Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: „Angolköros” választás R ityupt-euifpai orszá-J gok választási küzdelmeit aligha érti meg, aki nem élt meg a helyszínen ilyen kampányokat, aki nem őrzi emlékeiben a sza­vazatszámlálás során bekövetke­ző fordulatokat, s egyáltalán: aki nem ismeri a tőkés politikai játékszabályokat. A látszat az, hogy a „felséges nép” dönt még őfelsége, II. Erzsébet birodalmá­ban is. De... lehet-e igazi demok­ráciáról beszélni, ha Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártjának egyetlen jelöltje sem tudott be­jutni az alsóházba? Az angolok hírhedt kétpárt rendszere alig ad lehetőséget más pártoknak, hogy hallathassák hangjukat, hiszen a „választás” erre korlá­tozódik: vagy konzervatív, vagy munkáspárti kormányfő vonul­hat be a Downing street 10. számú vörös téglás házba... A mostani brit választások tu­lajdonképpen Heath konzervatív miniszterelnök személyes vere­ségét hozták, pártja sem tudta megismételni legutóbbi sikerét, jócskán elmaradt az abszolút többségtől. A munkáspárt soká­ig győztesnek látszott, de már eleve bizonyos volt, hogy a 635 itagú alsóházban nem szerzi meg az abszolút többséget. A liberá­lis párt, amelynek nagy előretö­rését jósolták, nem jutott jelen­tékeny képviselethez. Csak & skót és a walesi nacionalista je­löltek bejutása számit némi meglepetésnek. A választás mindenesetre nem adott választ a kérdésre: „ki kormányozza hát Angliát?” Az a Heath, aki ezt a kérdést mellet döngetve felvetette, most meg kell húzza magát: „angol­kóros” a választás eredménye... Bebizonyosodott, hogy a vá­lasztási rendszer nem tükrözi igazán a nép akaratát, de az is bizonyos, hogy a választási kam­pány sokakat megtéveszthet. Az angol kispolgárt — és itt előttem von a gyarmatokon szol­gált, tíz-tizenöt év alatt kis va­gyont összeszedett tisztviselő képe, aki semmitől sem félt any- myira, mint a pénzromlástól, a gazdasági gondoktól, a társadal­mi reformoktól — nos, ezt a kis­polgárt könnyű volt a konzerva­tívok táborába felsorakoztatni, még akkor is, ha a két- vagy háromnapos munkahétért, a sztrájkokért a felelősség éppen a konzervatív kormányt terheli. Éídates módon a héten sokasodtak a belpolitikai gon­dok az európai tőkés országok­ban. Párizsban a hét elején vá­ratlanul lemondott a Messmer- kormány. Péntekre kiderült, hogy csak néhány személycse­réről, egyes minisztériumok ösz- szevonásáról van szó. Messmer maradt a miniszterelnök, ami azt mutatja, hogy — továbbra is Pompidou elnök tartja szilár­dan kezében a kormányrudat. Arra. hogy keményen fogja, a várható gazdasági gondok adnak okot: az olajválság miatt gyor­san emelkednek az árak, a fran­cia bank arany- és devizatarta­léka pedig fogyni kezd. Egyetlen személyi változás ér­demel még említést Párizsban: az eddigi belügyminiszter, Mar- cellin kénytelen volt távozni a rendőrség és a belső titkosszol­gálatok éléről, valószínűleg a Canard Enchainé szerkesztősé­gében talált lehallgató készülé­keknek éppúgy volt ehhez kö­zük, mint Marcellin számos, a baloldalt keményen sújtó intéz­kedésének. Helyet kellett cse­rélnie az eddigi mezőgazdaság­ügyi miniszterrel, Chirac-kal, akinek ez jókora előrelépést je­lent. Olaszországban a hét végére robbant ki új, kormányválság. A középbal kormány jövőjét tét- _ te kérdésessé Ugo La Malta, a 1 republikánus párti kincstárügyi ! miniszter lemondása. Az olasz j pénzügyi helyzet Ingatag volta ! jut kifejezésre az új válságban. Az okok között itt is megtalál­ható az olajválság, ha másként nem, a benzin árának emelkedé­sében, amit az autósztrádák olaszai igen-igen zokon vettek. De felháborította őket mindaz, ami az olajtársaságok és a ható­ságok összejátszásáról eddig napfényre került. R Közet-Xele'en megnö­vekvő diplomáciai aktivitás volt tapasztalható. Igazi eredményeit csak a következő hetekben mér­hetjük lé: megtörténik-e a Szí­riái—izraeli fronton is a csapa­tok szétválasztása, folytatódhat-e a genfi békekonferencia, részt vesz-e azon a Palesztin Feisza- badítási Szervezet? Kissinger amerikai külügymi­niszter nyitotta meg a sort a Kö­zel-Keletre látogató diplomaták közül. A washingtoni vendég Damaszkuszban, Kairóban, Tel- Avivbán s megint Damaszkusz­ban járt: hozta-vitte a külön­böző javaslatokat. Közben az . egyiptomi fővárosban a jelen­létében került sor a látványos aktusra: újra felvonták az ame­rikai lobogót az USA ismét megnyitott nagykövetségére, tel­jesen helyreállt a két ország kö­zött a diplomáciai kapcsolat. Szadat elnök pedig meghívó- levelet is átnyújtott Nixón elnök részére: látogasson el — talán már áprilisban — az egyiptomi fővárosba. (Ha megteszi, hogy elmegy Kairóba, akkor megáll­hat például Brüsszelben is az „Atlanti” szövetségesekkel való ünnepélyes találkozásra, a NATO fennállásának 25. évfor­dulóján. Ha azonban úgy megy el Egyiptomba, hogy Európát nem érinti, akkor ez egyfelől a szövetségeseinek szánt figyel­meztetés is lehet majd, másfelől annak jelzése, hogy az USA és a nyugat-európaiak között ko­molyak a nézeteltérések, érdek- különbségek.) Grom Iro szovjet külügyml- j niszter a hét közepén szintén közel-kedeti fővárosokba utazott, előbb Szíriába, majd Egyiptom­ba, s lehetséges, hogy Kairóból ismét visszatér Damaszkuszba. Nyilvánvaló, hogy Kissinger és az arab államférfiak közötti tár­gyalásokkal egyidejűleg a Szov­jetunió véleményét is hasznos közvetlenül megismertetni Szí­ria és Egyiptom vezetőivel. Mert bármennyire is agilis meg am­biciózus az amerikai diplomata, a Szovjetunió egyetértése nélkül nem történnek meg a következő fontos lépések a közel-keleti vál­ság megoldásának irányában. A Közel-Kelet szomszédságá­ban, a Vörös-tenger partjainál, Etiópiában újabb válságos hely­zet alakult ki. Fellázadt a zsold- ját keveslő katonaság és éppen az eritreai részen — ott, ahol tíz év óta felszabadító mozga­lom harcol az.addisz abebai kor­mány ellen —magához ragadta’ az ország második legnagyobb városának, Aszmarának az el­lenőrzését. Magában a főváros­ban is a kormány ellen fordultak a hadsereg egységei. Hailé Sze- laszié császár új miniszterelnö­köt volt kénytelen kinevezni: Makkonent. aki ismert etióp i’.iplomata, egyidőben még az ENSZ-főtitkár posztjára is pá­lyázott. Kérdés, le tudja-e sze­relni a lázadókat? S még na-» gyobb kérdés: tud-e segítséget szerezni az országnak a tavaly óta egyes vidékeken dühöngő éhínség ellen? R manyar diplomáciai élet jelentős eseménye a héten Ion Gheorghe Maurernak, a román kormányfőnek hivatalos, baráti budapesti látogatása volt. Fock Jenő tárgyalt a bukaresti ven­déggel a két ország együttmű­ködésének problémáiról, s fo­gadta Maurert Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. A látomásról kö­zös közleményt adtak ki. KÖZLEMÉNY Ion Gheorghe Maurernak, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsai elnökének a Magyar Népköztársaságban tett hivatalos, baráti látogatásáról A kommunista pírt nyilatkozata az angol választásokról Eldőlt a brit alsóház 635 man­dátumának sorsa: a munkáspárt 301, a konzervatív párt 296, a liberális párt 14, a többi párt pedig összesen 24 mandátumot szerzett. • • • Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága nyilatkozatot tett közzé az al­sóházi választásokkal kapcso­latban. A nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy munkáspárti kor­mányt kell alakítani, amely a néptömegek nyomására a vál­ság megoldásához elengedhe­tetlen politikát fog folytatni. Az új kormánynak csökken­teni kell a külföldre irányuló tőkekivitelt, teljesítenie kell a bányászoknak a munkabérek emelésére vonatkozó követelé­seit, helyre kell állítani az öt­napos munkahetet, árellenőr­zést és nyugdíjemelést kell vég­rehajtani —- hangsúlyozza a nyilatkozat. A Politikai Bizott­ság megállapítja, hogy a jelen­legi választási rendszer anti­demokratikus, és ezért meg kell változtatni. A nyilatkozat végezetül le­szögezi, hogy Nagy-Britannia Kommunista Pártja — függet­lenül az új kormány összetéte­létől — az összes baloldali erőkkel együtt tovább folytatja a harcot a monopóliumok fö­lötti ellenőrzés bevezetéséért, és olyan intézkedésekért, ame­lyek megtörik a nagy üzleti társaságok hatalmát, és meg­nyitják a szocializmus felé ve­zető utat. (Reuter) Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa elnökének meghívására Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke 1974. feb­ruár 27. és március 2. között hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A Román Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsának elnö­két fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke. i A két kormányelnök kölcsö­nösen tájékoztatást adott az or­szágaikban folyó szocialista építésről, áttekintette a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság kétol­dalú kapcsolatainak jelenlegi helyzetét, megvizsgálta a kap­csolatok sokoldalú fejlesztésé­nek további lehetőségeit, és vé- leménycserté folytattak az egy­mást kölcsönösen érdeklő idő­szerű nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel az európai biztonság és együttműködés kérdéseire, A miniszterelnökök' megkü­lönböztetett figyelmet szentel­tek a .két ország kapcsolatai­nak. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság testvéri együttműködése tovább fejlődött. Hangsúlyozták, hogy a két ország és a két nép po­litikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait a felső szintű párt­ós kormányküldöttségeik 1972 februári megállapodása szelle­mében, a magyar—román ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­dés előírásainak megfelelően kell fejleszteni. A felek hangsúlyozták, hogy továbbra is ki kell használni minden lehetőséget a két szom­szédos szocialista ország népe:» együttműködésének szélesítésé­re, a nemzetközi enyhülés, a béke, a szocialista országok egy­ségének erősítésére. A két kormányfő fontosnak tartja országaik gazdasági kap­csolatainak fejlesztése szem­pontjából a látogatás során aláírt megállapodásokat a vegy­ipari együttműködésről és sza­kosodásról, a kölcsönös áru­szállításokról, valamint a köz­lekedési és postaügyi tudomá­nyos-műszaki együttműködés­ről. A miniszterelnökök véle­ménycserét folytattak a két or­szág hosszútávú gazdasági együttműködésének kérdéseiről a KGST XXV. ülésszakán el­fogadott komplex program szel­lemében, valamint az 1976— 80-ig terjedő időszak népgaz­dasági terveinek egyeztetéséről. A megbeszélések Szívélyes, baráti légkörben,- a kölcsönös megértés szellemében folytak le. Ion Gheorghe Maurer, a Ro­mán Szocialista Köztársaság Miniszter tanácsának elnöke hi­vatalos, baráti látogatásra hív­ta meg Fock Jenőt, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnökét a Román Szo­cialista Köztársaságba. Fock Jenő kormányelnök a meghí­vást köszönettel elfogadta. (MTI) Diplomáciai „gyorsjáralok” Közel-Keleten Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter szombaton dél­előtt folytatta hivatalos tár­gyalásait Iszmail Fahmi egyip­tomi külügyminiszterrel. Az előzetes program szerint —ezt követően — Anvar Szadat köz- társasági elnök és dr. Mahmud Favzi alelnök fogadta a Szov­jetunió külügyminiszterét. A kairói lapok vezető he­lyen számolnak be Gromiko megérkezéséről és a hivatalos tárgyalásokról. A fő figyelmet magától ér­tetődően a közel-keleti válság megoldásának szentelik. Ezzel összefüggésben elemzik a kö­zel-keleti helyzet legutóbbi fej­leményeit. megvizsgálják a | szíriai—izraeli csapatszétvá- I A chilei katonai hatóságok pénteki közlése szerint csü­törtökön Santiago központjában a hadsereg alakulatai negyed­órás tűzpárbajt vívtak egy il­legális — feltehetően baloldali — összejövetel részvevőivel és tizenöt személyt letartóztattak. A közlemény hallgat arról, hogy a tűzharcnak voltak-e ál­dozatai A santiagói külügyminiszté­rium közlése szerint Chile és a saigoni rezsim március 1-i ha­tállyal diplomáciai kapcsolato­kat létesített egymással. * • • A junta közoktatásügyi mi­nisztériumában bejelentették, I lasztás problémáját és a genfi békeértekezlet folytatásának fel­tételeit. Figyelemre méltó Gro- mikónak az a bejelentése, hogy kairói látogatását követően visszatér Damaszkuszba, a csü­törtökön megkezdett tárgyalá­sok folytatása végett A damaszkuszi rádió pénte­ken este közölte, hogy’ Hafez Asszad szíriai államfő Kissin­ger amerikai külügyminiszter­rel folytatott négyórás eszme­cseréje során visszautasitotta az izraeli kormánynak a csapata szétválasztásokkal kapcsolatban tett javaslatait. A szíriai fél — közölték Damaszkuszban — ellen javaslatokkal állt elő. Amerikai részről nem voltak hajlandók részleteket közölni a hogy felülvizsgálják a chilei iskolai tankönyveket. A Mer- curio című santiagói lapban máris megjelent egy lista az „elfogadhatatlannak’’ minősített tankönyvekről. Rendelkezés született arról is, hogy a kö­zépiskolák tanulóinak a jövő­ben egyenruhát kell viselniük. ••• A junta a Chilében dolgozó mintegy százezer általános és középiskolai pedagógus 50 szá­zalékával szemben alkalmazott különféle szankciókat — ismer­te be a közoktatásügyi minisz­térium képviselője, majd azt állította, hogy „senkit sem ül­döznek meggyőződése miatt...” (AFP) megbeszélésről, de elmondották, hogy a két fél továbbra is kap­csolatban marad. A jelen körülmények között nem tartják valószínűnek, hogy Kissinger a mostani körútja során visszatérne Damaszkusz­ba vagy Tel Avivba, de jelen­tős előrelépésnek tekintik, hogy Izrael és Szíria között megin­dult az egyelőre csak közvetett párbeszéd a csapatszétválasz­tásról. Az amerikai külügyminiszter szombaton Damaszkuszból re­pülőgépen Rijadba indult On­nan délután a jordániai fővá­rosba, Ammanba utazott. Ántokfuiő Általános pánikot keltett szombaton a hajnali órákban egy ámokfutó amerikai katona, aki egy lopott harckocsival órákig száguldozott Nyugat- jBerlin utcáin, áthajtott Ber­linbe, az NDK fővárosába is s végül Berlintől délre, az NDK területén levő drewitzi ellenőrző állomáson kötött ki”. Az ámokfutót URH-kocsik és az amerikai tábori csendőrség jármüveinek hada követte nyo­mon. Drewitzben sikerült őt el­fogni és bilincsbe verve szál­lították el. Az NDK és a szovjet hatósá­gok a lopott harckocsit vissza­adták az ámokfutó amerikai ül­dözőinek és a járművet máris visszavontatták Nyugat-Berlin területére. A chilei junta arcképe — hírekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom