Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

KŐRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ___________ r_________ _ * m _ É gig fiatal irodalom alkotói A kortárs szovjet iroda­lom évről évre gazdagodik, színesedik és meglepeté­sekkel szolgál. Üj, friss hangú, egyéni látásmódé, eredeti tehetségű szerzők gyakori felbukkanásán kí­vül egyre több jelével ta­lálkozhatunk a nem orosz nyelvű és nemzetiségű iro­dalom fellendülésének. Kö­zülük is kiemelkedik a űa_ tál szibériai prózairodalom, amelyről ma már mérleget lehet vonni: milyen jelle­gű, hová tart, milyen ha­gyományokat folytat, mi­lyen művészi sajátosságok, kai alkot. Hét év óta folyamatosan jelennek meg a Szovjet­unióban a Fiatal szibériai prózairodalom című sorozat kötetei. A tény önmagában is sokatmondó. Azt jelenti, hogy ezek a művek eljut­hatnak orosz nyelven a Szovjetunió valamennyi köztársaságába, tehát szó. ros kapcsolatba kerülhet, nek a kortárs szovjet iro­dalommal. Ifjúság — prózában A mai Szibéria törvény, szerűen lett sok fiatal író „irodalmi hazája”. Az írók ugyan életkoriakat tekintve, természetesen nem mind fiatalok; mint irodalmi je_ lenség maga a szibériai irodalom fiatal, A hatalmas szibériai építkezések, az érclelőhe­lyek és az energiahordozók óriási forrása nemcsak mint ihlető valóság, de sok esetben, mint helyszín is ott szerepel a fiatal szerzők műveiben. Innen találtak utat az irodalomba Nyero- csemko és Uhonoszpv, Su- gajev és Maskin, Orlov és Potanyin, Kuvajev és a többiek. Ezek a nevek a magyar olvasó előtt jószeri­vel ismeretlenek, ezért ta­lán hasznos általános el­igazítást adni munkássá­guk jellemző vonásairól, különböző stílusjegyeiről, nemcsak a bemutatás, de egyúttal a kritika igényével is. A fiatal, szibériai írók kritikai portréjának össze­gezésekor a figyelmet első. sorban azokra az alkotá­sokra érdemes összponto­sítani, amelyekben a szer­zők a mai ifjúságot elem. zik. A fiatal hős szinte a szerzőkkel egy időben járta ki az élet iskoláját: részt vett a szibériai építkezése­ken, a földben fejlő kin­csek feltárásában, a termé­szet átalakításában. De bár. hová kerül, bármivel fog­lalkozik ez a nyugtalan, tudásra és minden újra szomjas hős a különböző írók teremtette helyzetek­ben, a legdöntőbb kérdés számára mégis mindig ugyanaz: mi a fontos az életben, hol az ember he­lye benne, s végük mi 92 élet értelme. Az életigenlő, cselekvésre kész, perspek. lávákat látó, haladó irodal­mi irányzat tagjaként fog­lalkozik: a szibériai próza az irodalom alap- és vég- problémáival, Galoeskin mm u többiek Az új szibériai írónemze­dék egyik ígéretes tehetsé­ge Nyemcsehko. Szervusz, Galoeskin című regényé­ben szellemes és ironikus hangom ír a szibériai „új” emberekről. Főhőse nem szorítható sablonok közé, nem az 50-es évek sema­tikus hőstípusa; nem újító, nem élharcos a munka frontján, nem „díszmun­kás”, s nem is megtévedt, de végül jó útra térő bű­nös. Galőcskin átlagember, jó és rossz tulajdonságok­kal: szeretni való és nevet­séges, szánnivaló és irigy­lésre méltó egyszerre, aho­gyan éppen sorsa fordula­taiban az író különböző ol­dalról, plasztikusan az ol­vasó elé állítja. Nyem- csenkónak sikerült egy mai fiatal munkás életteli port­réját megfesteni, olyanét, akihez hasonló ezrek épí­tik az új élet csodáit szov. jet földön. Jemeljanov A túlsó part című regénye szinte pár­huzamosan fut Nyemcsen- kóéval. A két regény nem­csak ugyanazon az építke­zésen játszódik, de a törté­nés fő vonala is mindkét műben egy-egy brigád éle­te és tevékenysége köré összpontosul. Jemeljanov. nak azonban már nem si­került olyan átlagembert főhőssé egyénítenie, mint Nyemcsenkónak. Egészem más hangon szó­lal meg Kile, aki Örökké menni című kisregénye fő­hőséül egy nanáj fiút vá­laszt. A mű a vallomásig próza irányvonalához tar­tozik. Hőse első személy­ben mondja el régi életét, emlékeit szülőfalujáról. Mindezt elsősorban önma­gának összegezi a vonat kerekeinek csattogása köz. ben, amely az új, ismeret­len élet, s a tanulás felé röpíti Leningrádba. A kis­regény nem cselekményes, Kilét elsősorban a nanáj ifjú érzéseinek, gondolatai­nak aprólékos elemzése iz­gatja, a hős tudati rezdü­lései, alakjának belső logi­kája. Arra a kérdésre tehát, milyen is a „kortárs” hős, minden író a maga látás­módja szerint, más-más hangon válaszol. Minden regényből „korunk hősé­nek” más variánsa szól hozzánk. Igaz, a fiatal szer­zők egyikének sem sike­rült még maradéktalanul megalkotnia a legtipiku­sabb hőst, az általánosítás­nak erre a fokára még nem jutottak el, de jelen­tős részeredményeikkel fel­tétlenül előkészítették a ta­lajt ennek a hősnek tör­vényszerű majdani megje­lenéséhez. Ember és természet Sok szibériai író felveti műveiben azokat az ellent­mondásokat, amelyeket az átalakuló régi természeti kép és az iparosodó Szibé­ria konfliktusa szül. Ezek között is a legösszetettebb kérdés az ember és a ter­mészet viszonya. Szibéria, a természeti kincsek óriási lelőhelye, ugyanakkor a természet vad, érintetlen szépségének megtestesítője is. Nem titok, hogy a mi civilizációnk sokszor ke­gyetlenül gázol át a termé­szeti szépségen, az iparosi, tás elsődlegességét tekintve célul. A technika bűvöleté­ben élő mai ember erdő­ben, vízben gazdag, gyö­nyörű tájat töröl le a téjr- képről — s ez az ember­típus is gyakran felbukkan a szibériai ' prózában. Az ilyen „civilizált barbárság” ellen irányul Szbitnyev: Törvényen kívül című kis. regénye. Sablon: a rendkívüli szituáció A rendkívüli esemeny, mint drámai hatás szere­peltetése kedvelt művészi fogása több szibériai író­nak. Ez az az eszköz, amelynek segítségével a szerző kibontja a cselek­ményt és szereplői jelle­mét. De van egy másik ol­dala is a nem mindennapi szituációk teremtésének; néhány író annyira hisz a rendkívüli helyzet minden, hatóságában, hogy hajlamos mindent erre visszavezetni, és hősei életének jó vagy rossz fordulatát ezzel ma­gyarázni. Olyan embereket válasz­tanak előszeretettel hősül ezek az írók, akiknek fog­lalkozása eleve bizonyos romantikát sejtet; geoló­gus, erdész, vadász, tenge­rész. Ilyen főhősről olvas­va szinte törvényszerűen várja az olvasó, hogy ha­marosan történik valami váratlan esemény. Ha a szereplő az erdőben jár, vadállattal találja magát szemben, a sztyeppén leté­ve d az útról, a tengeren óriási viharba kerül stb. Ilyen szituációkkal talál­kozunk Gorogyeckij Hó­esésben, Leptyev A borsó­lázadás, Fain Vetrov utolsó vázlata című művében. A fordulatos cselekmény, a szatirikus, ironikus hang tehetséges írókrá vall —, de a részletek életteli volta nem kárpótol az egész mű. csak részben sikeres meg­valósításáért. * * * A mai kortárs szovjet irodalom érdekes színfolt­ja és önálló jelensége a fiatal szibériai próza. Ön­álló, nem a szónak a közös problémáktól elszigetelt je_ , lentéseben, hanem abban az értelemben, hogy a szerzők többsége már érett, tehetséges író, több mint ígéret. E szemszögből néz­ve, a fiatal írógeneráció a jövő szibériai irodalma alapjának számít. Sajátos műhely ez, ahol a készülő­dés korszakán túl művé­szi érettségről tett bizony­ságot a fiatal írók egész nemzedéke. Lovass Fálné Az újságíró a nemzet lelkiismerete legyen Beszélgetés Márkus Lászlóval, a Történettudományi Intézet főmunkátársával Újságíró kollégám titok­zatos arccal tett elém egy kis csomagot. Óvatosan fej­tette ki a. selyempapírból, mint drága kincset, úgy mutatta az ajándékba ka. pott három darab Népsza­vát. Ujjával megkereste a dátumot, amikor az újságot nyomtatták: 1919. Izgalma, amellyel a sárga, rongyos szélű lapokot forgatta, las­san rám is átragadt, ezért is kezdtem később tűnődni azon, vajon mi a magyará­zata annak, hogy olyan becses értéknek számít egy- egy régi újság? Hisz az eseményeket, amelyék pél­dául 1919-ben történtek, feldolgozták a historikusok, könyvekből elolvashatom. Milyen titkot árulnak hát el egy-egy korról a napi­lapok, hetilapok, _ nem­egyszer csak néhány ki­adást megért folyóiratok? Márkus László, az MTA Történettudományi Intéze. tének és a MUOSZ-nak kö­zös megbízásából készülő, négykötetes magyar sajtó történetének negyedik' kö­tetén dolgozik. A kötet az 1910—1945. közötti korszak sajtótermékeinek összefog­laló munkája. Tőle kértem interjút. — Arra szeretne választ kapni, mi újat tudhat meg a búvárkodó hajlamú em­ber egy-egy régi újságból? Ha csak egy újságot vesz a kezébe, semmivei’sem tud mag többet a korról. Ám, ha ugyanabból az időszak­ból hét-nyolc újságot tesz egymás mellé, gondosan át­tanulmányozza tartalmu­kat, a különbözőség-hason., lóság nagyon is sokat ej­árul az érdeklődő számá­ra. Néha látszólag véletlen mondatokból, melyet talán csak az újságíró lelkiisme. rete „diktált” a sorok kö­zé, üzenetek szólnak az el­sárgult lapokból. Egy ér­dekes példát mondanék a forrásmunkák eredetéről. A 12. század végén heves teo­lógiai vita folyt a Sorbon- ne-on. Az úgynevezett .ket­tős igazság” hirdetői a teo­lógia leple alatt a dogma- tizmussal próbáltak szenj- beszállni. Azt vallották: más a hitnek és más a tu­dománynak az igazsága. Abban a korban ez a nézet forradalmi gondolkodásnak számított, a kettős igazság híveinek törvényszerűen el kellett bukniuk. Hogyan jutott tudomásunkra ez az igehirdetés? Egy Tempiere nevű püspök elítélte levél­ben az eretnek teológuso­kat. Fennmaradt levele. Az írnok, aki leírta a püspök levelét, egy helyütt így fo­galmaz: „Ezek olyanfajta igazságot hirdettek..El­ismételte csak a püspök szavait? Elítélte maga is, vagy éppen ellenkezően, egyetértett azokkal? — A titkok megfejtése a törté, netíró számára éppoly iz­galmas feladat, mint a de­tektív nyomozó munkája, amely az újságíró hivatás­sal is együtt jár. — Miben látja a sajtó- történet feldolgozásának jelentőségét? — Az újságíró feladata, hogy a társadalmi viszo­nyok mindenfajta összefüg­géseit, konfliktusait, alter­natíváit .— az összes műfa­ji lehetőségek igénybevéte_ lével — kutassa, elemezze, feltárja. Ehhez ismernie kell a „közeget”, a társa­dalmat, és a megismerés módszertanában igen fon­tos helyet foglal el a múlt, jelen, jövő összefüggő vizs­gálata. A történeti látás­mód az újságíró számára a megismerés egyik döntő láncszeme, hiszen ahhoz, hogy meglátásait a köz­vélemény elé bocsássa, előzetesen alapos és igen lelkiismeretes „nyomozást” kell végeznie. Azon túlme­nően, hogy a fiatal újság­író nemzedékkel megismer­tessük elmúlt korok újság­írói tevékenységét, e mun­ka legnagyobb jelentőségét abban látom, hogy a régi újságok segítségévéi lehe­tőség nyílik arra, hogy a magyar politikai gondolko­dás alakulását, a marxi komplexitás alapján törté­nő feldolgozás segítségével, a maga teljes valóságában bemutathassuk. — Az 1919—45 közötti időszak ellentmondásos, szomorú korszaka a ma~ gyár történelemnek. En­nek a kornak sajtóis­merete alapján mit mon_ dana el a mai újságírók számára, tanulságként? — A Magyar Tanácsköz­társaság bukása után, az ellenforradalmi korszak sajtóviszonyai, a magyar sajtó munkásai számára az addiginál sokkal nehezebb, problematikusabb „terepet” teremtettek. Ebben a kö­zegben működni, " hatni, harcolni a társadalmi ha­ladásért — a legális lebfe- tőségék határain belül —, minőségileg új feladatot jelentett az újságíróknak. Éles és látó szemet köve­tel-annak felismerése, ho­gyan őrizték a na^ sötét­ségben az egyetemes és magyar haladás ügyét kép­viselő újságírók a diderot-i gyertyalángot. Mert az el­lenforradalmi rendszer ideológiai szférájában a baloldali gondolat — saj­nos —, csak a-gyertyafény őrzőjének szerepét tudta betölteni. Tette ezt az új­ságírás legváltozatosabb eszmei, műfaji és nyelvi eszközeivel. Munkánkkal a sajtó racionális és morális hatását kívánjuk közép­pontba helyezni, tehát a sajtó intellektuális elköte­lezettségét. Amint ezt a fia­tal újságírók részére tartott előadásaimon szoktam fo­galmazni: az újságírói hi­vatás egyet jelent a nem­zet ielkiismeretével. László Ilon» Romvári Etelka Pusztuló tanya

Next

/
Oldalképek
Tartalom