Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-23 / 118. szám
Disszidcns a gazdaságban Hárman Kora reggel. Nagy, régi családi ház. Bejelentés nélkül kopogtatok. Széjjelség, vetetlen ágy, ruhadarabok, hétköznapi rendetlenség. Egy szoba. Ide zsúfolódott minden, konyhának, nappalinak, hálószobának szolgál, munkahelynek is. Pár pillanatnyi zavar után Imriske — Imrus — morzsolni kezd a malacoknak. ötvenéves. Modem, új televízió, edények az asztalon, a kályha fölött ruhadarabok, szeli őzetlenség szaga. Nem luxus. Nem is kimondott szegénység. Két rokkant ember családi fészke. Tizenkét éve házasok. Tizenkét évi harc egészségért, örömért. Egyenrangú boldogságért. Nyurga, sápadt fiú öltözködik. Csendes. Iskolatáskájába rakosgat, a foltos tükörből látom. Az asszony, Ida összekapkodja a ruhákat, az ágyakat gyorsan megveti, az ajtón friss levegőt enged a lakásba. A kopott színű falon olcsó képek, seprű, az ablakban virágok, a kályhán fazekak, üvegek, tepsi. Imrus: — Amint látja, beteg ember vagyok, nyomorék. Gyermekparalizis. Van rá oltás, megszünteti a bajt, de akkor még nem volt. Azért megélünk. Munkám van, a keresetem tisztességes. Tíz éve énült, az új kultúrház, ahol gazdaságvezető vagyok. A feleségem. Ida fűtött, takarított, havi kilencszázért a mozinál. Akkor jó volt, bővebben keresett. Ida: — Roncs vagyok. Hajdanán szívembóliát kaptam, betegség betegséget ért, szomorú sorsra születtem nagyon. Az ifjúság édes madara — Tótkomlósra jártam polgáriba, árvizes év követKezett, rengeteg belvíz, a sok hó után hirtelen olvadás, az osztályban rettegtünk, hogy érünk haza a keskeny vágányú kis- vasúton? Könyörögtünk a mozdonyvezetőnek, míg végre elindult, víz borította a vidéket, a síneket, befolyt a padlón, rémüldöztünk erősen, mi lesz, ha felborul a vonat? Tán imádkoztunk is, éjfélre hazaértünk. Hirtelen beteg lettem, Békéscsabára vittek autóval, annak az alján is befolyt a piszkos víz. Tüdő-, szív- belháruya-gyulladást kaptam, kórházban, a belgyógyászaton feküdtem két hónapig. Hazaengedtek. — Szegeden, a tanítóképzőben próbálkoztam. Már akkor szomorított a szívem. Mondta az igazgatónő: ilyen beteg szívvel magyar tanítónő nem tudhat helytállni. Elkeserített. Sírtam, mindig arról álmodoztam, hogy tanítónő leszek. Utólag igazat adok neki. Hányszor megjelentek a folyosók előttem, szép álmok helyett a hosszú, fehér falak, a bútorok és az előadótermek. Hiába, másra teremtett engem a sors — néz el hosszan a nyomorék asszony a sarokba. Fekete hajú, piros arcú, madzaggal a kontya átkötve, a jobb keze merev, béna. Barna, magasszárú cipőt hord, barna harisnyát, fekete szoknyát, j zöld kardigánnal. — Megcsinálok mindent fél kézzel, még- is más. ! — Orosházán négy évig jártam kereskedelmi középiskolába. 1948-ban bénultam meg. Hosszú ideig elmosódott előttem minden, eszméletlenül feküdtem, amikor magamhoz tértem, láttam az osztálytársaimat betegágyamnál. Lassanként jutottak eszembe a dolgok. Osztályfőnökömre emlékszem legjobban; " alacsony, kontyos hajú nő volt, sQk gyereket szült, de mind meghalt, ezért állandó bánatban járt, egyszerű, világosbarna ruhában. Gyakran felhívott a lakására, szeretett engem, olyankor kérdezgettem; mit tetszik csinálni, szívesen segítek. — Nyáron elvitt bennünket a Balatonra, két hétig Gyenes- diasra, az evangélikus lányok között laktunk, reggeli, vacsora, kukoricakása volt, öreg épületben, szalmán aludtunk, otthonról cipelt pokróccal takaróztunk. Tojást, szalonnáit, lisztet pakoltunk az útra, ki mit kapott a szüleitől. Folyton éhesek voltunk. — Az iskola után otthon segítkeztem. Egy reggel arra ébredtem, hogy nem bírom a fél oldalamat, injekciót kaptam; pihenjek csak nyugodtan, diétázzak. Este tízig kártyázgat- tunk. Reggel fél 8-kor íeléb- j redtem, a jobb oldalamat nem I bírtam, kín-keservesen le- j másztam az ágyról, elestem; anyu, anyu — kiabáltam, aki I mindig a karjaiban hordott. Rögtön hivatta az orvost, aki beoltott, visszanyertem a mozgásképességemet, fél 10-kor reggeliztem, tejbegrízt és újra: éreztem, hogy zsibbadok, ke- , gyetlenül. Mentőkért telefo-1 náltak. Súlyos baj ért, agy- j embólia. Húszéves voltam. Egy! hónapig eszméletlenül feküdtem, várták naponként, hogy meghalok. Magamhoz tértéül, osztálytársaim sírtak az ágyamnál. Mit bőgtök — kérdeztem halkan —,inkább tejbegrízt adjatok. — Két évig nyomtam a kórházi ágyat. Megtanultam újra I járni, beszélni. Imi is. Saját magamtól, erős akarattal, bal kézzel. A betűket az ábc szerint leíxtam, amíg tökéletesek nem lették. Mennyit kínlódtam, elgondolni sok. Megérte. Amikor az első levelet elküldtem, micsoda boldogság ért. így álltam talpra, hosszú küzdelemmel, állandó reménykedéssel és újrakezdéssel. Tanítgatni kezdtem a tőlem is nyomorultabbakat. A doktor bácsi valahányszor meglátott, csak nevetett: — Szerencséd van, hogy a jobb oldalon bénultál meg, a szívedért nem adnék egy rohadt vöröshagymáit sem. — Kórház után könyvelős- ködtem, szolidan éltem 1952-ig. Akkor a szegedi klinikákon kötöttem ki. Az ujjaim begör- bültek, mozgástherápiáira utaltak, ám a szívem gyengye volt, és visszakerültem a belgyógyászatra. Keserves napok voltak. Megismerkedtem K. J. betegtársammal, aki ebben a faluban lakott, összebarátkoztunk és családtagnak befogadott. Haza nem szívesen mentem volna, apóm két feleségét eltemette, a harmadikkal összeállt, nem nyűglődhettem a nyakukon, családunk szétszaladt, ki erre, kii arra. K. J.-ék elfogadtáak úgy, ahogy, háztartási alkalmazottként bejelentettek, velük éltem, amíg csak házasságot nem kötöttem Imrussal. Számtalanszor gondoltam, öngyilkos leszek, eldobom ezt a nyomorék életet. A sorsom tisztára rosszul alakult, minek ragaszkodtam volna hozzá? Nagy erőm se volt, hogy továbbéljek, nem találtam értelmét. Akkor csillant meg a remény, amikor ide jöhettem, később a férjemet megismertem; lett miért élnem. Szív nélküli szerződés? Imrus: — Ügy kommendál- tak minket egymáshoz. Először az utcán találkoztunk. Nekem sürgősen nősülnöm kellett, a nővérem látott el addig, gondo_ zott, sokszor eszembe jutott; mi lesz, ha nem találok egy jó gondviselőt? Ki legyen az? Asszonyt nehezen kap az ilyen ember, és bár házasságra határoztam el magamat, a kört szűkítettem. Elhiheti, a szívnek túl sok köze nincs ehhez, inkább a szükségszerűségnek. Az egymásrautaltságnak. Féltem a kellemetlen tapasztalatoktól, a csinos nők nem jók nekem feleségül, aki kapós, attól mit remélhetek. — Születésemtől kezdve ebben a nagy családi házban lakom. Paralízis ide-oda, megszereztem a diplomát, bukdácsolva, de 1959-ben sikerült. Az akaratom segített a tanulásban. Néztem magamnak asszonykát, aki könyvelőskö- dött a szövetkezetnél, rendesebb egészséggel. Kínlódna ő velem? Itthagyna elöbb-utóbb. Udvarolgatásra sem érkeztem, elég volt hazajönni munkából a tolókocsival. Költenivaló pénzem se került rengeteg. Mégis, a bátyámat megkértem. menjen el hozzá, beszéljen az érdekemben. Nem fűlött hozzá a foga, talán igaza is volt. Bánkódtam kicsikét, de az ilyet a magunkfajtánál nem kell már komolyan venni. Mária néni szólt nekem Idáról, végül vele kötöttük meg a kereskedelmi szerződést. Sz. Lukács Imre 15. — Üj ember voltam, kétszer annyi deszkát raktak a vállam- ra, mint a többi éré. képzelheti, a padlón majd leszédültem. Összeszorítottam a fogam és vittem. Ha itt kell elpusztulni, akkor itt pusztulok el. még mindig jobb, mintha éhen fordulok fel. Egy óra múlva csupa vér volt a jobb vállam, akkor vettem észre, hogy a többiek hevedert viselnek. Uzsonnakor lehúzódtam a bokorba. a többiek ettek, én itt bámultam az erdőt a túlsó parton. Odajött hozzám az egyik munkás, kérdi, miért nem eszek. Mondom, nincs mit. Kettétörte a kenyerét, megfelezte a szalonnát. Ez egy jólelkű ember volt Kimosta a sebet, és kért, hogy aznap ne dolgozzam. De a többi morgott, fenyegetőzött. ha most nem. holnap se jöjjek már. Hát. folytattam. Mint Krisztus a kereszt- útón. úgy éreztem magam. Este meghívott a munkás. A fe'esé- pe csinált, nekem is egy hevedert. A sebet bekötöttük. Másnap valamivel könnyebben ment. • Részletek a Gondolat Kiadónál az idet kön.vviliire megjelenő ripoit- kóuivbok Pavisa bácsi a termelőszövetkezet jószágaira őrködött s közben kosarat font. Este tíz óra volt, amikor az éjjeliőr ajtónyikorgásra lett figyelmes. A bejárat fele fordult. Magas termetű | fiatalember állt a küszöbön, jobb kezében fejsze, baljában aktatáska. — Kaphatnék egy pohárka vizet? — Persze, hogy kaphat, amennyi jólesik. De nem itt, hanem a konyhában. Az idegien körülnézett, óvatosan megfordult és az éjjeliőr után ment. Fejszéjét behajlított bal karjára akasztotta, jobb kezével pedig a pohárért nyúlt Kiitta. újra kért. — Honnét jön maga? — kérdezte a jövevényt az éjjeliőr. — Kiskunhalasról. — És hová készül? — Jugoszláviába — s utána megkérdezte — ... határőrök szoktak a gazdaságba jönni? — Nemigen járnak errefelé katonák — nyugtatta a daliás termeti fiatalembert Pavisa bácsi. m Öze László 1950-ben Szentesen született. Már tizenhat éves korában szabadságvesztésre ítélték lopásért. A lejtőn nincs megállás. Nyolc év alatt háromszor ült börtönben. A megrögzött bűnöző kétszer próbálkozott már tiltott határ- átlépéssel, de egyik alkalommal sem volt „szerencséje”. A közelmúltban az egyik erdőgazdaságnál vállalt munkát, a lakásától távol, a határhoz közel. Egyetlen célja volt: alaposan megismerni a határszakaszt és alkalma« időpontban „átkelni”. Ami. — Annyit kerestem, hogy vettem egy rend ruháit, fehérneműt, Megint parasztokhoz mentem. de jóformán csak kosztot kaptam. Akkor hirdettek felvételt a mohácsi tangazdaságba. Bekerültem kocsisnak, de fél év után mint ellenséges elemet elbocsátottak. Kőműves mellé álltam be. A gazdaság igazgatójának a házát renováltuk. Mondom neki egyszer, engem elbocsátottak, pedig nagyon hűségesen dolgoznék. Tudott róla, és biztatott, hogy várjak pár hónapot akkor jelentkezzem. így lettem bérelszámoló. Tíz évig csináltam ezt a munkát, egészen addig:, amíg a gazdaságot átvette a tsz. Ekkor már mertem családot alapítani, mert én nem vagyok felelőtlen ember. — Amint látja, nagy csontú, erős ember vagyok, és örülök ennek, mert mikor megint fizikai munkát kellett végeznem, r.em esett nehezemre, mkább az, ahogy beszéltek velem Én nem szeretem a durva szavakat, katonáéknál se káromkodtam. Itt csak úgy ömlött a trágárság a brigád vezetőkből, az akná- szckból. de még a mérnökökből is. Most már másoik. Lehet, k<v aztán úgy gondolta, hogy „eleget tud”, kerékpárra ült. A határhoz érve az erdőben gondosan. elrejtette a kerékpárt. Pavisa István bármerre mozgott az istállóban, öze mindig a nyomában volt, nem bízott benne. Éjfél is elmúlt már, amikor a férfi a szalmakazlak között eltűnt. István bácsi Gálfi Gergelyhez, a gazdaság másik éjjeliőréhez futott. Gergely bácsi nyomban kerékpárra pattant és a határőrhöz hajtott. — Disszidens bujkál a gazdaságban — vitte a hírt Dobó Imre határőrnek, az egység élenjár ró katonájának. A határőr intézkedésére kutatók érkeztek a helyszínre, s néhány perc múlva Ubula, a ku_ tya, nyomra vezette az üldözőcsoportot. A csoport vezetője Gyömbér Ferenc szakaszvezető. Bevonulás,, előtt Kunágotán a termelőszövetkezetben mezőgazdasági gépszerelő és KISZ-tit- kár volt. Féri katonáéknál tisztes tanfolyamat végzett « az egyik század KISZ-alapszerve- zetének titkára lett. Kiemelkedő munkájáért, éber szolgálatellátásáért. kiváló lőeredménye- kért és példás magatartásáért kilencszer dicsérték meg. A kunágotai fiatalember a határőrség kiváló katonája. A határsértőt leleplező üldo- zőcsoportiban volt még Szappanos Pál határőr is, aki békés- szentaindrási lakos, s bevonulása előtt Szarvason, az Öntözési Kutató Intézet traktorosa volt. A két Békés megyei fiú — az üldözőcsoport többi tagjaival együtt — jutalomszaibad- sagban részesült. hogy ők is idegesek voltak as elején, de mindenképpen elitélem őket. hiszen az életük cérna szálon függött, mégis káromkodni merészeltek. — Már öt éve bányászkodtam. amikor az egyik vonaitvezetőt szétvagdalta a csille. Én is elmentem a temetésére. Állami és egyházi szertartás volt. Csak nézem a tiszteletest, aki olyan szépen búcsúztatja. Nézem az ősz hajú papot, és rájövök, hogy ez nem más, mint vitéz K. S.. az én" hajdani földrajztanárom. Rögöt dobtunk a koporsóra. A tiszteletes elindult vissza a faluba. Utánaimentem, megfogtam a palástját. Nem akart felismerni először, vagy falán az öregség akadályozta az emlékezetét? Csak akkor támadt benne világosság, mikor elmond, tam a harmadik deklinációt, a kivételeket, az accusavitus cum inflnitivo példamondatait. „Nahát. mondja, most elárulsz?” Én megköszöntem neki a fáradozását, és kezet ráztam vele. Nem telt egy fél év. és az ő temetésén gondolkodhattam a múlandóságról. — Láttam én sok halált a fronton, a fogolytáborban, mégse lettem érzéktelen. A halált nem lehet megszokni. Vele próbálgatni a barátságot — lehet. Kosztolányitól hallottam, hogy gyakran kisétált a hullaházba, de ő se tudott megbékélni a halál gondolatával. Nem is lehet. Mégse értem magam, miért jöttem én ide. ahol azért mégiscsak több veszély fenyegeti az embert, mint a felszíni műhelyben vagy az irodában. Talán ez is barátkozás a halállal? Nehogy azt. gondolja, hogy vészÁ Középületépítő Vállalat felvesz kőművesek mellé női segédmunkásokat Minden szombat szabad, vidékieknek szállásról gondoskodunk Jelentkezni lehet: Budapest V., Molnár u. 19. Munkaerőgazdálkodás Gazsó Béla llllllinHIMIIllllHIIIIIIIIIIHUIIIIUIIIIIIIMHIIIIIIIIIIIIIIlllHIIIIUNUIIIIIIINIIIUIIMNUIMWinuilllMaiHII LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK BOLDOGSÁGCSINlLÓK
