Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-26 / 121. szám
SB KOROS TAJ meat a mővéaal maggesztivitás el tudja hitetni velem, hogy a világ nemcsak olyan, amilyennek én látom, hanem sokkal több színű, több formájú és gazdagabb. Nem azért beszéltem erMiklys Jeaoaé ssalmoiatarzlála “ ről a képről ilyen hosszan, mert a többi festményhez T réfás f’olner Zoltán Gazdagság Síidy ©és® Azt hiszed, az a gazdag. Ki újra-újra kap? Ki újra-újra adhat, Az százszor gazdagabb, ft Végül Bones! GisoU® Ráncaim azonosítanak veled Perlekedünk egymás igazáén De ki lesz bíránk ha vádlott és vádlók vagyunk tanúi önmagunknak Kút, kút fekete. Csillagos ég teteje. Vödör őrzi, béka őrzi, meg egy sánta bodza árnya. Édes dajkám, kedves dajkáim mi lesz vacsorára? Kút, kút fekete. Hét csöppség híg levese. Mind a hat lány az asztalnál. Egy fiú emk, «2 is lusta. Édes dajkám, kedves dajkám: pislog a galuska! Európából nézni ezt a tájat Elhangzott Ezüst György tárlatának megnyitóján a Képcsarnok békéscsabai bemutatótermében Biharugra őszinte szeretettel köszöntőm az ünnepség résztvevőit. Örömmel vállalkozz, tam rá, hogy megnyissam ezt a kiállítást, mert Ezüst György művészi törekvéseinek régóta híve vagyok. Külön megtisztelőnek érzem megbízatásomat azért is, mert újabb alkalmam nyílik, hogy kalapot emeljek Békéscsaba művészetpártoló vezetői és lakosai előtt, amiért helyet adtak ennék a jelentős kulturális eseménynek. Személyesen szerettem volna ehhez a példaszerű gesztushoz gratulálni, de másfajta és elháríthatatlan elfoglaltságom ezt lehetetlenné tette. Ezért valamennyi jelenlevő elnézését kérve, pusztán egykét gondolatomat juttatom él Önökhöz, azokat, amelyek a kiállítás képei láttán ébredtek bennem. Azzal kezdem, hogy nem vagyok a képzőművészet avatott szakértője. Egy társművészet irányából, az irodalom felől figyelem Ezüst György gerincropogtató, konok küzdelmeit, amelyeket azért folytat, hogy csupán a színek és formák változatai révén, szóval a képzőművészet eszközeivel elmondja, amit a világról tud. mégpedig — úgy mondja el, ahot gyan kívüle senki más nem tudja. Mert minden igaz művésznek ez a legfontosabb törekvése. És j&gfncsak küzdelmeit látom, hanem eredményeit is. Felhívom például a figyelmüket egy itt látható képre, amely a Biharugra címet viseli. Fölteszem, hogy ez a táj valamennyi jelenlevő számára ismerős, aminthogy ismerős és kedves az én számomra is, hiszen millió- szőr gyönyörködtem már benne a saját szememmel. Most azonban Ezüst György szemeivel nézhetem, azaz: ő láttatja velem és — csoda történik. Ugyanaz a táj ez — és mégsem ugyanaz! Én például még soha nem láttam ilyen messzire, soha nem tudtam tekintetemmel ebből a tájból egy. szerre ennyit felölelni. Máris kaptam tehát valami pluszt a festészettől, máris gazdagodtam Ezüst György művészi láttatása révén. Azután, ha én állok meg a tájban, mindig sakkal nagyobb eget látok, mint amit a képen láthatok, egyszerűen azért, mert a közönséges emberi szemnek olyan a berendezése, hogy a látóhatár szélén szükségszerűen nagyobb szeletet kell látnunk az égből. A művész azonban nemcsak egy biológiailag determinált szemmel lát, hanem idegeivel és tudatával is néz. Felülbírálja az emberi szem természetes képességeit és tu_ datosan a földi látnivalókra préseli tekintetünket, mert itt, ebben az esetben több és fontosabb közölnivalója van a földről, mint az égről. S a képet nézve én is részesévé lehetek ennek az így létrejövő, különleges látványélménynek. További sosem látott csoda számomra, hogy a kép jobb oldalára festett fű olyan, mintha lángolna. Amióta ezt a képet megnéztem, azóta elhiszem, hogy a láng nemcsak piros lehet, hanem fűzöld is, és elhiszem, hogy a biiharugrai halastó mezsgyéje zölden' tud lángolni. Elhiszem, képest különlegesnek érzem a rangját, hanem csupán azért, hogy konkrét példán érzékeltessem az élményt, amát Ezüst György újabb-kori festészete általában kínál. Az itt felsorolt erényeket szinte valamennyi más képen kimutathatnám a spanyol, az olasz vagy az északi tájakat ábrázoló vásznakon. A technikai fejlődése éppúgy mindenütt jelen van, mint a képi látásmód és gondolkodásmód fejlődése. A fóliakísérletek, a művelődés, az európai utazások egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy Ezüst György a korábbinál magasabb színvonalon adja elő vallomását a világról, az emberi létezésről, és szűkebb pátriájáról, éppen erről a magyar tájról. Erről a tájról eddig is sok képet festett már, olyanokat, amelyek hitelesek voltak és maradandó művészi élménnyel gazdagítottak. Ennek a kiállításnak. a képei láttán most azt gondoltán: Ezüst György művészi fejlődésének egyik leginkább figyelemre érdemes vonása, hogy a magyar életet nemcsak helyből tudja most már látni, hanem megtanulta Európából nézni is, és a festészet lehetőségei révén hozzásegít bennünket is, hogy több irányból lássuk és jobban megértsük önmagunkat Tudom, hogy Ezüst György szívesen látott vendég Békéscsabán, egykori otthonában, mégis élek a lehetőséggel és ismét, ez alkalomból is a jelenlevők és valamennyi művészetszerető csabai lakos roikonszenvébe ajánlom. Csak Gyula.
