Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-26 / 121. szám

Cserei Pál:

ÖRZSE

NÉNI

Rpnnp vnltunlc mAr & *u#u*ztu!ibanueune vuhuiik E(tyik estefeiét cmint «

hűtőszekrényben matatok, találok-e benne paradicsomot, paprikát, merthogy a juhtúróval szeretem enni ezt is, azt is, beállít hozzánk Orzse néni. Hát igen, matatok, merthogy ez a hitvesem felségterülete, és most a fodrásznál van, lehet, hogy éppen a bura alatt ál és izzadtság lepi el arcát, tarkóját. Az iskolás lányom pedig elviharzott orosz nyelvű társalgási estre. A többiek? Azok már kirepültek szárnyaink alól, saját fészket rakosgatnak. De hát az a természet rendje, ha megszületik valaki, megtanul járni, beszélni, felnő, aztán megkezdi önálló életét. Addig persze a mama, az apa sokat vesződik, A mama sokszor éjszaka sem alszik, mert egyszer az egyiknek a foga fáj, máskor a másiknak a hasa. Aztán meg kell az iskolába a könyv, a ceruza, táska, kirándulásra pénz, sűrűn elnyüvik a cipő, mert hiszen a gyerek csak akkor nem szalad, ha az iskolapadban ül, és éjszaka, amikor alszik. És reggelenként a kifli. Később meg már olyan ruha kell, amelyik a divatlap szerint készül, és hét végén forintok a táncos bulira, meg egy málnára, feketére vagy egy-két pohár sörre, fröccsre. Ide már persze a mindennapi cipőben sem lehet elmenni. Máskor meg akad egy-egy klassz film és hát moziba sem lehet menni teljesen üres zsebbelL, mert ott kínálja .magát a csoki, a fagyi meg az isten tudja, hogy mi még. Bs hát ebben a korban * cigaretta sem igen maradhat el.

örzse néni, amint belép a konyhaajtón, kiegyenesedek a hűtőszekrény előtt.

— Mit tetszik csinálni? Felesége talán nincs itthon? — néz rám, mint olyanra, aki a konyhaművészetnek, a háztartásnak még az abc-jét sem igen ismeri, aki csak arra úaló, hogy Valamit arrébb vigyen var*•> odahozzon. És igaza van, mert mondjuk az ágyneműt be tudom rakni a mosógépbe, meg ki tudom szedni, de hogy a vízbe mennyi mosószert kell tenni, azt már nem ismerem. De hát a munkamegosztásnak ez is egyik faitája.

Hellyel kínálom. Még azt is mondom, főzzön teát, mert tudom, hogy nagyon szereti, feleségemtől meg is szokta kérdezni, ha nálunk van, főzhet-e egy kis teát.

Évek óta eljár hozzánk alkalmanként. Amikor idejön, elmegy a boltba, konyhára valót vásárol, a hentesnél sort áll a húsért, amikor sokan vannak; elmosogatja az edényt, emeleti lakásunkból leviszi a szemetet a kukába. Elhordja az összekoszolt ruhámat a tisztitóba, és csak vele küldjük cipőnket sarkáltatni, mert így biztosan hamar kész lesz. Van neki egy öreg cipész ismerőse és az mindig pontos. Amikor magam vittem el a cipőmet sarkaltatni, mire kész lett, a másikat akár ott is hagyhattam volna. Mert én nem keresgéltem.. nem kutattam, hol csinálják meg gyorsabban, beadtam abba a műhelybe, amelyiket éppen találtam. Mondta is örzse néni: „Tetszik tudni, mindennek megvan a forsza”.

De hogyan is tartaná fenn magát örzse néni hat- van-valahány évével, ha nem a forszával? Ügy, hogy alkalmanként eljár egyik orvos ismerősömhöz is, mint hozzánk, aki egy-egy gyógyvíz-kúrát ír elő neki, mert olykor reumás fájdalmai vannak. Ezenkívül pedig megjelölt napokon is eljár hozzánk meg az orvoshoz. Most éppen azért jött, hogy kimentse magát nálunk, mert a következő napra feleségem paradicsombefőzésre készült és meghívta örzse nénit segíteni.

— Tetszik tudni, ma kaptam levelet elhalt húgom lányától, hogy menjek el hozzájuk két-három hétre, pihenni. És már ma este indulnom kell, mert holnap várnak a vonatnál. És nem tudom értesíteni őket, hogy majd egy nappal későbben megyek, mert Dunántúlon laknak. Ügy látszik, valahol a postán kallódhatott a levél, mart már öt napja feladták. Táviratot sem mertem küldeni, mert egy kis faluban laknak és nem kapnák meg idejében. Aztán hiába várnának a vonatnál. Szegény húgom, nyxigódjon békében, a lánya is olyan jószívű, mint ő volt.

Nem is főzött most teát."X.

lábolok a konyha homályában, észreveszem, hogy frissen vasalt kendő van a fején, rs abban a ruhában van, amelyiket csak ünnepnapokon láttam rajta. Lábán

sem a szettaposott mamusz uan. hanem cipó. Ezzel kapcsolatban mondta, amikor először láttam a lábán és észrevette, hogy meglepődve nézem: „ezt akkor

vettem, amikor elvitték fejem felől a házat”. És mondta, hogy annak nagy története van. Amikor még Istvánka és Erzsiké gyerekek voltak, elvált az urától, mert nem tudtak megférni egymással. Hogy ki volt a hibás, lei nem, arról már kár beszélni, olyan régen volt. Azóta már a gyerekek szárnyra keltek, Erzsiké férjhez ment, Istvánka megnősült. Az bizonyos, hogy a bíróság elválasztotta őket és a kicsi gyerekek nála maradtak. Es szóban megegyeztek, hogy az öt hold föld a volt urának marad, neki meg az egyszobás ház meg a háromszáz négyszögöles kert, szép gyümölcsfáival. A kertet minden évben, ősszel felásta, tavaszszál meg a jó porhanyós földbe krumplit, babot meg egyéb mást vetett, ami konyhára való. Gyümölcs meg termett annyi, hogy elég volt újtól újig a befőtt. Közben elszegődött takarítónőnek, hogy pénzt is keressen, és úgy tartotta el a gyerekeket. Fel is nőttek szépen, ha nem is dúskálhattak. Tartott baromfit és hát volt egy kis tojás, csirkehús. Libái is voltak, azokat megtépte és a tollat elrakta, abból tudott Erzsikének adni négy párnát és egy dunyhát, amikor az férjhez ment.

— Tetszik tudni, olyan vette el feleségül, aki most Pesten egy vállalatnál osztályvezető. Istvánka pedig művelődési osztályon dolgozik. Mert tetszik tudni, gimnáziumba is járattam őket.

Mikor eddig ért elbeszélésében, néhány pillanatra el_ hallgatott, fakuló szemében megelégedettség csillant fel. Aztán hátrasímitotta apró kontyba csavart, kife- héredett haját, bizony most már nem tud annyit adni nekik, mint annak idején, amikor bír+a erővel. Mert úgy volt az, hogy olyasmit is írt neki Erzsiké, hogy- luít szüksége lenne bundára, de olyan sok mindenre kellett költeniük, hogy nem tudnak venni. Pedig hát egy olyan asszonynak, mint ő, aki egy osztály- vezető felesége, bunda nélkül már nem is lehet. „Bizony, anyukám, ilyen nagy ,bajban vagyok”. Így irta neki Erzsiké és ő az összekuporgatott pénzéhez, mert volt a takarékban négyezer forintja, még kért innen- onnan kölcsön és ötezerért megvette Erzsikének a bundát.

— De tetszik tudni, az idő nem áll meg. És nyugdíjba küldtek. És hát kevesebb pénz, kevesebb muzsika — s olyan ízű nevetés buggyant ki belőle, mint amikor valakit a fájdalom gyötör és közben jó tréfával megnevettetik.

T áftam 97lltán könnyekkel küszködik,

L.dlldIIJ dz.uldll. de visszatartja azokat, s mint,

ha valami belement volna a szemébe, sokáig dörzsöl- gette. Közben vékony ajka láthatóan megrándult, aztán újra úgy beszélt, mintha a legfrissebb álmáról mesélne; azzal kezdődött, hogy idézést kapott bírósági tárgyalásra. Merthogy nem volt semmiféle írása ad elvált ura közötti egyezségről, a bíróság a ház es a kert fele részét annák' ítélte. Mit tehetett? El kellett adnia a házat, a kertet. Vevő volt bőven, mert elvált férje küldte azokat, még Erzsikének a férje is szerzett néhányat. Ezek közül adta el az egyiknek, mert az ígért legtöbbet, nyolcvanezer forintot. így aztán neki negyvenezer forint jutott, meg a volt urának, aki tizenötezret Pistikének adott, tizenötezret Erzsikének a negyvenezerböl. Meg is látogatták ezután többször a volt urát, pedig azelőtt tájára sem mentek. Őneki meg kijárta, Erzsikének a férje, hogy a szociális otthonba kerülhessen, mert nem volt hu lelkének, ahol lehajthassa a fejet. De nagyon sokat nem kellett utánajárni, mert ismerték, a tanácsnál, odajárt takarítani, meg a kulturházba, és az is a tanácshoz tartozik, onnan ment nyugdíjba is. De hat nem bírt ő ki három hónapot sem a szociális otínour ban, hiszen világéletében talpon volt, hála istennek soha nem betegeskedett, akkoriban még a reumát sem érezte, és amikor a takarításon kívül ideje engedte, elment, ahova kellett, mosni vagy vasami.

De hát bajban volt, mert hát hol is kaphatna annyi helyet, ahol a kis conmukja is elférne, ű esze ne de U is rá a szociális otthon vezetője, hová a fészkes nyavalyába jár mindig, mert akkoriban mindennap keredz- kedett, hogy elmehessem. De hat azt mondani sem merte, miért kéredzkedik, félt attól, hogy nem engedi el az otthon vezetője, és mindig azt mondta, ismerőseit látogatja meg.

— De sok ismerőse van magának, örzse néni — mondta neki a szociális otthon vezetője.

— Tetszik tudni — mondta ő —, a jó emberek nem vetnek meg engem.

A sok utánajárással aztán eljutott egy öregasszonyhoz, aki ugyancsak nyugdíjas, mint ő és nem szeret egyedül lenni. De hát annak sincs egyebe a kis nyugdíjánál, csak az a szerencséje, hogy neki nem vitték ri feje felől a házát. Ha nem is küldenek neki a gyerekei semmit, legalább nyugton hagyják a hajlékában. Úgyhogy azt mondja, van az a' kis hátsó kamrája, ö azt eladná öröklakásnak, annak árából pótolná nyugdíját. Tizenötezer forintot kér érte.

Mit is csináljon, istenem, hiszen csak tízezer forintja marcir’ a ház árából, a cipő ára híján, merthogy Pistikének kellett adnia harmincezrei. Minthogy a volt urától Pistike kapott tizenötezret és neki is volt húszezer, így tudott autót venni. Szüksége van rá szegénykének, merthogy a lakásától vagy húsz kilométerre fekszik egy kis gyümölcsöse, es arra nincs se autóbusz-, se vonatjárat, ki kell jutnia oda

valamivel, meg a családjának, mert ha nem gondozzák a gyümölcsöst, elvadul.

Aztán a kis kamrára kéményt kellene csináltatni«, a padozatát is rendbe kellene hozatni, mert nedves a földje, a városnak ezen a külső részén magasan van a talajvíz. Ahhoz meg sóderra van szükség és legalább kátránypapírral le kellene takarni. Meg vágni kellene ablakot, mert csak szellőzőlyuk van rajta. Aztán majd kitakarítaná ő, szépen kimeszelné.

N itrvon ió m* Tér tő öreffass2a7li/ az- Azt

IN1UVJU 'U tn„ zciiu mondja, hogy négyezerből rendbe tudja hozni a kamrát, a megmaradt hatezret odaadja neki. a többit meg havonta törleszti. Ha a hatezret most megkapja, akkor három hónavig nem kell fizetnie, hogy utolérje magát, mert tudja, hogy hatszáz forint nyugdíjat kap.

— Tetszik tudni, nem vártam én három hónapig. Amikor volt egy kis pénzem, mindig odaadtam az öregasszonynak, mert a tartozást jobb minél előbb megadni. Nincs is már hátra csak négyezer forint. Amikor itt kapok egy kis pénzt, vagy az orvos úrék- nál. elteszem egy fillérig. Ennivalóra nem nagyon költők, tetszik tudni. A maga felesége meg a doktor úr felesége nag’/on jó asszony, és ha valamit csinálok akár itt, akár ott. mindig jóllakásig ehetek. A maradékot meg akármikor innen is, onnan is. meg van engedve, elvihetem és beosztom magamnak. Nyáron sem romlik meg, leeresztem a kútba. Az ásott kútban, tetszik tudni, jó hűvös van. Petróleumra nemigen van szükségem, mert világoson fekszek le. A tüzelővel meg tudok takarékoskodni, mert a maradék bögre levest vagy paprikást, meg a vizet, hogy azt az egy-két darab szennyest kimoshassam, papírral melegítem. Télen pedig csak este megyek haza és alábúvok a takarónak gyorsan. És hogy könnyebben felmelegedjek, azt a kis teavizet is felforralom papírral. Tetszik tudni, ennek is megvan a forsza.

Most sietősen búcsúzott tőlem, nehogy elkésse a vonatot. Amikor kikísértem, akkor láttam, hogy az ajtón kívül hagyott egy táskát és annak fogójára nylon_ szatyor van rákötve madzaggal és kilátszik belőle egy hajas baba. Miután észrevette, hogy a szatyorra nézek, felém fordulva mondta:

— Tetszik tudni, szelént/ megboldogult húgom lányának van egy kislánya. Hát ne csak magamat vigyem, meg a cókmókjaimat, viszek valami kedvességet. Ha már voltak kedvesek engem meghívni magukhoz pihenni ebben a szép nyári időben.

— És Erzsikéhez meg Istvánkához is elmegy majd örzse néni? — kérdeztem, amikor már lehajolt a

táskáért.

Néhány pillanatig úgy maradt lehajolva, majd

lassan felegyenesedett. Töprengve fordította felém az arcát, és pislogott egy sort, mielőtt megszólalt.

— Ügy alakult, tetszik tudni, a dolog, hogy Erzsi- kéék Bulgáriába mennek üdülni es nem lesznek otthon. Istvánkával Pesten az állomáson találkozunk,

mielőtt átszállók a másik vonatra, amelyikkel megboldogult húgom lányához megyek. Ügy írta Istvánka, mostanában nem lesznek idehaza, Olaszországba mennek nyaralni. Ezért autóba ül, hogy az állomáson találkozhassunk, sietnie kell, meri már készülnek az útra.

Újra lehajolt a táskáért, aztán elsietett, mert még el kellett érnie a vonatot.

Hitvallás

Nuesi József

ö. hányszor hívott harsonák hav'-’m. csillagok ezre fényével üzent, kéklő hegy orma is csalogatott, sohase mentem, itt maradtam.

Itt élek már rég a sokvirágú mezőn, hogy betöltsem szívem parancsát:

Mindig nevelni!

Ö, első utak! Gyümölcsök héja nem volt olyan hamvas, mint a te arcod A nyári nap heve — ezer napsugár — mennyi édes szőlőszemet érlelt!

A savanyú szemeket elnyelték a cukortól terhes, érett bogyók:

Mézédes színmust csurrant a kádba.

Némely ünnepen számhoz emelem a kiforrt nedűt, és ízlelgetem, mint pihés pulya az anyja tejét.

Ahány csepp, annyi apró, új öröm.

Ilyent nem adnak hegyek, csillagok, nincs a világon nagyobb boldogság: Erezni a bor tiszta füzében eddigi munkám, a kemény tegnapot

Hiába csendül fel újra a harsonák csábító hangja,

integethet felém a messzi hegy acélkék karja,

mélytüzű csillagok hívó fénye szóródhat reám,

szívem parancsának útján járok, itt élek tovább a sokvirágú mezőn S mindig tanítok}