Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

Szakmunkásképzés és szakember- | utánpótlás Békés megyében Jól sikerült a felújítás 'As MSZMP KB 1972 júniusá­ban elfogadta a Politikád Bizott­ság előterjesztését az állami ok­tatás helyzetéről ás határozatot hozott az állami oktatás fejlesz­tésének legfontosabb feladatai­ról. Ennek egyik (sarkalatos tétele kimondja, hogy köznevelésün­ket iskolai rendszerünk jelenlegi szerkezeti kereteinek megtartá­sával kell továbbfejlesztenünk, mégpedig úgy, hogy előrehala­dás elsősorban a minőségi vál­tozásokban — az oktató-nevelő­munka színvonalának emelke­désében — következzék be. A határozat másak fontos irányelve, hogy az általános is­kolák mellett • szakmunkás- képzés fejlesztése a legsürgetőbb kultúrpolitikai feladat, KÖZTUDOTT. hogy a szak­munkás-utánpótlás gondjai or­szágos méretűek. A megye spe­ciális helyzetét figyelembe véve pedig többszörösen is aktuális­sá válik e kérdésekkel való be­ható foglalkozás és a megold­ható problémák mielőbbi ren­dezése. 1973. szeptember 1-ével megyénkben is megtörtént a szakmunkásképző intézetek át­vétele a különböző minisztéri­umoktól. Ez a rendelkezés lehe­tővé tette a szakmunkásképzés­nek helyileg összehangoltabb és a megye reális igényeinek job­ban megfelelő irányítását. AZ A FELISMERÉS, hogy a szakmunkásképzés nem elszige­telten jelentkező probléma, ha­nem ennek kérdése szorosan összefonódik egész társadalmi­politikai feladataink sikeres megoldásával, kell, hogy ered­ményezze erőinknek mielőbbi összpontosítását a szakmunkás- képzés tartalmi munkájának ja­vítására. Ez két területen vár rendezésre: a személyi és a tár­gyi feltételek biztosításában. Ezekben eddig iskolánként lé­nyeges különbségek voltak ta­pasztalhatók attól függően, hogy melyik minisztériumhoz tartoz­tak. Nem lehet vitás, hogy a továbblépéshez a nivellálódás elkerülhetetlenül szükséges. Ezt » feladatot egyebek között a szakmák profiltisztításával le­hetséges megoldani. Ennek lé­nyege abban áll,' hogy megyén belül a szakmák indokolatlan párhuzamosságát, szétaprózott­ságát kívánják megszüntetni. Ott működnének úgynevezett „bázis iskolák”, ahol a személyi és tárgyi feltételek egyaránt jók. Kialakíthatók lesznek így pél­dául vas- és villamosipari, épí­tőipari. szolgáltatóipari és tex­til-ruházati ipari profillal ren­delkező ipari szakmunkásképző intézetek. Ennek bevezetésére egyes szakmákban már az 1974/ 75-ös tanévben sor kerül, majd fokozatosan a többi területen is. Megyénkben a profilok az élelmiszergazdaságban már adottak. Ezen a területen lé­nyegi változtatásokra nincs szükség, csupán bizonyos fino­mítások várhatók. Kereskedel­mi és vendéglátóipari szakmun­kásképző iskola egyedül a me­gyeszékhelyen működik és a legtöbb tennivaló is éppen itt mutatkozik. Az új Iskola Bé­késcsabán a Gyulai úton már épül és előzetes számítások sze rint az 1975-ös tanévet már ai korszerű iskolában kezdik meg. A NAGYARÁNYÚ technikai fejlődés a termelés minden te­rületén egyre magasabban kép­zett szakembereket igényel. A megye oktatásrendszerének egy­séges irányítása a biztosíték ar­ra, hogy a szakmunkásképző intézetek — mint középfokú ok­tatási intézmények — zártságu­kat feloldva, a szakmunkáskép­zést színvonalában egyre job­ban közelítik majd a középis­kolai képzés színvonalához. En­nek részletes kimunkálása ugyan még a holnap feladata, de a megye illetékes művelődés- ügyi és munkaügyi osztályainak eddigi jó együttműködése alap­ján minden remény megvan ar­ra, hogy a közösen kitűzött cé­lok megvalósulnak. A MUNKAERŐFORRÁS alap­vető bázisát — a jelenlegihez hasonlóan — továbbra is tanuló- ifjúságunk adja. A demográfiai helyzet alakulása megyénkben még az országos átlagnál is sú­lyosabb gondokat hoz. Amíg a négy évvel ezelőtt végzett 8. osztályosok létszáma 8 237 volt, addig az idei évben ezen ta­nulók létszáma már 5 620-ra csökken. Ez a demográfiai apály megyénkben 1980-ig nem vál­tozik. Másrészt népességünkre jellemző az idős korosztály vi­szonylagos magas aránya, amelynek következtében előze­tes számítások alapján 1976-ra a megye lakosságának 24,5 szá­zaléka lesz túl a munkaképes koron. Nyilvánvaló tehát, hogy a megye szakmunkás-szükség­letét nagyon körültekintően kell megtervezni. Az előzőekben már említett demográfiai apály is megerősíti ennek szükségessé­gét. Ezt segíti a szakmunkás- képzés új rendjének bevezetése és a pályaválasztás, a tudatos és folyamatos pályairányítás fontossága is. E feladat megol­dásából mindenkinek ki kell vennie a részét. Szülőknek, ta­nulóknak, pedagógusoknak épp­úgy, mint a termelőüzemeknek, tömegszervezeteknek vagy az államigazgatás valamennyi ér­dekelt szervének. Sokkal na­gyobb felelősség hárul ezentúl a vállalatokra! Mint ismeretes,! a vállalatok önálló létszámgaz­dálkodást folytatnak, megterve- j zik saját szakember-szükségle- • tűket Ez a tervezés napjaink- i ban még többnyire éves terve- j zésben valósul meg és ennek • alapján jelentik be szakmunkás- • igényüket a munkaügyi osztály- { nak. Az előző évek tapasztala- S tai alapján megállapítható, hogy ” ezek a tervek esetenként még nem eléggé megalapozottak, pe­dig a jövő perspektívái egyre _ inkább a még sokkal felelős- | ségteljesebb középtávú (5 éves) £ és hosszútávú szakmunkásigény £ megtervezése félé irányulnak. ; A megyei tanács vb munkaügyi S fúj- S • jövőben nem engedheti meg magának egyetlen vállalat sem a hibás szakembertervezés lu­xusát; a helyes beiskolázási szerkezet pedig fundamentumát képezi annak, hogy a helyes pá­lyairányítással felnövő nemze­dék egyéni érdekelt egyeztetni tudja a megye, illetve a nép­gazdaság érdekeivel. Nagyarányú szak ember-után- I pótlást igényelnek az V. ötéves f tervben a megye vállalatai a vasiparban: a gépi forgácsoló, géplakatos és szerkezetlakatos szakmákban. A szolgáltatóipar­ban: a kéményseprő szakmában Az építőiparban: az ács-állvá­nyozó és kőműves szakmákban. Az élelmiszergazdaságban: a kertész, a növénytermesztő gé­pész és az állattenyésztő szak­mákban. a kereskedelemben pe­dig az élelmiszer a ruházati, a hús- és hentesáru, valamint a vendéglátóipari szakmákban. A NAPILAPOKAT olvasva 5 egyre többször találkozhatunk £ olyan hirdetésekkel, amelyekben £ éppen ezekre a szakmákra — ■ legkecsegtetőbb ajánlatokkal és jj főként a fővárosba — hívják to- • vábbtanulni a végzős 8. osztá- £ lyos tanulókat. A munkaerőfog- £ lalkoztatottság teljes kihasználá- £ sa és a munkaerő-tartalék csök­kenése az egész országra jellem­ző. Ezzel magyarázható, hogy mindenütt megindult a harc a holnap szakmunkás-utánpótlá­sának biztosítására. A további munkáselvándorlást megyénkből az új ipari létesítmények üzem­be helyezésével és a munka jobb megszervezésével sikerült már lefékeznünk. A jelen prob­lémáinak megoldása azonban nem mentesít bennünket a hol­napi feladatok teljesítésétől. Ezért nem nézhetjük, hogy fia­talok egy része — akik arany- tartalékai jövendő szakmunkás- gárdánknak — már 14 éves kor­ban tömegesen hagyják ed szű- kebb szülőhazájukat, más me­gyékbe. városokba vándorolva. A FELELŐSSÉGÉRZET ebben a kérdésben át kell hogy has­son mindenkit, aki az ifjúság oktatásáért, neveléséért felelős. Ez a záloga annak, hogy felada­tainkat az V. ötéves tervben si­kerrel tudjuk teljesíteni. Dr. Hrabovszky Mihályné a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársa líiSÍÍ; . -u':' : „..un ... Az újkígyós! Aranykalász Tsz kenyérsfltSdéjét felújították. Üj kemencét csináltak a szövetkezeti építők. A munka jól si­került, mutat ják a magasra nőtt cipők, melyeket Szamos vári Pál üzemvezető alig tud kiszedni az ajtón. (Fotó: Gál) Nagyobb bizalom«, főbb takarékbetét Csorvason 7 Csorváson, az OTP helyi fiók. jában és a postahivatalban is egyre jobban emelkedik a taka­rékbetét-állomány. Ez bizonyít­ja, hogy a lakosság mindinkább meggyőződik a betételhelyezé­sek helyességéről, s nagyobb bi­zalommal fordul a postahiva­talhoz, illetve az OTP-fiókhoz. A betétállomány növekedését érzékel jetik a számok is: 1971. december 31-én az OTP-fióknál 19 millió 72 ezer, a postánál 1 millió C62 ezer forint volt a behelyezett Ft-ok összege. 1972- ben már 21 millió 223 ezer fo­rint a fióknál és 1 millió 822 ezer Ft volt a postánál. Az el­múlt év újabb növekedést bi­zonyít, mert az OTP-fiók betét­állománya meghaladta a 24 mil­lió 290 ezer forintot, a postánál pedig 2 milliónál több volt a betétállomány. Az ifjúsági takarékbetét i* egyre népszerűbbé válik. 1972. december 31-ig 201, 1973-ban viszont már 261 betétes volt Az összegeket a lakosság ál­talában lakásépítésre és tartós fogyasztási cikkek, többek kö­zött gépkocsi vásárlására helye­zik takarékba. Ugyanezt mu­tatják az építési kölcsönök is. Igen elterjedt a mezőgazdaság kölcsön is; tavaly 386-an vet ték igénybe a községben. Első­sorban férőhely-biztosításra, jó. szágbeállításra és takarmány- vásárlásra veszik fel, Harmat Endre: Gyilkosság Rí. (Dokutneniirás 16 részben) osztálya a vállalatoktól benyúj . tott igények figyelembevételé-1 vei készíti el a megye éves j szakmunkástanuló-beiskolázási | tervét Ha tehát a vállalati | igény nem megalapozott, akikor • a beiskolázási szerkezetbe is I hiba csúszik. Mármost, ha fi-: gyelembe vesszük a megye mun- £ kaerőforrásának szűkülését, ak- ; kor könnyen beláthatjuk, hogy • A Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet felvételt hirdet az alábbi munkakörök betöltésére; Gazdasági igazgatóhelyettes, feltétel; közgazdasági egyetemi vagy számviteli főiskolai végzettség. 10 év szakmai gyakorlat. 2 fő mezőgazdasági gépészmérnök vagy gépész üzemmérnök. Fizetés: a 210/1971./M. K. 13./MM—MüM számú együttes rendelet szerint Jelentkezés írásban, részletes önéletrajz csatolása mellett, 5741 Kétegyháza, Gyulai u. 6. 82 972 It C|rr „tisztes üzletember Santeflo Genovese irodájában dolgozott annak idején, a hír­hedt „családfő” ugyanis vezér­társaihoz hasonló „tisztes üzlet­ember”, egy csomagoló vállalat tulajdonosa volt Johnny egyszer szeretett volna szabad szomba­tot kérni a főnökétől, és úgy gondolta: éjszaka is bent marad, hogy előre elvégezhesse a szom­batra eső munkát. Szobája a folyosó egyik végén volt, csak kis íróasztali láinpája égett, őt kívülről nem láthatták. Egyszer csak a kanyargó folyosó túlsó végéről kongó lépteket és egyéb, gyanús eredetű hangokat hallott az éjszakai csendben. Azt hit­te, banditák járnak ott (tulaj­donképpen igaza is volt), ezért lábujjhegyen a zaj irányába lo­pakodott. A főnök szobájában váratlan látvány tárult a szeme elé. Genovese, két ^munkatársa” közreműködésével egy ismeret­len, véresre vert férfit faggatott. Néhány nap múlva Santello hamuszürke arccal fedezte fel az újságokban az éj szakjai ven­dég fényképét, azzal az alá­írással, hogy az illető — dús­gazdag üzletember — nyomta­lanul eltűnt. ö már régebbi amerikai volt, mint Schuster, nem mert jelentést tenni. Ami­kor azonban később meghallot­ta, hogy Genovese külföldre szökött, és — ahogy mondták neki —, az olasz rendőrség emel vádat ellene, felbátorodott és jelentkezett. Ahogy közelgett a visszahozott Genovese tárgyalá­sa, a FBI tanult a múltból, és állandóan figyeltette Santellót. Az eredmény tragikomikus volt: Santellót őrangyalával együtt lőtték szitává. Vito visszaüt Genovese tehát újra szabad volt, és gőzerővel bekapcsolód­hatott a maffia életébe. Costello azonban már „bedolgozta” ma­gát az átvett manhattani „csa­ládba”, és esze ágában sem volt maga fölé engedni a visszatér­tet. Ez még Anastasia tündök­lésekor történt. Ha akkoriban ilyen problémája akadt az em­bernek. „Albert bácsihoz”, a Gyilkosság Részvénytársaság sokszor kipróbált vezetőjéhez fordult. Nem sokkal később Vi­to Genovese kocsiját géppisz­tolysorozat érte, a tulajdonos azonban vállsebesüléssel meg­úszta a veszélyes kalandot. Ek­kor határozta el, hogy ahogy te­heti, visszaüt Mint a Park She­raton Hotelben történtek bizo­nyítják, döntését tett követte. A maffiában nagy vihart váltott ki Anastasia halála. A felzúdu­lás és a bizonytalanság olyan nagy volt, hogy a híres A1 Ca­pone féle C betűs jutalomoszto­gatás óta először hívták össze a Cosa Nostra fónöki gyülekeze­tét, a félelmetes nagytanácsot. A New York állambeli Appa- lachinbe testőreik és helyette­seik, az úgynevezett hadnagyok kíséretében egymás után érkez­tek meg a „családfők”. Köztük egy még mindig család nélküli is, Vito Genovese. A vezérek ak­kor már tudták vagy legalábbis sejtették a Anastasia-gyilkos- ság hátterét, és a dolog határo­zottan jót tett Genovese tekin­télyének. Az appalachini dön­tés a maga nemében politikai mestermunka: „elvileg” éles szavakkal elítélik a szervezeten

Next

/
Oldalképek
Tartalom