Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

M I hi I I Klubok, műsorok január 14—20-íg ^ ™ “ s Ifjúság! és titfSrShác aa«Vter- Kársa tart előadást. A*. est. Fiatal Hianiit Kinti«* Ifjúsági és úttorőháx nagytér- asj rendezvényei; Januar 19-én, 19—23 éráig táncest, játszik a budapesti Scampoló zenekar. Január 20-án 16—21 éráig kollégiumi klubest a Mű. M 611-es számú Szakmunkásképző Intézet kollégiuma rendezésé­ben, Tizek Ifjúsági Klub Január 14: Csak fiataloknak címmel Komjáthy György mű­sora. Házigazda: Hevesi József klubvezető. Január 11: Fórum. Az euró­pai biztonsági értekezletről Pietsch Lajos, az MTI munka­társa tart előadást. Az est házi­gazdája Borsos Gábor. Fiatal Pedagógusok Klubja Január 16: Kondoros! kirán­dulás, indulás 18.00 órakor, az ifjúsági és úttörőház előL Parabola Klub Január 15: Kocsis Pál görög- országi élménybeszámolója. Közvíz Klub Január 17: Őskori világ cím­mel Vass István, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum mun­katársa tárt előadást. Fiatal Utazók Klubja Január 16: Szász-Svájc vad­regényes tájain. Vollmuth Fri­gyes élménybeszámolója. Értelmiségi Klub Január 16, 19.00 órakor: Óriás- gépek. A repülés jövője. Előadást tart Janovszky László, a KPM Légügyi Főigazgatóság műszaki vezetője. Megyei Művelődési Központ Január 14-én 19.00 órakor; a Művészeink sorozatban Bige József furulyaművésszel ismer­kedhetünk meg. Az est házi­gazdája Sárhelyi Jenőné. I Tarka-barka. Kedves Kislány! egyveleg ÍGY NEM NEHEZ Pornográfia ellen harcoló bi­zottság alakult az Egyesült Ál­lamokban. A lapok megjegyzik: a bizottság elnöke hatvanéves sohasem nősült és születése óta vak aAROMLABAS H ARISNYANADRAG Desmond Storey angol férfiú újfajta harisnyanadrágot talált fel, amely nem két, hanem há­rom harisnyából álL Ez nem háromlábú nők szá­mára készült, hanem puszta elő­vigyázatossági meggondolásból: ha valamelyik harisnyán lesza­lad a szem, akkor helyette a tartalékharisnyát lehet „so­rompóba állítani FURCSA VÉLETLEN „Vajon honnan ismerem ezt az arcot?” .4 Mim Magazint összeállította: Béla Ottó A 86 éves Elisabeth Ibson tét- \ te fel ezt a kérdést magának, amikor a prestoni kórházban feküdt• Egy hét múlva döbbent rá a valóságra: a mellette levő ágyban 87 éves testvére fekszik, akit több, mint negyven éve nem látott. Az már csak a vé­letlen ráadása volt, hogy a mel­lettük levő kórteremben ápolták 84 éves Mury nevű testvérüket is, akiről ugyancsak évtizedek óta nem hallottak. NEM VOLTAK ELLENFELEI A kaliforniai Larry Lewis re­kordot döntött a 100 yardos fu­tásban. Ideje 17.8 másodperc. A versenyző életkora 101 év. Eb­ben a hagyományos versenyben csak azoknak az atlétáknak a rekordjait minősítik, akik be­töltötték századik életévüket. Meg kell mondanunk, hogy Le-, wisnek futás közben nem voltak méltó ellenfelei, öt, száz évnél idősebb versenytársa az ijedt­ségtől Összeesett, s az egyik szívrohamot kapott, amikor el­dördült az indítópisztoly. Ä megszólítást felfoghatja né­mi jellemzésnek is „Kedves kis. lány”. Ez volt a benyomásom. Önről, ahogyan újév napján ott állt udvarlójával az István té­ren, várva a 9-es autóbuszt. Az autóbuszra indulás előtt hái-om perccel lehetett felszáll, ni. Maguk felfuraikodtak és gyor„ san. leültek egymással szemben. Jóval később maguk után fel­szállt egy idős bácsi, kicsit li­hegve. A kifejezésben nem akar­tam hatásvadósz lenni. Talán ön is emlékszik rá és igazat ad nekem: a bácsi nagyon öreg volt, és valóban lihegett, reme­gett amint megállt kopottas ka­bátjaiban, kis batyuját kezében szorongatva. Állt maguk mellett, amíg egy ötven körüli nő —szí­vesen írnék hölgyet — át nem adta neki a helyét. A fekete ka­lapos öreg szabadkozva köszön­te meg: „Azt gondoltam, hogy a fiatalember majd feláll”. A fiú, ott szemben, miközben az Ön kezét szorongatta ezt mondta: „Rosszul gondolta, öreg”! Eire már biztosan ön, és a többi utas is emlékszik. A megjegy­zés nem hangzott el túl hango­san, de azért reagáltak rá. Egy fiatal hölgy megjegyzése emlí­tésre méltó: „A lány helyében <jn menten otthagytam volna”. ■Nem' hallotta — mert eléggé nagy volt a zaj — vagy nem akarta meghallani? Lehet, hogy még a szilveszter éji mámor, bő. dultság tartotta hatalmában? De nem ez a kínos és sokait panaszolt jelenség adta kezembe a tollat. Az utóbbi időben az if­júság az udvariatlanságban az „élen” jár — mint egyik nega­tív jelenségben. Szeretném fel­hívni a figyelmét arra, hogy ez a szellemességnek szánt „be­mondás” milyen nagyszerű tesz­tet adott a kezébe. Ez a három szó leemelte egy jellemről az alkalmi álarcot. Mert egyszer az a fiú ás öreg lesz, s neki sem fog kellemesen esni, hogy „Rosszul gondolta, öreg!” Kedve« Kislány! Azért címez­tem önnek e sorokat, hogy egy hölgy partnere (férje, udvarlója stb.) női eleganciáját mennyire tönkre tudja tenni a férfi to- pisságia, modortalansága, udvari­atlansága. Ha az a fii ragaszkodik Ön­höz, biztos vagyok benne, hogy megváltozik és kúltúrált ember­hez méltóan Viselkedik majd a jövőben. Amíg ezt nem tapasz­talja, addig együtt ne mutatkoz­zanak, mert az említett viselke­désük felháborító volt. s önt is megszólják. Vagv fogalmazhat­nék úgy is, kettőjük viselkedé­se láttán általánosítják a látót, tálkát az egész ifjúságra. Szekeres András l fflEBEfflooBOBBoaeaaaEiafflEsaoseaeisiüGisaBEfflfflseiecsaas sssaBcs&s&ssEssezigcazieKsagsasiaaiBSBiiBaiagEKaeiaiiBaisaisisis&sisisssBacDSQsaeasmQi Kettesben: Szilágyi Jánossal Mondanom sem kell. a címet Szilágyi Jánostól, a rádió egyik legnépszerűbb riporterétől „lop­tam”. Különösen a fiatalok kö­rében ismert és népszerű Szi­lágyi, aki hosszú éveken át ki­mondottan az ifjúsági műsorok felett bábáskodott Azért is választottuk ezt a címet, mert egyik legnépszerűbb műsorának címe is ez. — Még 1954-ben ■— hű de szalad az idő, már húsz éve —■ érettségiztem, s ezután a Ma­gyar Távirati irodához kerül­tem mint gyakornok. Három hónapi gyakornokoskodás után .kiraktak” az MTI-ből. Kényte­len voltam sok mindenfélét csi­nálni. Segédmunkás. lakatos- tanuló, s más egyéb voltam, amíg 1957-ben sikerült beiut- nam a Rádióhoz. Közben elvé­geztem a MUOSZ-iskolát. Egy ideig a belpolitikai rovat mun­katársaként dolgoztam, majd később megkaptam a Táska­rádiót, ami már akkor „menő műsor”- volt. Ezzel „futottam : be” a szakmában. Nagyon sze­rettem csinálni, főleg azért, mert a műsor vezetésében, ösz- szeállításában nagy szabadságot kaptam, gyakorlatilag azt csi­náltam, amit akartam. — S miért hagytad ott? — Azért, mert a szabadság kezdett korlátozódni, s mivel a műsor egyre népszerűbb lett — a rádió harmadik leghallgatot­tabb adása volt —, s ezért gyengébb műsorokat akartak bepréselni, amit elleneztem. Vi­ták kezdődtek, s aztán már nem volt kedvem tovább csi­nálni. Kapóra jött, hogy a „Ri­porter kerestetik” műsorban feltűnt Rékai meg Nyakas hoz­zánk kerültek, s így ők vitték tovább a Táskarádiót En át­mentem a szórakoztató osztály­ra, ahol régi vágyam teljesült. Mert régi álmom volt nagyobb interjúkat készítem, olyanokat ami abban különbözik a többi interjútól, hogy sokkal őszin­tébb, kényes kérdéseket teszek fel. Soha nincs megbeszélve az illetővel, hogy miről lesz szó, s az adás mindig egyenesben megy, úgynevezett élőadásban. —■ Milyen meggondolások alapján választod ki a partne­reket? — Elsődleges szempontom az, hogy ismert legyen, s engem személy szerint is érdekeljem Képviseljen valamiféle világot világnézetet vagy magatartást, tehát nem önmagában az ember érdekessége a fontos. Például, hogy Sándor Csikaron keresztül bepillanthassunk a kiöregedett labdarúgók életébe és így to- ■ vább. Ez a kedvenc műsorom, S de van még másik kettő is: a : „Senki többet harmadszor”, • szellemi árverés, ami március- ; tói kezdve hétfőn kerül adásra, ! most ugyanis szombatonként • van, így nem tartozik a hallga- s tott műsorok közé, mert leg- ; többen ilyenkor a tévét nézik. | A másik a „Klubrádió”, ami í szintén igen népszerű. Erre köz- ; ismert embereket hívunk meg, ; akikkel a klubtagok szabadon, ■ kötetlenül beszélgetnek, — Családod van? 1 B ■— Igen, nős vagyok. Van egy « kétéves kislányom, első házas- S Ságomból pedig egy ötéves kis- S fiam. m — Más téma: — Szereted a ■ beat-zenét? Melyik együttest • kedveled? ■ — Nem mondanék külön g együttesnevet mert esetleg so- j kákát megsértenék, hiszen sze- S mélyes ismerőseim a fiúk. • Mindegyik zenekarban találok g olyan egyénit, ami a másikban ; nincs. Különben előszeretettel ; használom a beat-zenét „háttér- ■ rádiózásnak”. Inkább a dzsesszt » és a komolyzenét szeretem. — Melyik labdarúgó-csapat- • nak szurkolsz, és sportolsz-e? 5 — Az az igazság, hogy elfő- | gult vagyok a győri csapattal, ; mert tíz évvel ezelőtt az oltani ! rádióstúdióban dolgoztam, azóta ! ők azok, akiknek szurkolok, : egyébként nem nagyon érdekel l a futball. Szeretem az úszást, g magam is úsztam egy darabig, g persze „nem hivatalosan”. — Köszönöm a beszélgetést. I — Én is a meghallgatást, és » kívánok a Mini Magazin min- S den olvasójának boldog új évet. ■ •Béla Ott® fiataW arcÜrgpcsafitBfca 4 kádármester Mintha pöröly csapna te a cechamerre. A hordón a ráí úgy megfeszül, mintha szét akarna pattanni. Kong az üres hordó a hatalmas csapások alatt.' A kádármester magas, széles vállú fiatalember. Első látásra nem néz ki 20—22 évesnél idő­sebbnek. — Hát annál idősebb vagyok, hiszen a 17. évet kezdem meg itt a kádárműhelyben. Békési Mihály 1957-ben végez­te el a nyolc általános iskolát Gerlén, s utána jelentkezett a Békéscsabai Konzervgyár póste- leki előkészítő telepén ipari ta­nulónak. — Az úgy történt, hogy az egyik barátommal, akivel együtt jártunk iskolába, összedugtuk a fejünket, mihez kezdjünk az is­kola után. — Volt valamilyen elképzelé­setek, hogy milyen pályát sze­retnének választani? — Dehogyis, ö mondta, hogy kádárnak menjünk, mert abba a szakmába sokat lehet keres ni. így történt, hogy kádárta­nulónak jelentkeztünk. Nem mondon, hogy túlzottan szívé­lyes fogadtatásban részesültünk A haver meg is „lógott” néhány hét múlva, én azonban itt ra­gadtam,, — Mi a szép ebben a szak mában? — Sok szépséget találók ben­ne. pedig a nehéz fizikai mun­kák közé tartozik. Sokáig tudok gyönyörködni egy-egy szépen el­készített ovál edényben vagy egy kis fahordőba, vagy egy háti puttonyba, amit mifelénk nem­igen használnak, hanem inkábD a szőlőtermő vidékeken a szü­reteléskor. Nem is könnyű eze­ket elkészíteni. A mestervizs­gán, amelyet 1971-ben tettem le, egy háti puttony elkészítése volt a feladat — Na és a kereset? — Nem panaszkodhatom. Igaz amikor felszabadultam, mind össze öt forint volt az órabér, most már 12,80-nál tartok, — Hallom, tovább akarsz tanulni. — Már meg is kezdtem. A faipari technikumba iratkoz­tam az elmúlt évben, a levelező tagozaton tanulok. Ügy gondol­tam kell az érettségi bizonyít­vány, meg aztán egy technikusi oklevél birtokában mindjárt másképp néznek az emberre. — Így nem becsülnek meg eléggé? — Sző sincs róla. De tanulni mindig kell az embernek! 3 BlmkmiJ.=aP. & 1974, JANUÁR m

Next

/
Oldalképek
Tartalom