Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

Befeieződtek a felvételik Közgazdasági kislexikon Termelői ár- fogyasztói ár Az anyagoknak, termékek­nek, áruknak két ára van, az egyik a termelés, a másik a fo­gyasztás körében érvényesül. A termelő tevékenységet végző vállalatok úgynevezett termelői áron vásárolják és értékesítik a javakat, amelyek — amennyi­ben fogyasztási célokat szolgál­nak — a kiskereskedelemben fogyasztói áron vásárolhatók meg. A termelői ár összetevői: a teljes önköltség + vállalati nye­reség. A teljes önköltség egyes esetekben, amikor a termek csaknem kizárólag hazai alap­anyagokból készül, a termelés hazai ráfordításait veszi figye­lembe, más esetekben viszont — amikor az anyag külföldről származik — az import költsé­geit. Ha az előállítás teljes ön­költsége bármilyen okból — pl. az import drágább lett — nö­vekszik, annak legalábbis elv­ben — a termelői árban is ki­fejezésre kell jutnia, mert az ár egyik funkciója a gazdasági döntések orientálása. Gazdaságpolitikai okokból már 1968-ban sem érvényesítettük teljes mértékben azt az árkép­zési elvet, hogy a termelői árat a tényleges ráfordítás '+ válla­lati nyereség alkotja. Számos iparágban és vállalatnál — do­tációk, termelési árkiegészítések és egyéb kedvezmények révén — a termelői árat a ráfordítási költségeknél alacsonyabban ál­lapítottuk meg. Ezek a támoga­tások évről évre folyamatosan, a közelmúltban pedig a tőkés import drágulása következtében ugrásszerűen emelkedtek. Ebben az évben csupán a dotáció, a termelési árkiegészítés és az import árak támogatása kb. 30—40 milliárd forintot tesz ki. Ez az összeg az államkasszá­ban kiadás, a vállalatoknál — a dotáció és az árkiegészítés-ár­bevétel. amelyből létrejön a vállalati nyereség. A fogyasztói ár — a lakosság által a fogyasztási cikkekért, szolgáltatásokért fizetett összeg. Ez — elvben — tartalmazza a termelői árat, a forgalmi adót és a kiskeréskedelmi árrést. (Az utóbbiból kell fedezni a kiske­reskedelem működtetésének költségeit, a béreket, a boltháló­zat fenntartásának, fejlesztésé­nek kiadásait, az áruk szállítá­si, raktározási stb. költségeit.) A fogyasztói ár minden országban magasabb a termelő áraknál rész­ben a forgalmi adó, részben a kis­kereskedelmi árrés miatt. fialunk a forgalmi adó — a teljes kis­kereskedelmi forgalom összegé­hez viszonyítva — alig néhány százalékos, mert az állam, ugyancsak gazdaságpolitikai ökokból az alapvető fogyasztási cikkek jelentős részét a terme­lői árnál alacsonyabb összegért hozza forgalomba. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett fo­gyasztói árkiegészítés, összeg, szerűen: 1974-ben a költségve­tésnek mintegy 27,5 milliárd forint bevétele lesz a forgalmi adóból, egyidejűleg mintegy 25 milliárd forint fogyasztói ár- kiegészítést folyósít. (Ez az ösz- szeg nem tartalmazza az import ártámogatást — ezt a termelő- vállalatok kapják —, holott an­nak is szerepe van a fogyasz­tói árszint alakulásában.) A termelői ár kizárólag a termelővállalatok közötti kap­csolatokban, forgalomban érvé­nyesül; a fogyasztói ár pedig a lakosság vásárlásainál. (Melles, leg a közületek is fogyasztói áron vásárolnak.) A két ár kö­zül a termelői árnak van meg­határozó szerepe, mert végső soron attól függ a fogyasztói ár, amely társadalmi megfon­tolásból egyes esetekben alacso­nyabb lehet a termelői árnál, de ennek ára van, amelyet a költségvetésnek, végső soron a társadalomnak kell megfizetnie, folyósítania. (KS) Leonyid Brezsnyev: Az SZKP és a szovjet állam külpolitikája Napjaink hazai szellemi életé­nek egyik figyelemreméltó voná­sa a külpolitika, a diplomácia iránti érdeklődés fokozódása. Elválaszthatatlan ez népünk tá­guló látókörétől, mélyülő inter­nacionalizmusától, a hazai és nemzetközi események kölcsön­hatásainak mélyebb felismerésé­ről. Ez az egyik oka annak a nagy érdeklődésnek, amely Le­onyid Brezsnyev új könyvét fo­gadta. Ez a könyv gyűjteményes kötet, amely az SZKP KB fő­titkárának 1964—1973 közötti időszakban külpolitikai kérdé­sekről írt cikkeit, s az ebben a periódusban e témáról elhang­zott beszédeit tartalmazza. Kivé­telesen fontos időszak az, hiszen akkor ment végbe a történelmi jelentőségű fordulat a hideghá­borútól, s a különösen kiélezett politikai feszültségtől a békés egymás mellett élés felé. A kötet szerzőjének nevét és tevékenységét jól ismeri minden politika iránt érdeklődő ember. Közismert az a sokoldalú és cél­tudatos külpolitikai tevékenység, amelyet az SZKP Központi Bi­zottsága megbízásából folytat. A sajtó és a rádió napi híradásai azonban szükségképpen csak részben tudják érzékeltetni azt! a feszített diplomáciai aktivitást, | amelynek csupán egy részét je- I lentik a csúcstalálkozók a tőkés I világ vezető államférfiaival. A kötet érdeme, hogy folyamatá­ban mutatja meg, amit részlete­iben ismertünk és sommázva tár­ja elénk ezt a roppant lényeges és hallatlanul felelősségteljes feladatot, amelyet a külpolitika formálása és képviselete jelent. A beszédeket és cikkeket tar­talmazó gyűjteményes kötet egyik alapgondolata, hogy napja­ink diplomáciai eseményeiben növekvő, mindinkább meghatá­rozó szerepet töltenek be a szo­cialista közösség országai, kétfé­le értelemben is: egyrészt ösz- szehangolt diplomáciai tevékeny­ségükkel, másrészt pedig a szo­cialista építés sikereivel, ered­ményeikkel. Éppen ezért az SZKP a testvérországokkal való barátság és együttműködés fej­lesztését a párt egész tevékeny­sége szerves részének tekinti. Ehhez tartozik az a gondolat is, hogy — mint ezt 1973 novembe­rében hangsúlyozta — még igen komoly tartalékai vannak a szo­cialista országok közötti együtt­működés fejlesztésének, politi­kailag, gazdasági és ideológiai téren is. „Az egyes szocialista országok védelmének érdekei, gazdaságuk, tudományuk és kul­túrájuk fejlesztésének érdekei megkövetelik a legszélesebb kö­rű együttműködést a testvéror­szágok között, sokrétű kapcsola­taik fejlesztését, az igazi inter­nacionalizmust” — hangsúlyoz­za Brezsnyev. Az SZKP KB főtitkára elsősor­ban a Szovjetunió, a szocialista testvérországok közös fellépése eredményének tartja azt, hogy a béke esélyei napjainkban jobbak, mint korábban bármikor. Azok a változások, amelyek egy részről a Szovjetunió, más részről az Egye­sült Államok, az NSZK, Francia- ország viszonyában végbemen­tek, igen nagy mértékben erősí­tették a békés egymás mellett élés pozícióit, elszigetelték a hi­degháború szélsőséges híveit. Ezek a pozitív változások olyan céltudatos szocialista diplomácia eredményeként jelennek meg a kötet lapjain, amely tudományos alapokon nyugszik, s a legmesz- szebbmenőkig figyelembe veszi a nemzetközi helyzet bonyolultsá­gát és számol az objektív folya­matokkal, Többször is hangoz­tatja: valóban olyan folyamatok­ról van szó, amelyeknek alapjá­ul a társadalmi fejlődés egész menete szolgál. A burzsoá ál­lamférfiak tehát nem csupán személyes adottságaiknál fogva válnak partnerekké az enyhülés, s a békés egymás mellett élés előmozdításában, hanem azért, mert a történelem valós törvény- szerűségei mintegy megszabjak pályájukat, behatároljak lehető­ségeiket. Amiből természetesen következik, hogy a személyi vál­tozások a vezető tőkés országok­ban nem járnak szükségszerűen a politikai vonal „váltásával” is. Leonyid Brezsnyev hangoztat­ja, hogy a közös fellépes egy másik nagy eredménye: meg­gyorsul az imperializmus gyar­mati rendszerének felbomlása, s a felszabaduló népek, a „harma­dik világ” országai segítő kézre találnak. Meggyőző erővel bizo­nyítja, hogy azoknak a népek­nek vannak különösen kedvező esélyeik a szabadságharc sikeré­re, a politikai, gazdasági függet­lenség elérésére, amelyek a Szovjetunióval, a szocialista kö­zösség országaival együtt halad­nak. Olyan alapigazság ez, amely minden földrajzi térségre érvé­nyes és újra beigazolódott, már a legutóbbi, a kötet lezárása utá­ni időszakban is. Jóleső érzéssel olvashatjuk e könyvben az SZKP KB főtitká­rának magyar földön elhangzott meleg szavait a két nép barát­ságának történelmi gyökereiről, s mai erejéről. Valóban a barát, a másik népet értő internaciona­lista politikus szavai ezek. Iga­zak voltak és mélységesen iga­zak maradtak azok a mondatok, amelyeket a csepeli munkások előtt mondott: „Ha összehason­lítjuk a tegnapot a mával, jobban fed tudjuk mérni, milyen nagy történelmi utat tett meg az önök országa, hogyan mélyült a szov­jet-magyar barátság. Mind szo­rosabbá válik a szocialista or­szágok politikai együttműködé­se. Minden fenntartás nélkül ál­líthatjuk, hogy a nemzetközi küzdőtéren gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagyobb hordere­jű esemény sem, amellyel kap­csolatban nem volna egységes a fellépésünk”. Az SZKP KB főtitkárának könyve gondolatokban gazdag, gondolatokat és reflexiókat éb­resztő, előremutató, s épp ezért optimista olvasmány korunk for­dulatairól és sorskérdéseiről. Vajda Péter Ezernyolcszáz gyereket várnak a csabai óvodák A Békéscsabai városi Tanács művelődésügyi osztályának tájé­koztatása szerint befejeződött az óvodai felvételi kérelmek elbí­rálása. Hetven fellebbezést vizs­gáltak meg. néhány indokolat­lan kérés kivételével felvették a jelentkezetteket. Békéscsabán tehát 1803 óvodás korú gyerek járhat ősztől óvodába. Sajnos, az óvodák túlzsúfoltak. A város munkáskerületében, Er- zsébethelyen az óvodákba 30 százalékkal több gyermeket kel­lett felvenni, mint amennyi fé­rőhely van. De a város többi óvodájában sem sokkal jobb a helyzet. A gondon bizonyára enyhít majd az Erzsébethelven épülő új óvoda, valamint az ősz­szel már megnyíló, 75 férőhe­lyes épület a KISZ-lakótelepen. Ez utóbbi óvodába már előfel- vétellel 54 gyermeket felvettek. A nőpolitikái határozat, vala­mint az új családjogi törvény szellemében fogant tanácsi In­tézkedések után további erőfeszí­téseket tesznek. Az a cél, hogy mihamarább megszüntessék, de legalábbis enyhítsék a csabai óvodák zsúfoltságát, optimális körülményeket biztosítsanak az óvodai nevelésnek. A békéscsa­bai üzemek és vállalatok igen sokat végeznek annak érdekében, hogy megszűnjenek a problé­mák, dolgozóik gyermekeinek minél jobb helye legyen. Tűzvédelmi vetélkedő Szarvason Napjainkban az újságot la­pozgatva, a tv-t nézve vagy a rádiót hallgatva gyakran talál­kozunk tűzesetekkel, amelyek sokszor nemcsak anyagi kárt, hanem emberéletet is követel­nek. Ezért tartja fontos felada­tának a megyei tűzoltóparancs, nokság a tűzoltás mellett a szé­les körű felvilágosító tevékeny­séget. Erről beszélgettünk Kubola Imre alezredessel, megyei tűz­oltóparancsnok-helyettessel, aki elmondta, hogy ezt a munkát eddig hagyományosan, előadá­sok, filmvetítések rendezésével, valamint nyomtatott propagan­daanyagok terjesztésével végez­ték el. A közelmúltban egy új, nagyobb eredményt ígérő mód­szert vezettek be: a vetélkedőt, hiszen köztudott, hogy a felnőtt is könnyebben tanul játékos formában. Jó példa erre a jú­lius I2-én Szarvason — a mező. gazdasági üzemek között elő­ször — megtartott vetélkedő a helyi állami gazdaság három kerülete és ipartel epe között. A pénteki vetélkedőt komoly felkészülés előzte meg. Május­ban és júniusban minden kerü­let előadásokat, filmvetítéseket tartott. Ezt követően a dolgo zók tesztlapokat töltöttek ki, s ennek alapján választották meg a négy munkatársat, akik 12-én kiálltak kerületük képviseleté­ben. A felkészülés nem volt hiába­való, hiszen pénteken egyik csa­pat sem vallott szégyent az el­ső'okú tűzvédelmi hatóság kép. viselőjéből, a gazdaság tűzvé­delmi előadójából, valamint a kerületek igazgatóiból álló zsű­ri előtt. A tesztlapok kitöltésé­ből, a gyakorlati kérdésekből, valamint egy helyszíni vizsgálat elvégzéséből álló versenyszámok végül eldöntötték melyik kerü­let készült fel a legalaposabban. Első helyezést — s így értékes könyvjutalmat — nyert a ró­zsása kerület. Második az ipar­telep lett. A csabacsűdi kerület a harmadik, az örménykúti pe­dig a negyedik helyen végzett. A gazdaság vezetői szívesen fogadták a hasznos kezdemé­nyezést és sokat segítettek an­nak megrendezésében. A tervek­ről csak annyit tudtunk meg, hogy a tűzoltóparancsnokság még a több telephellyel ren­delkező ipari és mezőgazdasági üzemekben szeretne hasonló ve­télkedőt rendezni. ••••■•••■■■••••■a Felice Chilanti: Három zászlót Salvatore Giolianónak 12. A nyugat-szicíliai szeparatiz­mus egyetlen igazi katonai ve­zérének tartotta magát: szerve­zete egyébként valóban csak ne­ki engedelmeskedett. Az ő bir­tokában voltak a vásárolt vagy elkobzott fegyverek, az emberek, a pénzeszközök; az utánpótlást is ő szervezte. Csak néhány csa­patkapitányt és tanácsadót tar­tott egyenrangú társának: Sci- ortinót, Pisciottát, Passatempót, Ferrerit, a leghűségesebbeket. Alig pár bandán kívüli em­ber találkozhatott vele: csak a fiatal ügyvéd időzhetett nála a bérlőtestvérek sazi iságában csak neki sikerült politikáról beszélnie Giulianóval; lassan­ként, ahogyan közeledett a nép­szavazás időpontja, egyre töb­bet találkoztak. Giuliano igazi ereje, „verhe- tetlensége” szervezetének szigo­rú, zárt önkormányzatában rej­lett. Nem bízott a maffiavezé­rekben, se a kegyelmes urakban, se a „kisebb-nagyobb uracsok­ban”, ahogy megvetően nevezte őket; a legális világhoz, a tár­sadalomhoz vezető hidat jelen­tették neki. de a hatalmát meg az elhatározásait nem osztotta meg velük. Közben éjjel-nappal elemezte a tapasztalatait, állandóan tö­kéletesítette csapatainak védel­mi rendszerét. Bandáját két részre osztotta: volt egy állandó meg egy alkalmi csapat. Az ál­landók „hivatásos” banditák voltak, akik már azelőtt is az alvilágban éltek, mielőtt a sze­paratizmus harcosai lettek. A különböző bandákat csapatoknak nevezte. Az alkalmiakat csak időnként hívta be egy kicsit „lövöldözni”, ötezer líra járt ne­kik a szerződés szerint; és újabb ötezer minden akció után. A szervezet zöme tehát a csa­ládi körükben élő fiúkból állt, akik rendszeresen dolgoztak a földeken, és úgy éltek a város­kában. mint a többi békés pol­gár. Ez a szervezeti felépítés volt az alapja annak, hogy Giu­liano a monteleprel lakosság egésze felett korlátlan hatalmat gyakorolhatott. Ezt a hatalmat nem csak jó­tékonykodással, mint a szegé­nyek barátja szerezte. Aki elárulta, azt megölte Azt is, aki megtagadta az engedel­mességet vagy a cinkosságot. Mint azt a Bellolampo környéki parasztot, akit Giuliano bandá­jának néhány fegyverese éjnek idején vert föl álmából, mert viskója ablakából akartak rálő­ni egy nemsokára arra haladó autóra. A szerencsétlen meg­ijedt, és rá akarta venni őket, hogy más helyet keressenek, menjenek el, azt mondta: ő bi­zony mindenkitől fél, Glulianó- tól is, a csendőröktől is. Pár nap múlva egy olajfára fölkasztva találták. És holtan találtak egy fiatal szappankereskedőt is, aki után­futóé motorkerékpáron járta árujával a nyugat-szicíliai fal­vakat. Giulianóék házába is be­kopogtatott. ki is mérte a szap­pant. de aztán az ára miatt vi­tába keveredett, erre mit hall: — Tudod te kivel beszélsz? Ez Salvatore Giuliano háza! Az idegien meggondolatlanul felkapta a mérlegről a szappant, bevágta a ládába, és azt meré­szelte mondani: — Nekem nem kell a bandi­ták pénze! Az országúton találtak rá hoL tan: megölték. Giuliano számá­ra a legnagyobb sértés az volt, ha banditának nevezték, éppen ettől a titulustól akart minden­áron. megszabadulni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom