Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-26 / 71. szám

A tanácsok a művelődésért

a fejben láttuk

Télire való főműsorok

Nézegetve a megyei, a városi, a nagyközségi tanácsok végrehajtó bizottságainak napirendi | pontjait — s bizonyos élményeknek és személyes tapasztalatoknak is birtokában —, megállapíthatjuk, hogy igen sok művelődési téma szerepel mostanában a tárgyalni- valók között Nem véletlen jelenség ez, természetesen: körülbelül ott tartunk, hogy szemügyre lehet, s kell venni az állami apparátusok közművelődési tevékenységét. Két, két és fél esztendő eredményei és gondjai már adnak alapot az áttekintésre, a további feladatok kijelölésére,

Ä haladási irány

ÄZ MSZMP KB 1972 júniusi határozatának végrehajtásából igen nagy munka hárult a tanácsokra; nekik kellett elsősorban cselekedniük, hogy növelték egyebek között — az ifjúság művelődési lehetőségeit, kedvezőbb feltételeket teremtsenek a felnőttoktatásiban, segítsék a munkások fejlődését, fejlesszék területükön az állami oktatás több formáját S feladatuk — nem utolsósorban —, hogy a közgondolkodás szintjének emelésére a művelődési lehetőségek új meg új formáit kutassák fel, kísérletezzenek a korszerűbb megoldásokkal, a célravezetőbb eszközökkel

Hol tartanak, mit tettek eddig?

Erről adnak számot a művelődési osztályok a tanácsok yezető testületéinek. Milyen haladást értek el a terület iskolarendszerének, könyvtári hálózatának, művészetoktatásának, művészetpropagandájának, múzeumi ismeretterjesztő tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében; hogyan gazdálkodnak a művelődésügy anyagi javaival, miként terveznek. A témák magukba foglalják azt is, hogy a területi tanácsok hogyan élnek hatáskörükké!, kiváltképpen

azokkal a hatáskörökkel, amelyeket a minisztériumok — jelen esetben elsősorban a Művelődésügyi Minisztérium — átadott számukra.

Általános kép nem rajzolható fel, de a haladási irány» a törekvés feltárható.

A tennivalók legfontosabb egyike az általános iskolai oktatás körülményeinek fejlesztése. A művelődésügyi osztályok évek óta elsőrendű feladatuknak tekintik az általános iskolák közötti szintkülönbségek kiegyenlítését. örvendetes. hogy sok megyében a tanulók 80—90 (néhol ennél is magasabb az arány) Százaléka részesül már szakszerű oktatásban. Emelkedett a szakképzett pedagógusok fzáma.

Ä legélénkebb viták

E fejlődési tendenciák gyorsítása — illetőleg a kedvezőtlen jelenségek okainak feltárása és mielőbbi megszüntetése — lehetetlen a végrehajtó bizottságok aktív támogatása nélkül. Amint - a tapasztalatok mutatják, a végrehajtó bizottsági üléseken a legélénkebb vita általában az oktatási kérdések körül bontakozik ki. Ez érinti a legtöbb családot, ez érintkezik a legnagyobb felületen a mindennapi élettel. Sok olyan kollektív állásfoglalás született meg a testületi üléseken, amely a művelődésügy legfőbb állami irányítóit ösztönözte akár közvetlen beavatkozásra, akár egyes intézkedések megerősítésére, esetleges módosítására.

A megyei és városi művelődésügyi osztályok beszámolnak arról a nagyméretű társadalmi összefogásról is, ami a korszerű oktatás-nevelés jobb feltételeinek érdekében kibontakozott — a2 iskolák és a helyi termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, üzemek, intézmények szép együttműködéséről.

Sok „kényelmetlen” állásfoglalás is vár a végrehajtó bizottságokra. Hogy mást ne említsünk: az elmúlt években igen jelentősen, de egyenetlenül fejlődött a napközi öttho- •• ni hálózat. Vannak új napközi j otthonok, amelyekben minden » szükséges felszerelést, kényei- « mi berendezést megtalálhatnak ■ a gyerekek, s vannak ridegek, • sivárak, otthontalanok. A ta~ » nácsok vezető testületemet ■ kell megszabniuk: hogyan ősz- 1 szák el a rendelkezésre álló | összegeket a jövőben, biztosi- » tandó a harmonikus, egyenle- | tes fejlődést.

Az iskolai témákhoz még két, | ismételten felbukkanó jelen- ■ ségről. A munlkásszülők gyér- ! mekei közül még mindig ke- ! vesebben kerülnek kozépisko- ;

Keresse fe! az

AMR

békéscsabai szaküzletét

Autóápolási, felszerelési és kényelmi cikkek nagy választékban

5600 Békéscsaba. Szabolcs n. 12. Telelőn: 11-277,12-580

lába, mint kívánatos és szükséges volna. Támogatásukért többet kell tenni.

Könyvtárak,

múzeumok

ige» nagy eredményeket produkáltak az elmúlt években a megyei, városi ' múzeumok és a levéltárak. Kutatásaik, kiadványaik témáinak köre olyan széles, hogy kísérletet sem lehet tenni akár / vázlatos felsorolásukra. Megnőtt a kiadói tevékenységük is. A megyei és városi tanácsi végrehajtó bizottságoknak, amelyek elé a mostani tárgyaláskor napirendi pontként a múzeum. a levéltár munkája kerül, állást kell foglalniuk — szakszerű előterjesztés alapján — természetesen —, abban is, hogy milyen ésszerű mértékig terjedjen a tudományos kutatómunka. s milyen energiát kell átcsoportosítani a közművelődési — ezen intézmények esetében elsősorban ismeretterjesztő — tevékenység jobb ellátására.

Felelősséggel,

felkészülten

Néhány téma és probléma jelzésével természetesen csak tökéletlenül határolhatjuk be ezt a nagy területet, amit a közművelődés tanácsi 1 irányítása jelent, s amelyrtek problémáival sok-sok tanácsi testület vezetői foglalkoznak. Méghozzá, amint a tapasztalatok mutatják, nem „kötelező” napirendként. hanem elmé- lyülten, nagy felelősségtudattal és felkészül tséggeL Hiszen amivel bánnak ezúttal: a műveltség szellemi és tárgyi feltételei, annak egész anyaga, közege a szocialista közgondolkodást befolyásolja.

Tamás István

Aki a hétvégén a tv-nézésí választotta, végeredményben nem csalódhatott a műsorokban. Egy valamit mégis fel kell rónunk a - szerkesztőknek: még mindig „téli mércével” mérik a műsorokat, azaz fajsúlyos, nagy figyelmet igénylő filmeket, összeállításokat tűztek programra. '

Szombat délután egy, az úttörőknek szánt műsorral kezdődött a napi adás gerince. A „Nekem szülőhazám” Heves megyei adásában szereplő veteránok hiába mondták el érdekesen élményeiket, emlékeiket, a gyerekek szájálba adott sematikus kérdések teljesen szürkévé tették a három interjút. Ebből a sorozatból már láttunk sokkal érdekesebb, úttörőknek és felnőtteknek is nagyobb élményt, tanulságot adó részt.

' A Híres szökések szombati epizódja szinte egy csodálatos műalkotás apropójára épült. Verrocchio életének utolsó nagy műve, a Colleoni zsoldoskapitányt ábrázoló lovasszobor Velence egyik főterén áll. Egyszóval: a középkor itáliai városállamainak versengését mutatta be a sorozat új filmje; izgalom nélkül, hiszen mindenki nagyon jód tudta a történet csattanóját. A nézőt a szombati epizód láttán elfogja a kétely: ezután még mondvacsináltabb történeteket kell majd „végigélveznünk”?...

A Cicavízióban — feltétlenül említeni kell! — Foky Ottó' bájos, igazán gyerekeknek való bábjai éltek át újabb kalandokat. A Mirr-Murr-sorozat valóban kiváló, s külön kell djcsémi a mesélőnek is kitűnő Halász Juditot.

Két évvel ezelőtt, 1972 nyarán tragikus csónakbaleset érte a Bajkál-tavon Alekszandr Vampilov szovjet drámaírót. A 35 éves korában elhunyt alkotó négy színpadi művet hagyott örökül. Kritikusai a szovjet drámairodalom egyik legnagyobb felfedezettjét, tehetsé. gét látták benne. Vampilov mindent megtanult és mindent tudott, amit Gogoltól Bulgako- vig az orosz groteszk mesterei eredményként elértek. A szombat esti főműsorbam, a Vígszínház előadásában két egyfelvonásosát láthattuk. Az eredetileg Vidéki történetek című két darab — a magyar címe Angyali történetek volt — mottója ars poétikájának részét alkotó, megfontolandó vallomása is: „Akárki akármit mondjon is, efféle históriák megesnek olykor — igaz, hogy ritkqn. de megesnek,” — idézi Goeol szavait. A Kaland a főmettőrrei hőse, Kalosin, vágj' a Húsz perc egy arigifallal. „angyala”, Homu/tov, a gogoli hősök e századi példányai, akik saját kisstílűségük vermébe pottyanak bele — kíméletlenül.

Feleki Kamill és Tomanek Nándor parádés játékkal elevenítették meg a figurákat. Valóban jó „színházi közvetítést” láthattunk.

A Vampilov-egyMvonáso- sok után Mozart csodálatos kamaraművét, az Egy kis éji zenét láthattuk, hallgathattuk a Cseh Kamarazenekar tolmácsolásában Josef Vlach vezetésével. Kár, hogy igen ritkán tűz ehhez hasonlót műsorára a televízió.

A Fábri.sorozat szombat éjjel bemutatott filmjénél bizony már egy kicsit álmosak voltunk, bár a Két félidő a pokolban megérte az odafigyelést. Kicsit a naturalizmusba hajló, de egy megtörtént borzalmat valódi színekkel lefestő film mindenképpen méltó az ismétlésre.

A vasárnapi műsor jóval szegényesebb, bár nem annyira „télies” volt a szombaltihoz képest. Érdeklődőn figyeltük Antal Imre új műsorát, Hidas Frigyes operagroteszkjét, A tökéletes alattvalót.

(Nemes!)

9Qsiisii]Qee)iB(Sise>-'!S3!i3Bsai!!S!(3S)ü5a»j!gizKisaoe9aae««sssQ)’

Csillagok után, földi léptekkel

Mosolyognak csaknem mindig, mintha valami tréfás dolgot hallottak volna, azok a fiatalok, akik író-olvasó találkozókon megkérdezik, hogy ki a példaképem? Mosolyt rajzol arcukra a válaszom. Ugyanis azt felelem: a nagyanyám. Igen, magyarázkodnom kell, de az sem ilyen egyszerű. Először is nem szabad cinkosságot vállalnom a nevetésekkel, mosolyokkal Nyugodt arccal meg kell várni — de korántsem rovó vagy rosszalló tekintettel! —, amíg csitul a nevetést Ez szükséges a továbbiak' hitelességéhez. Ügy kell tenni, mintha nem is nagyon vettem volna észre, hogy nevettek.

Amikor szűnik a nevetés, elmondom milyen is volt a nagyanyám. Elmondom azt az elkop_ tathatatlan emléket, ami ott rejtőzik az agysejtek szürke mezején, a gyűrődések halmai alatt. Húsz év ködfalán nézek át és látom szikár alakját, amint átmegy az udvaron. Keze sosem üres ezen a képen. Kapát, ásót, fejszét, kosarat visz, s valami célja van útjainak, tetteinek. A sétáért magáért sosem indult el, kivéve néhány csöndesebb őszi vasárnap délutánt, amikor kiment a temetőbe nagyapám, vagy három korán elhalt kistest-. vérem sírjához. Talán ezeket a mondatokat mondom, talán másokat, de a nevetésből csönd lesz és ügyelem.

Ezt a pillanatot kell elkapnom, ezt a meglepődést és bizonytalanságot. hogy a nagyanyámról beszéljek, s arról, hogy a sors úgy hozta, éveken át anyám heíyett is ő nevelt. Arról, hogy keze munkáját'dicsérte a kiskertben a palánták rendje, a karókhoz kötözött rózsák serakozása, a bemeszelt házfal, a súrolt küszöb, öt dicsérték tavasszal a tojásból kibúvó kiscsi- bék, kiskacsák. Rá emlékeztek a mindig helyükön levő szerszámok a fészerben, s 6 maga volt mindaz a rend, amire akkor nem is figyeltem. Csak most, sok év múlva látom, miként tartozik az a falusi öregasszony szigorú arcával, ráncokkal a homlokán, ehhez a rendhez, nyugalomhoz és erőhöz, öreg korában is friss volt, korán kelő és határozott. Férfiak helyett intézkedett, s ha kellett, a közösség gondját Is magára vállalta. A szeme áttetsző kék volt és szigorúságai mögött szeretet rejtőzködött.

Nem, nem olyan régen jöttem rá. hogy csakis ő lehet az én példaképem az élet hétköznapjaiban. De ehhez az kellett, hogy olyan emlékek rögződjenek belém öntudatlanul is, amelyek ilyennek tartják, őrzik számomra. Ügy tűnik, hat elemijével is mindent tudott a világról. Mindenre válaszolt és én mindent elhittem néki, még á meséket is.

Ma már azt h tudom, Hogy a képzelőerőt tartotta ezzel ébren. Szerette a fákat, a madarakat. és akármilyen különös, sajátosan tisztelte a Napot. Tudta, a jó idő a falusi ember sorsát menynyire meghatározza. Tudta, az időben elvégzett munka a kertben, a mezőn vagy szőlőben — volt egy kis szőlőnk is — milyen fontos. Olyankor kérlelhetetlen volt mindenkihez, de ő maga járt elöl a korai felkelésben, a munkáiban.

De hát azért csak van „költői példaképem”, vagy egyéb eszményképem is? Ezt is megkérdezik. Van. Kell is, hogy legyen, De róla nem mindig tudom, hogyan élt a mindennapokban? Elmondom, hogy az egysorsú- akat nem az ünnepi, hanem sokkal inkább a köznapi dolgok kapcsolják igazán egymáshoz. A romantika szép, szükséges. De nem lehet mindenki világhírű felfedező vagy sportoló. S ezekről a hírességekről csak jót tudunk, s rendszerint csak jót és szépet akarunk tudni. Meglepődünk, ha előbukkan egy-egy emberi gyöngéjük. Pedig attól nem kevesebbje, nem jelentéktelenebbek, mint ahogy a nagyanyám sem az, mert nem volt világhírű, nem vitt végbe világ- megváltó dolgot. József Attila szavaival: „tette, amit kell”.

Tanáraim között is sok akadt olyan, akikhez szívesen hasonlítanék, Sőt, akikhez akarok is hasonlítani! így talán azt mondhatom, emberi, hétköznapi példaképeim együttesen késztetnek olyan magatartásra, amit jónak gondolok. De hát egyáltalán nincs más példaképem? Mert végül azért ezt is firtatják. De ígéri. Viszont talán eszménykép-