nap idő a gondolkozásra. A bizalmi összefoglalja az el­múlt két óra tanulságait, meg­köszöni a jelenlevők aktivitását, a pártcsoport-megbeszélést be­zárja. ■ Hasznos, okos megbeszélést zárt be. * * * Így esett át a tűzkeresztségen a Kötöttárugyár új bizalmija. Hogy mi itt a ..téma”’ Talán az, hogy nincs benne semmi ..szen­záció”. Hogv olyan magától ér­tetődően zajlott a megbeszélésen minden. Hogy az egyén felké­szülése — s a kollektíva tevé­keny részvétele — révén vala­ki az előlegezett bizalommal megfelelően élt az első próbán. Amit majd követ sok más — hiszen egy bizalminak nem csu­pán az a feladata, hogy párt- csoport-gyűlést vezessen. HSSFPHI, hogv az új bizalmi e további próbáikon is megállja a helyét. Mert józan, talpraesett kemény ember. így mondták munkatársai a gyárban. S így láttam, látom a Rózsa családé­val szemközti lakásból. Sokszor egyedül szakad rá a két gverek gondja —. amikor Rózsa Imrét más városba szólítja a munká­ja. Máskor az édesapa tölti az estét a gyerekekkel — „anyu ta­nul”, — mondják ilyenkor a srá­cok. Akiknél több szülői gond­dal övezett, tisztábban öltözte­tett'- gverek kevés van a lakóte­lepen. S ez utóbbi egy párt- csooortbizalmi munkáiénak, le­hetőségeinek értékelésekor — sok más tényezőhöz hasonlóan — nem tartozik az utolsó szem­pontok közé. (d—ő) »■■■■■■■■■■■■■■ WM» «WM» intézmény Budapesten A számítástechnikai szakom, berképzés biztosítása és a gya­korló szakemberek tájékoztatá­sára új intézmény alakult Bu­dapesten, A Nemzetközi Számí­tástechnikai Oktató Központ, a Számok és a Számítástechnikai Tájékoztató Iroda egyesült KSH Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központ néven, rövidítése továbbra is SZÁMOK. A SZÁMOK tanfolyamain évente 8—10 ezer hallgató sze­rez alap- és felsőfokú számí­tástechnikai szakképzést igazo­ló oklevelet- Külföldről, főként a fejlődő országokból is érkez­nek rendszeresen a tanfolya­mokra hallgatók. A hazai szá­mítástechnikai oktatás ég szak­emberképzés fejlesztésére ugyanis az elmúlt évben 2,2 mil­lió dollár támogatást kapott a SZÁMOK az Egyesült Nemze­tek Szervezetétől Az ENSZ-tá­mogatás célja, hogy a hazai in­tézet nemzetközi oktatóbázissá fejlődjék. A központban a magas képe­sítésű, több nyelven beszélő oktatók szeptembertől már nemzetközi hallgatóság előtt tartják az első idegien nyelvű tanfolyamot. Eddig 500-nál töb­ben jelentkeztek „ hallgatók a fejlődő országokból. A követ­kező évtől már rendszeressé válik a nemzetközi idegen nyelvű oktatás. Az új intézmény profilja a számítástechnikai képzésen kí­vül az oktatást elősegítő anya­gok és módszerek fejlesztése, a külföldi éis a hazai szakiroda- lom gyűjtése, rendszerezése és számítástechnikai szakfolyóira­tok szerkesztése. A SZÁMOK a jövő évben beköltözik a kelen­földi Etele téren épülő új szék­házba, amely Közép-Európa legkorszerűbb számítástechnikai kutató- és tájékoztató bázisa lesz. (MTI) Felice Chilanti: Három zász lót Salvatore Giulii mának 21. Giuliano most a völgyet figye­li, ahol már áll az emelvény, és ég a tűz a nyársak alatt. Aztán körbetekimt az egész területen, és a hegy oldalában a másik lej­tőn észrevesz három vadászt, akik kutyáikkal vadnyúlra les­nek. A három ismeretlent a töb­bi bandita és fiú is észreveszi. Giuliano az őrjáratnak kiadja a parancsot: fogják el a három vadászt. Portelléba érkezik Carmelo, az- öreg pianai fényképész. Nála van régimódi kazettás gépe. A hosszú bajszú öreg has vorn ár vns görög népviseletben van. Boldog em­ber. szén bariton iáról ismeri k a környező városkákban. Most is te­li torokból énekel, bele a friss reggeli leverőbe: az emelvénven a szél met?lenest! a zászlókat meg a transzparenseket. Fsv bandita, kezében «érvnisz- tntlval. hátulról meóieni a va­dászokat. éa asm nTlkleHnHang­ba teasd^eli őket. Od-tAr ("Pulit amo is, hosszan* szótlanul nézi őket, aztán személyi igazolvá­nyukat akarja látni. — Most már tudom, kik vagy­tok Hát ti tudjátok, én ki va­gyok? Nem — feleli a három vadász. Ez valószínű is, mert az újságok­ban megjelent néhány fényképen Giuliano még egészen fiatal. — Jobb is, ha nem ismertek — mondja a bandita, és megpa­rancsolja, hogy vigyázzanak rá­juk, ne engedjék ki őket a bar­langból. — És ha hazudtak? Ha rád ismertek ? — Tudják, hogy hallgatniuk kell. A városkában jönnek már a miséről az öregasszonyok, ala­kul már a menet a portellai úton. San Giuseppében az öreg pap kinéz az ablakon, köszönti az el­haladókat. — Jöjjön velünk, jöjjön el a portellai ünnepségre — hívja valaki, — Nagyon szívesen mennék, gyermekeimt Csakhogy én már öregecske vagyok. Egy fiatalember tréfásam oda­szól egy kifestett nőnek, aki fél­reállva figyeli a készülődőket: M. R. az, a város kurvája. — Te is jössz? — Én a mezőre megyeik sé­tálni, egyedül. — Egyedül? — A forráshoz megyek, a he-J gyen túlra. Három fiatalember, aki meg­hallotta szavait, cinkosain ráka- csdnt. Közben az úton, ahol már el­indultak az öreg parasztasszo­nyok, gyerekek, vagy tíz lovas fiatal vágtat előre-hátra; a lá­nyokkal tréfálkoznak: A pianai lányok ősi görög nép­viseletbe öltöztek. A menyasszo­nyok az út mentén várják jegye­süket, akiik lovuk magasából ra­gadják derékon és emelik őket a nyeregbe. A többi lány a lova­sok meilett. jövendő jegyesük ol­dalán halad. A San Giuseppe-i muzsikus­banda népdalokkal járul az ün­nepi reggel kavargásához. A Portella völgye még kihalt. Egy tölcséres gramofon harsog- visszhangzik a két hegy közt. A banditák szótlanul nézelődnek. A fiúk Salvatore GiuHunót fi­gyelik. Pisciotta köhög. Van aki még késlekedik. A tizenhárom éves Prowidenzával pöröl az anyja, mert még min­dig a tükör előtt bíbelődik, ügyes kis kendőt köt hosszú, fekete hajába. Provvidenza gyönyörű szép lányka, de annyi­ra nagyra van magával, hogy rajta mulat a fél varos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom