Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
Kiáttztősról kiállításra Hatalmas és egyszerű Arsz poétikámból Beraci Miklós Gyöngyhalász légy hétköznapokon is ■mikor csillogás nélkül hull a szürke de felsejlik benne az ebiberi alkotás — jó maghasadások szikrafénye és jó magfúziók teremtő titán-lánca ahogy a Mindenség parányi pontjaként elindul a végtelen felé... Sarkutazó légy két presszó között is a megszokások súlya alatt is a megismerés roppant izgalmával s a hittel, hogy megvalósítható s megvalósul minden, ami igaz — zenemű, könyv, forradalom, találmány és bármely más emberi tett és még ez a vajúdva születő bonyolult-szép-új Európa-alkotmány is FURCSA SÍNÉ QUA NON Idézet a Film, színház, muzsika évkönyv 1974. — huszonnegyedik oldaláról: „Sok új ifjú színész indult mostanában ígéretes pályájára... Kutatjuk, vajon a tanárok, rendezők stúdiumai előtt nem történnek-e alapvető élmények a fiatal színészek életében, melyek észrevétlenül hivatásuk felé irányítják őket. Nem szól-e elhatározásukban döntően az olvasott vers, egy jószemű pedagógus, családi légkör, közösségi élet, színjátszó szakkör.” Majd vallanak a fiatal színészek. Bánsági Ildikó, aki egy „kattanást” érzett agyában, amikor a drukk „vörös köde” eloszlott. Borbás Gabi. aki már most érzi, hogy majd harmincévesen érik igazi szerepkörbe. Egri Márta, aki eredetileg gyermekorvos akart lenni. Kalo- csay Miklós, akinek egy vágya volt: „hődnek lenni". Kútvölgyi Erzsébet, akit a dal indított el a színészi pálya felé. Lázár Kati, kinek tarisznyájában „még csak morzsák vannak”. Miklósy Judit, aki nem érzi még „befejezettnek” magát. Székhelyi József, aki Szendrö József tanácsát megfogadva, azt vallja, hogy „hangosan keil halknak lenni”. Példatáram nem a teljesség igényével készült, hanem annak bizonyítására, hogy milyen sokrétű az az impulzus-tenger, mely valakit elindíthat a világot jelentő deszkák felé. Vágyak, lehetőségek, adottságok, véletlenek a mozgatórugói annak a folyamatnak, melynek végeredményeként egy új ember jelenik meg a rivaldák fényében. Tiszteletre méltó az a buzgalom, akarás, háromszori, négyszeri nekirugaszkodás, mellyel utat tör magának a tehetség, hogy iskolázva magát, kibontsa képességének szirmait. Éppen ezért hatott rám oly groteszkül a „Hét tonna dollár” című magyar film főszereplőjének egyik képes hetilapunkban megjelent nyilatkozata, melyben az újságíró ama kérdésére: „— Hogyan lett színésznő?" — ezt a választ adja: „— Hazudós kislány voltam.” Majd részletezi is, hogy barátnőinek, szüleinek, s az iskolában is sokat füllentett. És, hogy semmi kétségünk ne legyen az indítóokot illetően, megerősíti: „Akkoriban határoztam el, hogy színésznő leszek.” Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egyáltalán nem tetszik egyetlen pályaválasztásnál sem, ha hazu- dozás az elhatározás sine qua nonja! Szilárd Ádám Vollmuth Frigyes Ló fontosabb (Monológ) ii m i ngedelmet, hogy felszólalok, én FnJjji a Zaránd me- gyei zenészektől jöttem, kérem tisztelettel, Lantos Balázs szólógitáros, de azt mondta Sáfrán Béla, a prímásunk, akarom mondani a titkárunk, hogy lesz Pesten valami kétnapos fejtágító, menj fel, Balázs fiam, add elő ott az ügyedet, hátha tudnak rajtad segíteni az elvtársak. Mert már en- gedelmet, elvtársak, ez a Géza belevaló titkár, akarom mondani, prímás, vagyis a zenekarvezető... és nagyon szereti a külföldi hölgyeket mizsgerélni, akarom mondani... kalauzolni, zenebonáim nékik, cicerézni velők... Most is jöttek a Szőlőskertek Királynőjébe olyan angol hölgyek, már engedelmet kérek, szóval tanulmányozni akarják, hogy szórakoznak a magyar asszonyok... szóval tudják az elvtársak, n-na! És ez a Sáfrán Géza olyan betyár titkár, kérem, akarom mondani prímás, hogy mindig bemuzsikálja ma-' gát valamelyik hölgyhöz záróra utánra is, kérem tisztelettel... No, egy kis négyszemközti koncertre, értik az elvtársak, ugyina! Jelzem, a Szőlőskertek Királynőjének az üzletvezetője már vasrácsot csináltatott a hátsó lépcsőhöz, mert Sáfrán Géza ott szokott fel- suttyanni a szolgálati időn túli szolgálatra. Szóval a túlórára... Igenis, kérem, máris a tárgyra térek... Szóval most azért nekem kellett feljönnöm, mert Sáfrán Géza egy angol delegációval van elfoglalva, sok a túlóra, és gondolta, egy füst alatt elintézem én is az én panaszos dolgomat. Bizonyisten mondom, nem is sejtettem, kérem, hogy itt most a kollektív szerző, désról lesz szó, meg a... munkavédelemről, kérem tisztelettel! Én ezekhez nem konyítok, kérem, megvallom férfiasán. Mert én még színét sem láttam egyiknek se... És nincs is nálunk senkinek se semmi baja a kollektív szerződéssel, csak nekem egy picinyke. Ugyanis nekem a C-ka- tegória felett még járt az ÁFÉSZ-tól egyhavi pénz is, mivel én tanítottam a fiatal zenészeket pengetni, meg a kottát is én szereztem be, és most tessék megmondani ápertén, fizetheti-e nékem az ÁFÉSZ azt a pár száz forintot, kérem, a tanításért meg a kottabeszerzésért, vagy nem?!— Én ezt kaptam Sáfrán Gézától útiparancsba, kérem, én elmondtam... De ne tessék rám olyan mérgesen nézni! Honnan gondoltam volna én, hogy itten a kollektívról, meg arról a... munkavédelemről, miegyébről kell beszélni. Inkább tessék szíves lenni megírni Sáfrán Gézának az egészet.. Varga Imre 9boA a. rímmel nyitották (stég Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Hármában a Vlagyimir Iljics Lenin emlékkiállítást. Lenin hatalmas alakja «mindig nyugtalanította a művészeik alkotó képzeletét Vlagyimir Iljícsről még életében készültek rajzok, amikor felszólalt különböző gyűléseken, a Komintern, az államszövetség kongresz- szusain, es kremli szobájában is. Ez a mostani kiállítás a legérdekesebb és a legjelentősebb képekről mutat be néhányat melyek jelenleg Moszkvában, a Központi Lenin kíúzeum, a Le- ningrádi Intézet és a Moszkvai Állami Tretyakov Képtár tulajdonában vannak. Ezeket a munkákat 1924-ben gyűjtötte össze a Lenin Emlékbizottság azoknak a mestereknek és művészeknek az alkotásaiból, akik még éltében rajzolták Lenint. A múlt év folyamán ne* új, eddig ismeretlen munkával egészült ki a (gyűjtemény, például: N. A. Andrejeva, G. D. Aleksze- jewa. J. K Parhomenko éa (mások műveivel. A kiállítás anyaga az 1917 •—21-es évekhez tartozik. Ámikor ezeket a természetességet őrző vázlatokat látjuk, akaratlanul áthat ben- nüket az az érzés, mely az alkotót ragadhatta meg munkája közben. Hiszen ok arra törekedtek, hogy megfigyeljék és megteremtsék a lenini személyiség jellegzetesen barátságos és mintaszerű vonásait, közben arról sem feledkeztek meg hagy a saját művészi eszközeikkel ábrázolják őt. Mindannyian látták Lenint, és munkáikban elsősorban azt hangsúlyozták, amit a művesz egyénileg a legfontosabbnak tart. Különleges helyet foglal el a kiállításon N. A. Andrejeva'híres munkája, a „Le- niniáda”-szobor és grafika. N. Andrejeva munkája teljes művészi tanulmány Leninről. 1918-ban találkozott Vlagyimir Iljiccsel kongresszusokon, majd 1920 májusában, a kremli szobában. AndrejeVa több mint 300 naturalista rajzot készített Oroszországban a proletárforradalom vezéréről. Mind- , ez a művésznek, saját szavaival élve, „nehéz, de örömteli munka volt”. Érdekes, hogy Vlagyimir Iljics nem üit modellt, hanem a művész jelenlétéről megfeledkezve dolgozott, így Andrejevának megvolt a lehetősége, hogy különböző helyzetekben mutassa meg Lenint: előttünk van Lenin elmerülve a, munkában, valamit olvas, ír, fejét elgondolkodva lehajtja, s előttünk van úgy is, amikor beszél, mosolyog A művész Lenin beszédeinél is jelen volt és a hallgatóság közt igyekszik megfigyelni Lenin arcának változatos mimikáját, Andrejevát mindenekelőtt Lenin tekintete érdekű — ez az éles, határozott és mindent átfogó tekintet. figyeljük meg a kiállításon a bemutatott, dokumentum-rajzokat, és emlékezzünk A. V. Lunacsarszkij szavaira: „Látni kell, ahogy Lenin hallgat. Én nem láttam nagyszerűbb arcot, mint amilyen Vlagyimir Iljicsé. Arcán rendkívüli erő nyugodott, mint valami oroszlánén, amikor elgondolkodva nézett egy felszólalót, betűnként szívott magába minden szót, szinte vallatóra fogta, az előadót”. Hiszen ez, a művész szavaival: „a szemlélődök és a gyorsírok poggyásza”, és a művésznek lehetőséget ad grafikákban és szobrokban megteremteni Lenin nagyszerű, általános alakját. N. A. Andrejeva jogosan számít a szovjet „Leniniáda” megalapítójának, művei a szocialista képzőművészet aranyaiadéhoz tartoznak. v. I. Lenin szobájában több művész rajzolt még: G. D. Alekszejev, N. J. Alt- mán, F. A. ' Maljasin, J K. Parhomenko. Rajzaik ugyancsak érdekesek, hozzásegítenek a lenini arc új vonásainak fölfedezéséhez. Az ismert Lenin-portrék- kal együtt a kiállításon először publikáló művészek rajzai is szerepelnek. A kiállítást azzal a céllal rendezték, hogy megismertessék a magyar közönséget azzal a gazdag képző- művészeti örökséggel, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin modern művészei hagytak ránk. A kiállítás anyagát már ismert fotó- és filmanyag egészíti ki, mely lehetőséget ad mindenkinek, akinek értékes és közeli Lenin llakja, hogy újjáteremtse 5t. Vaskeba Iván Mihajlovics Fordította: Hídvégi Éva Engel Te van István grafikái a csabai múzeumban A közelmúltban nyíll meg Engel Tevan István grafikusművész kiállítása Békéscsabán, a múzeumban. A tanulságos és szép élményeket hordozó kiállítást már a megnyitón is sokan megtekintették. Azt hiszem, Engel Tevan István számára már a bölcsőben eldöntött dolog volt, hogy a művészet, a „szépmívesség” fogja meghatározni életét Nem kisebb emberek — művészek, gondolkodók — bábáskodtak efölött, mint nagyapja. Tevan Andor, a nyomdász, mint édesanyja. Tevan Margit; az ötvös. Életeleme gyerekkorától a rajzolás, a „szépmívesség”, a környezet hatására való azonnali reagálás. Mindig rajzol. Édesanyja mondta egyszer nekünk, osztálytársainak, a Csanádi utcai otthonukban, hogy István „még álmában is” rajzol. A munkát addig kell csinálni, amíg az ember — küszködve magával — a végére nem ér, mondta egykori nagyra becsült közös mesterünk, Mihálcz Pál. így igaz ez Engél Tevan István művészetében is; ha egv motívumot megtalál, az már nem vész el többé, megmarad mii ndannyiiunW gondolkodásra késztetésére, a maga körül teremtett világban való gyönyörködtetésre. Szándéka feltétlen az, hogy munkáit minél szélesebb körben értsék, hogy ne menjenek el gyorsan a 'képei előtt; nem akarja, hogy csak az esetleg „vájtszeműek” művésze legyen. A természet azonos szeretettel alkotott formákat kínál; kincsek ezek, mind hordozói valaminek, amelyek az ő belső világával kapcsolatban vannak. Munkásságából egyértelműen kiderül: minden vágya az embert kifejezni. Nem ért egyet az absztrakt művészetek öncélú törekvéseivel, de azok ismeretét az alkotás egyik eszközeként felhasználni feltétlen indokoltnak tartja. A technikai eredményekből és a hagyományokból indul ki. Leíró, a környező valóságot részletező, azt mesévé átköltő művészet az övé. A tárgyi világ részletezése, mesterségüket odaadással űző figurák jellemzőek rá, ahogy azt egyik kritikusa írta róla. Minden művészi tevékenység alapja a rajz; a festészeté is, a szobrászaté is. Bennem örökös nosztalgia van a rajz iránt, különösen a nemesgrafikai eljárások iránt. Többünk vágya, hogy foglalkozhassunk vele, és értetlenül állunk az előtt a tény előtt, hogy itt, Csabán, itt a megyében nincs egy jó grafikai műhely. Itt, ahol a magyar nyomdászatot olyan nevek fémjelzik, mint a Tevan és a Kner világviszonylatban is ismert neve. Remélem, Engel Tevan István tárlata is ösztönözni fog bennünket ennek a hiánynak mielőbbi pótlására. Annak az örömnek is szeretnék kifejezést adni, hogy múzeumunk egyre bővíti a Csabáról elszármazott és jeles magyar művészeinket bemutató sorozatát és Engel Tevan István grafikái után hamarosan Tevan Matyit ötvösművészete előtt is tiszteleghetünk a sorban. Gondolom, ebben egyetértünk Békéscsaba egész művészetszerető közönségével. Gaburek Károly
