Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-20 / 91. szám
Bírálni jog és kötelesség Irta dr. Szabó Imre, az MSZMP EB osztályvezető) e M a már nem ritka az olyan vállalat, intézmény, ahol kiegyensúlyozott, demokratikus a munkahelyt légkör. Egyes helyeken a vezetés céltudatosan teremtette mag és tartja fent a szabad véleménynyilvánítás feltételeit, igényli és hasznosítja a dolgozók észrevételeit, bírálatát Ez így is van rendjén. Az ilyen munkahelyi légkör híven tükrözi, hogy ezeken a helyeken nemcsak szólam a tulajdonosi jogból fakadó felelősség, hanem a mindennapok eleven valósága. A szabad véleménynyilvánítás és bírálat légköre szocialista társadalmi viszonyainkból fakad, szocialista demokráciánk kifejeződése. Mégsem számíthatunk arra, hogy ez a légkör bárhol is önmagától, automatikusan alakul ki. A példák sorát lehetne felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy a munkahelyi pártszervezetek milyen erőfeszítéseket tesznek a szükséges feltételek biztosítására. E fáradozások eredményeként teremtődik meg a vezetők és dolgozók között a kölcsönös bizalom. s álakul ki az a légkör, amelyben szabad teret kap az emberi alkotókészség. Sajnos, még nem minden munkahelyen ez a helyzet. Sok helyen gyakorta keserítik meg kisebb-nagyobb bosszúságok az emberek életét, nagyrészt olyanok, amelyek helyi okokból szármáznák, egyes vezetők magatartásának következményei. Személyes keserűségek ezek, de összegeződve kihatásuk már társadalmi kárt okoz. Különösen ott gyakoriak a konfliktusok, ahol a vezetők kiválasztása. nevelése során nem fordítottak élég gondot a hármas követelmény egységben történő érvényesítésére. Ahol a szakmai felkészültség és hozzáértés szerepét egyoldalúan eltúlozták, a politikai rátermettséget és a vezetőkészséget viszont lebecsülték. Esetleg a szakmai tudást és a vezetőkészséget tekintették „mellékes körülménynek”. A vezetőkészség tekintetében megelégedtek azzal, hogv az illető korábban már töltött be valamilyen tisztséget, diplomája van, a szakembereknek jó véleményük van róla, „fentröl” javasolják. De hogy tud-e bánni az emberekkel milyen a viszonya az általa vezetett emberekhez, mi a közvetlen környezetének. a beosztottainak a véleménye a munkájáról és magatartásáról __ azt már kevésbé vizsgálták. I lyen helyen könnyebben történik meg, hogy az emberek magukba fojtják bíráló észrevételeiket, vagy ha el is mondják, nem az arra hivatott fórumokon, hanem a folyosón vagy a fehér asztal mellett, olykor névtelen levélben. Hiszen azt tapasztalják, hogy a vezetőt nem érdekli munkatársai véleménye, vagy ha kíváncsi rá, nem azért, hogy haszr- nosítsa, hanem mert úgy illik, és alkalomadtán „törleszt” is érte. Elgondolkodtató tapasztalat, amit több pártbizottságon is hallani lehet az utóbbi időben: egyes emberek csak azután mondják el őszintén, a véleményüket munkahelyi problémákról, miután ígéretet kaplak, hogy feletteseik nem tudják meg. hogy név szerint ki mondott’ róluk bírálatot. És sajnos az sem egyedi, amit egy üzemi pártalapszervezet titkára fogalmazott meg: úgy látja, hogy az ó vállalatuknál hátrányos következmény nélkül csak .Jeteié” lehet bírálni. Mintha csak a vezetőknek lenne joguk a kritikához! Az ilyesmi hallatán az emberben óhatatlanul az az érzés keletkezik, hogy egyes helyeken elszoktak a bírálattól. Vagy talán meg sem szokták, illetve nem tanulták meg kellően? Azt hiszem, mindegyik fel- tételezésben lehet valami túlzás, de sajnos igazság is. Mi lehet e jelenségek magyarázata? Az alapvető tényezők egyike alighanem oda vezethető vissza, hogy az elmúlt években az élet minden területén kétségtelen és jelentős sikerek születtek. Munkánk eredményeire méltán lehetünk büszkék. ez jogos és helyénvaló. Az viszont már a legkevésbé sem helyeselhető, hogy egyes vezetőkben — az élettől kevésbé edzettebbekben — ezek a sikerek önelégültséget, sőt önteltséget keltettek. Szavakban olykor ők is szerény, áldozatkész egyéniségnek tüntetik fel magúikat, de valójában beképzeltek, hajlamosak az elért sikereket kizárólag saját kiválóságuknak tulajdonítani, a felszínre kerülő fogyatékosságokat, hibákat viszont gondosan munkatársaik „asztalára” helyezik. Egyoldalúság lenne azonban csupán a vezetők magatartásában- keresni a hibát Azok a beosztottak is hozzájárulnak a kritikai légkör megfogj'a-tkozásához. akik kényelmességből, meghunyászkodásból, pozíciófél- tésból húzódnak bármiféle ellenvélemény vagy bíráló szó ki. mondásától. Ki ne hallotta volna még az efféle okoskodásokat: „kis pont vagyok én ahhoz, hogy tehessek valamit a helyzet megváltoztatásáért”, „minek szólják, úgysem lesz változás, csak annyi, hogy legközelebb kimaradok a jutalmazásból”. Nos, az ilyenfajta .Jós pontokat” akkor sem menthetjük fel a felelősség alól, ha a bírálat néhol válóban bizonyos kockázattal jár, ha ténylegesen ki lehet maradni emiatt egyes helyeken a fizetésemelésből vagy a prémiumból. De ki mondta valaha is, hpgy a szocializmus építése minden küzdelemtől, kockázattól, áldozatvállalástól. mentes, kényelmes sétaút? Ne marasztaljunk el azoniban mindenkit, aki tartózkodik a nyilvános bírálattól. Akadnak Ugyanis, nem kevesen, akiket valamiféle -kisebbségi érzés tart vissza ettől, attól tartván, hogy nem tudnák kellőképpen megfogalmazni, előadni mondanivalójukat. ök ezért nem szólnak a fórumokon, legfeljebb szőkébb körben. Azt hiszem, mindenki ismer ilyen embereiket, akiket bátorítani, tartózkodásukat feloldani pártszervezeteink fontos feladata. Nem utolsósorban olyan szellem kialakításával, hogy a kollektíva és vezetői ne elsősorban a mondatok szerkezetét. hangzását, hanem azok tartalmát figyeljék és értékeljék. P ártszervezeteink nem lehetnek csupán szemlélői a munkahelyi légkör alakulásának, hanem legyenek formálói is. Ha azt látják, hogy a kritika számára a feltételek kedvezőtlenné válnak, úgy cselekedniük kell. Ha pedig úgy érzik, hogy éhhez saját erejük kevés, ne várják, hanem kérjék, igényeljék a felsőbb pántszerv segítségét. Az i rányitó pártszervek pedig saját cselekedeteikkel és egész munkastílusukkal ösztönözzék arra az irányításuk alá tartozó pártszervezeteket, kommunistáikat, hogy bátran éljenek a kritika fegyverével. Ahol ugyanis a párttagok, a dolgozók azt látják. hogy az irányító pártszerv a hatáskörébe tartozó vezetőknél nem tűrj el az önteltséget, a kritika elfojtását, s időben fellép ellene, ott maguk is hasonló szellemben foglalnak állást és cselekszenek. Ott minden kommunista saját személyes példájával is hozzájárul a demokratikus közszellem, konstruktív bírálat számára kedvező légkör erősítéséhez. Településhálózat-fejlesztés, lakásépítés és a házgyárak rekonstrukciója Beszélgetés Kondor József építésügyi és városfejlesztési miniszterrel — Miniszter elvtára, szeretnénk, ha a településhálózat-fejlesztés közeli terveiről, távlatairól, elképzelésekről részletes tájékoztatást adna. — A kormány 1006/1971. (III. 16.) számú határozatával rögzítette azokat a fő irányelveket, amelyeket a területeik és a településeik arányos fejlesztése érdekében kívánunk elérni. A fő célkitűzéseik: biztosítani a népgazdaság és az egyes területek erőforrásainak hatékony hasznosítását, a településhálózat korszerűbbé és racionálisabbá tételét; a területek foglalkoztatottsági és termelékenységi színvonalának közelítésével mérsékelni az egyes területek népességének anyagi és kulturális színvonalában mutatkozó különbségeket A területfejlesztési célkitűzések csak a termelőerők területi elhelyezésének és a települések fejlesztésének tervszerű összehangolásával teljesülhetnek. Ennek megfelelően alakult ki az országos településhálózat koncepciója. A településeket 5 kategóriába sorolták, így az országos központ Budapest; felsőfokú központok 24 város, amelyek közül 5 kiemelt felsőfokú központ (Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr). A felsőfokú központok lakosságát a vanzásterületek lakosságával együtt 130—300 ezerben irányozta elő a terv, egy-egy kiemelt felsőfokú központhoz tartozó népességet perspektívában egymástól millióban. A középfokú központok körében 104 város és a községekből 65 középfokú és 39 részleges középfokú központot jelöltek ki. Mintegy 1000—1100 alsófokú központ kialakítását is előirányozta a koncepció és az egyéb településre is gondolva kimondta; valamennyi településünkön meg kell gyorsítani az ott élők körülményeinek javítá-’ sát A beszélgetés kereteit meghaladná, ha a településhálózat-] fejlesztés egészét érintenénk. Azt azonban feltétlenül el szeretném mondani, hogy a településhálózat-fejlesztés nemcsak műszaki tevékenység • hanem ennél sokkal összetettebb. A területrendezésnek egyrészt a területi tervezés céljainak megvalósítását kell elősegíteni; ugyanakkor a településrendezésnek — műszaki megoldások segítségével — az emberek szociális, fiziológiai, pszichológiai igényeit .kell kielégítenie. E komplexitásra való törekvés eredménye, hogy a felsőfokú központok, de már a középfokú központok többségé is az elmúlt években elkészítette távlati fejlesztési terveit. Az általános rendezési tervek jól segítik az urbanizációs törekvések megvalósítását. Sürgetett ben- nürjket az idő városaink öröklött elmaradása miatt, amely megnyilvánult a krónikus lakáshiányban, a meglévő lakások korszerűtlenségében. a közművek és az infrastrukturális ellátás elégtelenségében is. Ezeket az elmaradásokat nem lehetett néhány év vagy évtized alatt felszámolnunk, ugyanakkor arra kellett törekednünk, hogy kielégítsük a városok erőteljes növekedéséből adódó új feladatokat is. A településhálózat fejlesztése tehát összehangolt munkát igényel, nemcsak a tervezőktől, hanem a városok tanácsaitól, s az ott élőktől is, különösen fontos közös tevékenységünk a lakásépítésben. — A településhálózat-fejlesztés egyik igen fontos része a többi között a lakáskérdés. A kormány annak idején olyan határozatot hozott, hogy 1965 'és 75 között 1 millió lakást kell felépíteni. Vajon ez elérhető-e és távlatában a lakáskérdés mikor lesz megoldott? I — A kérdést több részre kell KRESZ-park Kecskeméten Kecskeméten átadták az ország legmodernebb iskolai közlekedési parkját, A városi tanács műszaki osztályának kezdeményezésére a kecskeméti vállalatok több mint félmillió forint értékű társadalmi munkával támogatták a KRESZ-park építését. A park alkalmat ad a közlekedési szabályok megismerésére. A rendőrség és a Közlekedés* Biztonsági Tanács irányításával megkezdődött a rendszeres közlekedési oktatás (MTI fotó—Karátb Imre felv.). <1 a* t ft « : I I : e 1 H B ■ ■ : ■ : ■ m ■ » » in ■ w \ m I bontani. Először az 1 millió lakás építéséről szólnék. Ezt teljesítjük. Sőt talán sikerül túl is teljesíteni. 1973 vágóig 860 ezer lakás épült fel hazánkban —, ebből a IV. ötéves terv első három évében 251 ezer — ilyen arányú építkezésre még nem volt példa. 1975-ben 100 lakásra országosan előreláthatóan 111; a városokban 119, a községekben 104 család jut Az igények teljes kielégítésére tehát, még nem kerülhet sor; a városi lakásépítés mértéké, egyelőre a fokozott ütem ellenére sem képes lépést tartana az igényekkel. A jövőben ezért mind a tervezésben, mind a beruházások előkészítésében fokoznunk kell a rendelkezésünkre álló anyagi és műszaki erőforrások, optimális kihasználását. Ezért hangsúlyoznám, hogy mindaddig nem kerülhet sorra a lakások átlagos alapterületének növelése, amíg a számszerű igényeket nem tudjuk kielégíteni. Törekvésünk azonban az, hogy a házgyárak most végrehajtott és sorra kerülő rekanstrukcáójávai. új kapacitások létesítésével — a kecskeméti. a veszprémi, a budapesti új négyes házgyár felépítésével — meg korszerűbb, még jobb lakásokat építsünk. A magyar városok fejlődése az utóbbi 25 esztendőben soha nem látott mértékű eredményt, korszerűsödést hozott, és ezt a folyamatot kívánjuk folytatni — mondotta befejezésül Bondar József építésügyi és városfejlesztési miniszter. Ifjúsági parlament a békéscsabai forgácsoló szerszámgyárban Nyisztár László KISZ-titkár üdvözlő-megnyitó szavaival kezdődött a békéscsabai forgácsoló szerszámgyárban április 16- án délelőtt as ifjúsági parlament ülése. A titkári megnyitó után Bakó Ignác, a gyár igazgatója mondott tájékoztatót az Ifjúsági Törvény gyári időarányos végrehajtásáról, az elmúlt évek termelési-gazdasági eredményeiről, a fiatalok kiemelkedő szerepéről. A csabai ipari üzemben a dolgozók közel hatvan százaléka 30 éven aluli. Talán ezért is fordulnak különös gondoskodással a fiatalok és problémáik, gondjaik megoldása felé, A tájékoztató elhangzása után 42, írásban előzetesen benyújtott kérdésre válaszolt az igazgató, a megjelent termelési, társadalmi vezetők. A kérdések zöme a jogok köré csoportosult. A szociális és művelődési helyzettel kapcsola. tos felvetések — lakásprobléma, sportolási lehetőség, szórakozás, továbbtanulás és szakmunkásutánpótlás — mellett a parlamenten részt vevő fiatalok az írásos kérdésekben főleg a termelés gyakorlatába tartozó problémáikra várták és kapták meg a választ. Az írásban beadott kérdések megválaszolása után szóbeli kiegészítések, hozzászólások hangzottak el. Az ifjúsági parlament ezután megszavazta a hárompontos határozatot az aránytalanul magas számú üzemi balesetek csökkentési lehetőségének, valamint a munkaerő — különösen a fiatalok — elvándorlási okainak kivizsgálásáról. A parlamenti ülés Nyisztor László KISZ-titkár zárszavával ért véget
