Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
mm KOROST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Amatőr színjátszók, profi igények Nemzetközi színjátszó esz ti vált rendeztek a közelmúltban Budapesten. Nyolc külföldi és hét ma- gyár együttes mutatkozott ae. Első alkalommal rendeztek ilyen amatőr színjátszó találkozót Magyarországon és tapasztalatai elég érdekesek ahhoz, hogy néhány általánosítást leszűrhessünk, A következtetések előtt néhány tény a találkozó bemutatóiról: több külföldi csoport — például a szovjet és a román együttes — hagyományos színpadi drámát mutatott be, hagyományos eszközökkel. Más együttesek — talán a részvevők többsége — a színpadi groteszkkel, komikummal, a diák-színjátszás hagyományainak élesztősével próbálkoztak. (Például egy kitűnő szlovák együttes, egy jugoszláv, egy lengyel produkció, a budapesti Pince Színpad.) Végül a csoportok egy harmadik része oratörikus jellegű, mindenekelőtt versre vagy nemes irodalmi matériára épített olyan pódiumjáté- kot játszott, amelyben a koreograíált mozgásoknak és a zenének egyformán fontos szerepe van. Az első következtetés éppen az lehet: nincs az amatőr színjátszó mozgalomnak kizárólagos útja. Nem lehet ráfogni egyik vagy másik törekvésre, hogy ez az, amit az amatőröknek csinálniuk kell, ez az, ami korszerű — s a többit el kell vetni. A maga nemében jó volt a szovjet együttes a hagyományos színházi előadással, egészen kitűnőt produkált a szlovák együttes és a budapesti Pince Színpad a burleszk jellegű diák-színjátszó stílusban; ugyancsak kiváló produkciót láthattunk egy bolgár egyetemi csoporttól, akik egy regényt adtak elő, kevés szöveggel, sok mozgással, sok zenével. Nemcsak igazságtalanok azok, akik egyik vagy másik színpadi törekvést érdemtelen előnyökhöz akarják juttatni, hanem figyelmen kívül hagyják azt az alapigazságot, hogy az amatőrök törekvései sem függetleníthetők attól a közegtől, ahonnan jönnek, nekik sem lehet figyelmen kívül hagyniuk saját közönségük igényeit, mint ahogyan nem tehetik ezt a profi színházak sem. Nem véletlen például, hogy a minszki szovjet együttes Szimonov-darabot játszik a hagyományos realista színház eszközeivel, hiszen egyebek közt azért kapták meg a nagy tisztességnek számító Népszínház nevet, mert produkcióikkal rendszeresen látogatják azokat a kolhozfalvakat, amelyekbe egyébként élő színházi előadás soha nem jutna el. Világos, hogy a budapesti Pince Színház joggal építhet arra a fővárosi fiatalaságra, amelyik megfordul a különféle klubokban, van mór bizonyos jártassága a színházi életben, de akiket ugyanúgy „meg kell fogni”, le kell ültetni, akiknek figyelmét tartósan meg kell ragadná, s ezért az ő nyelvükön, az « zenélj ükké!, az 8 hangvételükkel kell közeledni hozzájuk. S joggal tarthat igényt egy íntellektuálisabb jelrendszer befogadására a bolgár együttes, amely elsőrendűen az egyetemista fiatalok számára játszik. Azt lehet tehát újaibb következtetésként levonni, hogy egy életképes amatőr együttes fenntartásának, fennmaradásának két alap- feltétele van: egy fantáziadús rendezőegyéniség és annak a közegnek a többé- kevésbé pontos számbavétele, amelyik előtt ez az együttes rendszeresen játszani fog. Végiül egy utolsó tanulság, amely elsőrendűen a magyar együttesekre vonatkozik. Többségük ugyanis az oratorikus pódiumj-ték műfajával jelentkezett. Ennek a játékstílusnak sok előnye van, s jó hagyományai is, hiszen az ötvenes évek közepe táján megrekedt amatőr színjátszás úgy „mászott ki a kátyúból”, hogy áttért az irodalmi színpad formájára. A műsorokat többségükben a résztvevők maguk állították össze, s többnyire nemes irodalmi nyersanyagot használtak. Megszólaltatásához nem annyira színészi, mint inkább ejpadói készség kellett, amely ugyan nehéz műfaj, de talán egy amatőr számára mégis jobban járható, mint a sokkal többoldalú készséget kívánó színjátszás. Nos, ez az irodalmi színpadi forma él tovább a magyar együttesek többségénél, gazdagodva a zenével és a kollektív mozgások bizonyos koreograíált elemeivel. Bizonyára sok lehetőség van még ebben a formában is, de nem ártana, ha a magyar együttesek többet foglalkoznának tagjaik színészi készségének fejlesztésével, iskolázásával. Abban a pillanatban ugyanis, ha az oratorikus pódium- játéknál nagyobb igényű mű előadására vállalkoznak, még a legsikeresebb csoportok is — mint ezen a versenyen a tatabányaiak —, csak félmegoldásokhoz jutnak el. Egyetlen verseny, amelyen mindössze hét magyar együttes szerepelt — s talán nem is mindegyik a legjobb produkciójával — nem feltétlenül alkalmas messzemenő következtetések levonására. Figyelmeztetésre talán inkább. Ez a kis utólagos beszámoló éppen ezt a figyelmeztetést szolgálja. Bemáéfe László ©és&es Sándor Szentendre Táblakép Teldolegi Pót A lantosok, az igrícek s azok az ifjak, akiket tüzes szemük tett alkalmassá erre, lantot pengetve, szépen énekelve mind felvonultak, ök voltak az ünnep tündér alakjai, kik tovatűntek nyom nélkül, ahogy véget ért az éjjel egy sóhajtással, részeg nevetésselAkik asztalnál ültek: ettek, ittak. A tálakon a sok felhalmozott vad hevert, vakon, dermedten nézve őket, akik délelőtt a szívükbe lőttek, s mert kellett a vadászat, a mulatság, o fékeveszett indulat, a vadság, erőszak, szépség, mámor; kellett egyre az egész élet, nem csupán a terhe. Űj könyvek: Várkonyi Margit: Zárt tárgyalás Az elmúlt esztendő utolsó negyedévének két taxisofőr gyilkossága után, óhatatlanul felerősödtek azok a fellebbezést nem tűrő, sommás ítéletek, melyek az „Ilyenek a mai fiatalok!” felkiáltásokban öltenek testet. - De vajon tényleg ilyenek-e a mai fiatalok? Erre a kérdésre keres hiteles választ Várkonyi Margit kitűnő könyve, melynek megírására az a százti zemk i lene tárgyalás ihlette, melyen mint ülnök részt vett. Tisztázzuk a tisztázandót már az elején, hogy senki ne vádolhassa a recenzort elfogultsággal: a fiatalkorú bűnözés nem valami jól alakul az utóbbi években, habár hazánk fiatalkorú lakosságának csupán egy százalékát érinti. A könyv megjelenése is azt példázza azonban, hogy társadalmunk még emellett az egy százalék mellett sem megy el közömbösen, mert ifjúsági törvényük alapszellemével kerülne szembe. De — és ezt nem lehet eleget hangsúlyozni —, a bűnüldözés módja a megelőzés, a nevelés, es nem az adminisztratív eszközök halmozása, hiszen a közeli jövő felnőttéiről van szó! Nem véletlen, hogy a bíróságok gyakorlatában Marx Károly szavai az irányadók, aki ezt írta ezzel kapcsolatban: „A bűnt nem az egyes emberen kell büntetni, hanem a bűn társadalomellenes szülőhelyeit kell szétrombolni. És mindenkinek meg kell adni a társadalmi teret lényegi életmegnyilvánulásai számára. Ha a körülmények formálják az embert, akkor a körülményeket kell emberiessé formálni.” Talán nem emöeriesek a mi társadalmunk körülményei? Talán nem adatott meg mindenki számára, hogy „lényegi életmegnyilvánulásai” szerint éljen, dolgozzon, szórakozzon? Össztársadalmi méretekben a kérdések igenlő válaszához nem férhet kétség! De a legtökéletesebben szervezett társadalomban is vannak perifériák, állóvizek, fehér foltok. A gyermek csak figyel, utánoz, alkalmazkodik és alakul, s amikor serdülővé érik, kritikátlanul aprópénzre váltja mindazt, ami belészívó- dott. A sok krimit és a szexet, az italozást, a kocsi mindent elsöprő diadalát, könnyű pénzszerzés útvesztőit. Kritikátlanul — írtam feljebb, de miért? Mert nincs még kiforrott egyénisége, megalapozott személyisége. Lehet-e ezek után azóta csodálkozni, hogy egy csoportos betörés az elkövetők számára nem egyéb, minit jó hecc, hogy egy gépkocsi „elkötése”, az avval való száguldozás élet és halál között (jogosítvány nélkül!) csak „jó buli”? Ezt meg előzni égejő feladat. De hogy Ein? Mi módon? A megnövekedett szabad idd az unalom és a rossz útra sodródás alkalma is lehet, ha nem szervezzük meg számukra a kulturált szórakozást, ismeretszerzést Tény az is, hogy mindezekhez még nem biztosítottak megfelelő tárgyi, személyi feltételek olyan mértékben, mint ahogy arra igény lenne! Addig pedig, amíg nem tudunk mást, jobbat, vonzóbbat adni, romanti kát kielégíteni, számolnunk kell azzal az egy százalékkal, talán még azzal is. hogy nőni fog ez a számarány, hiszen már Spinoza leírta, hogy : „Egy indulatot nem fékezhet és nem szüntethet meg más, mint egy ellentétes és a fékezendő indulatnál erősebb indulat.” Ezt pedig tudatosítani kell! Például azzal, hogy ki kellene tágítani a tárgyalótermek falait egy- egy eklatáns bűnügy tárgyalásakor! Azonos korú
