Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-10 / 7. szám
4 mezőkovácsházi ÁFÉSZ-móI eloiérben az mpiómozgalom A kéziseprű helyeit gép Fogalmak — fókuszban Ellátási körzetét és sefcoidalű tevékenységét tekintve megyénk egyik legnagyobb fogyasztási szövetkezete a mezjőkovácshází. Dolgozóinak száma éves szinten is fcööb száz Jelentés részük az ipari melléküzemágakban szorgoskodik. A sokirányú ipari tevékenységgel rendelkező szövetkezetne! fontosságának megfelelően került már évekkel ezelőtt előterbe az újítómozga- lum. Ügy is mondhatjuk, hogy itt a gazdaságvezetés nemcsak felfigyelt a mozgalomra, hanem mindent elkövetett annak fellendítéséért ifik Tették ezt mindenekelőtt 3 dolgozó ember munkájának megkönnyítéséért. Erről beszélték ay előadók — Jő példaként említve — nemrég a KPVDSZ megyéi bizottságának ülésén. E tanácskozást kővetően kerestük fel a mezőkovácsházi At ÉSZ tollfeldolgozó üzemét, ahol különösen jelentős újítást valósítottak meg. Az említett üzembe naponként, nagy mennyiségű toll érkezik, melyet speciális gépekkel tisztítanak, szortíroznak. A legtöbb munkafolyamatot már géppel végzik. Persze nem mindet. Ilyen volt éveken át a tollas zsákok tisztítása, melyet asszonyon, és lányok kézi erővel végeztek. A kiesöprűvel történő zsák tisztítás nemcsak fárasztó, hanem az emberi szervezetre rendkívül egészségtelen is volt. A szövetkezet gazdasági és szak. szervezeti vezetői az újítókat hívták segítségül olyan gépkonst- rukció kialakításáira, amely az említett állapotot megszünteti. Nem kis büszkeséggel mutatták be ott-jártunkkor a tóllüaem nődolflozói a zsákporoló gépiét Azt a villanyárammal működtetett konstrukciót, amellyel három dolgozó egy műszak alatt 160—180 zsákot képies megtisztítani. Mindezt úgy, hogy igény, be venné a fizikai erejüket. A másik lényeges tulajdonsága «stnéfc a® újításnak, fűéivé a gépnek, hogy az emberi szervezetre olyannyira ártalmas tollpihe és por szinte teljesen ismeretien a zsáktisztító helyi, ségben. És máris ide kívánkozik megjegyzésként: kézi erővel egy műszak alatt egy dolgozó tizenhat zsákot nagyon nehezen tudott megtisztítani. A mezőkovácshézi p»élda viszont azt is bizonyítja; az újító- mozgalom felkarolása és ösztönzése nagyszerűen szolgálhatja magát az embert. Ezt ismerték fel az ÁFÉSZ vezetői már évekkel ezelőtt. Vállalati méretek Szóban és írásban legtöbbször, összefoglaló jelzőt keresve, nagy és kis vállalatokként említik a különböző termelői egységeket. A kép teljességéért tegyük hozzá: és a közepesek. Népgazdaságunkban ugyanis éppúgy meglelhető a harminc embert foglalkoztató kisüzem, mint a kétezer munkással termelő gyár, a tizennégyezer fizetési borítékot kiosztó nagyvállalat Sok vita volt, van azon, vajon meghatá- rozhatók-e a legkedvezőbb vállalati méretek? A kérdésre adandó válasz aligha számbavételi, statisztikai jelentőségű. Sokkal inkább a gazdaságosabb termelés, a szükségletek zavartalan kielégítésének egyik iránytűje. Kevesebb és több A magyar ipar képié — amit a vállalati méretek alapján rajzolhatunk ki — 1960 és 1972 között erőteljesen módosult Összevonásokra került sor az állami iparban — hasonló folyamat ment végbe a kereskedelemben, a szállításban is, gondoljunk csak a Volán vállalatok megszervezésére vagy az egyesülésekre a szövetkezeteknél. A minisztériumokban megszűntek az ipiarigazgatóságok. az irányítás lánca ezzel rövidebb lett, hiszen egy szem kimaradt A vállalati önállóság kialakításának helyes, szükséges mozzanata volt ez, még ha itt-ott akadt is az úton döccenő. 1960-ban a szocialista szervezetek, azaz az állami vállalatok és a szövetkezetek száma az iparban 3100 volt, tavaly 2192, a mezőgazdaságban 5090, illetve 3074:.felére csökkent a cégek csopiortja a kereskedelemben; végül is a 10,5 ezerből 6800 szocialista gazdasági szervezet maradt fenn az egész népgazdaságban. Kevesebb vállalat, szövetkezet, több lehetőség a hatékonyabb munkára — ezt ígérte a változás. Részből egész Ma az iparban az ezer embert foglalkoztató vállalat a jellemző, s ez az állóeszközökből négyszer annyit birtokol, mint ugyancsak átlagos elődje évtizede, amely 500 főnek adott kenyeret. A mezőgazdaságban kétszeresére — 2500 hektárra — növekedett az átlagos üzemnagyság, a dolgozók csoportja viszont csak 35 százalékkal gyaraoodott. azaz a technikai haladás markáns vonása bukkan elénk. Ebből Tiersze hiba lenne arra következtetni, hogy válogatás nélkül I siettessük a nagyobb gazdasági szervezetek kialakulását; bizonyos feLadatcsopiortok ellátására ugyanis csak meghatározott méretű vállalatok alkalmasak. Nyers Rezső, a párt Központi Bizottságának titkára egy közelmúltban megjelent tanulmányában — „Népgazdaságunk a szocializmus építésének útján” — erről így ír: „A szervezet változásában a gyakorlatias célokat kall követnünk, vagyis minden módosítástól megfogható előnyöket kell megkövetelni. Hiba lenne, ha a vállalati forma elvont oélú fejlesztésének útjára lépnénk és megpróbálnánk a szervezeti formával lényegesen elébevágni a termelőerők tényleges fejlettségének, mondjuk nagy számban hatalmas maim- mutvállalatok létrehozásával, vagy akár az állami és szövetkezeti forma „összeolvasztásával”. Ha így járnánk el, csak kárt okoznánk gazdaságilag, s ezzel együtt természetesen eszmeileg”. Azaz nagvon is sok múlik azon, hogy milyen a rész — a vállalat —, mert belőle tevődik össze a népgazdaság, tehát az 'egész. Formális osztályozás Ügy tűnhet a kívülálló számára, hogy a vállalatok osztályozása — a foglalkoztatottak száma, a termelési érték, az állóeszközök mennyisége stb. alapján — mechanikus és formális aktus. Nem az! A mezőgazdaságban a nagyobb üzemméret lehetővé tette a gyors gépiesitést, s a gépek teljesítőképességének kihasználását, a korszerű termesztési eljárások alkalmazását. Az iparban az összevonások növelték a fejlesztési forrásokat, a gyártás és a gyártmányok összehangolt tökéletesítését, a közlekedésben elősegítették a járműtípusok vállalatonkénti csökkentését, a karbantartás, javítás meggyorsítását... Megnőtt a terA lakásépítés nagyszabású programjához igazodva a hazai bútoripar évenként 10—12 százalékkal növeli termelését, s előreláthatólag ezt az ütemet tartja az idén is. Az előzetes számítások szerint 1974-be.n 8 milliárd forint értékű bútor készül, szemben a múlt évi 7,2—7,3 milliárd forintot érő termeléssel. Ez erőteljes fejlődést jelent, mivel az ipar ötéves terve eredetileg csak 1975 végére számolt 7,5 milliárdos termelési értékkel. Az eddigi termelésben már bennfoglaltatnak az iparág fejlesztésének eredményei. Az iparág rekonstrukcióján belül még az idén befejeződik a BUBIV és a mátészalkai Szatmár Bútorgyár, 1975-ben pedig a Székes Kárpitosipari Vállalat rekonstrukciója. Egyébként a BUBIV elmúlt évi 670 millió forint értékű termelését az idén 900 millió forintra kívánják növelni. A hazai gyárak általában jelentős mértékben bővítik a gyermekbútor-gyártást, s ebből az idén új termelőként kiveszi részét a székesfehérvári bútorgyár is. Gyermekbútorokból az ip>ar gyakorlatilag már 1974-ben képes minden igényt kielégíteni. Ugyanakkor ma még sokszor bosszantó módon hiányzik a boltokból az olyan berendezési tárgy, mint például az íróasztal vagy a könyvszekrény, noha ezek előállítása semmi gondot nem okoznak az iparnak. A bútorüzletek eladótere az ötéves terv idején 50—55 ezer négyzetméterrel nő, de a raktárak fejlesztése ezzel még nem tud lépést tartani. A bútorterméke/k gazdaságos sorozatokban történő előállításának lehetősége, az állóeszközök jobban kamatozó működtetése szintén napirendre kerülhetett, a nagyobb vállalati szervezetben, de p>er- sze az előnyök mellett hátrányok is mutatkoztak. Milliárdosok klubja A tagok száma 105. Tavaly ugyanis az állami ipar 105 vállalata termett egymilliárd forintnál nagyobb értéket, ebből 35 kétmilliárdnál is többet. Tizenhárom vállalatnál tízezer fölött van a foglalkoztatottak száma — de például a textilipar 44 vállalata közül is 33 alkalmaz ezer embernél többet —, ám 1 641 gazdasági egységből 449- ben száz munkásnál kevesebb található. Bizonyos területeken nagyfokú koncentrációt tapasztalhatunk, olykor az ésszerűnél is nagyobbat —, míg másutt rendkívül szétszórt, a kívánatosnál tágasabb a mezőny, szerény a vállalati méret. 0 legfőbb mérleg Nem szabad elválasztaná a vállalati méreteket és az elvégzendő feladatokat. A túl nagy vállalat fölösen fogyaszthat emberi és anyagi erőket, a túl kicsi — de mindig a feladathoz viszonyítva nagy vagy kicsi! — csak a munka egy részének elvégzésére képes. Iparáganként váltakozik a mérce — más a bányászattal szemben támasztott össztársadalmi követelmény, mint a fómtömegcilkik- ipar esetében —, s módosulnak a feladatok is. Egyvalami állandó, s ez a legfőbb mérleg. Az, hogy a vállalati méret segíti-e az eredményesebb gazdálkodást, ösztönzi-e a termelés- fejlesztést, lehetőséget nyújt-e a társadalmi források minél hatékonyabb kamatoztatására. S ez nagyokra, közepesekre, kicsiikre egyaránt érvényes. M. O. meles öt év alatt mintegy 60 százalékkal növekszik, a raktártér pedig legjobb esetben iscsu- pián 30 százalékkal bővül, s ez tovább rontja a már korábban is szűkös raktárhelyzetet. Sok éves probléma megoldásának kezdetét jelenti, hogy 1974. január 1-én a fővárosi javítószerelő vállalaton belül országos központ alakult a bútorok garanciális javítóhálózatának megszervezésére. Az év másik újdonsága, hogy kijelölt kísérleti lakótelepen a nagyipar megkezdi a térelválasztó bútorok beépítését. Ezek mindkét oldalukon bútorként használhatók, padlózattól a mennyezetig érő, átjáró ajtóval ellátott „bútorfalak”, hasznos terük mellett egyúttal lehetővé- teszik a térhatárolást is. A KNER NYOMBA felvesz segédmunkásokat Jelentkezés: Békéscsaba, Lenin út 9. Terv- és munkaügyi osztály, 97055 J smmmm 1974s JANUÁR, 10. Megkezdik a térelosztó bútorok beépítését — Lesz elegendő gyermekbútor 1974-ben A régi módszer, »mely nemcsak fízikaílair volt fárasztó, hanem as emberi szervezetet is károsította. & a porOiOgep. amely naponként 160—-180 zsákot kepeg megtisztítani. Kép, szöveg; B alkus Imre