Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-18 / 114. szám

MM. 5 A MÉM ÉS A TO* FELHÍVÁSA A KONGRESSZUSI ÉS FELSZABADULÁSI MUNKAVERSENYHEZ VALÓ CSATLAKOZÁSHOZ (3. oldal) Kinek jé a iúlérázás? Másfél-két éve történt, hogy kz egyik gépipari üzemben. — elvileg — „megszüntették” a túlórákat, s ezt az elhatáro­zást a kollektív szerződésben is rögzítették: „Túlórát — szólt a kollektív szerződés határo­zata — a gazdasági vezetők a károk megszüntetése és meg- előzése érdekében kötelesek elrendelni, amelyet a dolgozó köteles végrehajtani. A to­vábbiakban csak rendkívüli esetekben lehet túlórát elren­delni...” Természetesen a szak­szervezet engedélyével és a gyár dolgozóinak beleegyezésé­vel. Miután a szóban forgó üzemben hatvan százalék — egyik vidéki gyáregységben még ennél is magasabb — a lányok, asszonyok aránya, érthető öröm fogadta a rendelkezést, ám az öröm korai volt. Hogy, hogy sem, a gyárban elszaporod­tak a „rendkívüli esetek”, s az üzemvezetők, gyáregységve, zetők egymás után rendelték el a túlórázást, mondván: nincs biztosítva az1 árbevétel, tehát fennáll az anyagi kár veszelye. Végül is parázs vita kerekedett az ügyből, s a do­log vége egy új és egyértel­műbb túlóraszabályzat leitt. A példa egy a sok közül s jól illusztrálja, hogy túlóra­ügyben. a szakszervezet milyen könnyen sakk-matt helyzetbe hozható. A statisztikusok időről idő­re. újra és újra megállapítják: ismét növekedett a túlórák száma, még azokon a munka­helyeken is, ahol pedig egyér­telműen tilos a túlórázás. Idő­szakonként tapasztalható ugyan némi javulás — érdekes mó­don általában akkor, amikor különösen nagy a mértéktelen túlórázás elleni publicisztikai, szakszervezeti és hatósági ..össztűz” —, de még ezekben az időszakokban is furcsa je­lenségek figyelhetők még: a vállalatok ugyanis formálisan csökkentik a túlórák számát, ugyanakkor rendre megtalálják a kerülő utakat. Például: a túlórákért járó munkabér fize­tése helyett jutalmat, célpré­miumot tűznek ki, úgynevezett „mozgóbérrel” díjazzak az olyan határidős munkákat, amelyek a napi nyolcórás mun­kaidőben nem végezhetők. eL Ez a „fekete” túlórázás egyik kifinomult formája. A munkások, egy része las­san hozzászokik ahhoz, hogy az általa szükségesnek vagy mél­tányosnak vélt keresetet csak túlórával, vagy cél jutalmai mögé bújtatott fekete túlórával tudja elérni. Nincs értelme ta­gadni: sokan vannak, akik ezt a körülményt kihasználják: teljesítményűiket tudatosan úgy szabályozzák, hogy kikónysze- rítsék a legális vagy a fekete túlórát. Mindezek alapján könnyű­szerrel juthatunk el a felüle­tes következtetésig: a túlóra jó üzlet a vállalatnak (ellen­kező esetben vajon miért haj­szolná minden lehető módon a túlórák szaporítását?), s jó üz­let — mert többet kereshetnek ezáltal — a munkásoknak is. j A dolog azonban egészen más- iként fest: a vállalat kényszer-1 bői -— sokszor az utolsó szál- j maszálként — kapaszkodik a túlórákba. A rossz munkaszer­vezési, a kooperáció megannyi buktatója, a tökéletlen gyár­táselőkészítés és sok egyéb — f a gazdálkodás módszereiben j rejlő — ok miatt. Ami a munkásokat illeti: aj boríték vastagságát nézve te­hát kifizetődő a dolog. Ne fe- r ledjük azonban, hogy még így 1 sem mindenkinek! Sőt: a több-í ség a vastagabb boríték rémé- ínyében, sem Vállalja a túlórát, vagy ha erre kötelezik, nem szívesen vállalja. Többnyire ők azok, akik joggal kérdezik: mi_ ért csak különleges — és rend­szerint többé-kevésbé szabály­talan — eszközök igénybevéte­lével lehet megoldani a hatá­sos anyagi ösztönzést? Miért honorálják túlóradíjakkal, kü­lön cél jutalmakkal, extrapré­miumokkal azokat a teljesítmé­nyeket, amelyek a normális munkaidőben és a megállapí­tott munkabérért az esetek többségeiben —■ jobb munka- szervezés mellett — elvárha­tok és megköve lelhetők ? Egyszóval: a munkások szá­mára is „jobb üzlet” lenne, ha napi rendes munkaidőben ke­reshetnének annyit, amennyit a túlórákkal. Ez persze sok he­lyen nem rajtuk múlik, ha­nem azokon, akik a megfelelő munkakörülmények megterem­téséért felelősek, akik olyan állapotokat hoznak létre vaijy tűrnek eL hogy az üzemek dolgozói egy-egy naptári idő­szak végén csak rohammunká­val teljesíthetik vállalt köte­lezettségeiket. Szakfelügyelők országos tapasztalatcseréje megyénkben A Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a Pe­dagógus Továbbképző Intézet május 20. és 22. között rendezi meg a mezőgazdasági gyakorlati foglalkozások szakfelügyelőinek VI. országos tapasztalatcseréjét. Az első napom, május 20-án, hétfőn délelőtt fél 9 órakor a megyei tanács épületében dr. Gácsér József, a művelődésügyi osztály vezetője nyitja meg a tapasztalatcserét. A megnyitó után Sebők Mihály szakfelügye­lő, „A mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok tantárgy helyzete Békés megyében” címmel tart előadást, A tapasztalatcserére érkezett szakfelügyelők délelőtt — az elő­adás után — a csorvási általá­nos iskola gyakorlókertjét és műhelytermeit tekintik meg dél­után pedig először a Kner Nyom­da csabai üzemét látogatják meg, majd az újkígyósi általános is­kolában a korszerű agrotechni­kai eljárások bemutatóján vesz­nek részt. A keddi napon a vendégek Szarvasra és Kondorosra látogat­nak, a tapasztalatcsere utolsó, szerdai napján pedig a békés­csabai oktatási intézmények munkájával ismerkednék. A há­rom nap a programok tapaszta­latainak összegezésével zárul. Ünnepélyesen felavatták a Budapesti Nemzetközi Vásárközpontot Megnyílt ai első szakosított BNV Pénteken délután 2 órakor ; ünnepélyesen felavatták a Bu-1 dapésti Nemzetközi Vásárköz­pontot, s új helyén megnyílt az első szakosított tavaszi Buda­pesti Nemzetközi Vásár, Az ünnepségen megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnö­ke, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Borbándi János, Huszár István és Lázár György, a Miniszter­tanács elnökhelyettesei. Ott volt a kormány több tagja, je­len voltak a BNV alkalmából hazánkba érkezett külföldi kül_ döttségek, ott volt a bu­dapesti diplomáciai testület sok vezetője és tagja, a kül­földi és hazai kiállítók képvi­selői. A Himnusz elhangzása után dr. Bíró József külkereskedel­mi miniszter mondott ünnepi megnyitó beszédet. Ezután a vendégek a vásár megtekintésére körsétára in­dulták. Ütjük első állomása volt a vegyipari bemutató b-pavilom, KGST-országok közötti szaka- j sítás és kooperáció alapján [ 2000-nél több vegyi cikk ké­szül a szocialista országokban, s e termékekből jó néhányat a b-pavilonban kiállító 40 ma­gyar vállalat és tröszt, s a KGST-tagországok négy jelen­tős vállalata is bemutat. A pa­vilonban dr. Szekér Gyula ne­hézipari miniszter ismertette a vendégekkel a vegyipari bemu­tató legjelentősebb termékeit Ezután a vendégek a vásár­város legnagyobb pavilonjában fölkeresték a magyar műszer- és híradástechnikai ipar be­mutatóját, amelyen 26 műszer­ipari és 25 híradástechnikai vállalat, kutatóintézet illetve szövetkezet állította ki leg­újabb termékeit. A láitogató­j kát dr. Horgos Gyula kohó- és [ gépipari miniszter kalauzolta. A hat vásári nagy díj as ter­mékből hármat itt láthattak a vendégek. Ezek közül is kitű­nik a VIDEOTON 1005-ös mi­nikomputer — Fock Jenő kü­lön is érdeklődött a hozzá­kapcsolható gépekről —, amely alkalmas számviteli feladatok ellátására, egyszerre irányít­hat több számjegyvezérlésű gépet és még sok egyéb fel­adatot tud ellátni. Megtekin­tették a látogatók a Magyar Optikai Művek számítógépek­hez gyártott kiegészítő beren­dezéseit és a Béloiannisz Hír­adástechnikai Gyár telefonköz­pontjait, amelyek közül néhány közös magyar—szovjet fejlesz­tés eredménye. Kádár János fogadta Jakubovszkij marsallt amelynek főbejárata mellett dokumentációs kiállítással em­lékezik meg a KGST megala­kulásának 25. éves jubileumá­ról: s azokat a nagy hazai ve­gyi ipartelepeket és terméke­ket mutatja be, amelyek meg­születését, munkáját a szocia­lista országok baráti együtt­működése tette lehetővé. A Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pén­teken délelőtt az MSZMP Köz­ponti Bizottságának székiházá- ban fogadta a hazánkban tar­tózkodó I. I. Jakubovszkijt, a Szovjetunió marsallját, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsno­Magyar - leng yel gazdasági egyezmény kát; törzsfőnökét Sz. M. Stye, menko hadseregtábornokot; M. Dzur hadseregtáborookot. a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság nemzetvédelmi miniszte­rét; K. Busov vezérezredest, a csehszlovák néphadsereg vezér­kari főnökét, a nemzetvédelmi miniszter első helyettesét A szívélyes, baráti hangulatú eszmecserén részt vett Fock Je­nő, a Minisztertanács elnöke. Czinege Lajos vezérezredes, hon_ védelmi miniszter és Csémi Ká­roly altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár. A Parlament gobe'intermében aláírták a magyar—lengyel együttműködési bizottság ülésszaká­nak jegyzőkönyvét. Képünkön: Kazimierz Olszewski lengyel miniszterelnök-helyettes és Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese (jobbról) aláírja a jegyzőkönyvet (MTI Fotó —■ Kovács Gyula felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom