Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

A munkasntüretödésröl Senki sem születik olyasénak Ez az év is jól kezdődik A Békés megyei Népújság és a Centrum Áruház karácsonyi—szilveszteri rejtvénypályázatának eredményhirdetése O lvasom egy statisztikáiban, hogy a magyar munkás­ság 4 százaléka érettsé­gizett, hogy • 51 százalé­ka elvégezte, 45 százaléka pe­dig nem fejezte be a nyolc j általánost. Azt hiszem, ez a j három arány nem megnyugta­tó. Mégcsak nem is elfogadha­tó, hanem iníkább nyugtalaní­tó. Mert, ha 10 munkás közül öt nem fejezte be általános is­kolai tanulmányait, abban az is benne van, hogy kettő vagy három, vagy egy-kettő öt, hat, vagy ki tudjjg talán még any- nyi osztályt sem végzett A műveltebb, a világot, a társa­dalmat jobban ismerő ember pedig jobb munkás, több­re képes, többet tud adni a kö­zös cél, a szocialista társada­lom kiteljesítéséhez. Ezek alapigazságok, és nem fér hozzá kétség, hogy csak ebből a nézőpontból közelíthe­tők meg. Sem a megnyugvás, sem a belemagyarázás nem alkalmazható, mert súlyosan té­ves útra vezetnék a vizsgálódó embert. Marad tehát egyetlen, az őszinte, bár nehezen járható: a tények követelte út, hogy a muhkásművelödés lényegéről és szükségességéről elmondott sza­vaink, javaslataink, határoza­taink (van belőlük éppen elég!) teremtő, érlelő valósággá le­hessenek. Ha még éhhez hozzávesszük ajzt, hogy 1965-ben a munkás- háztartásokban egy családtag­ra 630. 1972-ben pedig 883 fo­rint kulturális kiadás jutott, és azt is, hogy a felmérések sze­rint egy munkás 1971-ben 60 forintot költött könyvvásárlás­ra, újabb adatok birtokába ju­tunk, és megfelelően felhasz­nálhatjuk azokat is. Lehet, hogy van, aki azt mondja: a 253 forintos emel­kedés kitűnő! Mások nagyon is kevésnek tartják; az igazság talán valahol ott van, hogy az emelkedés nem nagy ugyan, de kétségtelen, hogy a munkás- művelődés gyorsuló és bővülő folyamatát tükrözi. Ha azon­ban azt vizsgáljuk, hogy miből adódik a hét esztendő 253 fo­rintos emelkedése, már nem juthatunk egyértelmű ered­ményre. Egyrészt, mert az 1965 óta eltelt időszakban megdrá- igultak a kulturálódóssal kap­csolatos szolgáltatások, drágult a könyv is (bár szebbek, mint voltak) — és az is kérdés, hogy a szóban forgó 253 forintban milyen arányban szerepelnek olyan határterületek, amelyek csak közvetve járulnak hozzá a művelődéshez? Érdekes adat, hogy 1971-ben átlag 60 forintot költött egy munkás könyvek vásárlására. Átlagban igen kis összeg ez, két-három közepes árú könyv mindössze, mégis meg kell je­gyezni, hogy ezzel a hatvan Hadárszárnyas repülőgép A Szoóaűisztyicseszkaja Iru dusztnija című szovjet, lap kö­zölte, hogy a szovjet szakembe­rek elkészítették az első madár- szárnyas repülőgép a „Mahol. jót” 2,35 kilogramm súlyú mo­delljét, amely méteres szárnya­ival csapkodva tel iß emelke­dett a levegőbe. A madárszámyas repülés elmé­letének- kidolgozásában a terve­zőknek segítettek az állatroor- íológiaá és ökológiai intézet munkatársai, akik a madár_ szárnynak több miint húsz rej­télyét tárták fel. A fent idézett szovjet lap megjegyzi, hogy a ..Maholjót’ teherbíró képessége lényegesen nagyobb, mint a repülőgépé és a repülőgépnél kétszer, a heli­kopternél pedig hétszer gazda­ságosabb (MTI) forinttal a munkásság az ér­telmiség és a parasztság k ö- zött helyezkedik el! Ha csak ebből az egyetlen tényből, eb­ből a hatvan forintból indul­nánk tovább vizsgálódásaink­ban, egyre bonyolultabb és so­kat mondóbb felfedezésekre juthatnánk. Csak említéskép­pen; a hatvan forint tíz év alatt is csak húszkotetaa házikönyv­tárat eredményez. De milyen könyvtárat? Milyen könyvek­ből? Nyilván — és erre is szá­mos felmérés válaszolt már — szépirodalomból, könnyű szépirodalomból elsősorban. Sót — és hogy lássuk miről van szó, és mi a teendő — túl­nyomórészt gi coses, selejtes művekből. Csak a könyvesbol­tok forgalmát kell figyelnünk: az érzelgjös-csodaszép művész- regények. a felületen fecsegő útleírások, a krímik és más egyebek viszik el a pálmát. Még egyszer hangsúlyozom; ha ezt nem látjuk, évekre konzer­váljuk a rosszat, a kétségtelen változó-bővülő érdeklődés sok­szor még mindig meghatározó vadhajtásait. Arról nem is be­szélve, hogy szakmai ismerete­ket bővítő könyvet alig vásá­rolnak az emberek. (A hobby- könyvek nem ide tartoznak.) Egyrészt, mert az igény még erre nem érlelődött meg álta­lánosan, másrészt mert jósze­rével nem is kapnak ilyenéket. Kiadói politikánk egyik legkró- nikusabb betegsége ez. Ha pe­dig nincs népszerűén, közérthe­tően megírt szakmai könyv, ak­kor hiába az a törekvés, hogy a munkásság általános művelt­ségével együtt szakmai művelt­ségét is bővíteni szükséges. A különböző tanfolyamok, to­vábbképzések nem elegendőek erre. Senki sem születik olvasó­nak. Senki nem hozza magá­val azt. hogy tudja; olvasás és művelődés összefüggő fogal­mak, egyik nem létezik a má­sik nélküL A könyvekhez már az általános iskoláiban el kell vezetni a kisgyermeket, és az­tán végig erősíteni ezt a kap­csolatot a középiskolán át to­vább és állandóan. Körülte­kintő könyvkiadás, hatásos könyvpropaganda és sok, jól IIL Az Árpád-ünnepség Emlékezünk az Árpád-kori időkről. A szomorú napokról, amikor mezítlábas paraszti Ár­pád-ivadékok állták körül az emlékművet. A hivatalos kor­mányzat és a király soha nem képviseltette miagát, mert félt, hogy a mezítlábas tízezrek él­éneklik Kossuth Lajos nótáját. A mi dolgainkról emlékezünk, a máról, ahogy elődeink soha valóra nem vált reményeiből ta­nultunk. A földosztásról, a szö­vetkezésről. A sátrak előtt, a lacikonyhák­nál, a céllövöldéknél hullámzik a nép. A fák alól, a bográcsok­ból pörkölt szaga csapódik. A szónok Péter János kül­ügyminiszter. „Árpád itt vívta az egyik nagy ütközetét, Zalán fejedelemmel, bolgár seregekkel, itt mérkőzött keresett hont. Ezen a területen első nagy véres ütközeteit vív­ta a magyar nép létéért, és ahogy a vers mondja, kilenc év­századnak vérzivatarai között sokszor ontotta vérét a magyar nép, hol a saját létéért, hol ide­gen érdekekért. Nagy "áldoza­tokba került, hogy fönnmaradt ez az ország ezer éven át, több mint ezer éven át. Itt szoktak emlékezni arra is, hogy a sok nagy kalandozás után, amelyek­ben egészen Párizs alá jutottak el honfoglaló eleink ivadékai, a sok nagy kalandozás után meg­tanulták, hogy ezen a hé! ven kell sátrat verni, hant alapítani összeválogatott állománnyal rendelkező könyvtárra is szük­ség van, hogy csak ezt a há­rom legfontosabb összetevőt említsük. Nem véletlen, hogy közmű­velődésünk irányítói és magas- szintű szervezői annyi gondot fordítanak az iskolai könyvtá­rak bővítésére. Mert nem funk­cionálnak megfelelően! Hogy miért, külön vizsgálódás dolga lenne. Az sem véletlen, és művelődéspolitikánkkal egyező, hogy különböző mozgalmak szerveződnek, melyeknek egyet­len céljuk: az olvasó em­ber, és ezáltal a műveltebb ember. Az sem véletlen, hogy Új könyvtáraik épülnek, de lát­ni kell, hogy sokkal többre van szükség, mint amennyi van és a meglevők kapcsolata sem a legjobb az emberekkel, akikért létrejöttek. Hogy miért nem az, megint külön dolog. Mert k e- v é s a könyvtáros a könyvtárak­ban, és munkaidejük nagy ré­szét a mechanikus kölcsönzés foglalja le. Hol van ettől az az elképzelés, hogy a könyvtáros — kis könyvtárakban is — ol­vasói tanácsadója legyen, hogy jusson szellemi-fizikai ereje újak szervezésére (a szervezést valami tartalmasabb fogalom­ként értelmezve), hogy odáig fejlődjön ez a kapcsolat, hogy olvasói terveket készít- gessenek együtt — ez bizony még ritkán, elvétve valósul meg. ez még a jövő. Ezt meg­állapítani azonban nem elég, állandóan keresnünk és kutat­nunk új lehetőségeket (és a meglevőket felhasználni!!) az emberért való munka hétköz­napjai. Messziről és mégis közelről jutottunk ide. A munkásról, a munkásművelödésrői volt szó, arról, hogy mennyi a tenni­való, és nem még, hanem sürgetően már. Ezt és azt már ideje tenni, hogy tíz- és száz­ezer munkás olvasó emberré válva, művelt emberré legyen. Mert a műveltebb munkás többet ad a közös cél, a szo­cialista társadalom kiteljesíté­séhez. És, hogy a kört bezár­juk: a maga hasznára, a maga és erről a rögről tanultuk meg később azt, hogy itt élned, s hal­nod kell. Itt régen nem a nép ünnepelt, a nép csak nézte az ünnepeket és legföljebb énekelt gyászos énekeket: „Hol vagy Ist­ván király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben, te előtted sírván”. Megváltozott az élet. Itt ma olyan nép van együtt, amelyik már nem gyászos öl­tözetben sirdogál, hanem a sok gond között, de javuló életben él és abban a tudatban van, hogy a saját sorsának saját ma­ga a kovácsa”. „Csengéiéi úton álltam idefe- lé jövet, félve hogy korán ér­kezem, és láttam Csengéiéről is teherautót jönni errefelé. Régen, ha a nép el akart jönni, bizony csak gyalogszerrel kutyagolt az utakon az Árpádhalom felé. És a felszabadulás után is hosszú Ideig csak lovasszekerek álltak körös-körül a fák körül és meg kell nézni azt, hogy mi van ma.” „Ez volt az ország egyik leg­nyomorúságosabb területe. Én most, hogy készültem erre az ünnepre, olvastam régi írásokat erről a vidékről, olvastam pél­dául, hogv az 1920-as években a sövényháziak harcoltak és kö­Tíz keresztrejtvényből álló ka­rácsonyi—szilveszteri rejtvény­pályázatunkra 1350 megfejtés érkezett be. A sorsolást lapunk hivatalos helyiségében, 1974. ja­nuár 8-án ejtettük meg. Az első díjat, 1 darab Elekthermax grill sütőt 2170 Ft értékben nyerte Szolcsánszky Márton, Békéscsaba, Dózsa György n. 2-4; a második díjat, egy hímzett ágygarnitúrát 594 Ft értékben nyerte Végh István- né, Békéscsaba, ör u. D/9. A lh. I. em. 3; a harmadik díjat, egy Philips zsebrádiót 440 Ft ér­tékben nyerte Patai Sz. Sándor- né, Szarvas, Kossuth u. 2. III. 31; egy-egy műszálas takarót 188 Ft értékben nyert Király Sán­dor, Békéscsaba. Bajza u. 17; özv. Jánosi Mihályné, Békéscsa­ba, Munkás u. 14., Kri- zsán Mihályné, Békéscsaba, Partizán u. 40. Egy-egy szép- irodalmi könyvet nyert; Marik Mátyásné, Gyula. Komáromi u. 7; Takács Sándorné, Gyula, Szőlős u- 26; Czakó József, Gyu­la, Ernyő u. 4; Aradi Mihályné, Gerendás, Liszt F. u. 15; Genta- ris Imre, Békésszentandrás, Deák u. 1; Szabó Bálintné, Oros­háza. Makói u, 6; Halmágyi An­tal. Békéscsaba, Szarvasi u. 45; Valach Lajosné, Békéscsaba. B erényi út 10828; Uhrin Györgyné, Békéscsaba. Thököly u. 43; Sicz Györgyné, Békéscsa­A szakemberek köréiben ked­vezően fogadott technológiai so­rozat negyedik könyvének új­szerűségét az adja, hogy a ta­karmányozási rendszerünkben jelentős szerepet játszó egynyá­ri szálas takarmányok termeszté­sére és tartósítására nyújt eigy műben a gyakorlatban közvet­lenül hasznosítható útmutatást. A munka az e csoportba tarto­zó sokféle növényt technológiai nyörögtek azért, hogy kapjanak autóbuszjáratot Szegedre. És nem akarták megadni, nem akarták engedélyezni, mert nem volt kívánatos, hogy a nép so­kat járjon a városba, kinyíljon a szeme és a gondolkodása fel­szabaduljon. Saját sorsát jobban értse. Aztán ugyancsak a húszas, harmincas években küzdöttek azért, könyörögtek azért, hogy kapjanak hetipiacot. Hogy akis termékeiket könnyebben tudják értékesíteni, hogy ne kelljen begyalogolni, bekocsikázni Kis­telekre, vagy még messzebb. És nem kapták meg akkor. Olvas­tam piaci leírást Sándorfalvá- ról, hogy hogyan nézett ki a harmincas években piaca, ott a tiszttartó kastélykertje mellett. Néhány kis sárgarépa volt az asszonyok kosarában, hervadt, fonnyadt zöldség, hervadt, fony- nyadt krumpli, néhány kenyér- darab.” „Akik nem akarják mór hin­ni, hogy milyen volt itt az élet apóink gyerekkorában és nagy­apáink életében, olvasgassák so­kait Móra Ferencnek a műveit, Tömörkény Istvánnak az elbe­széléseit, ők leírták, bogy ak­kor milyen volt az élet. És a saiát sorsukat írták, mert Móra Fe­ba, Kulich It. V/18. III. IV. 13; Szabó Antalné. Mezöberény, Pe­tőfi u. 49; Baji Ferenc, Oroshá­za, Bajnok u. 2/a. 4; Megyik András, Békéscsaba, Kulich lt. C. I. em. 4; Asztalos Anna, Gá- bortelep, Rákóczi u. 30; Dinya Ambrus, Gyoma, Madách út 9, Halasi Istvánná, Békéscsaba. Áehim It M—2/1; Kovács Jó­zsef; Békéssámson. Alkot­mány u. 1; Reck Mihály, Nagykamarás, Rákóczi u. 31; Patkós János, Szarvas, Tessedik u. 48; Pál Mihály, Kunágota, Martinovics u. 1. A helyes megfejtés a követ­kező volt: 1. A Centrumból ajándékozni mindig öröm; 2. A Centrumban könnyű a válasz­tás, mert nagy a választék; 3. Boldog új évet kíván a Centrum Áruház; 4. Párduc-márkás árut a Centrumból; 5. Huszonöt éves a Centrum Áruház; 6. A Nép­újság frissen informál; 7. Sport- rovatunkat nem nélkülözheti; 8. A Köröstáj az irodalom tükre; 9. Rendelje meg a Népújságot; 10. A Népújság az ön barátja. A nyereményeket nyerteseink 1974. január 11-én délelőtt 10 órától vehetik át Békéscsabán, a Centrum Áruház igazgatói irodájában. A könyvjutalmakat postán küldjük ki. Nyerteseinknek gratulálunk és kővetkező rejtvénvpálváza- tunkon sok sikert kívánunk! közős jellemzői szerint csopor­tosítva tárgyalja. A Mezőgazdasági Kiadó gon­dozásában megjelent könyv va­lamennyi fontosabb egynyári szálastakarmányt tárgyalja, el­térő természeti és üzemj körül, menyeket tükröző változatokat ad az egyes term esztéstech noió_ giákra, így valamennyi nagyüze­münk illetékes szakembere meg­találhatja benne a számára leg­megfelelőbb megoldást reme Is ezen a vidéken, nem tűi messze, kisiparos családnak, egy kenyérsütögető asszonynak a gyermeke volt. Egy alkalom­mal a szomszédasszonyhoz ment el, füvet szedni az állatok­nak és amikor szedett egy ko­sárral, kapott egy karéj kenye­ret. Már akkor napok óta nem látott kenyeret, beleharapott, de elfutotta szemét a könny, mert eszébe jutott, hogy az anyja sem evett kenyeret már napok óta és beletette a kis tarisznyá­jába, vitte haza. Otthon odaad­ta az anyjának, aki előbb nem akarta elfogadni, de aztán meg­hatódott és elfogadta, de titok­ban eltette a kenyeret, mert nem volt otthon az apa. Vár­ták haza estére, aki szintén nem látott már kenyeret napok óta. És az anya az apának adta, aki eltette, s másnap elment újra dolgozni. Este hazajött, nem tudta a kenyérnek a történetét, s amikor a kis Móra Ferenc kér­dezte tőle, hogy hozott-e vala­mit a határból, azt mondta, hoztam madárlátta kenyeret. És a kisgyerek visszakapta ugyan­azt a darabot, amelyet előző nap a szomszédasszony adott...” ...Ezeréves és friss tapaszta­latokból a mi országunk veze­tői tanultak. Magyarország Eu­rópában a legrégibben szerve­zett országok közé tartozik, tör­ténetéből megtanultuk, a szom­szédokkal mély barátságban kell élnünk, a Duna mentén, itt a Kárpát medencében a népek rendezik végre közös dolgaikat— (FolytatiukJ örömere is. Sass Ervin • lUinmHHHiniaHHUiaMaiiiiiaiiiiimlliHMiiaiimiHiiiimiMiitHiHiiuiiMHHiiMHHHHU«» a aaaaMaa*iunu«ifiiac«»iaaia» Sz. Lukács Imre: HONFOGLALÁS Dr. Janata Vilmos — dr. Kanizsai Endre —dr. Udvari László: Az egynyári szálas takarmányok termesztésének technológiája

Next

/
Oldalképek
Tartalom