Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

RÉSZLET Kossá István: Dunától a Donig című könyvéből Hideg áprilisi esd za­vart haza bennünket 1942. április 23-án, a Vörös Szik­lára rendezett túráról. Lá­nyom már messziről eli- bém szaladt — Apu! Behívót kap­tál; Nem hittem el. Hogyan is hihettem volna, hiszen a zsebemben volt a felmen­tés, mely 1943. február 1-ig minden katonai szolgálat alól mentesített Még az újoncozás alól is. Igaz, több mint négy esztendeje már besoroztak, de az én korosztályomból még sen­kit se hívtak be kiképzés­re. A behívó tényleg ott volt „Kossá István újonc, tar­tozik 1942. április 25-én reggel 8 órakor, a nagyká- tai kiegészítő parancsnok­ság tápiósülyi kirendeltsé­génél jelentkezni. Három napra való élelmet hozzon magával** — figyelmezte­tett a behívó. Csak úgy, vfharkabáto- nan, túrabakancsban ro­hantam a szakszervezetbe. Ott már hangyaboly foga­dott Az egész vezetőség behívót kapott Elnök, fő­titkár, mindenki, akinek nagyobb szerepe volt az utóbbi években a szerve­zeti életben, szinte kivétel nélkül a behívottak között volt Első pillanatban nyil­vánvalóvá vált, hogy poli­tikai behívás történt, bár mindenkinek katonai rang. ját is feltüntették a behí­vón. A furcsa azonban az volt, hogy a behívottak kö­zött nemcsak már kiszol­gált katonák, az elmaradt korosztályokkal besorozott újoncok voltak, hanem olyanok is, akiket ismételt sorozásokon katonai szol­gálatra végleg alkalmatlan­nak találtak. Még egy gondolkodóba ejtő körülményt fedeztünk feL A Beszkártnál szoká­sos az ugyanazon nevüeket számmal megkülönböztet­ni. A katonaságnál azon­ban nem. Mégis a behívók Nagy II. József, Németh 9. István, Gruber I. Miklós­nak szóltak, összehason­lítottuk az írásokat. Pon­tosan ugyanaz a kéz írta valamennyit. Ezek a be­hívók tehát egészen bizto­san a Beszkárt katonai irodájában készültek. Nem volt vitás előttünk. Furcsa katonai szolgálat lesz az, ahova a vállalat hívat be bennünket. Éppen azokat, akik az egyre erősödő szak- szervezeti mozgalom irá­nyítói voltunk. Másnap előírásszerűén je­lentkeztünk a vállalat ka­tonai parancsnokságán. Senki sem kapott felmen­tést, Itt már új hírt hal­lottunk: nem katonai szol­gálat, hanem munkaszol­gálat lesz. A szakszervezetbe egy­más után futnak be a hí­rek. Más vállalatoknál is behívót kapott egész sor szakszervezeti bizalmi. Je­lentik: a szociáldemokrata part néhány funkcionáriu­sa is a behívottak között van. Egész nap szaladgálunk. Estére bizalmi ülést hív­tunk össze, hogy a szak- szervezet vezetésében fenn. akadás ne legyen. A funk­ciókat át kellett adni az itthon maradóknak. Peyer telefonált, hogy tudomására jutott a bizal­mi ülés összehívása. — Részt akarok venni. Megegyeztünk este kilenc órában. Fél óra késéssel kezdtük. Tóth Mihály szá­molt be a helyzetről. Vi­haros közbekiáltozás za­varta, Peyernek szólt, aki kopasz feje búbjáig vörö­södve ült ott. Nem is szó­lalt fel. Csak a gyűlés után informált bennünket róla, hogy Ukrajnába munka- szolgálatra visznek bennün­ket. — Közel se lesznek a fronthoz — inkább munká­sok, mint katonák lesz­nek ott — próbált meg­nyugtatni bennünket. Mégis komor volt a han­gulat. Se testünk, se lel­künk nem kívánkozik a frontra. Mi, a világháború után felnőtt szakszervezeti vezetők ízig-vérig háború­ellenesek vagyunk. A frontról hazajöttek elbe­szélései még kevésbé teszik ezt a kirándulást számunk, ra kívánatossá. Mozgalmi szempontból különösen ag­gaszt a behívás bennünket. Nemcsak azért, mert a szervezet jobb erőit von­ják ki, de azért is, mert olyan tapasztalataink van­nak, hogy egyes frontot járt szakszervezeti tagokat a fasiszta frontpropagan­da megmételyezett. A vonatnál nagy sírás- rívás. Hátizsákok, kitűnő túrafelszerelések azoknál, akik már ismerik a mun­kaszolgálat rejtelmeit. Raj­tunk díszétől megfosztott Beszkárt-egyenruha. Kato­naládáinkat a kiszolgáltak megmosolyogták. A vonaton majdnem mindenki kezében Népsza­va. Faljuk a híreket. „Ma­gyar és német kötelékek harcai a vörös szabadcsa­patokkal. Kivégeztek har­minc kommunistát Rouen- ban. Tizennégy kommunis­tát ítéltek el Párizsban. Halálra ítéltek egy fran­cia tisztet. Kommunistákat tartóztattak le Svájcban”. Egy nap hírei a sok közül. Nem sok jóra van kilátá­sunk. Kossá István születésének 70. évfordulójára t eljesíthetetlen feladat Kossá István küzdel­mes életét híven megrajzolni. A nincstelen napszámos fia nagy forradalmi, közéleti és emberi pályát járt be történelmünk leg­küzdelmesebb évtizedeiben. A szegénység­nél is nagyobb csapás sújtotta négyéves korában: az árvaság. Kegyelemkenyéren, rokonoknál, idegeneknél tengődve, szeretet, pártfogó gondoskodás nélkül élte gyermekkorát, ifjúságát. Min­dig és teljes erővel törekedett önmaga tökéletesítésére. Tanulni akart. Nagy küzdelmek árán jutott be a pre­montrei keszthelyi gimnáziumba, de az egyetem ka­pui már nem nyílhattak meg előtte. Budapestre jött, kenyeret kellett keresnie, villamoskalauz lett. 1922-ben már részese a munkásmozgalomnak, és nemsokára a kommunista ifjúmunkások soraiba lép. Felismert igazsága megvilágitja számára a reakciós társadalom egész szerkezetét, árvaságának gyötrő érzéseit feloldja a munkásosztály szolidaritása, és hű elvtársakkal szö­vetkezik a harcos Villamos Szövetség szervezetében. 1932-ben a szakszervezeti ellenzék élére áll, az újjá­szervezett Villamos Szövetség főtitkára, a Szakszer­vezeti Tanács tagja lesz. Legális munkája még fon­tosabb illegális feladatokat takart. A Vörös Villamos című lap szerkesztője lesz. amíg a rendőrség har­minckét társával együtt letartóztatja. Szabadulása után nyilasok elleni tüntetéseket szervez, röplapok­ban leplezi le a BSZKRT fasiszta tisztviselőit. A nö­vekvő elnyomás a munkásvezetők életére tör, és Kossá Istvánt is a 401-es büntetőszázaddal Ukrajnába hurcolják. Csak töretlen öntudata és páratlan élet­ereje mentette meg a megsemmisüléstől. 1943-ban több társával együtt sikerült eljutnia a szovjet csapatok­hoz. 1944 novemberében a párt megbízásából haza­tért, hogy részt vehessen a Szálasi-uralom megdöntésé­ben. A felszabadulás harcaiból Kossá István roppant bátorsággal, tevékeny hűséggel vette ki részét. Az új ország őt állította a szakszervezetek élére. 1948-ig a tanács főtitkára volt. Kezdettől fogva tagja lett a párt Központi Bizottságának, többször volt miniszter, TV-műsorok a szerkesztő szemével z ország M­nőtt lakossá­gának szabad ideje tűs év alatt, 1962 és 72 között át­lagosan egy- harmadával növekedett. Egy dologba!» úgy tűnik, hasonlítanak egymáshoz az emberek: szabad idejük egyik leg­nagyobb „fogyasztója” ma mindenütt — a televízió. Az előbb említett tízéves időszakban, egy felnőtt em­ber televíziónéaésre fordí­tott napi ideje kereken megháromszorozódott. Ha e szombati napot vesszük, akkor az egy felnőttre ju­tó 5,2 órás szabad időből átlagban két órát szán mindenki a televízióra. A vasárnapi adat: hét órából — 2,4 órát. Ebben az át­lagszámban minden. feL nőtt hazánkfia benne van, nemcsak a tv-tulajdonosok. Ha csak a tv-készülékkel rendelkezők időbeosztását számolnánk, akkor két órá­nál valószínűleg jóval több jönne ki. A tv-műsor szer­kesztése mindig is kíemeL ten kezelte a hétvégékét. A szombat esti és vasár­napi műsorokat egy mére­teiben hatalmas, érzékeny, a nívós szórakoztatást kü­lönösen megkövetelő, pihe­nő. de éber és kritikus né­zőcsoportnak sugározzuk. (Hogy nem mindig egy­forma sikerrel, azt magunk is jól tudjuk.) A szombati szabadnapok, pontosabban: a szombati szabad délelőtt tök új feladat elé állítják a műsorok tervezőit, szer­kesztőit. Először is: foko­zatosan megnő a péntek es­ték jelentősége a műsor­ban. A néző „teherbíró- képessege” a másnapi biz­tos pihenés alapján némi­képp megnő. A műsornak nemcsak az időtartama le­het valamivel hosszabb, hanem ide, péntekre kerüL hét néhány olyan nehe­zebb, maggondolkoztató mű is, mint amilyen a „Cse­repes Margit házassága” vagy az előbbi hetekben a „Vízimalom” című dráma, vagy Szophoklész „Oidipusz királya”. Hadd tegyem si­etve hozzá a szerkesztés belső aranyszabályát: ami­kor a péntek este „nehe­zebb”, a szombatnak feltét­lenül vidáman szórakozta­tónak és könnyebbnek kell lennie. Másik fontos feladata a tv-műsor szerkesztésének, hogy a szombat délelőtti műsorokat fokozatosan erő­sítse. Talán, a nézők is felfigyeltek rá, hogy az első hétvégi pihenőnap dél­előttiének műsora — szán­dékaink szerint átalakuló­ban van. Ezen a délelőttön a hét első négy napjának műsorai közül azokat akar­juk megismételni, amelyek vagy a legnézettebbek (tv- játékak, filmsorozatok, krí­mik) vagy a legvitatottab- bak lehettek. Tudjuk, hogy egy-egy tv-műsor körül — mint bedobott kő nyomán a víz — rövid időre gyű­rűzni kezd a közvélemény. Lehet, hogy csak annyi jár szájról szájra, („Láttad-e tegnap este ... ?”) —, hogy érdemes volt valamelyik műsort megnézni, de eset­leg egyértelmű elmaraszta­lás vagy dicséret követi a látottakat. Ha valami így lesz beszédtéma, akkor er­re a pillatanyi közvéle­ményre építeni lehet: aki netán nem látta, más dol­ga volt, vagy eredetileg nem érdeklődött a műsor iránt — ha azonnal meg­ismételjük, még a héten —, a szóbeszédtől ösztö­nözve talán megnézi. Kü­lönösen fontos szolgáltatás ez a délutáni vagy éjjeli műszakban dolgozó száz­ezres nagyságrendű néző­réteg számára. Hogy is festenek tehát! ezek a „megerősített” szombat délelőtti ismétlések? Például: a „Vízimalom” (tv-játók) — Az érdek- egyeztetés művészete (po­litikai vita) — és kiegészí­tésül: A nő három szerep­ben, és a Korok és búto­rok. Ezek al kottak egy ko­rábbi szombat délelőtti műsort. Egy héttel később a „Salut, Germain” című induló filmsorozat első darabját két vitaműsor követte: a fiatalok „Rólad van szó” című önismereti műsora és a „Munkás­szemmel, tárgyilagosan” c. adás. amelynek témája a fehérvári Ikarusz-gyár új üzemcsarnokának felépítése és felhasználása. A. sta­tisztika adatai szerint vol­tak már olyan szombat délelőtti műsorok, amelyek­nek a nézettsége elérte a 10-11 százalékot. Ez kb. megfelel, illetve meg is ha­ladja az este 10 órákor sugárzott kiegészítő műso­rok, vagy a Tv-híradó II. kiadása nézettségét. E déL előtti kis „csúcsok” a Maigret-sorozat, illetve a Kolumbuszok című lengyel film szombat délelőtti su­gárzásakor mutatkoztak. Ez annyit jelent, hogy a néző „uMnamegy” az ér­dekesnek ígérkező műso­roknak, tehát jó anyagok­kal — a szombat délelőttök nézettsége emelhető. Reméljük, hogy lassan a nézők is észreveszik a te­levíziónak ezt a törekvé­sét és ez jótékonyan hat társadalmi kapcsolataink­ra is. Ha szombaton dél­előtt úgyis zavartalanul megnézhetik a hét legjobb tv-játékát, krimijét, film­vagy szórakoztató műsorát — könnyebben mozdulhat­nak ki otthonról este; könnyebben mennek el moziba vagy színházba; nyugodtan folytatják egy megkezdett könyv olvasá­sát; vagy a családi eszme­cserét. A szabad szombat délelőttök tv-ismétlései Így teremthetnek szabad szer­da, vagy csütörtök estéket __ a családok számára. M árványi György országgyűlési képviselő, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetője, aki a nemzetközi munkásmoz­galom fórumain is sokszor képviselte harcoló népün­ket. A felszabadult élet sok helyre állította, és Kossá István minden posztját kommunista öntudattal és rendkívüli tehetséggel töltötte be... Mindenkit mun­kára, tettre, helytállásra biztatott. Nem ismerte a pesszimizmust, a lemondást, pedig az élet őt sem kí­mélte meg a csalódásoktól.., De erőt merített vi­lágnézetéből, abból a meggyőződésből, hogy valami nagy, igaz és az egész emberiség boldogságáért mun­káló ügy részese... Megnyerő közvetlenséggel bon­totta le az emberi távolságokat. Minden embert kö­zelállónak érzett, és mindenkivel azonnal szót értett; hogyne lett volna igy, hiszen Kossá István a nép lei­kéből lelkedzett jő fia volt. Amikor 1965-ben a párt a ravatalára tette a hála és az elismerés virágait, méltán írták róla: „Minden tettét kommunista bá­torság, tudatosság, derűlátás jellemezte. Emlékét min­den magyar kommunista és szocialista, hazánk építé­sen munkálkodó minden dolgozó kegyelettel meg­őrzi.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom