Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

KOROSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Emlékezés egy Hamlet-előadásra derűit azonban, hogy az intézményesített emberül- dözés gyilkos szellemével közéjük állt. A fővároson utaztak és a Carlton- ;záll ódában színészházas- pámak jelentve be mágu­sát, október 18-án méreg­gel vetettek véget életük­nek’'. Ez a tragikus epilógus egyfelől rávilágít a ma­gyar politika bizony talarj- ságára, másrészt szinte shakespeare-i módon til­takozik a kor embertelen­sége ellen. Ennyit bevezetőként és egyben utószóként a be­mutatót megelőző és az azt követő hónapok króniká­jához. A televízió ismételten nagy sikerrel mutatta be azt az interjút, amelyet a hazánkba látogató dr. Szent-Györgyi Albert No- bel-díjas professzorral ké­szített. A világszerte is­mert tudós hosszasan idő­zött és szívesen emlékezett azokra az évekre, amelye­ket Szegeden töltött és örömmel elevenítette fel, mint a Szegedi Egyetemi Ifjúság egykori tanár­elnöke az emlékezetes és tragikus Hamlet-bemuta- tót. De hát miért is ilyen emlékezetes ez a színházi produkció? Azt, hogy mi­lyen politikai és történel­mi körülmények között ke­rült színre, megérthetjük, ha a bemutató időpontját tisztázzuk. A bemutató idő­pontja: 1941. április 1. A bemutatott Shakespeare- tragédia rendezője pedig egy 19 éves fiatalember, ifjú Horváth István volt Vajon ki volt ez a fiatal rendezői tehetség, akinek Hamletje olyan nagy fel­tűnést és még nagyobb szakmai elismerést kel­tett? És hogyan kapcsoló­dik az egész ügyhöz dr. Szent-Györgyi Albert sze­mélye, rektori tevékenysé­ge? Ifj. Horváth István 1922- ben született Budapesten. Középiskolája alsó négy osztályát a városmajori evangélikus gimnáziumban végezte, a felső négy osz­tályt pedig a sárospataki református kollégiumban. Itt bontakozott ki komoly színjátszó hajlama és te­hetsége is. Hatodik gim­nazista korában —- 1938- ban — már színészi képes­ségeire alapítják a Macbeth angol nyelvű előadását. Ráosztják a címszerepet, és ifj. Horváth István a skót thán szakállas maszkjában meglepő színészi alakítást nyújt. A sikerek nemcsak diáktársait, hanem a ta­nári kart és a pataki veze­tő köröket is mozgósítják. Ezek támogatásával való­sítják meg a hetedikes gimnazista tervét: Az em­ber tragédiája angol nyel­vű előadását 1939-ben. Már komoly színházi szakember hírében áll Pa­takon, amikor hozzákezd a III. Richárd angol nyelvű előadásának rendezéséhez. Maga alakítja a címszere­pet — fejlett színészi kész. séggel. Az előadás ismét nagy közönségsikert arat. Közben következetesen készül a rendezői pályára. Tizenhét éves korában „Shakespeare in Hungary” címmel összefoglaló tanul­mányt írt angolul Shakes­peare magyarországi hatá­réról, Munkájával elnye­ri az Erdélyi János Kör pályadiját. Ebben az időben már Európa-szerte ismertté vá­lik a Szegedi Szabadtéri Játékok műsora — első­sorban Az ember tragé­diája. így azután érthető, hogy tanulmányait Szege­den kezdte el. A legalkal­masabb pillanatban került a Tisza-parti városba. Dr. Szent-Györgyi Albert, a Ifj. Horváth István Nobel-díjas rektor ekkor valósította meg régebben fölvetett, nagy jelentőségű tervét: a diákegységet. Egyetlen átfogó szervezetbe tömörítette a diákságot és ezen belül alkalom nyílott az Egyetemi Színjátszó Társaság megalakítására is, amelynek rendezője ifj. Horváth István lett. Az előadást hihetetlen energiával valósította meg. A bemutató előtt többen aggodalmaskodtak, a fiatal rendező azonban tántorít­hatatlan volt. A kirobba­nó siker őt igazolta. 19.42. március 15-re tervezte Petőfi Tigris és Hiéna cí­mű drámájának ősbemu­tatóját. Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert közbeszólt a sors és a történelem.... Á történelemből pedig ekkor már alapos leckét kapott Európa valamennyi állama — köztük Magyar ország is. Hogy mindnek ellenére mégis bemutatták az angol drámaíró nagy­szerű alkotását, annak „okai” a következőképpen magyarázhatók: „Akkor kevesen tudták — írja Székel-» Lajos Sze­gedi Hamlet, 1941 című tanulmányában (megjelent a Tiszatáj 1964. XII. szá­mában) —, hogy a kísér­let, bár jelentősége egyet­len vidéki egyetemre kor­látozódott, csupán szerény vetülete a Teleky-kormány eléggé bonyolult politiká­jának. Teleky Pál, mint ismeretes, szolgálta a hit­leri Németországgal való barátság és együttműködés ügyét. Tragikus rövidlá­tással ki is használta ayt a revíziós politika javára, de nem bízott a feltétlen német győzelemben. Fon­tosnak tartotta, hogy kor­mánya ne vágja el az Angliához és az Egyesült Államokhoz fűződő kap­csolatokat Koncepcióját 1940 őszén annál kevesebb oka volt megváltoztatni, mert Anglia népe kitartott a hatalmas német légi of- fenzíva idején”. „Választ adhat-e mind­ez azdkra a kérdésekre, amelyek az értelmiségi fi­atalokra zúdulnak a hábo­rú és a béke mezsgyéjén tántorgó országban? Alig­ha. De megteremteni né­hány hónapra azt a nagyon ingatag szigetecskét, ahpl a barbárságot tetszés sze­rint le lehet nézni, ahpl az „ordas eszmék” szom­szédságában is zavartala­nul lehet lelkesedni az em­beri szellem legnagyobb alkotásaiért”. * „Ebben a gyönyörű, foj­togató és reménytelennek tűnő atmoszférában a két szerelmes: Tóth Kata (Gertrudis alakítója) és ifj. Horváth István egy­másban keresnek támaszt. Házassággal kívánják kap­csolatukat megpecsételni. A szülői ellenkezés talán legyőzhetőnek látszott. Ki­~„A rendező szerepe meg­szűnik az első gongütés­sel, mely a nyilvános elő­adáson fölhangzik.'' Nincs joga a színész és a néző közé állni, mint ahogy nincs joga a színészekkel a néző előtt hajlongani sem” — írja a szegedi elő­adás beharangozójául ki­adott Hamlet-füzet. (Csak mint érdekességet jegyzem meg, hogy a Hamlet dísz­lettervét ifj. Horváth Ist­ván készítette a nemrég elhunyt Lehel István sze­gedi festőművésszel kar­öltve.) A Hamlet próbáiról hi­teles újságíró-szemtanú, Vér György színes riport­ban számol be a Film, Színház, Irodalomban; „Fent a toronyban’ a kivilágított ablakok mö­gött az egyetem Hamlet­je készül, az egyetem ne­mes Színjátszó Társasága dolgozik az éjszakában. A társaság egyik lelke, mond­hatni lelkiismerete egy fiatal bölcsész, Horváth István, aki bár magyar irodalomtanárnak készül, mégis — azt hiszem — a jövő rendezői talentuma. Nincs más álma, mint a modern színpad. Hűséges vezetőtársa egy kitűnő böl­csészhallgató: Szász Ká­roly, akit kiválasztottak a dán királyfi alakítására. Hosszas keresés után meg­találták a diákkisasszo­nyok között Ofélia legjobb alakítóját is. Egy vegyész­kisasszonyra esett a vá­lasztás: Tárnok Évára.” Április 1-én azután a szegedi Városi Színházban, amely r.-ft; akkor Kardosa Géza volt az igazgatója, a Hamlet bemutatójának századik évfordulóján ren­dezett előadáson a követ­kező „színészek” léptek a világot jelentő deszkákra: Stachó Lajos (Claudius), Tóth Kata (Gertrudis), Szász Károly (Hamlet), Kiss Ottó Miklós (Horatio), Gertig Béla (Polonius), Tárnok Éva (Ophélia), -Ti­ma Ferenc (Laertes), Sze. mes Mihály, Hegedűs Ti­Prológus a harmadik évezredhez Hass Erviffi olyan most minden körülöttem mint álmok mezsgyéjén o Nap vörösen lángoló tűzmadár olyan egyszerű és hétköznapi mint a folyékony-opál Hold ahogy megtámaszkodik az Orion csillagain ismeretlen erők egyensúlyán olyan most minden a világban mintha egyetlen megállíthatatlan élet burjánzana fel a Föld középpontjából egekig suhogó nyárfák ezüstleveleire ültetve a reményt és a bizalmat a legszebb medáliát halandók mellén olyan most a csend mini Beethoven ísüketsége muzsikával terhes olyan most a világ emberek mint a mag amelyből szivárványos szirmok bomlanak a halottak szivére is >tf{. Sallai Lajos Zebegény bor (Rosencrantz, Guilde- stem), Orosz János (Osrick), Szabolcsi Gábor, Domokos János, Tarjáni János (Mar­cellus, Bernardo, Francis­co). Or. Szent-Györgyi Albert a színjátszók között (Láebman Béla íaiv^i Az előadás óriási sikert aratott. A Szegedre kül­dött újságok képviselői egyöntetűen elismerően számoltak be a produk­cióról. A Pesti Hírlap, a Magyar Színpad, a Ma­gyarország, a Pester Lloyd, a Film, Színház, Iroda­lom mellett a szegedi Délmagyarország, a Szege­di Napló, a Szegedi Üj Nemzedék és a Szegedi Friss Üjság írt az előadás­ról. A Délmagyarország Vér György tollából több ha­sábos tanulmányt közöl: „Nem hétköznapi színház, nem mesterségbeli színész áll előttünk mindennapi malmában, hanem maga az ifjúság, az ifjúság szív­verése, amely megindult az együttes munka ölelé­sében a drámai játék, az irodalom, az íjaméit sasb­székké emelkedő színpad és mindenekfelett a ma­gyar szó zengésének szép­séges bűvöletében’’. A lapok méltó elisme­résben részesítik a fiatalo­kat A végkifejlet azonban, mint a bemutatott műbei], tragikus. Nem is lehet más a kor adott viszonyai között. Ezért is állapítja meg már idézett cikkében Szé­kely Lajos: „A szegedi Hamlet története önma­gában hordozza a mának szóló egyik fő mondaniva­lót. Az örök emberi prob­lémák elválaszthatatlanolt a kor legnagyobb konflik­tusaitól.” Különben az ősz az egyetemen változásokat hozott, dr. Szent-Györgyi távozott a rektori székből, és ez nem puszta szerep­cserét, hanem az egyetem belső életében is észreve­hető változásokat hozott, A kulisszák mögött azon­ban gyorsan ment az „át­állítás”. Ez a szegedi Hamlet, és 19 évet megélt rendezőjé­nek története.

Next

/
Oldalképek
Tartalom