Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-26 / 71. szám
\ Apró, színes tipegők készítői Javai az üzemorvosi ellátás az élelmiszeriparban Az SDOSZ megvizsgálta, hogyan alakul az élelmiszeriparban az üzemorvosi ellátás. Megállapították, hogy két év alatt komoly előrehaladást értek el: 112-ről 137 főre nőtt az üzemorvosok száma és 2000-ről 2700 órára nőtt a rendelési idő. Ma már 21 főfoglalkozású üzemorvos dolgozik az üzemekben, továbbá 116 kettő—öt óráiban látja el az üzemorvos teendőket Az elmúlt évben legjobban a íogszakorvosi ellátás fejlődött. A vizsgálat szerint még mindig kevés a nőgyógyász, holott az élelmiszeriparban dolgozók nagyobbik része nő. A vizsgálat megállapította, hogy az üzemi rendelők általában megfelelnek a követelményeknek és fölszerelésük kielégítő. A jelenlegi helyzettel azonban az üzemekben nem lehetnek elégedettek, arra van szükség, hogy a tanácsokkal közösen továbbfejlesszék a szakorvosi ellátást, mert az üzemekben az újaibtb technológiák bevezetése egészségügyi problémákat vet fel. Havonta százezer doboz habszifon Növelik a hab szifon patron gyártását a répcelaki szénsavgyárban. Az üzem márciusban már százezer doboz habszifont ad a kereskedelemnek, s ezt a meny- nyiséget ezentúl minden hónapban megtermelik. Az idén két hónap alatt például több habszi- fonpatrant gyártanak, mint 1970- ben egész évben, mikor 165 ezer patront töltöttek meg. Csupa bébi lábbelik készülnek: tipegők, papucsok. Ez az eLső, ami feltűnik a felsőrészkészítők műhelyében, a Körösvidéki Cipész Szövetkezel békéscsabai telepén. Negyven- néhány lány és asszony hajol a gép vagy asztal fölé, az ajtónyitást meg se hallják a zajban. Egy pillantás az érkezőre,' aztán, mintha ott se lenne. Nem érnek rá nézgelődni, bár azt se látom, hogy valaki kapkodna. — Nem is szabad. Egyenletes tempót kell tartani, az a lényeg — mondja kísérőm, Báthori Miklósmé, a nőbizottság elnöke. Jó néhány éve itt dolgozik a szalagon és tapasztalatból tudja, hogy a kapkodásból csak Selejt lehet. Precíz, határozott és pontos asszonykezeket kíván ez a munka. Nem könnyű a dolga Kürti Lászlóné gyártásközi ellenőrnek sem: ő osztja a részfeladatokat. Az egyik Marikának vagy Ilikének könnyű, másnak esetleg nehezebb. Ezt is fejben kell tartania. És figyelni kell a mozdulatokra is, észrevenni, hogy valami nincs rendben, tán a kisgyerek beteg vagy éppen frontátvonulás van. Károm szalagon, dolgoznak. Középen a diszpécserasztal, amelyen kigyullad egy pirös lámpa és a futószalagon műanyag kosárban máris elindul az anyag rendeltetési helyére. Sárga, bolyhos tipegő felsőrészek. Belenézek a diszpécsemap- lóba: 1974. március 15., 380 pár cipellő készült a szorgos női kezeik nyomán. ;,Ez nemesalt nekem — Mi a legnehezebb a munkájában? Az, hogy nagyon kell figyelni ? — kérdezem Peják Vazulnétól, aid a Március 8. Szocialista Brigád vezetője. — Inkább a sok ülés, gömye- dés. A figyelem az természetes. Minden elkészült hibátlan darab örömet okoz nekem, pedig már hat éve csinálom. Több reszortot tudok, ezt szeretem a legjobban, a tűzést, ebben a legjobb a teljesítményem is. — Mennyit keres? — Ügy átlagban 2000—2100 forintot, amellyel elégedett vagyok — teszi hozzá mosolyogva. Ha elromlik a gépem ? Akkor megcsinálják vagy másikat adnak helyette, a harmadik lehetőség pedig az, hogy átmegyek egy másik szalagra. Itt nem lehet kiesni a munkából, és ez a jó, a megnyugtató! A fiatalasszony mondja, mondja és ritkán néz fel. Hogyne, hiszen, aki tud varrógépen varrni, elképzelheti mit jelent műanyagot úgy körbevarmi, hogy öltéskihagyás csakúgy ne legyen a felsőrészen, mint lehur- kolás. — És szeretem ezt a munkatempót — folytatja —, mióta szalagtermelés van, 500 forintot emelkedett a fizetésem. Ez nemcsak nekem jó, hanem a szövetkezetnek is. Valóban. Az üzem termelése 1970 óta megkétszereződött. Az 1973. évi átlagos havi kereset 1800 forint volt, ami évről évre emelkedik. Modem üzemcsarnok, öltöző, fürdő, ebédlő áll a munkásnők rendelkezésére. Tornaszünet Tíz óra. A műhelyben hirtelen csend lesz. Felkelnek az asszonyok, öt perc torna. Kipirulnak, összemosolyognak. Még a gépeik is, mintha szaporábban futnának utána. Tornaszünet, tízórai szünet, kávészünet. Az ember azt vélné, így aztán nem használják ki a munkaidőt. Pedig dehogy! Nem ellopott percek ezek, mert a kis lazítás, a tüdő átszeli őzre tése, a derékegyenesítés igen pezs-dítől. Oldja a fáradtságot, a feszültséget. Seres Zoltánná 1968 óta dolgozik az üzemben mint betanított munkás. Középkorú, mosolygós asszony. A munkai helyi testnevelést igen hasznosnak tartja és azt javasolja, hogy délután is tartsanak tornát. Azt mondja, a háta, a nyaka és a lába fájdul meg legélébb, erre pedig a mozgás a legjobb orvosság. A gyakorlatokat Báthoriné állítja össze és ő is vezeti. Közülük való. Törődik gondjaikkal, problémáikkal. Most éppen egy „rázós” dolgon emészti magát. A lányok, asszonyok többsége szeretne szakmunkásvizsgát tenni, de mivel ők nem bőrrel, hanem műanyaggal dolgoznak, úgy tűnik, a terv csak terv marad. De ő optimista és hiszi, ha segítséget, támogatást kapnak, ezt is meg lehet oldani valahogy. Fáradhatatlan? Nem. Munkásnő. A hétköznapok apró történéseiből áll az élete. A férje ‘és két kisgyerek várja otthon... Szívesen csinálni A szalagok közt járva megkérdezem: mit csinál vagy csinálna legszívesebben? Amikor Barönyi Lászlónétnak a szakirodalomban pontosan körülhatárolt teendőket . sorolom : a munkások cserélgessék a műveleteket, tartsanak munkaközi szüneteket, aktív pihenőkkel, tornákkal, változtassák a munka ritmusát — látom, hogy felragyog az arca és így válaszol: — Mi tulajdonképpen ezt csináljuk. A modellek egyébként is sűrűn változnak és ez • más-más feladatot jelent a számunkra, de vannak „berepülök” is, akik ott segítenek be, ahol akadozik a munkafolyamat, Ö már minden feladatot tud, hiszen régen itt dolgozik. A Zalka Máté Ezüstkoszorús Szocialista Brigád vezetője. Politikailag is képezi magát. A marxizmus—leniniem us esti középiskolába jár. Magáról csak annyit árul el, hogy huszonöt éves és egy hatéves kisfia van. A brigádjáról viszont szívesen ■ beszél. Elmondja, hogy egészséges versehyszeilem alakult ki a lányok, asszonyok között, aikik > talán nem tudják magukat úgy kifejelni, ahogy éreznek, mert nehéz is megfogalmazni a munka szépségét, pedig csak így szép, ha kedvvel és szívesen csinálják. Beleálmodják az ap_ ró, színes tipegőkbe a jövőt, a Jancsikákat, Évikéket... , Munkás rangsor Ha most elhinném a sok derűs arcnak, barátságos tekintetnek, hogy nem is olyan fárasztó munka szalagon dolgozni? Nein. Nem akarnak megtéveszteni; Maguk is értékelik helytállásukat. És mégis: a munkásnők zöme hamar beilleszkedik és megszereti ezt a munkát. Ezt rpi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az itt dolgozók hetven százaléka törzsgárda- tag. És ebben nagy szerepe van a szocialista brigádok embert formáló, munkássá nevelő hatásának. A három brigád közül a Május 1. a legfiatalabb. Két éve nyerték el a szocialista címet. Vezetőjük Herczeg* Fe- rencné a Dolgozz hibátlanul mozgalom lelkes szervezője. Vannak tapasztalatai, hiszen évekig Budapesten, a Duna Cipőgyárban dolgozott. Báthoriné dicséri őket: — Tudja, aki itt megállja a helyét, az bárhol jó munkás lenne. Higgye el. Mert ezek a muníkásnök mégiscsak feleségek, családanyák, és ha letelik a műszak, hazamennek... de hiszen tudja. Igen. És erre büszkék is lehetnek! Mert ez ad itt becsületet egymás előtt. Részei egy szalagmunkának, egy közösségnek. Egymásról számon tartanak mindent: ügyességet, mun- kakedvet, törekvést, segítőkészséget. nek nevezném. Hozzájuk inkább azok az eszmék, művek, jelentős tetteik kötnék, amelyek, szeretném, ha gondolataim, sorsom útját meghatároznák. Amelyek a mindenkori mércét jelentenék! De egyúttal azt is tudom, ha nem vagyok olyan a hétköznapokban, mint a nagyanyám, a tanáraim; a távoli eszményképekhez való hasonlatosságom bármilyen, csak ábránd marad. Mert akármilyen nagy emberek is eszményképeink, valójában keveset tudunk róluk, sokkal- sokkal kevesebbet, mint azokról, akik körülöttünk élnék, s nagy akaraterővel, szívósan, konokul helytállnak a hétköznapokban, s válnak Wiegvalósítóivá az eszményeinknek. E kettőt tehát már jó ideje nem választom el egymástól. Sokan összetévesztik a hírességet, az ismertséget a valódi ember; nagysággal, olyanokéval, akik maradandót hoztak létre, másokért harcoltak, küzdöttek. Nem is csodálom, ha mosolyog., nák, amikor azt mondom, hogy az én példaképem a nagyanyám. Sokan könnyen, gyorsan akarnak sikert elérni. Nem is titkol, ják, hogy például táncdaléneke. sek akarnak lenni. Ez se furcsa, hiszen őket látják a képeslapok címlapján, a televízióban. Holott ismerek egészen fiatal matematikusokat. fizikusokat, feltalálókat, akik mögött máris olyan alkotások állnak, amelyek mész. szi túl megőrzik nevük a legtöbb táncdalénekes hírének ma- radandóságáe! Az egyik divat ég szórakozás dolga, a másik mun. ka, küzdelem és alkotás következménye. Amit az egyik „létrehoz”, az eldobható, múló diggt csinálta fogyóeszköz, a amit j a másik, az tudás, küzdelem, a!_ | kotás sok emberöltőre szóló következménye. Az utóbbit műnek nevezzük í A nevető, mosolygó fiatalok szülei, nagyszülei minden bizonnyal küzdelmes életű, tisztességes emberek. Azt is mondhatom, hogy édesanyjuk, édesapjuk sok tekintetben példakép lehet. Bizonyos vagyok abban, hogy a nagy emberek közül való példaképválasztás a hétköznapi példaképek nélkü] csak üres. felszínes, romantikus ábránd Ha nincsenejt köznapi példaképeink. nagy eszményeink is hiteltelenekké válnak! Hiszen a nagy emberek személyében gyak_ 4 ran csak az elért eredményt lát. 3 .iuk és csak kevésbé az odave- j zető, nehéz utat. Míg én napról j napra láthattam nagyanyám ko_ ; nők küzdelmét, s azt is tudom, 3 végül is nagy dolgot vitt véghez, j így történhetett, hogy az ő em- • léke, mindenki niás helyett és j előtt, őt, a szikár, falusi öreg-3 asszonyt érlelté példaképpé hen- j nem. Mert alkotás az övé is: ! emberalkotás! Akárcsak, annyj! névtelen sorstársáé. S szemem-, ben annál is nagyobbra nőalak. ! ja, élete, küzdelme, mert tudom; 3 nem várta őt ezért semmiféle külön elismerés, hírnév, sem a halhatatlanság valamiféle rémé. nye. Végezte azt, ámi egyedül rá várt. S jutalmq sem volt más, _ mint a becsületes élet sok kis | öröme s a csupán percekkel ■ mérhető nyugalma, jóérzése. De ; mindig emelt fővel járhatott az j emberek között. Ezért példáké- 3 pem a nagyanyám! Bár az em- ; bér a ' csillagok szerint tájéko- - zódik, föld; mértékekhez szabja léptéit. tojss Dénes A rangsort itt ez adja — az egyenlők között. Seress Sándor Engedményes tavasai sajtvásár 4-6 hétig * Régi ár: Űj ár: Ementáli 54,— Ft 46,— Ft Hajdú 52,— Ft 38,— Ft Trapista 46,— Ft 42,— Ft Karaván füstölt tömb 36,— Ft 32,— Ft Hóvirág tömb 32,— Ft 28,— Ft Mecseki-Roly hóvirág 34,— Ft 30,— Ft Alpesi 10 dkg 4,50 3,80 Ft Olimpiádé 10 dkg 5,— 4,20 Ft Frankfurti 10 dkg 5,20 4,40 Ft Camping 10 dkg 5,— 4,20 Ft TEJIPAR ii Otletnap Egy közösségi ügyről, a legtöbb üzemben elfelejtett ötletnapról is beszéltek a KGM vállalati újítóinak országos tanácskozásán. A szocialista üzemi demokratizmusnak is értékes megnyilvánulásával kapcsolatban fo- galknazódott a kérdés: lehetünk - e valaha is olyan gazdagok, hogy a jól előkészített ötletnapokról lemondhatunk? A vitában részvevők azt válaszolták, hogy nem! Bizonyos, hogy ham is kevés gyárban változatlanul találkozunk — itt-ott talán más elneve. zéssel — az ötletnappal. Demin- denkóppen valóság, hogy érdeke® és szükséges a témáról beszélni. Majdnem 29 év óta erősödik, fejlődik a szocialista gazdaságunk. Az egykori fejletlen iparnak és elmaradott mezőgazdaságnak már nagyrészt csak emlékei vannak. A korszerű ipart és mezőgazdaságot szolgáló népgazdasági reform több mint hat esztendeje ugyancsak ezernyi példát ad arra, hogy a városokban. és a falvakban sikerrel bontakozik ki a termelés hatékony módszere. A fejlettebb termelési technika, csakúgy, mint a kulturáltabb értekezés, számos helyen költséges beruházással, új gépekkel, szállítóeszközökkel oldódik meg. Erre azonban nincs mindig anyagi fedezet, és a dolgozók közreműködésére gyakorta nincs is szükség. Könnyű felfogni, hogy a jobb minőség, nagyobb választék, csökkenő önköltség egymásba fonódó összetett feladatait ott oldják meg, ahol alapos megfontoltsággal számolnak a termelő és értékesítő kollektíva szaíkmai tanácsadó képességével. A megoldás módszeréül olyan termelési tanácskozás ajánlkozik, ahol a gazdasági vezető a gyártással és értékesítéssel összefüggő minden fontos részletet közérthetően ismertet. Az ilyen megbeszélés érzékelteti azt, hogy a gyárak, szövetkezetek épületei, gépei, a közösség tulajdona. E nagyon fontos, társadalmi-politikai, embert formáló tulajdonosi szemlélet gyakorlati tetteket keres és talál. Az ipari és mezőgazdasági munkás szakmai tudása és szocialista tudata bizonyítja, hogy a termelésnek nem szubjektív kiegészítője, a gépek nem mechanikus irányítója, hanem a szocialista életmód szervezője, formálója, fejlesztője is. A fizikai és szellemi dolgozók, jól ismervén a feladatokat, mindenkinél közelebb állnak a lehetőségek felismeréséhez, és megvalósítható javaslatokat tesznek. Számos szocialista brigád sikerrel vesz részt a műszaki fejlesztésben, a minőség javításában és a rátermettség növelésében. Az élet eredményei, gondjai egyaránt azt tanácsolják, hogy a vállalatok, tsz-ek, intézmények időnként gyűjtsék ösz- sze megválaszolandó műszaki, szervezési, értékesítési kérdéseiket, és a feladatok kidolgozására kérjék az egész kollektívát. Az ötletnapok hatásossága érthetően akkor bontakozik ki, ha az illetékes gazdasági és mozgalmi vezetők nyomon követik a dolgozók észrevételeit. Az alkalmazható ötleteket megfogalmazók erkölcsi és anyagi elismerése bjztatást ad ahhoz, hogy a már megvalósított javaslatokat újabbak kövessék. Nagyon fontos, hogy az életképtelen ötletek megfogalmazói is kapjanak értékelést, és minősítsék jószándékú kezdeményezéseiket. Ott, ahol az alkotókészséget jó tájékoztatással, szervezéssel mélyítik, az ötletnapokat is tervszerűen előkészítik. A legfontosabb a dolgozók megértése, kezdeményezőkészségüknek fejlesztése, javaslataiknak megbecsülése. Sokat, értékeset lehet meríteni belőlük! Bányai Sándor MtíUSSSSS 1974, MÁRCIUS 28.
