Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

A mindenkié űrügyén Még tavaly, a Március 8. té­ren felállított fenyőfa közelében lestem el a következő, anya és kisgyermeke között lefolyt röp­ke párbeszédet. A gyerek a ki­világított és csillogóra díszí­tett fában gyönyörködött, mi­alatt a mama elmagyarázta ne­ki, hogy ez a mindenki kará­csonyfája. — Mindenkié? — kérdezett vissza a gyerek. — Hiszen akkor az enyém is! — tette hozzá boldogan és örült, hogy a mindenkibe ő is bele­tartozik. Neki ez új volt, új­donság, hogy vannak dolga­ink, amik közösek. Később majd bizonyára megtanulja, mit jelent a fogalom jogi ér­telemben. és mit még azon fe­lül. Megtanulja, hogy a szó: közö6, mindenkié nem csupán tulajdonviszonyt jelent, hanem az ezzel járó felelősséget is. Rá­adásul nemcsak közös, kollektív felelősséget, hanem egyénenkén­tit, egyes emberekre háruló kö­telességet, terheket is. És ezt lesz a legnehezebb megtanulni, hiszen a felnőttek közül sem mindenki érti. Odáig megegye­zik a vélemény és a gyakorlat, hogy a közös tulajdonban sem szabad kárt tenni, és egy véle­ményen vagyunk abban is, hogy óvni kell azt. De az utób­biban a gyakorlat, a cselekvés már nem mindig esik egybe gondolatainkkal. Merthogy sok­szor a kényelmi szempontok kerülnek előtérbe. Kétségkívül kevesebb kockázattal jár el­menni az esemény mellett, egy rosszalló pillantással tudomá­sul véve a tényt, hogy a teg­nap ültetett facsemetét éppen most töri ki valaki, mint bele­avatkozni az ügybe. Pedig sok­szor egy intő szó is megakadá­lyozhatná a rongálást, de a szó kimondása vitát vonhat maga után, és ezt már nem szí­vesen vállaljuk. De mintha nem is attól félnénk, akire rá kell szólni, hanem egymástól, az utcán mellettünk jövőktől, akik szintén közömbösek a dolgok iránt és akiktől egy lesújtó pil­lantás kíséretében nagyon köny- nyen megkaphatjuk a kérdést: minek avatkozik bele? Tudjuk és megszoktuk, hogy van társadalmi tulajdon, de, hogy ebben kárt is lehet tenni, és ezt megakadályozni köteles­ségünk, többnyire csak akkor vesszük észre, ha saját bőrün­kön tapasztaljuk közömbössé­günk eredményét. Jó példa er­re az a munkás, aki szemet huny afölött, hogy társa néha hazavisz egy-egy villáskulcsot, fogót az üzemből, és csak ak­kor fortyan föl és tiltakozik élénken, ha az elcsent holmik az ő szerszámosfiókjából kerül­nek ki. Vagy az apa, aki elné­zi, hogy a szomszéd játszótér hintáit abból már jó ideje ki­nőtt gyerekek tegyék tönkre, s csak akkor csap erélyesen az. asztalra, ha azt a hintát szag­gatják le, melyen a saját gye­reke is játszani szokott Szóval közöst, mindenkiét mi is vallhatunk a magunkénak bőven. De ezeknek örülni, eze­ket megbecsülni talán még van mit tanulnunk a színes fények­be burkolt mindenki karácsony­fája körül lelkendező gyerekek- től_ (Erőssi Csodák nincsenek — a lakosság segítsége szükséges Beszélgeti» de. Joó Jenő megyei fóáliator vassal Köztudomású, hogy állatjárvá­nyok idején az állatorvosok meg­feszített munkát végeznek. Mint egy támadásban levő hadsereg tisztjei, szüntelenül az „első vo­nalban” vannak. Mindenki tő­lük vár tanácsot, segítséget. Ta­lán kevésbé látványos a mun­kájuk akkor, amikor nincsenek tömeges állatmegbetegedések A ,békés” időszak tennivalóiról dr. Joó Jenő, a Békés megyei Állat­egészségügyi Állomás igazgató­ja a következőket mondja: — Tulajdonképpen teljes nyu­galomról sosem beszélhetünk. Hisz amennyire lényeges az ál­latjárványok megszüntetése, leg­alább olyan fontos az egészsé­ges állomány megvédése a nagy károkat okozó betegségektől. Természetesen önmagában egyetlen állatorvos sem képes csodákra. Csak az egész lakos­ság segítségével érhetünk el eredményeket. — Járványmentes Időszak­ban melyek a nagyüzem leg­fontosabb feladatai? — Megyénk állatállományá­nak jelentős többségét a szocia­lista nagyüzemekben tartják. Egyre inkább terjed az iparszerű állattartás, de a betegségek meg­előzésének feltételei még nem mindenütt kielégítöek. Néhol alapvető hiányosságok is tapasz­talhatók. Például az állattartó telepek sok helyen nincsenek megfelelően bekerítve. Az min­denki számára természetes, hogy ha valahol egy gyár, vagy ipa­ri üzem épül, akkor azt kerí­téssel zárják el a külvilágtól és a gyár kapuján ellenőrzik a forgalmat. Az is nyilvánvaló, hogy mielőtt egy munkás mond­juk az esztergapad mellé lép, először munkaruhába öltözik. A nagyüzemi állattartó telepein­ken is sokmillió forintos értékek vannak, mégpedig betegségekre fogékony állatok! Fokozottan kell tehát ellenőrizni a személy­forgalmat. biztosítani a dolgo­zó tisztálkodását és a fertőtle­nítést. Korlátozni kell és csak ked­vező állatorvosi vélemény ese­tén szabad megengedni az ál­latmozgatásokat. Ugyancsak nél­külözhetetlen a takarmányok, a trágya és a hulladékok szállítá­sának és felhasználásának fo­lyamatos ellenőrzése, A megelőző rendszabályok be­tartása nemcsak kötelesség, ha­nem az üzemek gazdasági érde­ke is. Hiszen a védekezés költ­ségei sokszorosan megtérülnek, ha segítségükkel sikerül meg­akadályozni a betegségek elhur­colását. —A háztáji állomány egész­ségének megvédése érdekében milyen tanácsot tud adni? — Tél van, a disznóvágások kora. Régi hagyomány nálunk, hogy ilyenkor az emberek kós­tolókat küldözgetnek egymás­nak. Mivel ismét fenyeget a sertések járványos megbetege­désének veszélye, ezért azt sze­retnénk, ha most minél keve­sebb kóstolót küldenének a disznővágások alkalmával. Hi­szen a jó szándékkal elküldött csomag is terjesztheti a beteg­séget. ha olyan állatot vágtak le, amelyik szemmel láthatóan még egészséges de már lappang benne a betegség. Felhívnám a figyelmet a konyhák — különösen a közös étkezdék — hulladékaira, ame­lyet most lehetőleg ne etessünk az állatokkal- Ha a konyhai hulladék etetése elkerülhetet­len, akkor először pépesre főz­ve öljük el az esetleges kór­okozókat. A háztáji állományban is hasznos az ólak, a kifutók és a tisztítószerszámok hypós víz­zel történő gyakori fertőtlení­tése, illetve a kapubejáratoknál használt fertőtlenítő szőnyeg vagy taposóláda alkalmazása. (Keményebb hidegek idején a fertőtlenítő oldatba sót is ér­demes keverni, akkor nehezeb­ben fagy be.) A háztáji álla­tok tulajdonosai az illetékes községi tanácsoknál érdeklődje­nek, hogy állataik elszállításá­nak, adás-vételének nincs-e akadálya. Ha pedig az állatokon betegségre gyanús tüneteket ész­lelnek, azt haladéktalanul je­lentsék a ke-^lő állatorvosnak — mondta befejezésül dr. Joó Jenő. 4. T. vizsgáznak la» Befejeződtek * 1 iwsztályos vizsgák. Sikerrel. (£Fotó: üeméssyi mj ehéz az iskolatáska, fcülö- IW nősen akkor, ha viselőjé- J, * nek már deresedik a ha­ja. Mégis hetente megfog­ják, telepakolják könyveikkel és viszik a gyár iskolájába a mun­kásemberek. Sokan vannak. Leg­többjüknek csak most, negyven­ötvenévesen lett ideje arra, hogy kézbe vegye a ceruzát, a tan­könyvet és ismerkedjen a bio­lógia, a földrajz, a magyar iro­dalom és a matematika tudomá­nyával. Hogy miért vállalják? Nehezen tudnak erre válaszol­ni. Többségük már kenyere ja­vát megette, közel jár a nyug­díjazáshoz, így nem kötelezik az elmulasztott nyolc osztály el­végzésére. Mégis jelentkeztek az iskolába, szorgalmasan hallgat­ják az órákat és most, félévkor Fetrovszkl György kitünően felel Február 1-ig tartanak a vizs­gák. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat hetedik osztályosainak számadására lá­togattunk el. Tizennégyen húz­tak tételt és adtak választ a kérdésekre. Voltak, akik az „igazi” diákokat is megszégyení­tő tudásról adtak bizonyságot. Magyarországon évente a tan­köteles fiatalok 10 százaléka nem fejezi be általános iskolai ta­nulmányait. Ez érthetetlenül magas szám. Tanulhatnának szorgalmat, akaratot ezek a gyerekek azok­tól, akik nem a saját hibájuk­ból ülnek be most az iskola­padba. Jréthy) Kovák György téglakihordő és Patocska János motoros kidől' goasza % magyar tételt. Talán kíváncsiságból tanul­nak, talán önmaguk megnyug­tatására, talán azért, hogy job­ban eligazodjanak a televízió és á rádió jóvoltából lakásaikba befurakodó nagyvilág dolgai között. Vannak közöttük egészen fiata­lok is. Olyanok, akik már a fel- szabadulás után születtek és köte­lezően kellett volna elvégezniük a nyolc osztályt Valami ok mi­att mégsem fejezték be tanulmá­nyaikat időben, ezért most ők is a munka mellett tanulnak. Békéscsabán két évvel ez­előtt, összesen 40_en jártak a dol­gozók általános iskoláiba. A következő évben 120 munkás határozta el, hogy befejezi a nyolc általánost Jelenleg pedig csaknem 500-an tanulnak a dol­gozók iskoláinak felső tagoza­tán. Bármily soknak is tűnik ez a szám, mégis kevés, hiszen 5—6 000 ember még mindig van, aki beiratkozhatna. — Az oktatási reform lehető­vé tette, hogy egy, a munkások­nak kedvezőbb iskolatípust ala­kítsunk — mondja Bokor József igazgató. — Hallgatóink így úgy­nevezett 160 órás oktatásban vesznek részt, azaz egy-egy osz­tályt négy és fél hónap alatt vé­gezhetnek el. Csökkentettük a tananyagot; az oktatás az alap­ismeretek megfelelő elsajátítá­sát biztosítja. A város 10 üze­mében a munkahely által patro­nált iskolák tanárai oktatnak. Hetedikes munkások

Next

/
Oldalképek
Tartalom